Bányászat Történelem 58. Tokod, Erzsébet-aknák 1891-1971

2024. április 06. - Fődíszpinty

Jó szerencsét!

A területen három akna került lemélyítésre: Erzsébet I (Kör)-akna, Erzsébet II és a III aknák. Mindenesetre elég érdekes a számozás, hiszen a a forrásokban a II-es 1891, az I-es és III-as 1893 építési dátummal szerepel. A környékbeli aknákhoz képest igen különleges, hogy a meddőhányó az akna mellet került kialakításra, gyakorlatilag egy komoly dombot építettek a meddőből. Erről a bejegyzés végén találtok képeket.

Székely Lajos könyve hosszan tárgyalja mind az építés, mind az üzemelés történéseit. Pont ezért ebből csak rövid, lényegesnek tartott részeket idézek.

Az időrend Tóth Tibor könyvéből származik, ezt egészítem ki egyébb szerzők anyagaival.

Fotó: tulajdonos ismeretlen 1930 körül

Fotók: Pick József gyűjteménye 1930 körül:

1891. Erzsébet Il-es akna (Új-akna) mélyítésének kezdete, jan. 18-án fejezik be az akna mélyítését. Jan. 22-én az aknarakodó kivájása közben 4 m3/p vízbetörés az aknát feltöltötte.

1893. május 1-én kezdik Erzsébet I-akna ( Kör-akna )mélyítését. (Téglával falazva.) A folyós homokrétegen vaslemez keszonokkal haladnak át. Az I-es aknával együtt építik meg a III-as légaknát. A két aknát a -101 szinten kötötték össze. Az összekötő vágatba vaslemezből készült gátajtót építettek be.

1894. dec. a II-es aknát víztelenítik,

1895. márc. 21-én szivattyúmeghibásodás miatt az akna ismét elfullad, felhagyják.

1898. ápr. 24-én az aknazsompban elérik a széntelepet, ahol vízbetörést kapnak, amely mindkét aknát (I.-II.) elönti. A Légaknát (III.) betömedékelték.

Schmidt Sándor könyvéből:

"Április 24.-én d. u. 4 órakor következett be a katasztrofális vízbetörés, melyet kezdetben 24 m3-re becsültek.
A víz az aknában, annak nyílása alatt 6 m-ben beépített kifolyó csőig emelkedett, hol eleinte 4-5 m3, később 0,4 m3 vízmennyiség folyt ki. Szakvéleményekből, rajzokból konstatálható, hogy az akna vetőt ütött meg ott, hol a telepet éppen elérte, s abból tört be a víz. Egy évtized fáradságos munkáját és nagy beruházásait a vízbetörés néhány óra alatt romhalmazzá változtatta. A technika akkori állását tekintve ez volt vidékünknek legmodernebbül berendezett akna- és munkástelepe. így a nagy reményekkel megindult bányászat anélkül, hogy csak egy vagon szenet termelt volna, megszűnt.

Az aknamélyítési munkálatok alatt a szénterület tulajdonjoga 1896-ban az újonnan alapított Esztergomvidéki Kőszénbánya R.-T.-ra ruháztatott át, majd az Esztergom-Szászvári Kőszénbánya R.-T. érdekeltségébe került, 1925-től pedig teljesen a Salgó-Tarjáni Kőszénbánya R.-T.-é lett. 19 évig, 1917-ig minden szünetelt. A Köraknából 176 liter víz folyt ki, az Új-akna vize 30 cm-rel állott az akna szája alatt. A bányászatot új életre keltő munkálatok 1917. év június havában vették kezdetüket. A Kör-akna 282-276 méterei közé készült 6 m vastag cementdugóval sikerült a vizet elzárni (84. ábra). Hogy a cementdugót az ép aknában lehessen elhelyezni, az aknába előbb 140 m3 kavicsot döntöttünk be. Hogy a cement beadása nyugvó vízben történhessék, az aknát 14 m-rel felfalaztuk, mikor is a víz áramlása megszűnt. A cementet cementtej alakjában az aknába beépített fúrócsövön át szivattyúval adtuk be az akna fenekére, és pedig a 26 vagon cementet 25 óra alatt, úgy, hogy
1917 augusztus 12.-én a dugó elkészült.

Schmidt Sándor könyvéből:

1917 november havában kezdetét vette az oligocén telep feltárása: az Új-aknából kiindulólag az akna 40 méterében 190 m hosszú keresztvágattal feltártuk az oligocén telepet, így 1918-ban a termelés megindult.
Az alapközléket eleinte a telepben hajtottuk, de az óriási talpduzzadás miatt később lehetőleg a telep fekűjébe, aTschihatscheffi mészkőbe tettük át. A telepet 5-6 m széles pászta-műveléssel fejtettük. A telep vastagsága 12—15 m volt, legtöbbször 30-40 cm agyag beágyazással két padra osztva. A magasabban fekvő teleprészt 1920-ban 30 m hosszú lejtaknával is megközelítettük, melyet a községi kőbánya mellett mélyítettünk le. Itt a bányászat a kűlszíntől 12—20 m mélységben mozgott."

1927. május 20. Tárót építenek a Sashegy és a Kör-akna (I-es akna) között, ezen végzik a sashegyi termelvény kiszállítását.

1929. Megkezdik az aknák körüli cementálást. A III-as aknát kifalazva a -186 m-es szintre mélyítik és ott összekötik a Il-es aknával.

Székely Lajos könyvéből:

1930. okt. 7. A III-as aknában 5,2 m3/p vízbetörés történt, az aknák ismét elfulladtak. November 27-én kezdték meg a cementálást. I-es aknát a -7-es szinten vasbeton dugóval zárják el (a sashegyi táró védelmére).

