Jó szerencsét!

Arra gondoltam, hogy aki végigolvasta az eddigi bejegyzéseimet, talán szeretné megismerni mi, hol volt a régi bányaműveletekből. Tulajdonképpen ennek a bemutatására jött létre a Bányászkör és ezen belül a Schmidt Sándor-kör 54 km.

32 km, 1000 méter pozitív szint

(A színes vastag szövegrészek linkek, ahol az adott helyről több információhoz juthatsz!)

A kör többszöri bejárásával a lenti érmeket tudjátok megszerezni. (A szalag természetesen jelzi melyik kört jártátok be.)

A többi kiskör és a nagykörök bejárárásával juttok hozzá a teljes éremkollekciónkhoz.

 

A kör áttekintő térképe. Nagyítható térképet a honlapunkon találtok:

A kör a Reimann Miniverzum udvaráról indul, itt található a Reimann-altáró bejárata valamint az 1. ellenőrző pont.

Fotó: Pick József gyűjteménye

Innen a körforgalmat érintve a Kálvária út - István király utca - Templom tér - Mária-barlang - Ady Endre utca útvonalon érjük el a Kálvária-dombot és az aknatorony emlékművet. A 2. ellenőrző pont ettől lejjebb a mobiltorony közelében lévő VIII-as akna emlékműnél található.

Fotó: Pick József gyűjteménye

A Panoráma út - Árpád út - Csolnoki-út útvonalon hagyjuk el a települést a Tömedék-akna városrészen keresztül. A kék jelzésen haladva majd balra térve az utolsó ipari épület mellett, egy keskeny völgyön keresztül érünk fel a Fehérhegyi bekötő útra, melyen lefelé haladva, később jobbra élesen visszafordulva térünk rá a Homokvasút nyomvonalára. A szemből érkező földútnál jobbra elindulunk felfelé és így érjük el a 3. ellenőrző pontot a VI-os akna emlékművét.

Fotó: Pick József gyűjteménye

Hosszan haladunk tovább az erdei úton, erről nem térve le, amikor is balról érkező keresztező útnál  jobbra fordulunk. Az út mellet feltűnnek a világháborús lövészárkok nyomai. Éles balkanyarral fordulunk rá a volt homoksikló nyomvonalára.

Fotó: Pick József gyűjteménye

A keresztező útnál jobbra megyünk, majd utána ismét jobbra térve találjuk meg a táblával jelzett utat, ami felvezet a Henrik-hegyi kilátópontra, a 4. ellenőrző ponthoz.

Itt visszafordulva egyenesen hagyjuk el a hegyet egy keskeny meredek ösvényen, amely levezet Csolnokra. A Szénbányászok útja - Béke úton, majd egy kis jelzett ösvényen érjük el a Szent Borbála templomot és a Csolnoki Bányász Múzeumot és kocsmát. Itt található az 5. ellenőrző pont.

A múzeum udvara szabadon látogatható, az épületen belüli kiállítás megtekintéséhez előzetes bejelentkezésre van szükség.

Innen a focipálya mellet haladva érjük el a homokvasút nyomvonalát, erre balra rátérve és ezt követve jutunk el a főút keresztezéséhez. Ezen a területen volt az alig ismert Frischmann-akna.

A lenti térképen a halvány vonalak jelölik a bányaterületet.

A Diófa utcán végig felfelé haladva az utca vége után balra a domboldalban a V-ös akna helyszínét láthatjuk.

Fotó: Solymár Judit gyűjteménye.

A mező szélét követve, majd jobbra kanyarodva érjük el az ellenőrző pontunkat. 6. ellenőrzőpont.

Még néhány száz métert a  gerincen haladunk, majd egy kis bozótos ösvény vezet lefelé tovább, ez után térünk rá jobbra kanyarodva a murvás útra. Ezt elhagyva a major felett egy kitett ösvényen érünk vissza a faluba. A főúton balra majd arról letérve jobbra kanyarodunk. A Táncsics Mihály-Ságvári Endre útkereszteződésénél jobbra tekintve láthatjuk a volt a XII/a-akna telephelyét, az épületek egy része még látható.

Fotó: Molnár Márk gyűjteménye

Haladunk tovább a nyomvonalon majd elérjük a IX-es akna és a munkatábor emlékhelyet. 7. ellenőrzőpont

Fotó: Solymár Judit gyűjteménye

Ez a Kecske-hegy. Innen visszatérve a műútra balra fordulunk, elhaladunk a volt homokbánya területe mellett, majd ahol elhagyjuk az utat, ott volt balra lent a fák közöttt a Borókási táró bejárata.

Fotó: kisvasut.hu

Felmegyünk a Mókus hegy oldalában kanyargó panoráma ösvényre, ezen érünk vissza újra a faluba a temetőhöz. 8. ellenőrző pont. Érdemes a temetőben megnézni az emlékművet.

Balra felfele megyünk az Annavölgyi utcán és elhaladunk egy kis erdőfolt mellett, itt volt a Teréz akna. Amikor keresztezzük a homokvasút nyomvonalát és haladunk kanyarogva, majd egyenesen addig felfele míg bele nem torkollunk a keresztező útba. Balra térve érjük el a Miklósberek emlékhelyet. 9. ellenőrző pont.

Leereszkedünk az árokba, majd lefele haladunk tovább. A bányászkör jelzésnél balra térünk és követve az utat érünk fel a keresztező erdei úthoz ahol jobbra fordulunk. Haladunk egyenesen míg a szemben jól látható jelzésnél jobbra térünk. Innen végig lefele haladva egy árok útban érünk le a kis tóhoz, majd a kék jelzésen gyalogolva érünk Tokodra. 10. ellenőrző pont.

Tokod központjából tovább indulunk, a kódot  a buszmegálló esőbeállójának hátulján valamint a Bányászkör ismertető táblán találjátok. A sarki épületben kiállítást nézhettek meg melynek része a bányász emlékszoba is.

Fotó: Gordos Árpád

Innen a Mária-út jelzést követve érünk vissza Mogyorósbányára. ( A jelzés Mogyorósbánya felett újra találkozik a kék sávval.) A közös jelzésen érünk be a temető érintésével a központba. Onnan a gyengén emelkedő Alkotmány utcán felfele megyünk a Művelődési Házig. (11.ellenőrző pont)

Innen a zöld sáv jelzésen haladva, felérve a kerítéshez elsétálunk a "Falusi bányák" területe felett. Érintjük az erdészek  kopjafás emlékhelyét, majd ezt követve a domb alján az erdő szélét.

Ez előtt haladtunk el a volt szarkási bányaterület mellett, mely az úttól jobbra található. Itt a jelzés nélküli mély szekérútra balra kanyarodunk és így érkezünk a Bajóti templomhoz (12. ellenőrző pont)

Fotó: Hargitai Ágnes

 

A  kék négyzet jelzésen haladunk egészen az erdei pihenőhelyig ahonnan a kéken érünk le Péliföldszentkeresztre. Az egyházi épületekben folyt a vájárképzés elméleti oktatása.  (13.ellenőrző pont)

Fotó: Hargitai Ágnes

Újra a zöld sáv jelzést követjük, egészen a kerékpárútig. Alattunk a föld alatt terül el a "Gyertyános bányaterület". Itt kék keresztre váltunk, a balra kanyar után bal kéz felé a völgy egy része mesterséges képződmény, hiszen a Mogyorósi külfejtés területe volt. Érdemes ereszkedés előtt kis kitérővel érinteni a Mogyorósi-szikla kilátópontot. Innen utunkat ismét a kék jelzésen folytatjuk a Tokodi pincevölgyön keresztül, s ahol leérünk a főútra jobbra az áthaladás előtt az Új-ebszőny bánya maradék épületei láthatók.

Fotó: Tóth Tibor könyvéből

Fotó: Ladányi András könyvéből.

Még egy nagy emelkedő a kék jelzésen a Hegyeskőre és ereszkedés után érünk újra Tokodra, közben áthaladunk a volt  hegyeskői bányaterületen (14. ellenőrző pont)

Innen a Kossuth Lajos után haladunk majd jobbra  a nyíllal jelölt Deák Ferenc utcára térünk. Az utca végén balra kanyarodunk a Béke utcára, erről pedig jobbra a Flórián István utcára. Itt a Hadifogolytábor Emlékművét nézhetjük meg.

Az emlékmű mögötti földútra térünk és azt követjük úgy, hogy melletünk baloldalon végig kerítés legyen. Egy furcsa pihenőhely után jobbra, egy el nem készült mesterséges tavacska mellet haladunk el majd erről balra derékszögben egy rövid meredek úton csatlakozunk be a balról érkező szekérútra és ezen egyenesen haladunk felfelé,a néhol mély árokban, egészen a pihenőpadig. Tovább haladva érünk be a Gete alatti erdőbe. Követve az út természetes kanyarulatait, egy egyre keskenyedő ösvényen érjük el a Cigány-völgy mély vízmosását.

Megkönyítendő az útvonal követését két bányászkörös útjelző táblát is kihelyeztünk. Innentől hosszan emelkedik az út, amíg el nem érjük a fennsíkot. Több erdei utat is keresztezünk, de mi haladjunk mindig tovább egyenesen egészen Csolnok határáig a Vadasparkig. (15. ellenőrző pont.)

A park mellet lefelé indulva érjük el a kék jelzést, majd ezen haladva amikor leérünk a völgybe keresztezzük a volt Ó-dorog területét melyből az utolsó épületromot bal kéz felé találjuk. Elérjük a  Miklós-akna emlékhelyet és pihenőt mely a (16. ellenőrző pont.)

Fotó: Pick József gyűjteménye

Tovább haladva egyenesen a kék jelzésen, jobbra egy táblával jelölt kis ösvény vezet a Tömedék-aknai sikló-alagútba, melyet rendbehoztunk és így átjárhatóvá vált.

Visszaérünk a lakott területre, az iperterülettel szemben a kis házak a Samu-aknához tartozó kolónia maradéka. A  Mátyás király utcán haladva hagyjuk el a kék jelzést. Leérve a lámpás kereszteződéshez itt balra fordulva haladunk a körforgalomig és utána a már ismert úton vissza a Reimann Miniverzumhoz ahol beolvassuk a záró kódot. (17. ellenőrző pont.)

Jó szerencsét!

2024.07.27.

Jó szerencsét!

Arra gondoltam, hogy aki végigolvasta az eddigi bejegyzéseimet, talán szeretné megismerni mi, hol volt a régi bányaműveletekből. Tulajdonképpen ennek a bemutatására jött létre a Bányászkör és ezen belül a Hantken Miksa-kör 32 km.

32 km, 1000 méter pozitív szint

(A színes vastag szövegrészek linkek, ahol az adott helyről több információhoz juthatsz!)

A kör többszöri bejárásával a lenti érmeket tudjátok megszerezni.

A többi kiskör és a nagykörök bejárárásával juttok hozzá a teljes éremkollekciónkhoz.

A kör áttekintő térképe. Nagyítható térképet a honlapunkon találtok:

A kör a Reimann Miniverzum udvaráról indul, itt található a Reimann-altáró bejárata valamint az 1. ellenőrző pont.

Fotó: Pick József gyűjteménye

Innen a körforgalmat érintve a Kálvária út - István király utca - Templom tér - Mária-barlang - Ady Endre utca útvonalon érjük el a Kálvária-dombot és az aknatorony emlékművet. A 2. ellenőrző pont ettől lejjebb a mobiltorony közelében lévő VIII-as akna emlékműnél található.

Fotó: Pick József gyűjteménye

A Panoráma út - Árpád út - Csolnoki-út útvonalon hagyjuk el a települést a Tömedék-akna városrészen keresztül. A kék jelzésen haladva majd balra térve az utolsó ipari épület mellett, egy keskeny völgyön keresztül érünk fel a Fehérhegyi bekötő útra, melyen lefelé haladva, később jobbra élesen visszafordulva térünk rá a Homokvasút nyomvonalára. A szemből érkező földútnál jobbra elindulunk felfelé és így érjük el a 3. ellenőrző pontot a VI-os akna emlékművét.

Fotó: Pick József gyűjteménye

Hosszan haladunk tovább az erdei úton, erről nem térve le, amikor is balról érkező keresztező útnál  jobbra fordulunk. Az út mellet feltűnnek a világháborús lövészárkok nyomai. Éles balkanyarral fordulunk rá a volt homoksikló nyomvonalára.

Fotó: Pick József gyűjteménye

A keresztező útnál jobbra megyünk, majd utána ismét jobbra térve találjuk meg a táblával jelzett utat, ami felvezet a Henrik-hegyi kilátópontra, a 4. ellenőrző ponthoz.

Itt visszafordulva egyenesen hagyjuk el a hegyet egy keskeny meredek ösvényen, amely levezet Csolnokra. A Szénbányászok útja - Béke úton, majd egy kis jelzett ösvényen érjük el a Szent Borbála templomot és a Csolnoki Bányász Múzeumot és kocsmát. Itt található az 5. ellenőrző pont.

A múzeum udvara szabadon látogatható, az épületen belüli kiállítás megtekintéséhez előzetes bejelentkezésre van szükség.

Innen a focipálya mellet haladva érjük el a homokvasút nyomvonalát, erre balra rátérve és ezt követve jutunk el a főút keresztezéséhez. Ezen a területen volt az alig ismert Frischmann-akna.

A lenti térképen a halvány vonalak jelölik a bányaterületet.

A Diófa utcán végig felfelé haladva az utca vége után balra a domboldalban a V-ös akna helyszínét láthatjuk.

Fotó: Solymár Judit gyűjteménye.

A mező szélét követve, majd jobbra kanyarodva érjük el az ellenőrző pontunkat. 6. ellenőrzőpont.

Még néhány száz métert a  gerincen haladunk, majd egy kis bozótos ösvény vezet lefelé tovább, ez után térünk rá jobbra kanyarodva a murvás útra. Ezt elhagyva a major felett egy kitett ösvényen érünk vissza a faluba. A főúton balra majd arról letérve jobbra kanyarodunk. A Táncsics Mihály-Ságvári Endre útkereszteződésénél jobbra tekintve láthatjuk a volt a XII/a-akna telephelyét, az épületek egy része még látható.

Fotó: Molnár Márk gyűjteménye

Haladunk tovább a nyomvonalon majd elérjük a IX-es akna és a munkatábor emlékhelyet. 7. ellenőrzőpont

Fotó: Solymár Judit gyűjteménye

Ez a Kecske-hegy. Innen visszatérve a műútra balra fordulunk, elhaladunk a volt homokbánya területe mellett, majd ahol elhagyjuk az utat, ott volt balra lent a fák közöttt a Borókási táró bejárata.

Fotó: kisvasut.hu

Felmegyünk a Mókus hegy oldalában kanyargó panoráma ösvényre, ezen érünk vissza újra a faluba a temetőhöz. 8. ellenőrző pont. Érdemes a temetőben megnézni az emlékművet.

Balra felfele megyünk az Annavölgyi utcán és elhaladunk egy kis erdőfolt mellett, itt volt a Teréz akna. Amikor keresztezzük a homokvasút nyomvonalát és haladunk kanyarogva majd egyenesen addig felfele míg bele nem torkollunk a keresztező útba. Balra térve érjük el a Miklósberek emlékhelyet. 9. ellenőrző pont.

Leereszkedünk az árokba, majd lefele haladunk tovább. A bányászkör jelzésnél balra térünk és követve az utat érünk fel a keresztező erdei úthoz ahol jobbra fordulunk. Haladunk egyenesen míg a szemben jól látható jelzésnél jobbra térünk. Innen végig lefele haladva egy árok útban érünk le a kis tóhoz, majd a kék jelzésen gyalogolva érünk Tokodra. 10. ellenőrző pont.

Tokod központjából tovább indulunk, a kódot  a buszmegálló esőbeállójának hátulján valamint az emlékfa oszlopán találjátok. A sarki épületben kiállítást nézhettek meg melynek része a bányász emlékszoba is. 10. ellenőrző pont

Fotó: Gordos Árpád

A templom mellet látható a Bányászhalottak emlékműve.

Innen a Kossuth Lajos után haladunk majd jobbra  a nyíllal jelölt Deák Ferenc utcára térünk. Az utca végén balra kanyarodunk a Béke utcára, erről pedig jobbra a Flórián István utcára. Itt a Hadifogolytábor Emlékművét nézhetjük meg.

Az emlékmű mögötti földútra térünk és azt követjük úgy, hogy melletünk baloldalon végig kerítés legyen. Egy furcsa pihenőhely után jobbra, egy el nem készült mesterséges tavacska mellet haladunk el majd erről balra derékszögben egy rövid meredek úton csatlakozunk be a balról érkező szekérútra és ezen egyenesen haladunk felfelé,a néhol mély árokban, egészen a pihenőpadig. Tovább haladva érünk be a Gete alatti erdőbe. Követve az út természetes kanyarulatait, egy egyre keskenyedő ösvényen érjük el a Cigány-völgy mély vízmosását.

Megkönyítendő az útvonal követését két bányászkörös útjelző táblát is kihelyeztünk. Innentől hosszan emelkedik az út, amíg el nem érjük a fennsíkot. Több erdei utat is keresztezünk, de mi haladjunk mindig tovább egyenesen egészen Csolnok határáig a Vadasparkig. 11. ellenőrző pont.

A park mellet lefelé indulva érjük el a kék jelzést, majd ezen haladva amikor leérünk a völgybe keresztezzük a volt Ó-dorog területét melyből az utolsó épületromot bal kéz felé találjuk. Elérjük a  Miklós-akna emlékhelyet és pihenőt mely a 12. ellenőrző pont.

Fotó: Pick József gyűjteménye

Tovább haladva egyenesen a kék jelzésen, jobbra egy táblával jelölt kis ösvény vezet a Tömedék-aknai sikló-alagútba, melyet rendbehoztunk és így átjárhatóvá vált.

 

Visszaérünk a lakott területre, az iperterülettel szemben a kis házak a Samu-aknához tartozó kolónia maradéka. A  Mátyás király utcán haladva hagyjuk el a kék jelzést. Leérve a lámpás kereszteződéshez itt balra fordulva haladunk a körforgalomig és utána a már ismert úton vissza a Reimann Miniverzumhoz ahol beolvassuk a záró kódot. 14. ellenőrző pont.

Jó szerencsét!

2024.07.27.

Jó szerencsét!

Köszönöm az eddigi figyelmet!

A térképet Faragó Ferenc bocsátotta a rendelkezésemre:

 

70 részben sikerült feldolgoznom a szénmedence történetének azt a fejezetét, mely magáról a bányászatról mesél nekünk. Heti rendszerességel jelentek meg a posztok. Volt amit 1350 olvasó látott, volt olyan nap amikor 700 ember látogatta meg a blogot. Ez idő alatt 35 000 olvasást generáltak a megosztások és az, hogy rendszeresen az Index blogketrecének vagy akár a címoldalának vezető bejegyzése volt a blog. Átlagosan közel 600 olvasó nézett meg egy-egy bejegyzést...elképesztő!

Természetesen köszönöm mindenkinek, aki olvasott és külön azoknak, akik még kommenteltek is. Messze meghaladja a várakozásaimat a fenti adatsor. 

Most következik az adatgyűjtés időszaka, hogy a bányászathoz kapcsolódó üzemi és szociális telephelyek, épületek története is közzétehető legyen.

Addig is települések szerint rendszerezve olvashatóak az eddigi bejegyzések:

(A színes vastag szövegrészek linkek, ahol az adott helyről több információhoz juthatsz!)

ALAPOK:

Bányászat történelem 1. Alapozó bejegyzés: A források

Bányászat történelem 2. Alapozó bejegyzés: A szakszavak

Bányászat történelem 3. Alapozó bejegyzés: Földtan I.

Bányászat történelem 4. Alapozó bejegyzés Földtan II.

Bányászat történelem 5. Alapozó bejegyzés: A vízveszély

Bányászat történelem 6. Alapozó bejegyzés: Tűz és egyéb veszélyforrások

Bányászat történelem 7. Alapozó bejegyzés: Adatok, képek rendszerezése

ANNAVÖLGY:

Bányászat történelem 8. Annavölgy bányászata, általános ismeretek

Bányászat történelem 9. Annavölgy, Anna-tárók, Vincze-táró, Móricz-légakna 1815-1866

Bányászat történelem 10. Annavölgy, Ferenc József és Paula (Gép)-akna 1857, 1851-1909

Bányászat történelem, 11. I. közbevetés Alois Fischer 1788-1861

Bányászat történelem 12. Annavölgy, Leontína- és Móricz-táró 1840?-1884?

Bányászat történelem 13. Annavölgy, Pálinkás-táró 1924-1987

Bányászat történelem 14. Annavölgy, X-es akna 1940-1975

Bányászat történelem 15. Annavölgy, Vilmos-akna és Samu-táró 1875-1906

Bányászat történelem 16. II. Közbevetés: A Bányászkör Annavölgyön

BAJNA:

Bányászat történelem 17. Bajna, Hantospusztai külfejtés és Judit-akna 1983-1992

CSOLNOK:

Bányászat történelem 18. Csolnok bányászata, általános ismeretek

Bányászat történelem 19. Csolnok, Miklósberek csolnoki területről 1795-1881

Bányászat történelem 20. Csolnok, csolnoki területről 1905-1975

Bányászat történelem 21. Csolnok, Auguszta-akna 1905-1923

Bányászat történelem 22. Csolnok, Borókási-táró és a Reimann-altáró csolnoki szakasza. 1940-1988

Bányászat történelem 23. Csolnok, Frischmann-akna 1870-1913

Bányászat történelem 24. Csolnok, I. (Reimann)-akna 1915-1941

Bányászat történelem 25. Csolnok, II-akna 1923-1966

Bányászat történelem 26. Csolnok, III (Teréz)-akna 1910-1941

Bányászat történelem 27. Csolnok, VI-os-VII-es akna 1930-1968

Bányászat történelem 28. Csolnok, IX-es akna 1935-1970

Bányászat történelem 29. Csolnok, XII 1937-1974, XII/a-akna 1961-1974

Bányászat történelem 30. Csolnok, XIII-as lejtakna 1938-1974 és XIV-es akna 1945-1969

Bányászat történelem 31. III. Közbevetés: A Bányászkör Csolnokon

DOROG:

Bányászat történelem 32. Dorog bányászata, általános ismeretek

Bányászat történelem 33. Dorog, A-akna 1895-1905 (1925)

Bányászat történelem 34. Dorog, Ágnes-akna 1908-1950

Bányászat történelem 35. Dorog, Árpád-, Ferenc-, és Jenő-akna 1905-1966

Bányászat történelem 36. Dorog, B-akna 1893-1897

Bányászat történelem 37. Dorog, Henrik-akna 1850-1902

Bányászat történelem 38. Dorog, Miklós-akna: 1919-1974

Bányászat történelem 39. Dorog, Reiman(Dorogi)-altáró 1919-1990

Bányászat történelem 40. Dorog, Samu-akna 1891-1960

Bányászat történelem 41. Dorog, Tömedék-akna

Bányászat történelem 42. Dorog, VIII-as akna 1935-1960

Bányászat történelem 43. Dorog, XXI-XXII-es akna 1957-1987

Bányászat történelem 44. IV. Közbevetés: A Bányászkör Dorogon, Reimann-altáró-kör

KESZTÖLC:

Bányászat történelem, 45. Kesztölc bányászata 1970-2003

Bányászat történelem, 46. Kesztölc, Lencsehegy I. 1970-1986

Bányászat történelem, 47. Kesztölc, Lencsehegy II. 1982-2004

Bányászat történelem 48. V. Közbevetés, A Bányászkör Kesztölcön: Lencsehegy-kör

MOGYORÓSBÁNYA:

Bányászat történelem 49. Mogyorósbánya bányászata

Bányászat történelem 50. Mogyorósbánya, Falusi (1828-1874)-, és Gyertyános területe 1828-1871?

Bányászat történelem 51. Mogyorósbánya (Bajót, Nyergesújfalu), Szarkás 1. rész 1839-1901

Bányászat történelem 52. Mogyorósbánya (Bajót), Szarkás 2. rész 1942-1954

Bányászat történelem 53. Mogyorósbánya, Tanbánya 1954-1994, Külfejtés 1990-1991 

Bányászat történelem 54. VI. Közbevetés: A Bányászkör Mogyorósbányán: Tanbánya-kör

SÁRISÁP:

Bányászat történelem 55. Sárisáp, XIX-XX-as akna 1957-1978

Bányászat történelem 56. VII. közbevetés, Bányászkör Sárisápon, XX-as akna-kör

TOKOD:

Bányászat történelem 57. Tokod és Tokodaltáró bányászata 1812-1990

Bányászat Történelem 58. Tokod, Erzsébet-aknák 1891-1971

Bányászat Történelem 59. Tokod és Tokodaltáró, Községi bányák 1861-1895

Bányászat Történelem 60. Tokod, Sashegyi-akna 1920-1938

Bányászat történelem 61. Tokod, Tokod-ebszőnybánya I. Régi ebszőnyi bányák 1854-1925, 1940-1976

Bányászat Történelem 62. Tokod, Tokod-ebszőnybánya II. Új-ebszőnyi bánya 1971-1990

Bányászat történelem 63. Tokod, Tokod-ebszőnybánya XVII-XVIII-as akna 1924-1971

Bányászat történelem 64. Tokodaltáró,Ó-tokod Kerék-hegyi bányák I.rész 1812-1871

Bányászat történelem 65. Tokodaltáró, Ó-tokod Kerékhegyi bányák II. rész, Gusztáv (1866-1886) és Vilmos akna 1872-1908?

Bányászat történelem 66. Tokodaltáró, Tokodi-altáró I.1896-1968

Bányászat történelem 67. Tokodaltáró, Tokodi-altáró II. Vízbánya 1972-2001, 2007-

Bányászat történelem 68. Tokodaltáró, XV-XVI-os-akna 1949-1968

Bányászat történelem 69. VII. közbevetés Bányászkör Tokodon, Erzsébet-akna-kör

Jó szerencsét!

2024.06.28

 

 

 

 

 

Jó szerencsét!

Arra gondoltam, hogy aki végigolvasta az eddigi bejegyzéseimet, talán szeretné megismerni mi, hol volt a régi bányaműveletekből. Tulajdonképpen ennek a bemutatására jött létre a Bányászkör és ezen belül a  Erzsébet-akna-kör.

12 km, 330 méter pozitív szint

(A színes vastag szövegrészek linkek, ahol az adott helyről több információhoz juthatsz!)

A kör bejárásával a lenti érmet tudjátok megszerezni.

 

A régi érem képe, amennyiben még ezt gyűjtöd: Klikk!

 

A többi kiskör és a nagykörök bejárárásával juttok hozzá a teljes éremkollekciónkhoz.

A kör térképe az ellenőrző pontokkal, nagyítható térképet a honlapunkon találtok:

Bejárása közben a Gete oldalában haladtok, majd megpihenhettek a Csolnokon a  Telepi-kocsmában és közben  megnézhetitek a Bányászmúzeumot, majd Miklósberken keresztül értek vissza Tokodra.

Tokod központjából indulunk, a kódot  a buszmegálló esőbeállójának hátulján valamint az emlékfa oszlopán találjátok. A sarki épületben kiállítást nézhettek meg melynek része a bányász emlékszoba is. (1. ellenőrző pont).

 

Fotó: Gordos Árpád

A templom mellet látható a Bányászhalottak emlékműve.

Innen a Kossuth Lajos után haladunk majd jobbra  a nyíllal jelölt Deák Ferenc utcára térünk. Az utca végén balra kanyarodunk a Béke utcára, erről pedig jobbra a Flórián István utcára. Itt a Hadifogolytábor Emlékművét nézhetjük meg.

Az emlékmű mögötti földútra térünk és azt követjük úgy, hogy melletünk baloldalon végig kerítés legyen. Egy furcsa pihenőhely után jobbra, egy el nem készült mesterséges tavacska mellet haladunk el majd erről balra derékszögben egy rövid meredek úton csatlakozunk be a balról érkező szekérútra és ezen egyenesen haladunk felfelé,a néhol mély árokban, egészen a pihenőpadig. Tovább haladva érünk be a Gete alatti erdőbe. Követve az út természetes kanyarulatait, egy egyre keskenyedő ösvényen érjük el a Cigány-völgy mély vízmosását.

Megkönyítendő az útvonal követését két bányászkörös útjelző táblát is kihelyeztünk. Innentől hosszan emelkedik az út, amíg el nem érjük a fennsíkot. Több erdei utas is keresztezünk, de mi haladjunk mindig tovább egyenesen egészen Csolnok határáig a Vadasparkig. (2. ellenőrző pont).

Kiérve a Gete utcára jobbra fordulunk, majd a Mesefa után...

ahol lehet balra térve érjük el a Szent Borbála templomot. Ezt megkerülve keresztezzük a műutat és érkezünk meg a Telepi kocsmához és a múzeumhoz. (3. ellenőrző pont.)

Innen a sportpálya mellet indulunk a földúton lefelé, majd a következő lehetőségnél jobbra rátérünk a volt Homokvasút nyomvonalára, átmegyünk a híd alatt (Itt emléktábla található), majd követve a nyomvonalat haladunk addig, amíg nem találjuk meg az aknához felvezető enyhén meredek jobbos letérést. A kis domb tetején egy vadászház mögötti ösvényen közelíthetjük meg a volt Auguszta-akna helyszínét. (4. ellenőrző pont.)

Megkerülve a mezőt érünk vissza a vasút nyomvonalához. Erre jobbra rátérve haladunk míg el nem érjük a keresztező villanyoszlopsorral szegélyezett utat. Itt jobbra fordulunk és haladunk kanyarogva majd egyenesen addig felfele míg bele nem torkollunk a keresztező útba. Balra térve érjük el a Miklósberek emlékhelyet.

(5. ellenőrző pont.)

Leereszkedünk az árokba, majd lefele haladunk tovább. A bányászkör jelzésnél balra térünk és követve az utat érünk fel a keresztező erdei úthoz ahol jobbra fordulunk. Haladunk egyenesen míg a szemben jól látható jelzésnél jobbra térünk. Innen végig lefele haladva egy árok útban érünk le a kis tóhoz, majd a kék jelzésen gyalogolva érünk vissza Tokodra a kör végpontjához. (5. ellenőrző pont.)

Jó szerencsét!

2024.06.22.

Előzmények:

Bányászat történelem 57. Tokod és Tokodaltáró bányászata 1812-1990

Bányászat Történelem 58. Tokod, Erzsébet-aknák 1891-1971

Bányászat Történelem 59. Tokod és Tokodaltáró, Községi bányák 1861-1895

Bányászat Történelem 60. Tokod, Sashegyi-akna 1920-1938

Bányászat történelem 61. Tokod, Tokod-ebszőnybánya I. Régi ebszőnyi bányák 1854-1925, 1940-1976

Bányászat Történelem 62. Tokod, Tokod-ebszőnybánya II. Új-ebszőnyi bánya 1971-1990

Bányászat történelem 63. Tokod, Tokod-ebszőnybánya XVII-XVIII-as akna 1924-1971

Bányászat történelem 64. Tokodaltáró,Ó-tokod Kerék-hegyi bányák I.rész 1812-1871

Bányászat történelem 65. Tokodaltáró, Ó-tokod Kerékhegyi bányák II. rész, Gusztáv (1866-1886) és Vilmos akna 1872-1908?

Bányászat történelem 66. Tokodaltáró, Tokodi-altáró I.1896-1968

Bányászat történelem 67. Tokodaltáró, Tokodi-altáró II. Vízbánya 1972-2001, 2007-

Bányászat történelem 68. Tokodaltáró, XV-XVI-os-akna 1949-1968

Alapozó bejegyzések:

Adatok, képek rendszerezése.

Földtan 1.rész

Földtan 2.rész

Források

Szakszavak

Vízveszély

Egyéb veszélyek

Jó szerencsét!

Tokodaltáró belterületén volt a két akna. A bánya bezárása után 1981-ben a XVI-os aknatorony útnak indult, hogy Dorogon új, méltó szolgálati helyre találjon, mint emlékmű. 

Az időrend Tóth tibor könyvéből, a kiegészítések külön jelölve Székely Lajos könyvéből származnak.

Pick József gyűjteményéből az építés megkezdésének pillanata. 

Az aknatelepítés története Székely Lajos könyvéből:

"Az akna területe Erzsébet-akna művelési területétől, amelytől mesterséges határ választja el, keletre a dorogi kőszikláig terjed, /itt a Tokodi-altáróból elérhető telepekre kell gondolni/ déli határa az Erzsébet-aknai ismert felvető, északi határa még módosulhat. 

A nyugati irányban határos Erzsébet-aknai műveletek kedvező védőréteg viszonyai a terület értékét nagymértékben emelték, mivel az ott ismert védőréteg vastagsága átlag 60 m-re tehető. Így nagyobb arányú fúrási program indult meg a szocialista gazdálkodás elején a terület, különösen a védőréteg vastagság pontosabb megismerésére. Megállapítás szerint a vastagsága 38,6 -66,6 m között változott, kelet és dél felé kivékonyodik. A széntelepülés, az Erzsébet-aknaihoz hasonlóan, pados kifejlődésű és az egyes padokat édesvizi mészkő, valamint márga közbetelepülések választják el. Az újabb fúrások 3,3-10,4 m szénvastagságot mutattak ki. Ennek megfelelően az akna szénvagyona kb. 6 millió tonnára volt becsülhető, amelyhez az aknától északra fekvő mező még ismeretlen szénvagyona járul. Ennek feltárására majd az aknatalp szintjéről indítandó lejtős aknapár kihajtására lesz szükség. Az aknákat több tervváltozat kidolgozása után az altárószáj közelében magában az altáróban helyeztük úgy, hogy védőpillére részben fedi az altáró és északi vető pillérét. A szénvagyonveszteség ezáltal is csökken.

A fenti térkép georeferálva:

 

Jól látszik, hogy a bányaterület a Gete utcán felfele haladva attól balra volt.

A tervezett változatok közül megvalósításra kiválasztott terv szerint a szállító akna a régi altáró tengelyvonalában mélyült 4,6 m átmérővel, pillértéglával falazva, a dorogi (ami igazából csolnoki) VI. akna szállítóberendezésének felhasználásával. A légaknát az új altáró közelében, attól kissé nyugatra 3,8 m Ø-vel mélyítettük le 

1950. január 25-én a 104. m mélységben a légakna északi irányú 58º dőlésű vetőt ért el. A 27,67 m szinten, 111.m-ben, 3 m³/perc vizbetörés történt, amelynek következtében, mivel a rendelkezésre álló szivattyúk összteljesítménye 2,5 m³/perc volt, az akna elfulladt.

Az akna alján külszíni adagolással, 1,8 m vastag cementdugót készítettünk 700 q cement felhasználásával. A vető elcementálására az aknafaltól 3 m távolságban telepített 1143. fúrás a 24,99 m szinten érte el a vetőt vízveszteség nélkül. Az átfúrt 74,9 m vastag tachichatscheffi mészkőben sem észleltünk vízveszteséget, úgyhogy cementálási lehetőség nem volt. Ezután az aknában levő vizet mammutszivattyúzással és bödönözéssel leszívva, a cementdugó átfúrásával a vető feltételezett vizjáratának kitöltésére törekedtünk. A tricosallal beöntött 70 mm Ø-jü vezércsövön át megkezdtük a fúrást. A vizet megütve az oly nyomással jelentkezett, hogy a fúrórudazatot ki- dobta. Mennyisége 1600 l/perc körül volt. Kezdetben vetőkitöltő agyagot, márgát, majd mészkőtörmeléket hordott ki, végül kitisztult.

A külszinen felszerelt szivattyúval megkezdtük a cementtej bepréselését a fúrtlyukba. A talpon megállapított víznyomás 122,57 m-nek felelt meg. 60 q cement beadagolása után be kellett szüntetni, mert talpduzzadás lépett fel. Rövid idő múltán az akna alján levő szivattyúkamra zsompjából vízáramlás indult meg és a zsomp téglafalazatát a nyomás eltörte. így a szivattyúkat kiszállítva az aknát víz alá eresztettük és új cementdugót ké- szítettünk el, melybe előzetesen csövet épitettünk a későbbi cementálás érdekében. A cementálással a szivattyúkamrát kitöltöttük. A dugó vastagsága az előző dugóval együtt 5,9 m volt.

Bödönözéssel víztelenitve az aknát, a betondugót átfúrtuk. A vízjárat elérése pillanatában nagy erővel dobta ki fúrószerszámot a felszálló viz nyomása, mely 8 atm-át mutatott. Worthington rendszerű 300 l/perc teljesítményű gőzszivattyúval végeztük a cementálást, miközben az akna alján a nyomás a feszmérőn 12 atm-ig emelkedett. 

A cementálási munkálatokra, a betondugókkal együtt 1401 q cementet, 122,1 m³ homokot használtunk fel. Az alkalmazott nyomás maximálisan 25-30 atm volt. Ezután biztonsági előfúrásokkal folytattuk a mélyitést. A 16 m² szelvénybe a mészkövön való áthatolás ideje alatt 17 db lyukat telepítettünk, amelyek közül 12 érintőlegesen a palástba került. Mindkét akna mélyítése továbbiakban zavartalanul folyt.

A vető zavart zónáján átjutva a -178 m szinten telepítették az alapközlét s az aknapilléren túl a nyugati mezőben csakhamar virágzó bányászat fejlődött ki.

Az aknatelepités a tokodi koncentráció egyik fontos bázisa. Mivel a bányafejlesztési lehetőségek összehasonlító számításai a tokodi koncentráció létesítése mellett szóltak a vasúti állomás közelében kezdetét vette az új osztályozó és szénpályaudvar kiépítése. Ez az északi üzemek adhésiós pályán érkező szénféleségein kívül a déli üzemek  függőkötélpályán szállított szenét is fogadni tudja." 

Fotó Solymár Judit gyűjteménye:

 

 Fotó Solymár Judit gyűjteménye:

1954-ben üzembehelyezik az aknát, feltárják az I-es és Il-es mezőket. (ÉNy-i és DNy-i mezők.)

Fotó: Molnár Márk 

 Fotó Solymár Judit gyűjteménye:

1958-ban fejeződik be a beruházás (75 MFt).

1959. Megkezdik a III-as (K-i mező) feltárását a -164-es szinten.

1960. A III-as mezőben elérik a tárópilléren kívüli területet, megkezdik a fejtési előkészítést.

1961. Erzsébet akna elfulladása után (1961. május) az I- és II-mezők Ny-i oldalán vízszivárgások je-
lentkeztek (10—18 1/p), a vízvédelmi pillért 25 m-rel szélesítik.

1962. Az I-es (ÉNy-i) és a Il-es (Ny-i) mezőben a felső telepek (I—III telep) szénvagyona kifogyott, megkezdik az alsó telepek művelését. A főszivattyúkamra kapacitását 36,5 m3/p-ről 46,3 m3/p-re, a zsompkapacitást 1003 m3/ről
2081 m3-re, a nyomócső kapacitást 35 m3/p-ről 60 m3/p-re növelték.

1963. A főszivattyúkamra kapacitását 64 m3/p-re növelik.

1965.  A mező DK-i részén kialakított koncentráció VII. 1-én indult, de VIII. 1-én 12 m3/p vizet fakasztott, amely többször vándorolva hordalékkal, homokkal töltötte fel a vágatokat 30 nap termelőkapacitás-kiesést okozva.
A kapacitáskiesést az üzem pótolni nem tudta, 32 főt XIX-es aknára helyezett.

1966. A Ny-i területen frontfejtési kísérleteket is végeznek, eredményeik azonban gyengék (vetők stb.).

1967. A Ny-i mező I/c siklói területének szénvagyona az I. félévben kimerült.  A DK-i alapvágaton folytatják a 12 m3-es vízbetörés mélyebb szinti befogásának munkálatait, fúrással mintegy 8 m3 vizet sikerül az alsóbb szinten elvezetni. Ápr. 24-én a mező -163 szintjén 4 m3/p-re növekvő vízbetörést fakasztottak, június 12-én pedig a  -151-es szinten 2,6 m3-t. Okt. 24-én a -166 szinten jelentkezett 2,5 m3/p vízbetörés. E vizek azonban kommunikáltak, a mérhető többletvíz csak 0,8 m3/p, az akna átlagos vízemelése 30,3 m3/p.

1968. Aug. 2-án a -161 szinten 1 m3/p mennyiségű víz jelentkezett, amely rohamosan 15 m3/p mennyiségre emelkedett.  A víz mennyisége több napi ingadozás után 4 m3/p-re apadt, de két hónapon keresztül 0,6—20,0 m3/p között ingadozott mennyisége. A zsompok eliszapolódtak, a szívók eltömődtek. A bánya többi területének biztonsága érdekében a teljes ÉNy-i mezőt feladták, 560 ezer tonnás műrevaló készletét szénvagyon veszteségként leírták.  A K-i alapvágat 181 m-es meghoszszabbításával feltárták az alsó telepeket. Elő-
készítették, majd beindították a VII-es telepi frontfejtést (a korábban lefejtett terület alatt). E fejtésből nov. 22-én 5 m3/p víz fakadt, amely lassan növekedve, dec. 11-én elérte a 10 m3/pt értéket, majd rohamosan 35 m3/p mennyiség fölé emelkedett. Az összes vízmennyiség ekkor már jelentősen meghaladta a főszivattyúkamra
78 m3/p kapacitását. 13 óra 50-kor a víz az összes szivattyú üzeme mellett, kilépett a zsompból, megkezdődött az aknarakodó elárasztása. 16 óra 10-kor a külszínről lekapcsolták a szivattyúkat, a bányát feladták."

Mint fentebb írtam a XVI-os torony Dorogon lelt új feladatra.

A Dorogi Medence oldalon látható a lenti fotó, mely a torony szállítását örökíti meg!

Jó szerencsét!

2024.06.14.

Előzmények:

Bányászat történelem 57. Tokod és Tokodaltáró bányászata 1812-1990

Bányászat Történelem 58. Tokod, Erzsébet-aknák 1891-1971

Bányászat Történelem 59. Tokod és Tokodaltáró, Községi bányák 1861-1895

Bányászat Történelem 60. Tokod, Sashegyi-akna 1920-1938

Bányászat történelem 61. Tokod, Tokod-ebszőnybánya I. Régi ebszőnyi bányák 1854-1925, 1940-1976

Bányászat Történelem 62. Tokod, Tokod-ebszőnybánya II. Új-ebszőnyi bánya 1971-1990

Bányászat történelem 63. Tokod, Tokod-ebszőnybánya XVII-XVIII-as akna 1924-1971

Bányászat történelem 64. Tokodaltáró,Ó-tokod Kerék-hegyi bányák I.rész 1812-1871

Bányászat történelem 65. Tokodaltáró, Ó-tokod Kerékhegyi bányák II. rész, Gusztáv (1866-1886) és Vilmos akna 1872-1908?

Bányászat történelem 66. Tokodaltáró, Tokodi-altáró I.1896-1968

Bányászat történelem 67. Tokodaltáró, Tokodi-altáró II. Vízbánya 1972-2001, 2007-

Alapozó bejegyzések:

Adatok, képek rendszerezése.

Földtan 1.rész

Földtan 2.rész

Források

Szakszavak

Vízveszély

Egyéb veszélyek

Jó szerencsét!

Mikor a Dorogi szénmedence bányászatáról beszélünk, mindig felmerül az a hatamas kár, amit a karsztvíz okozott. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy a bányászat révén hozzáférünk a csodálatos természeti kincshez.  A Tokodaltárón termelt víz adja több mint a felét a felhasznált csapvizünknek.

A vízkitermelő bázist az Aquaeuropa Kft. üzemelteti. 

Leszállás népessel.

Lássuk Mráz László leírásából az ivóvízbázis történetét. A mai napig a vízbányában dolgozik, pedig már nagyon régen fiatal.

Ladányi András könyvéből:

"A Tokodi altárót, a bánya fő feltáró vágatát az 1920-as években hajtották ki. Ebben a bányában eocénkori széntelepet műveltek. Ezek a telepek a triászkori (dachsteini típusú) mészkőre települtek. A triászkori mészkő alapkőzetnek tekinthető, amelyben összefüggő karsztrendszerek alakultak ki. A táró kihajtása közben kisebb-nagyobb karsztüregeket harántoltak, ilyen a vágat 3000. méterében a IV/C ereszke mellett található nagy kaverna is. Ez a kaverna egy ÉK-DNY irányú tektonikai törésvonal mentén keletkezett, ezért hozadék barlangnak tekinthető. Kiterjedését és mélységét, az évtizedek során többször próbálták felmérni, legutóbb 1996-ban történt részletes dokumentációkészítés a kavernáról.

A barlang egy része, részletest leírást az egyesületünk honlapján olvashattok.

A bányászkodás alatt bizonyosságot nyert az a tény, ha bárhol nagyobb mennyiségű vízbetörés keletkezett, az itt lévő vízszint minden esetben csökkenést mutatott. A kavernára fő veszélyforrásként tekintettek az évtizedek során. A rendelkezésre álló irodalom alapján Tokod III. Bányatelep területén említésre méltó tervszerű és rendszeres bányaművelés az 1830-as évektől kezdődött. Ezt a tényt egy 1840-es évekből származó térképvázlat is bizonyítja. Az 1945 előtti termelést főként a gazdaságosság, a vízemeléssel kapcsolatban kevésbé fejlett technika irányította. Ennek megfelelően a jól értékesíthető és olcsón termelő széntelepek lényegében „leművelésre" kerültek.

A Tokodi Bányaüzem kéréssel fordult a Kerületi Bányaműszaki Felügyelőséghez 1967. március 8-án, a bánya hat hónapon túli szüneteltetésére, azaz bezárására vonatkozó határozatot kezdeményezve. 1969-ben a tokodi táróban gyakorlatilag befejeződött a bányászkodás, s az ismert elhelyezkedésű és vízhozamú kavernát a lakosság vízellátásának szolgálatába állították.

Végállomás:

A vízbázis teljes kiépítettségét három fő építési szakaszban éri el.

- IV/C ereszkei vízmű,

- Ágnes-ereszkei vízmű,

- Ágnes pótereszke kihajtása beüzemelése.

A IV/C ereszkei vízművet 1972-ben alakították ki. A beruházás célja Dorog lakossága és a területén működő ipari üzemek ivóvíz szükségletének kielégítése. Ennek megfelelően 2 db 5 m³/p névleges teljesítményű Dorogi típusú szivattyú lett telepítve, 7200 m³/ nap kapacitás betervezésével. A vizet a csapoló vágatban telepített fúrásokkal biztosították a szivattyúk üzemelésére a + 90-es szinten. 15 m-rel az akkori nyugalmi karsztvíz-szint alatt.

Fotó az ereszkéből felfelé

 

A bányabeli vezeték a fúrólyukkal együtt 580 fm volt, míg a külszíni vezeték a Vízmű 2x1000 m³-es tartályáig 880 fm hosszú. 1976-ban a megnövekedett vízigény miatt terv készült a IV/C ereszke tovább mélyítésére ill. egy új ereszke kihajtására, ahová egy szivattyúkamrát is terveztek a + 96-os szinten. Erre azért volt szükség, mert Dorogon nagyfogyasztóként megjelent a Kőbányai Gyógyszerárugyár, valamint új lakótelepek épültek. A tokodaltárói laposi vízmű eliszaposodott, Csolnokon az I-es aknai szivattyútelep kapacitása kevésnek bizonyult és a a vezetékhálózat is rossz állapotban volt. Csolnokon a nyári időszakban ez idő tájt állandó vízhiánnyal küszködött Rákóczi-telep.  Az alagút (táró) szintjéről induló Ágnes-ereszke adta meg az összeköttetést a víz szállítási, valamint a légvezetés és a nyomóvezetékek elhelyezését biztosító lehetőségnek.

Dorog biztonságos vízellátása 1 db Dorogi típusú, 5 m³/p-es szivattyú, Csolnok község ellátására 2 db 2 m³/p 210 m emelőmagasságú szivattyú, míg Tokodaltáró felé 2 db 2 m³/p névleges teljesítményű szivattyúegység működése által került megvalósításra, NA 200-as vezetéken keresztül. Ez a vízmennyiség egy 2x 250 m³-es medencébe lett először átszállítva. A 80-as évek elejétől főként a tatabányai térség vízvédelme és az új eocénbányák vízemelése következtében drasztikusan csökkent a karsztvíz szintje, és mind a IV/C, mind az Ágnes-ereszkei csapoló vágatból eltűnt" a karsztvíz. Sürgős megoldásként vált szükségessé a csapoló vágatok további mélyítése, melynek talpszintjét a +70-es szinten (a karsztvíz szint alatt) határozták meg.

A munkálatok kapcsán hat db NA 150-es fúrólyukat hoztak létre legyezőszerűen, melynek célja a kaverna megcsapolása volt.1989-90-ben Csolnok és Tokodaltáró vízellátásának biztosítására Vágel gyártmányú búvárszivattyú került beszerelésre, beüzemelésre.

1993-ban ismét új programot fejeztek be, aminek alapja Tát-Tokod-Mogyorósbánya karsztvízzel történő ellátását biztosította, ugyancsak 2 db Vágel típusú szivattyúegységgel. A tatabányai eocénbányák bezárása és az aktív vízvédelem megszűnése következtében a karsztvíznívó gyors emelkedésnek indult, mind a IV/C, mind az Ágnes-ereszkében és ennek következtében új vízvédelmi gátakat kellett építeni. A pótereszkei szivattyúk az Ágnes-i szivattyúkamrába kerültek, ezután a pótereszkét vízzel árasztották el.

A karsztnívó a IV/C ereszke kihajtásakor a +111-es szinten állt. A 80-as évek elején a +92-es, míg a 1999-es mérés alapján a karsztnívó már a 109,6-es szinten kerülhetett meghatározásra.

1998. 02. 16-tól üzemszerűen, a lecsökkent vízigény miatt automata vezérlésre kellett átállni Tát és Tokodaltáró irányában. A lecsökkent vízigény, valamint a Dorogi Infrastruktúra Kft. és az Észak-dunántúli Regionális Vízmű szolgáltató közötti szerződés megszűnése miatt a vízbázis 2001-ben megszűnt és teljes kiszerelésre került.

2001 és 2007 között a tárnában mindennemű munka szünetelt.

2007-ben az új tulajdonosok AQVA Európa Kft. néven a vízbázis ismételt beüzemelését határozták el, szerződést kötve a vizet szolgáltató ÉDRV-vel.

A táró a 2001-es kiszerelés óta használaton kívül állt.

A kiszerelt trafók következtében a nagy ventilátor nem üzemelt, a bent hagyott zsompi Bibo szivattyúk tönkremen- tek és a vágatban, mintegy 300 m hosszban állt a víz. Omlás, ellopott felső vezetékek és különböző bontási kísérletek maradványai fogadták az érkezőket.

Ilyen előzmények után indították újra a tevékenységet.

A megállapodásban rögzítetteknek megfelelően 2007. július 1-jén már ivóvizet kellett szolgáltatni. A beszerelési idő rendkívül rövidre szabott volt, ami nagyon komoly anyagi befektetést és munkaszervezést igényelt. Az elvégzett munka következményeként az eredményes próbaüzemet és laborvizsgálatokat követően, 2007. július 1-jén mindkét ereszkében újraindult a vízbányászat. A IV/C ereszkében 2 db 5 m³/p Plenger előtét és 2 db Plenger főszivattyú Dorog irányába, míg az Ágnes-ereszkében 1 db 5 m³/p előtét szivattyú, illetve 1 db főszivattyú Esztergom irányában biztosította az ivóvízellátást. Az új egységek teljesen automatizáltak, de lehet helyi üzemben és akár másik irányba is biztosítani működésüket. Az egységek működését a telephelyen lévő diszpécser koordinálja. 

A vízbázis kapacitása még rejt bővülésre szolgáló lehetőségeket, hiszen a víz palackozására is van az engedély. A víznívó folyamatosan emelkedik, ami bíztatóan hat a jövő vízellátására. Megnyugtató az is, hogy oly sok nélkülözés után ez a kincs minket - a régió lakosait - szolgálja ki."

Jó szerencsét!

2024.06.05.

Előzmények:

Bányászat történelem 57. Tokod és Tokodaltáró bányászata 1812-1990

Bányászat Történelem 58. Tokod, Erzsébet-aknák 1891-1971

Bányászat Történelem 59. Tokod és Tokodaltáró, Községi bányák 1861-1895

Bányászat Történelem 60. Tokod, Sashegyi-akna 1920-1938

Bányászat történelem 61. Tokod, Tokod-ebszőnybánya I. Régi ebszőnyi bányák 1854-1925, 1940-1976

Bányászat Történelem 62. Tokod, Tokod-ebszőnybánya II. Új-ebszőnyi bánya 1971-1990

Bányászat történelem 63. Tokod, Tokod-ebszőnybánya XVII-XVIII-as akna 1924-1971

Bányászat történelem 64. Tokodaltáró,Ó-tokod Kerék-hegyi bányák I.rész 1812-1871

Bányászat történelem 65. Tokodaltáró, Ó-tokod Kerékhegyi bányák II. rész, Gusztáv (1866-1886) és Vilmos akna 1872-1908?

Bányászat történelem 66. Tokodaltáró, Tokodi-altáró I.1896-1968

Alapozó bejegyzések:

Adatok, képek rendszerezése.

Földtan 1.rész

Földtan 2.rész

Források

Szakszavak

Vízveszély

Egyéb veszélyek

Jó szerencsét!

A Tokodi-altáró a szénmedence egyik legfontosabb építménye, előfutára a késöbbi koncentrációnak. Volt egy szűk tíz év amikor a Dorogi és a Tokodi-altáró össze volt kötve, így a föld alatt szinte minden bányaterület elérhető volt anélkül, hogy fel kellet volna a felszínre jönni. 

1947-1954. Székely Lajos könyvéből: "A dorogi osztályozó kapacitásának jobb kihasználására a tokodi osztályozót megszüntettük és a szenet Dorogon osztályoztuk. A dorogi alagút 1600.m-ből kiinduló 15%-kal emelkedő szárnyvágattal csatlakoztunk a tokodi alagúthoz, s egyidejűleg az altárói üzemben használt 50 cm nyomtávú csillékket kiküszöbölve áttértünk az egységes 60 cm nyomtávú dorogi csilletipusra. Ennek érdekében az egész üzem vágányzatát át kellett szerelni.

1954. A tokodi alagút és a Dorogi-altáró összekötését a kedvezőtlen közetviszonyok miatti nagy költség okán feladták"

Az altáróból ereszkékkel tárták fel a szénmezőt, ha egy adott ereszkéből művelt terület elúszott nem okozott jóvátehetetlen károkat. Az ereszke vagy csak a vízbetörés elgátolása után folytatták a művelést, vagy egy másik ereszke mélyítésével új területet kapcsoltak be a művelésbe. Az altáróval számtalan régi bányaterületet értek el, ezek maradék pillérei és egyéb szénvagyona is kitermelésre került. Persze a régi területek bekapcsolása sok gondot is okozott. Rendszeresek voltak az elégtelen tömedékelés miatt  a bányatüzek.  Hatalmas területet műveltek innen, kezelhetetlen mennyiségű információ áll rendelkezésünkre.

Igyekszem azokat az eseményeket felidézni, amihez térképet vagy fotót tudok csatolni.

Az altáró építését, annak nehézségeit hosszan taglalja Székely Lajos.

Az Altáró bejárata a felszenteléskor, Molnár Márk gyűjteménye:

 

Székely Lajos könyvéből:

"A századforduló idején a vállalat (MÁK) és kétségtelenül a medence egyik legnagyobb alkotását az 1650 a hosszú (Kősiklóig) kétvágányú tokodi falazott altáró (első a medencében) kihajtását 1896. nyarán kezdhették el.

Az altáró a vasút létesítése folytán adott nagyobb szállítási lehetőség kihasználását célozta, mert az átrakodási stb. nehézségekkel terhelt, 1891-ben épült ótokod-táti 4 km-es lóvasút e célra már nem felelt meg. Másrészről a mélység felé irányuló bányászat mélyebb szintjeiről várható nagyobb vízmennyiség kiemelésénél nem volt közömbös a nyomómagasság a 91 m mély Vilmos-akna legmélyebb szintjére torkoló altáró e szempontból is a legkedvezőbb lehetőséget biztositotta. A vizcsatorna választott szelvénye 4-5 m³/pетс víz levezetését tette lehetővé, ami az akkori megítélések mellett elegendőnek látszott (pl. 1897-ben Vilmos-akna összes vizemelése 1,2-1,5 m³/perc volt). Az altáró Ranzinger Vince és Stegl Károly tervei szerint készült...

Az altáró szájnyílása a Budapest-Wieni országút közelében, végpontja Vilmos-akna alján lett kiválasztva.

Az altáró sürgőssége miatt a Vilmos-akna aljáról ellenvágatot indítottak, amelynek kihajtásához a mészkőbányászatban járatos carpanói munkásokat alkalmazták. Teljesítményadatok nem állnak ugyan rendelkezésre, de a vállalkozó Pintorellinek fizetett fm egységelőírás arra enged következtetni, hogy 1 fm lehetett a napi kihajtás. Gyorsítására harmadonként 6 főt osztottak be a szokásos 4 helyett, 200 m-ként kitérőket képeztek ki, hogy a vájvég mögött a bővités és falazás egyidejűleg folyhasson. Robbantások előkészítéséhez fúrógépet használtak, 1 fm falazott altáró költsége 300 Ft-ot, falazatnélküli fm költsége 200 Ft-ot tett ki.

A szájnyilás körüli futóhomokban haladó szakasz falazását a takaróréteg teljes elhordása után végezték. Szellőztetés elősegítésére 400-500 m közt fúrást, majd 1898-ban a villamosítással kapcsolatban 1140 m-ben a Kábel-aknát mélyítették le.

Az altáró kiépítése lehetővé tette a már elhasználódott Vilmos-akna kikapcsolását és a továbbiakban légakna céljára való felhasználását, amire magas fekvése alkalmassá is tette. Az akna nyílásánál mesterséges szellőztetésre Körting-rele exhaustort is felszereltek, azonban ez nagy gőzfogyasztása miatt állandó üze- meltetésre nem felelt meg. A kétvágányú vasúti rakodót 1899-ben épitették ki és 1030 m hosszú iparvágánnyal csatlakozott a tokodi állomáshoz. A szén osztályozás és válogatás nélkül került feladásra."

Az időrend szokás szerint Tóth Tibor könyvéből származik, ezt egészítem ki egyéb szerzők szövegeivel:

"1896 júniusában kezdik meg a tokodi áltáró kihajtását.

1897. ápr. 1-én a Kopsivai-ereszke mezeje elfullad,újranyitására csak 1936-ban kerül sor.

Térkép a háromszerzős földtani könyvből:

1898. Az altáró villamosításához Kábelaknát mélyítenek, a külszínen megépül a 2X150 LE-s generátorral felszerelt olajtüzelésű erőmű. (Ez izgalmas, vajon miért nem szénnel működött?)

1899-ben készül el a kétvágányú vasúti rakodó, amelyet bekötnek a tokodi állomásra.

1904-ben mélyítik le az I-es, 1907-ben a III-as ereszkét.

1908. márc. 18-án az I-es ereszke 3,6 m3/p-es vízbetöréssel elfullad. A vizet elgátolták. Dec. 4-én a III-as ereszkében 8 m3-es vízbetörést zárnak gát mögé.

1909. jan. 23-án ismét az I-es ereszkében fakasztanak 3,8 m3/p hozamú vízbetörést. Gáttal zárják el az ereszkét.
Lemélyítik a IV-es ereszkét, amely nov. 4-én 8 m3-es vízbetöréssel elfulladt, de miután a víz 3,4 m3/p mennyiségben állandósult víztelenítik, a vízbetörés helyét gáttal és iszapolással zárják el.

1909-1918-ig az II-III-IV-es ereszkék és az „A” akna területén művelnek."

Térkép Székely Lajos könyvéből:

1. Altáró

2. A-aknai terület.

3. Ótokodi lefejtett területek szürkével jelölve.

Székely Lajos könyvéből:

"Miután a széntelep fekvése ismertté vált és az altáró kedvező szállítási és üzemelési lehetőséget biztosított, sor került az I. ereszkétől keletre fekvő II-III-IV. ereszkék, valamint A-légakna mezejének önálló feltárására és lefejtésére. A művelés 1900-1918. években 30 m-rel az altáró szintje alatti mélységig folyt. Fő probléma a vízemelésen kívül a háborús anyag- és létszámhiány, a szociális helyzet romlása volt. Még inkább fokozta a nehézségeket az erőltetett ütemű termelés, amely a feltárás elmaradására vezetett. Az üzem rendelkezésére álló szivattyúk csekély száma, teljesítménye és a villamos áram korlátozott mennyisége gyakran állitotta oly követelmény elé az üzem vezetőjét, hogy egyes mezőket hosszabb időn át üzemen kívül helyezzen, mint pl. az 1908. évi I. és III. ereszkei vízbetörés esetében. Ahol nagyobb vízmennyiség tört be, elgátolták, mert levezetését az altáró kisméretű csorgáján nem tudták volna biztosítani."

1920. Megkezdik az új tokodi altáró kihajtását.

Székely Lajos könyvéből:

1920. tavaszán a vállalat vezetősége az A-aknai mező viztelenítését a szállitás érdekében az altáró végpontjával vald összekötését határozta el. A tervezés során több változat készült a megállapították, hogy az altáró kb. 1 km-rel való meghosszabbítása az óhajtott nagyarányú üzemkoncentrációt lehetővé teszi. A mélyszinti műveletek eddigi tapasztalatai alapján azonban az altáró már nem képes a várható nagyobb vizmennyiség levezetésére, mert 4-5 m3-es szivattyú járatása alkalmával a víz kilépett a csorgából. Az Ágnes-akna üzemének mélyszintre való áttolódása belátható időn belül újabb nehézséggel járt volna... ennek az üzemnek altáróba való kapcsolása... ugyancsak előnyösnek mutatkozott. Az újabb fúrások is serkentőleg hatottak nagyobb befektetésre, mert a szénvagyon 1,2 mill16 t-ról 6,0 millió t-ra emelkedett. 1920. évben a vállalat vezetősége a tervek felülvizsgálata után új altáró létesítése mellett döntött, mert a már vázolt szempontokon kivül egyéb koncentrálási lehetőségek a várható gazdasági előnyöket nég inkább fokozni látszottak.

Szóbakerült az altáró Duna szintről való kiindulása, ami újabb árammegtakarítást tett volna lehetővé, a kb. 17 m szintkülönbség folytán. Emellett azzal a lehetőséggel is kecsegtetett, hogy az állandó karsztvízszintet leszállitja, mert az altáró a triász mészkövet is haréntolja. Mivel az előnyökkel szemben az altáró kb. 2 km hosszú szakasza a Duna-lapályon úszóhomokban haladt volna, az ily irányú vonalvezetésről le kellett mondani.

Az új altáró első szakasza csaknem parallel halad a régi altáróval, ami 6 ponton való egyidejű támadást tett lehetővé. Felhasználva az A-akna és az Ágnes-lejtakna alapközléit, a támadási pontok számát 10-re szaporíthattuk. Az altáró hossza 3200 m, az egy oldalról hajtandó leghosszabb szakasz 729 m.

A csorga vizlevezető képessége üres szelvénynél 60 m³/perc, bekötő szárnyvágatokban 30 m³/perc. A viz visszaszivárgásának megakadályozására mészkőben álló szakaszon is betonfalazattal láttuk el a csorgát.

A vágányzat vasbeton aljra fektetett 18-20 kg/fm-es sínekből áll (először alkalmazták a bányászatban). A csorga le- fedésére hevederekkel összekötött rovátkolt vasbeton futólemezek szolgálnak. A vasbeton szerelékek kitűnően beváltak, és 25 évi használat után mindössze kb 8-10 lemez tört el.

Az altáró 1922. november 27-én készült el.

Az altáró kihajtásnál rendkívüli eseménynek számítható a medence ismert legnagyobb méretű barlangjának feltárása 20 x 20 x 20 m a vizszint felett mérve) ldaban. (kb. A-aknai harántolásban). Az altáró szint alatti kristálytiszta tó szép látványt nyújtott. Az altáró továbbhajtása tutajról folyt, míg a tavat a kitermelt mészkővel be nem töltöttük. E létesítmény kétségtelenül a tokodi bányászat legnagyobb alkotása, s annak sikeres végrehajtása a kiválóan képzett és fegyelmezett bányászoknak köszönhető."

1924- ben szárnyvágatot hajtanak a Henrik, a Járgány, a Mária aknák pilléreinek kutatására.

1925. ápr. 14-én az „A” és az Ágnes-aknát is bekapcsolják az Altáró szállítási rendszerébe. (Már dorogi terület alatt vagyunk.)

1925- ben épül a 120 vagonos tokodi osztályozó, a négyvágányú MÁV iparvasút, a 30 km-es 60 000 V-os tatabányai távvezeték. A lakótelepen munkásotthont, iskolát, óvodát, orvosi rendelőt, az altáró közelében pedig új fürdőt és üzemi irodát, élelemtárat stb. építenek.

Székely Lajos könyvéből:

1927 januárban kezdik meg (triász mészkőben) az V-ös ereszke kihajtását, de 1928. okt. 1-én 18 m3 vizet fakasztanak az ereszke zsompjában.

 

1930 Feltárják és fejtik a „B” aknával, Henrik-aknával és a Kakukk-táróval határolt területen a középső eocén telepeket (3 pados kifejlődésű). (Ez gyakorlatilag az Ódorogi terület.)

Térkép Székely Lajos könyvéből (a kék nyíl Tokod felé mutatja az altáró irányát):

1935. Az altáróból megindítják a XII-es ereszke mélyítését.

1936. A Kopriva-ereszkei területet újra művelés alá fogják, de az 1937. márc. 18-án ismét elfullad. A 12 m3/p-es víz­zel szemben víztelenítik és 1941-ig művelik a mezőt. Máj. 19-én a középső eocén telepben a +60-as
szinten úszóhomok betörést kapnak (1140 m3).

1938. Szénrobbanás okoz halálos balesetet.

1942- ben tárják fel az I-es ereszke második mélyszintjét, újranyitják a régi IV-es ereszke pillérét és a IV/b ereszkét, de az 1944. febr. 9-én 60—80 m3/p vízbetöréssel ismét elfullad. Víz alá kerül az I-es ereszke mélyszintje is, újranyitását 1946 februárjában kezdik meg.

1946- ban cementálással zárják el a IV-es ereszkei vízbetörést, majd

1947- ben (márc. 9-ére) víztelenítik és 32 m3/p szivattyú kapacitást szerelnek fel.

"1947-ben a dorogi osztályozó kapacitásának jobb kihasználására a tokodi osztályozót megszüntettük és a termelt szenet Dorogon osztályoztuk. A dorogi alagút 1600 m-ból kiinduló 15%-kal emelkedő szárnyvágattal csatlakoztunk a tokodi alagúthoz s egyidejűleg az altárói üzemben használt 50 cm nyomtávú csilléket kiküszöbölve rátértünk az egységes 60 cm nyomtávú dorogi csilletipusra. Ennek érdekében az egész üzem vágányzatát át kellett szerelni."

1948 "Ebben az időben, 1948-ban történt Simon József omlasztási felvigyázó szerencsés menekülése, omlás miatti három napos kényszerzárkájából, amelyet tanulságul ismertetek. A farablás előhaladása folyamán a még omlasztásra váró fejtés többször mozgásba került. Ilyen alkalommal a farablással foglalkozó csapat biztonságos helyre vonult vissza. Simon azonban egy kőzetmozgási szünetben visszatért munkahelyére, mert kabátját ott felejtette. A hirtelen bekövetkezett mozgási hullám menetközben érte, úgyhogy egy üres csille mellé kuporodott le, mely tartóácsolat gyanánt támasztotta alá búvóhelye fejfáit. Mivel az omlás körös-körül elzárta a visszavonulás útját, helyzete válságos volt. Az azonnal megindult és váltott munkaerőkkel folytatott mentés 72 órás megfeszitett munka után végül sikerre vezetett és búvóhelye felett három méterrel hajtott mentővágaton át megmenekült. A mentők sikerét nagyban elősegítette, hogy  időközönként - kivéve az alvással eltöltött időszakot - kopogással jelzést adott. A kopogás szünetelése közben azon hiedelem merült fel, hogy már nincs életben, a mentést azonban így is folytattuk, míg teljes sikerre nem vezetett."

Innetől az altáró működését folyamatos küzdelem jellemezte a vízbetörésekkel a lenti térképeken ezek helyszínei különböző módokon jelölve vannak. Van ahol már a régi műveletek pilléreit fejtik, de természetesen folyamatosan kutatnak és vonnak termelésbe új ereszkékkel feltárt mezőket.

A térképek Székely Lajos könyvéből származnak.

A kék nyíl Dorog felé mutatja az Altáró folytatását.

1967 megkezdik a tervszerű visszavonulást. Feladják a Kábel-aknát. Betömedékelik az „A” aknát és az Árpád mezei légvágatokat.

1968. A szellőztetést az Ágnes aknai 500 m3/p-es ventillátor látja el, termelő munkát az altáróban nem végeznek.

1972. Az altáróban a IV/c ereszkénél vízmű létesült Dorog (és később Csolnok) vízellátása érdekében. A vízmű kezelését a Szállítási és Osztályozó Üzem vette át (VI. 15-től).

1979. Az ivóvíz állomást bővítik (Csolnok bekapcsolására).

A történetet innentől a következő bejegyzésben folytatom...

Jó szerencsét!

2024.05.31.

Előzmények:

Bányászat történelem 57. Tokod és Tokodaltáró bányászata 1812-1990

Bányászat Történelem 58. Tokod, Erzsébet-aknák 1891-1971

Bányászat Történelem 59. Tokod és Tokodaltáró, Községi bányák 1861-1895

Bányászat Történelem 60. Tokod, Sashegyi-akna 1920-1938

Bányászat történelem 61. Tokod, Tokod-ebszőnybánya I. Régi ebszőnyi bányák 1854-1925, 1940-1976

Bányászat Történelem 62. Tokod, Tokod-ebszőnybánya II. Új-ebszőnyi bánya 1971-1990

Bányászat történelem 63. Tokod, Tokod-ebszőnybánya XVII-XVIII-as akna 1924-1971

Bányászat történelem 64. Tokodaltáró,Ó-tokod Kerék-hegyi bányák I.rész 1812-1871

Bányászat történelem 65. Tokodaltáró, Ó-tokod Kerékhegyi bányák II. rész, Gusztáv (1866-1886) és Vilmos akna 1872-1908?

Alapozó bejegyzések:

Adatok, képek rendszerezése.

Földtan 1.rész

Földtan 2.rész

Források

Szakszavak

Vízveszély

Egyéb veszélyek

 

 

Jó szerencsét!

A Kerékhegyi bányák története egy évszámmal vagy területhatárolással nagyon nehezen választható el. Én a közérthetőség miatt a Gusztáv és a Vilmos akna történetét külön kezelem, mivel ezek voltak a fő aknák a területen. A Gusztáv-akna 1886-ig üzemelt. A lenti térkép segítségével a nyomai megtalálhatóak. A rekultivált szeméttelep mögötti keskeny bitumenes út mellett érdemes keresgélni, ott ahol az út a fák közé ér.

A Vilmos-akna története az altáró megépítésével érhetett véget, de pontos dátumot nem lehet meghatározni. A helyszín jól felismerhető, a Les-hegy Tokodaltáró felöli lábánál feltűnő a tájseb.

Időrend Tóth Tibor könyvéből: 

1866-ban a 70 m-es Gusztáv Il-es akna 10 LE-gőzgéppel felszerelve készül el. (Az alsó jel az akna helye.)

A szögletes jelek az Ótokodi házakat jelölik.

1868. Dräsche átengedi jogait a Köszénbánya sTéglagyár Társulatnak.

1871. ápr. 1. Gusztáv II-es aknán 18 áldozatot követelő sújtólégrobbanás történt.

1872. Megépül Vilmos akna (53 m) és Vilmos táró (245 m).

1883. Vilmos aknát tovább mélyítik (91 m-es mélységre). Ebből 50 m-t triász mészkőben hajtanak.

1886. A Gusztáv-aknai művelés befejeződik.

1891. A táti rakodóig lóvontatású kisvasutat építenek.

1893. jan. 25. Húsz ember halálát követelő bányatűz. (A halottak között két 14 éven aluli gyerek is volt.)

1893. A Dräsche érdekeltség a Trifaili Társulat birtokába kerül. (Későbbi jogutód a MÁK.) Ekkor 6 akna működött Tokod környékén (Gusztáv, Vilmos, III-as akna, Sándor és Vilmos-táró, I. sz. gurító.) A termelést a táti rakodóra
és Budára fuvarozták.

1896. ápr. 22. Újabb tűzeset három munkás halálát okozta.

1896. Megkezdték a Vilmos-aknába torkolló Tokodi-Altáró kihajtását."

Nézzük a Gusztáv-akna történetét:

Hantken Miksa könyvéből:

"A Gusztáv-gépakna, mely által a mostani bányában nyert szénnek kiszállítása történik, a Radberg északkeleti oldalán fekszik. Mélysége 42 öl. A széntelep 37 ölnyi mélységben éretett el. Az édesvizi képlet 3 széntelepből áll, melyeknek összes vastagsága vagy 6 öl és édesvízi mészből, mely a széntelepeket egymástól elválasztja. A gépház mögötti dombtetőn a felső puhany-emelet rétegei vannak feltárva.(Tehát volt egy gépház is az akna közelében.)

A II. sz. Gusztáv-aknában előforduló rétegek vizsgálatának eredménye..... (itt hosszas felsorolás következik a kövületekről). Megjegyzendő, hogy a kőzetdarabok egymástól egy-egy öl távol eső helyekből vétettek. Az akna felső része 5 ölnyi mélységig teljesen befalazva levén... (Itt pedig az akna kiépítéséről kaptunk egy kis részinformációt.)"

Székely Lajos könyvéből:

"A később lemélyitésre került Gusztáv II-akna volt berendezve főszállitásra és vízemelésre. Hantken leírása szerint 10 LE-a gőzgéppel volt felszerelve és biztosító készülékkel ellátott kasszállitás folyt. Az akna 69,9 m-ben érte el a telepet, amelynek vastagsága 11-12 m volt, édesvizi mészkővel három padra osztva. A telepdőlés 0°-60° között változott. Az aknák távolsága egymástól általában 60-100 métert tett ki. A takaróréteg csekély vastagsága mellett hosszú folyosó rendszer helyett célravezetőbbnek tartották több rövidebb akna kiépítését. 

A mezőket összekötötték, holott tűzveszély miatt inkább egymástól való függetlenítésükre törekedhettek volna.

A Gusztáv II-aknában 1871. április 1-én történt sujtólégrobbanás 18 áldozatot követelt, közülük öt megégett, hét fojtógázakban lelte halálát, kettőt az omladék alatt holtan ta-láltak. Mivel a bányában metánelőfordulás ismeretlen volt, de az áldozatok nagy száma miatt is, az ország leginkább elismert szakértői, Péch Antal és Zsigmondy Vilmos vettek részt a hatósági vizsgálatban. A bizottság megállapitása szerint a felhagyott és égő régi vágatokban keletkezett a metán tökéletlen égés és lepárlás termékeként, s elegendő friss levegővel keveredve robbanásképességet nyert. Feltehetően a régi vágatok fedőjének nagyobbszerű beomlása a gáz egy részét a hasadékon át a nyitva levő vágatokba nyomta ki, ahol levegővel keveredve a munkások lámpájától meggyulladt.

A robbanás du. 2 óra után történt, amikor a mezőben foglalkoztatott 60 munkás már kiszállt és csak a tömedékelők maradtak vissza. A Gusztáv II. aknagárdnál foglalkozó munkások többször egymás után nagy erővel kitóduló szélrohamot észleltek, s ugyanakkor a Brunner-aknából sötét füstfelhő emelkedett fel. Az 1-es mezői tömedékelő fúrásnál dolgozó munkások is erős szélrohamot éreztek, ez lámpájukat eloltotta és őket csaknem teljesen feldöntötte.

A 16 órán át szakadatlanul folytatott mentésnek, melyet Wunderle bányatiszt vezetett, sikerült a légajtók és szétrombolt tüzgátak helyreállitásával egyes sérülteket megmenteni. A szerencsétlenül jártak helyzetéből láthatóan a halál munkásságuk közben érte őket.

Az 1870-es évek elején a Gusztáv II-aknából a déli határvetőt harántolva, a régi külfejtéstől délre Tömedék-akna mezőjét tárták fel reményvágattal. A Gusztáv II-akna előkészített szénvagyona 1878-ban 435 000 t.

Az 1882. évi térkép szerint ebben az évben a  Gusztáv és Sándor-aknák pillérén kivül a dorogi határ mentén a lefejtést már befejezték.

Tschebull szerint 1883-ban a Gusztáv-aknai mezőt a vágatpilléreken kivül lefejtették. Az 1890-es években a Gusztáv-akna, mint lefejtett terület, művelésen kivül állott

Vilmos-akna és tárók:

3 szerzős földtani könyből:

"A tokodi szénképződmény közvetlenűl a mészkőre települ. Vastagsága Hantken egyik szelvénye szerint 13,5 m, (miből 12 m tiszta szén) s ugyanő említi, hogy legnagyobb vastagságát 17,45 m-rel a Vilmos-tárnában érte el. Tschebull szerint az első időszakban az akkortájt alkalmazásban álló tűzveszélyes pillérfejtés miatt csak 4,2 m vastagságban fejtették le a szenet s ennélfogva valószínűnek tartja, miszerint nemcsak a felső telepeket nem fejtették le teljesen, hanem hogy a legtöbb esetben az alsó széntelep is teljesen érintetlen maradt. 1879 óta ugyanis az összes telepek lefejtése 9 m átlagos vastagságot adott. Egy régi bányatüz következtében abbahagyott és az 1919. évben újranyitott fejtési terület igen jól mutatta a régiek rendszertelen fejtését, de összefüggő, le nem fejtett teleprészeket nem tartalmazott.

Az ótokodi Vilmos akna első mélyműveleti keresztvágatával +127,4 m t. sz. f. magasságban mészkőben haladva 1,4 m² vizet fakasztottak. A vízbetörés ideje kb. az 1883. évbe tehető, amikor a víztükör +131,9 m-re emelkedett. Tschebull  (46. p. 11.) az akna mélységét 93,5 m-nek adja meg. Ugyanerről Singer azt irja, hogy a 91 m mély aknából hajtott keresztvágattal sok vizet kaptak, a mészkőben nagy üregre is akadtak s belőle, valamint a bánya egyéb részeiből állandóan 1,2- 1,5 m² vizet kellett emelni (53. p. 79.). Benes Gyula feljegyzése szerint viszont a régi, az 1883. évben történt vízbetörés óta itt állandóan 1-2 m³ vizet emeltek.

Az 1895. évben a Vilmos-aknából a tervezett altáró számára ellenvájóvéget létesítettek, ebben az ellenvágatban a víz rövidesen annyira felszaporodott, hogy a két beépített, összesen 3,5 m³ teljesítményű szivattyú a víz emelését  már nem birta.

Székely Lajos könyvéből:

A (1872-ben) Kerék-hegytől nyugatra, a Kis Gete oldalán, került lemélyitésre a századunk elején is üzemelő 53 m mély Vilmos-akna,  és a 35 m-be vezetett a szállitás lebonyolítására szolgáló 245 m hosszú Vilmos-táró. A Vilmos-akna szénvagyona190 000 t volt, ami 1878-ban jelentékenynek volt mondható. 

A tokodi bánya hossza 1 km, 7 nyílással közlekedett a külszínnel. Főbevájása az akkor már 96 m mély, 5,75x2,25 m szelvényű szállításra és vízemelésre szolgáló Vilmos-akna.

A szállitás a Vilmos-táró szintjéig történt 25 Le-s szállítógéppel, ahonnan a külszíni pálya végén tartályos csúszdánál ürítették a szenet az 1891-ben Tátig kiépített, később azonban csak a tokodi kisállomásig használt lóvonatú csillékben. A nagy szintkülönbség lehetővé tette, hogy a pálya hosszú szakaszán fékezéssel eresszék le a vonatot. 12 db 6,5 q-в űrtartalmú csille képezett egy vonatot. A pálya 6 kg-os sínekből épült és 1,2 km-ként kitérőkkel volt ellátva.

Tschebull szerint 1881-ben nagy felhőszakadás miatt a tokodi bányába áramló felszíni vizek a mélyszintet elárasztották és a vágatok felét eliszapolták.

A vastagtelepi fejtések tökéletlen tömedékelése következtében fellépő bányatüzek és fejtési űrben összegyűlő gyúlékony gázak a tokodi üzem súlyos, megoldatlan kérdését jelentették. Guckler Győző banyakapitány jelentése szerint a gyúlékony lég keletkezésére az a vélemény alakult ki, hogy a régi vágatokban visszahagyott támasztófa oszlopok a fedőben erjedő melegség következtében lassú, nem tökéletes égésbe jönnek. Ezáltal nemcsak füst, hanem olyan gáz is keletkezik, amely levegővel érintkezve meggyullad, durranást idéz elő. Ezt ismeretlen ok (pl. a régi fa vizzel locsolása), mint az 1883. április 18-án történt, vagy a beállott gázfejlődés segíti elő.

Az 1882. évi térkép szerint a Vilmos- és III. aknamezők előkészítés alatt állottak s a fejtés már kezdetét vette.  Az emlitett tűz a III. mezőben történt. Mivel a fejtés régi vágat mellett volt, ahonnan füst áramlott, az égő támasztó oszlopot vizzel locsolták. A régi műveletek közelében dolgozó négy munkást és aknászt régi vágat felől durranás kíséretében kicsapódó láng földreteperte és megégette (1883. április 18-án) .

1883-ban a továbbmélyitett Vilmos-akna 127,4 m szinti keresztvágata 1,4 m²/perc vizet fakasztott s az 131,9 m szintig emelkedett. Tschebull 1886-ban megjelent értekezésében nem emlékezik meg a Vilmos-akna triász mészkőben közeljövőben esedékes továbbmélyitéséről, s a vizbetörést csak az 1889-ben Budapest vízellátásáról szóló tanulmányában tárgyalja. Ebből következtethetően a vizbetörés időpontja 1886-1888-ra tehető. A vízforrás 4,5 m magasra emelkedett saját nyomása által, úgyhogy az állandó vizszint 127,4+4,5m= 131,9 m volt ebben az időpontban.

A III. mezőben már csak az alapközle feletti 7 a magasság lefejtetlen, amelyet 1886 közepéig lefejtenek. 

A mélyebb szinteket 100 a hosszban ereszkékkel feltárták, de a mélypontot nem érték el. A mezőt a Vilmos-aknából tárták fel s néhány m-rel továbbmélyítve vizemelésre és gépi szállitásra rendezkedtek be. A számított 560 000 t szénvagyon 10 évre elegendő.

Az 1890-es években a bányászat már a kerékhegyi déli vető lezökkent telepében, III-aknától nyugatra és a Vilmos- aknában folyt.

1893. január 25-én 20 ember halálát okozó szerencsétlenség történt a tokodi bányában. A bányatűz lefolyását György Albert bányamérnök, valamint a tűz kivizsgálására felkért Stegl Károly és Gianone Virgil bányamérnök szakértők jelentéséből ismerjük.

A műszakkezdés ebben az időpontban du. 6 órakor volt. 1/2 12-kor a III. sikló 4. emeletétől nyugatra ácsoló két munkás az alapnyíláson levő felőrnek jelentette, hogy fent gázömlés van. Alig ért fel a felőr, lángbaborult a munkahely és égési sebeket kapott. A veszélyről értesitett munkások egy része az V. tömedék aknán át kimenekült, másik része a tűz eloltására visszamaradt. Csak az ÉNy-i feltárásban lettek a gáz és tűz áldozatai többen, mert elbízták magukat. Pl. Holicska Ferenc társát a tűzhöz küldve visszatért munkahelyére, ahol meghalt. A 14. emeleten dolgozó hét bányász is a vájatvégen maradt, holott három menekülő bányász felszólította őket menekülésre. Ezeknek azt a választ adták, hogy majd elmúlik a füst. Az értesítést adó három bányász meg is menekült.

A légáram az V. tömedékaknán és fúrtlyukaknán húzott be, míg a kihúzó légáram a Vilmos-akna és táró volt.

A bányatüzet nem ácsolatba akasztott lámpa lángja okozta, mint azt egyesek feltételezték, Légrobbanás sem történt, mert rombolásnak nyoma sem volt. Meggyulladt gázok akadálytalanul futottak a tűz kitörési helyétől keletre és észlelhető volt az ácsolatokon, a hidegebb tárgyakon (vágányzat, csillekerék) lerakódott finom korom és a víztócsákon úszó szürkés bevonat.

A tűz a déli III-as mező 5-6. emeleti vágataiban tökéletlen égés következtében, mint azok mellékterméke, keletkezett. Ülepedés miatti omlás rázkódtatása a 4. emeleten utat nyitott a tűznek, meggyújtotta az ácsolatokat és a felső szint üregeiben összegyűlt nagy nyomás alatt álló gázok kiömlésére adott alkalmat.

Három gáttal zárták el a levegőt a tűztől. A tűzvédelmi munkálatok 26-án 6 órára készültek el. A mentésben az egész kerület résztvett. 20 munkás halálát fulladás okozta, egyesek égési sebeket is szenvedtek.

A szerencsésen megmenekült Rupig Antal vallomása szerint a tűzről tudomást szerezve, a 8.-14. emelet között levő munkahelyükről nem menekültek, mert azt hitték, hogy nincs nagy veszély. Mikor a füst erősbödött, a 7. emelet felé menekültek, de nem tudtak kijutni a bányából. Tizenketten visszamentek a 14. emeletre és az oda szolgáló átjáróutat elzárták. Kiáltozást hallva még egy embert felhúztak. A füst azonban erősebb lett, mire vezetésével többen megkísérelték a menekülést,  hármuknak többszöri elesés után sikerült a Vilmos-tárón át kijutni.

A vállalatot 50 Ft birsággal sújtotta a bányakapitányság, mert a halottak között 14 éven aluliak is voltak ketten, s így kiderült, hogy a vállalat nem tartja be a tiltó rendelkezést.

A tűz miatti szerencsétlenségek sorozatában meg kell emlékeznem az 1896. április 22-én műszakváltáskor a 8-as szint egyik tömedékgurítóján keletkezett tűzről, ami átterjedt a 14-es szintre is és három munkás halalát okozta. Makker István testét nem sikerült megtalálni."

Az altáró 1896-ban történt megépítése illetve használatba vétele után, a Vilmos-akna már csak a szellőztetés szolgálta.Felszerelték egy gőzmeghajtású szellőztetőventillátorral, de mivel nagy volt a fogyasztása keveset használták.

Jó szerencsét!

2024.05.24.

Előzmények:

Bányászat történelem 57. Tokod és Tokodaltáró bányászata 1812-1990

Bányászat Történelem 58. Tokod, Erzsébet-aknák 1891-1971

Bányászat Történelem 59. Tokod és Tokodaltáró, Községi bányák 1861-1895

Bányászat Történelem 60. Tokod, Sashegyi-akna 1920-1938

Bányászat történelem 61. Tokod, Tokod-ebszőnybánya I. Régi ebszőnyi bányák 1854-1925, 1940-1976

Bányászat Történelem 62. Tokod, Tokod-ebszőnybánya II. Új-ebszőnyi bánya 1971-1990

Bányászat történelem 63. Tokod, Tokod-ebszőnybánya XVII-XVIII-as akna 1924-1971

Bányászat történelem 64. Tokodaltáró,Ó-tokod Kerék-hegyi bányák I.rész 1812-1871

Alapozó bejegyzések:

Adatok, képek rendszerezése.

Földtan 1.rész

Földtan 2.rész

Források

Szakszavak

Vízveszély

Egyéb veszélyek

 

 

 

Jó szerencsét!

A mai térképeken Kis-Gete néven illetett domb az összes forrásban Kerékhegy, illetve Radberg néven szerepel. Ezen a területen zajlott az Ó-tokodi bányászat, s ahogy Ó-dorognál, itt is egy komplett kis település épült ki, még kórház is volt. Sok akna és táró biztosította a termelést. Ezek egy része csak szövegben kerül említésre, térképen nem is szerepel, de ennek a fordítottja is előfordul.

Ebben a bejegyzésben a kevés forrással rendelkező bányákat veszem sorra.

A helyszín azonosításában segít az alábbi térkép. Nincs nagy jelentősége minden egyes akna helyét megjelölni, hiszen ezeket 60 év alatt folyamatosan nyitották és közben számolták fel. Ha valaki veszi a fáradtságot és nyitott szemmel kimegy sétálni erre a területre, lépten-nyomon láthatja az emberi tevékenység nyomait. A banyaszkor.hu térképe alapján, ha hozzáférést adsz a pozíciódhoz könnyen felkeresheted a bányászati tevékenységek nyomait.

Az itteni bányák felhagyása után a Tokodi-altáróból fejtik a terület mélyebben fekvő telepeit. A két fő termelő bánya a Gusztáv és a Vilmos-akna volt, ezek valamint az altárói bányászat külön bejegyzésben fog szerepelni. 

Hantken Miksa könyvéből: "Getehegy és a tokodi Radberg között meg a Radberg és a doroghi Kőszikla között két völgy húzódik Tokod felé , melyek még a bányák közelében egyesülnek. Ezen völgyek felső részeiben léteznek a tokodi szénbányák."

Lássuk a bányákat és az említésüket:

Tóth Tibor könyvéből idézem az időrend rövid változatát, aki részletesebben szeretné megismerni a terület történetét, az olvasson tovább.

"1812. Az ótokodi Kerekhegy (Kerékhegy-Radberg) É-i kibúvásain már megkutatták a széntelepet, de csak:

1830-as években nyitják meg a Kerékhegy gerincén a József, Ignác, Antal és Borbála tárókat (Brunner Antal és Staffenberger Ignác).

1845-ben Miesbach szerzi meg a papnevelde területének bérletét, így

1855-ben, Brunner bérletének lejártakor, az egész birtok szénjoga Miesbach kezébe kerül.

1854. A Károly- és Antal-mezőt tűzvész pusztítja el.

1857. Miesbach utóda Dräsche Henrik lett.

1865 körül mélyítik le a 47 m-es Mária aknát, amelyet lójárgánnyal működtetnek.

1868. Dräsche átengedi jogait a Köszénbánya sTéglagyár Társulatnak.

1891. A táti rakodóig lóvontatású kisvasutat építenek.

1893. jan. 25. Húsz ember halálát követelő bányatűz. (A halottak között két 14 éven aluli gyerek is
volt.)

1893. A Dräsche érdekeltség a Trifaili Társulat birtokába kerül. (Későbbi jogutód a MÁK.) Ekkor 6 akna működött Tokod környékén (Gusztáv, Vilmos, III-as akna, Sándor és Vilmos-táró, I. sz. gurító.) A termelést a táti rakodóra
és Budára fuvarozták.

1896. ápr. 22. Újabb tűzeset három munkás halálát okozta.

1896. Megkezdték a Vilmos aknába torkolló Tokodi-Altáró kihajtását."

Idézetekkel kibővítve az aknák és tárók története:

Antal-akna: 1830-1857 

Borbála-táró: 1830-?  

Brunner-akna: 1871-1878

Flórián-lejtakna: Helyszín ismeretlen. 

Egyetlen említése a 3 szerzős földtani könyvben:

"E elegyes vizi rétegek két helyen találhatók a külszínen feltárva, ú. m. Ó-tokodon a Flórián-akna melletti szénkibúvás körül, különösen a Flórián-aknához délről hajtott rövid segédtáró előrészében."

Gép-akna: 1859-? Térképen szerepel. 

Említése Hantken Miksa könyvéből:

"A vetődések nagyobbszerű sülyedéseket is okoztak, mint ez kivált a régi gépaknában tapasztaltatott, ahol egy 112 ölnyi fúrlyuk mélyesztetett a nélkül, hogy a széntelepeket elérték volna."

III-as légakna: ?-1890

Ignác-akna: 1830-1872

József külfejtés, -akna és táró: 1830-1854

Említése a 3 szerszős földtani könyvben:

"Az eocén elrendezősében itt két sasbérc játszik fontos szerepet, ezek közül az egyik a József-külfejtés sasbérce hol a  szénképződmény a felszínre jut, a másik az Ótokodtól keletre a Kősziklai légakna kis triász rögje. A József-külfejtés szénkibúvásai szolgáltattak annak idején alkalmat a széntelep felfedezésére s a tokodi bányászat itt vette kezdetét. A régi külfejtések részben beomlottak, részben hányók temették el, a régiek által hátrahagyott maradékokat még az 1919. évben is lefödéssel nyerték ki.

Kábel-akna 1898-1967: 

"Az altáró villamosításához Kábel-aknát mélyítenek, a külszínen megépül a 2X150 LE-s generátorral felszerelt olajtüzelésű erőmű." Az akna helye megtalálható.

Károly-akna: 1830-1870 

Lajos-akna: 1830-1854

Mária-akna: Kb.1860-1904 

Tömedék-akna: 1870-?

Említése Székely Lajos könyvéből:

"Az 1870-es évek elején a Gusztáv II-aknából a déli határvetőt harántolva, a régi külfejtéstől délre Tömedék-akna mezőjét tárták fel."

Ígéretemhez híven lássuk a történetet részletesen Székely Lajos könyéből:

A fenti térképet georeferálva jól látható milyen szerteágazó műveletek zajlottak a területen:

 

A tokodi Kerékhegy déli oldalán vízmosásokban már 1812 óta ismertek szénkibúvásokat, és termelést is folytattak. Szervezett bányászat azonban csak 1830 körül vette kezdetét, amikor Brunner Antal budai kovácsmester a Kerékhegy gerincén levő József aknamezőben József-, Ignác-, Antal-, Borbála-táróval a széntelepet feltárta.

A művelés külfejtéssel és a földalatt is folyt. A 10 m vastag széntelepet három 0,3-0,9 m vastag édesvizi mészkő beágyazás padokra osztja. A felső 0,3-0,45 m vastag padot nem művelték. A szén minősége jó, de törékeny, könnyen darává porlott. Dőlése 15° volt.

A telep vetőkkel szabdalt, az áthatolás azonban nem okozott különös nehézséget, mert elvetési magasságuk nem haladta meg a telepvastagságot. Így az Antal-mező középtelepi vágatával a vetőn áthatolva a Károly-mező feküpadjába jutottak, amelyből a középtelep vastagsággal mélyebbre süllyedt Mária-mezőt is feltárták. A lesüllyedt lépcsők köpenyszerűen veszik körül a József-mezői szénkibúvásban felszínre került rögöt. A 27. ábra szerint az északi fővető, amelynek lefutási irányát a Kis Gete északi lába, József-akna mezejének északkeleti határa, Mária-akna jelzik, nagyobb mélységre veti le a telepet.Az 1880-аs években készült földtani metszet helytelenül csak kis elvetési magasságú vetőt tüntet fel. Az 1915-ben végzett fúrás szerint a széntelep -27,5 m-es szinten várható, ami kb. 200 m elvetési magasságot jelent.

Bár a tetemes szénvastagság sok szempontból előnnyel járt, lefejtéséhez tömedékelésre lett volna szükség. Ennek elhanyagolása miatt a Károly- és Antal-mezőt 1854. év körül hatalmas tűz pusztitotta el, úgyhogy az égő mezők elgátolására izoláló pilléreket hagytak vissza. A Kerékhegyen ezidőben működő aknák: Antal, Károly, József, Lajos.

A nehézségek elhárítására 1859. év táján az északi fővetőtől északra, a Kerékhegy lábánál lemélyitették a 41,5 m mély Gép-aknát, amelyből 150 m hosszú harántolással Antal-mező padjába, keleti szárnyvágatával pedig Károly- és Mária-aknai mezőkbe jutottak.

Az 1860-as évek közepe táján emlitett bányatérkép szerint a bányászat súlypontja kelet felé tolódott el, amely irányban a széntelep lesüllyedt. Mivel a kutatások következtében a széntelepülés már 700 m hosszban volt ismert, s e távolságból a szállitás már gazdaságtalan lett volna, a dorogi határtól kb. 200 m-re, az ótokodi völgyben, a Mária-aknát mélyítették le. A 47 m mély aknában kasszállitás folyt, amelyet lóhajtású járgánynyal működtettek. ( A lenti kép nem a helyszínen készült, de az ilyen aknák felépítése jól látható, az alacsonyabb épület az akna és a csúcsosban sétáltak körbe a lovak.)

Tóth Tibor könyvéből:

A vágatokban a szállitást 1 t-ás, fejtésekben pedig 0,25 m³ űrtartalmú csillékkel bonyolították le. Utóbbiak laposvasból készített vágányokon vagy pallókon közlekedtek.

A később lemélyitésre került Gusztáv II-akna (másik bejegyzésben tárgyalásra kerül) volt berendezve főszállitásra és vízemelésre. Hantken leírása szerint 10 LE-a gőzgéppel volt felszerelve és biztosító készülékkel ellátott kas szállitás folyt. Az akna 69,9 m-ben érte el a telepet, amelynek vastagsága 11-12 m volt, édesvizi mészkővel három padra osztva. A telepdőlés 0°-60° között változott. Az aknák távolsága egymástól általában 60-100 métert tett ki. A takaróréteg csekély vastagsága mellett hosszú folyosó rendszer helyett célravezetőbbnek tartották több rövidebb akna kiépítését. 

A mezőket összekötötték, holott tűzveszély miatt inkább egymástól való függetlenítésükre törekedhettek volna.

Az időközben bevezetett tömedékkel járó fejtésmódnak megfelelően szükséges tömedékszállitásra Gusztáv-légakna, Sándor-akna és három db 15" Ø-ja fúrtlyuk szolgált, amelyek aljáról szállították a fejtésekbe tömedékelésre szolgáló anyagot. A légvezetés Gusztáv II. behúzó- és a 22 m-rel magasabb szájnyílású Brunner-aknával volt megoldva.

Az ótokodi bányában ez idő tájt (1871-es évek) három, egymástól mészkő gerincek által elválasztott és így szintben eltolt teknőben dolgoztak. A kb. 10 m vastag széntelep feled 5-7 m szeletét fejtették, míg az édesvízi mészkőréteg alatti palás padot érintetlenül hagyták. A "lejtaknai", nagyobb részben már lefejtett legmélyebb mező az elhagyott égő részek felé tűzmentes tömedékeléssel el volt zárva. A 4 öllel mélyebb "1-es" mező kifejtett üregeit tökéletesen tömedékelték. A 2 öllel magasabban fekvő "hosszú teknő" mezejében régóta dolgoztak. Északi és nyugati szélei régi műveletekkel érintkeztek és ezeket tömedékelés nélkül hagyták fel. Rendszeres fejtés helyett keresztül-kasul volt vágatokkal lyuggatva. A tömedékelés hiánya a fedü sülllyedésére és a visszamaradt szénpillérek szétmorzsolódására adott alkalmat, amely a beomlott fedővel keverve gyúlékony.

Tüzveszély elhárítására utóbbi mező közepe táján 5,7 m magasságig egész szélességben kifejtették a szenet 9-19 m széles nyiladékkal, amit teljesen betömedékeltek a levegő és szállításra szükséges nyílások kivételével.

Ezután a források már nem egyértelműek. Tehát pontosan nem lehet tudni, hogy a két fő akna kivételével mikor szünt meg a fejtés ezekben a régi aknákban. Egy biztos a területen a felhagyott műveletek miatt még sokáig gondot okozott a tűzveszély. 

Az 1870-es évek elején a Gusztáv II-aknából a déli határvetőt harántolva, a régi külfejtéstől délre a Tömedék-akna mezőjét tárták fel reményvágattal.

Az 1882. évi térkép szerint (29. ábra) ebben az időben Gusztáv és Sándor-aknák pillérén kivül a dorogi határ mentén a lefejtést már befejezték. A Vilmos- és III. aknamezők előkészi- tés alatt állottak a a fejtés már kezdetét vette. Lajos-aknától északra nyitott vágatok láthatók a térképen.

Az 1890-es években a bányászat a kerékhegyi déli vető lezökkent telepében, már csak III-aknától nyugatra folyt.

Jó szerencsét!

2024.05.17.

Előzmények:

Bányászat történelem 57. Tokod és Tokodaltáró bányászata 1812-1990

Bányászat Történelem 58. Tokod, Erzsébet-aknák 1891-1971

Bányászat Történelem 59. Tokod és Tokodaltáró, Községi bányák 1861-1895

Bányászat Történelem 60. Tokod, Sashegyi-akna 1920-1938

Bányászat történelem 61. Tokod, Tokod-ebszőnybánya I. Régi ebszőnyi bányák 1854-1925, 1940-1976

Bányászat Történelem 62. Tokod, Tokod-ebszőnybánya II. Új-ebszőnyi bánya 1971-1990

Bányászat történelem 63. Tokod, Tokod-ebszőnybánya XVII-XVIII-as akna 1924-1971

Alapozó bejegyzések:

Adatok, képek rendszerezése.

Földtan 1.rész

Földtan 2.rész

Források

Szakszavak

Vízveszély

Egyéb veszélyek

 

 

 

 

 

Jó szerencsét!

A XVII-XVIII-as akna pár az annavölgyi út mellett volt. Az üzemi területet csak pár éve kerítették be. Reménykeltő a nagy kupac kisvasúti sínszál, azt hallani komoly turisztikai  tervei vannak a tulajdonosnak a területtel. 

Fotó: Solymár Judit gyűjteménye:

 

 

Fotó Tóth Tibor könyvéből:

Érdekes a szemszög, hiszen ha jól sejtem fentről, az aknatorony mellől fotóztak. Lent kanyarog az annavölgyi út.

Egy kép és idézet Molnár Márk Facebook bejegyzéséből:

"A lenti képen (Solymár Judit gyűjteménye)  a Dorogi Szénbányák XVII-es aknájához vezető vonalának utolsó simításait látjuk melyet 1964 október 12-én engedélyeztek, tehát a kép e dátum előtt nem sokkal készülhetett.  A vasút nyomtávja 580 mm volt, ahogy azé a rövid vonalé is mely a Pálinkás-táróból a vasútállomásra vezetett, ez az új vonal elkészültével feleslegessé vált, épp bontják."

Időrend Tóth Tibor könyvéből:

1924. december 1. Megkezdik az iker aknák mélyítését (MÁK), de

1925. július 1-én az aknamélyítéssel leállnak, az 50 m mély légaknát és a 20 m mély szállítóaknát
víz alá engedik.

1951. Folytatják az aknamélyítést és 1958. július 16-án az aknát üzembe helyezik,
de október 18-án a 44 m3/p vízbetörés történik. Az ajtósgátak a vizet átengedték, az akna elúszott.

1959. április 20—május 1 között víztelenítik. Még ebben az évben megnyitják az oligocén-mezöt.

1960. február 23—március 10. A K-i mező —47 szintjén fakadó 14 m3/p vízbetöréssel a mező
elfulladt. A vízelzárást azonnal megkezdik. Az üzemet tovább fejlesztik: acéltámos biztosítást vezettek be az oligocén-mezőben, megszüntetik a gyújtózsinóros robbantást, a külszínen pedig elkészül a fürdő.

1961. március 4-én a K-i mező sikeres cementálását befejezik és újranyitják.

1962. Az akna vízemelése 25 m3/p, a főszivattyúkamra névleges kapacitása 40 m3/p.

1963. november 11-én fakasztott 5 m3 hozamú vízbetörés vizét ivóvízként hasznosítják (Annavölgy, Sárisáp vízel-
látására).

1964. április 3-án az É-i mező -108-as szintjén eliszapolt fejtésből 15 m3/p vizet kaptak. Ez a vízmennyiség már meghaladta a -80-as szivattyúállomás és a -8 -as szinti főkamra még rendelkezésre álló szabad kapacitását, ezért a mezőből az anyagokat kimentették és április 4-én bezárták a -8 -a s és —10-es szinti ajtós-
gátakat. Az É-i mező elzárásával 130 t/nap termelés esett ki, de 24,3 m3/p vizet zártak el.

1965. Az É-i mezőben megkezdik a cementálást. Befejezték a homokürítő pillérének lefejtését. (I—Il-es telep). A fejtéseket iszapolták.

Fotók, Solymár Judit gyűjteménye: 

A képet kinagyítva jól látszik a homokürítő híd és a vasút töltése. A nyomvonal bejárható (fekete csíkkal jelöltem), az ürítőhíd nyomai megvannak.

1967. szükségessé vált a X-es aknai határpillér művelésbe vonása.

1968. A művelés teljes egészében a X-XVII-es aknai határpillérben folyt.

1969.  Paula- és Leontina-telepeket lefejtették iszaptömedékes frontfejtéssel. A kutatást ÉK-i és ÉNy-i irányban a bányahatáron túl is folytatják. Ellenlejtes, elvékonyodó, helyenként lepusztult telepet tártak fel.

1970. A lejtakna mezőben vegyesbiztosítású frontfejtésekkel műveltek, de kísérleteket végeztek omlasztásos, acéltámos fejtésmóddal is. A mező művelését jelentős vízbetörések zavarták.

1971. Az aknamezőben befejezik a X-es aknával határos K-i terület lefejtését. Az első negyedévben megkezdik az eddig csupán mélyfúrásokból ismert ÉK-i terület feltárását.. Mintegy 280 m-es előhaladás után a +5,4 m-es szinti vájvégen 76 m3/p vízbetörés történt, amely a függőaknai mező teljes elfulladását okozta. (Október 8.)

A Ny-i irányba telepített IX-es ereszke 25. méterében november 1-én a víz szaporodását észlelték. A víz két nap alatt 7 m3/p-re, majd tovább növekedett. November 4-én 35 m3/p vízemelés ellenére a víz elárasztotta a + 40-es szinti szivattyúkamrát. A mezőt és ezzel együtt XVII— XVIII-as aknát is fel kellett adniuk.

A vízbetörés számított hozama 60 m3/p volt.

Jó szerencsét!

2024.05.10.

Előzmények:

Bányászat történelem 57. Tokod és Tokodaltáró bányászata 1812-1990

Bányászat Történelem 58. Tokod, Erzsébet-aknák 1891-1971

Bányászat Történelem 59. Tokod és Tokodaltáró, Községi bányák 1861-1895

Bányászat Történelem 60. Tokod, Sashegyi-akna 1920-1938

Bányászat történelem 61. Tokod, Tokod-ebszőnybánya I. Régi ebszőnyi bányák 1854-1925, 1940-1976

Bányászat Történelem 62. Tokod, Tokod-ebszőnybánya II. Új-ebszőnyi bánya 1971-1990

Alapozó bejegyzések:

Adatok, képek rendszerezése.

Földtan 1.rész

Földtan 2.rész

Források

Szakszavak

Vízveszély

Egyéb veszélyek