1931. dec. 22. A víztelenítés után kiújul a III-as aknai 4,5 m3/p-es vízbetörés, az aknák újból elfúlnak.

1933. A cementálást ismét megkezdik.

1935. júl. 7. Sikeres próbaszívatás után a III-akna talpát is eldugózzák.

1936. nov. 27-én megkezdik a víztelenítést, annak sikere után pedig a mező feltárását.

Székely Lajos könyvéből:

1942. július 31-én 51 áldozatot követelő sújtólégrobbanás történt.

Székely lajos könyvéből:

"1942. augusztus hó 31-én 51 áldozatot követelő sújtólég- robbanás történt, lefolyását a bányakapitányság határozata alapján következőkben ismertetem.

A II. lejtakna -131 m-es szintjéről kiinduló bal osztóvágat II. ereszkéjében levő 15. munkahelyen, az attól kb. 20m- rel távolabb levő 2. munkahelyen végzett robbantás által előidézett rázkódtatás hatására, omlás következett be, mely nagyobb mérvű metánkiáramlással járt. Levegővel keveredve robbanó keveréket alkotott, ez minden valószínűség szerint a 15. munkahelyen dolgozó Szekeres Fülöp vájár benzinbiztonsági lámpájától meggyulladva felrobbant oly módon, hogy a lámpában meggyulladt sújtólég az omlás által előidézett légnyomás következtében a lámpa drótszita szövetén átfújt. Ez az első sújtólégrobbanás újból megrázta a munkahelyet és környékét, ahol újabb omlás és ezzel kapcsolatban ismét metánkiáramlás következett be. Ezt sorozatos sújtólégrobbanás követte, mert a robbanás ereje és az ennek következtében előállott légnyomás a környező vágatokba hajtotta ki a kiáramló és tömény állapotban levő metánt. Ott az a levegővel való keveredésnek megfelelően felrobbant, ill. ahol nem volt kellő töménységű, elégett. A környező bányarészben, összesen 51 ember egyrésze a sújtólégrobbanás következtében halt meg, nagyobb része pedig a sújtólégrobbanás égési termékeiben, füstgázaiban fulladt meg. A légnyomás ui. a füstgázokat a bányának minden részébe elhajtotta és a légnyomás még az akna közelében is oly nagy volt, hogy az ott beosztott csilléseket fellökte. A sújtólégrobbanás igen nagyfokú erőművi hatását mutatták a helyeszíni szemle alkalmával megfigyelt, teljesen összelapított csillék és összegyűrt légcsövek.

Az életben maradt 14 munkás elbeszélése szerint az első robbanást egy második követte, amelynek tüzes lángja a légáram irányával szemben is haladva mindenkit leperzselt, aki útjába akadt. A déli bányarészben dolgozó 15 munkás a gázmérgezéstől való menekülését csak lélekjelenlétének köszönhette, amint egy vájatvégbe menekülve azt elgátolták, s a helyet sűrített légvezeték nyitásával levegővel látták el, míg a füstgázok a bánya szellőztetésének megjavulása után el nem távoztak. A Bányakapitányság a katasztrófát a metán előre nem látható nagymérvű kiáramlásából bekövetkezett sújtólégrobbanásnak tulajdonította.

A mentésben a medence összes mentői önfeláldozóan vettek részt, sőt a tatabányai mentők is kivonultak."

1944- ben a dorogi távvezeték megrongálódott, az áramszolgáltatás és ezzel a vízemelés is megszűnt, az akna elfulladt.

1945. febr. 22. A tokod-altárói trafóház megkezdi az áramszolgáltatást, megindulhat a víztelenítés,amelyet márc. 20-ig végezhettek, akkor az újbóli áramszünet akadályozta a rekonstrukciós munkát. Ápr. 18-án indult meg a végleges helyreállítási munka.

1946-ban a II-es aknát átadják a Fatelítő Vállalatnak.

Fotó: Pick József gyűjteménye.

Székely lajos könyvéből:

"Erzsébet-aknák sorsával kapcsolatban megemlítem még, hogy miután bizonyossá vált, hogy II. aknára többé bányászati célból szükség nem lesz, az aknát ipari célra engedték át. Az üzemen kívül álló aknát faoszlopok telítésénél vette igénybe az e célra létesitett Fatelítő Vállalat."

1951-től az akna az altárói osztályozóra szállít.

1960. Lebontják a gőzüzemű szállítógépet és gépházat, a rekonstrukció keretében új szállítógépház, új kazánház, felolvasó és műhelyek épülnek.

Fotó Tóth Tibor könyvéből:

1962. Ápr. 7. és jún. 6-a között két egységből álló tandem búvárszivattyút süllyesztenek az I-es aknába és ezzel a víztelenítésre készen állnak.

Fotó: Solymár Judit, Erzsébet I- Kör-akna

Fotó: Solymár Judit Új-akna

1963. II. 7-re elkészült az új gépház, megkezdik a szállítógép szerelését is. December 29-én lebontják az I-aknai tornyot.

1964. okt. 1-től Erzsébet akna Tokodi bányaüzem szervezetébe került.

1968. jan. 1-től indult az üzemszerű termelés, de csak márciusban oldották meg az iszapolást.

1969. Végzik a III-as akna rekonstrukcióját. Lebontják az aknatornyot. Minden szállítás a főszállító aknát terheli, szűk a szállítókapacitás.

1971. A ledugózott fúrólyukak mellett jún. 3-án kezdetben mintegy 3 m3/p, majd 8 m3/p víz tör ki és ez a mennyiség jún. 10-ig állandósult. A DK-i mezőrész -j- 146-os szinti szivattyúkamráját 4 db 10 m3/p teljesítményű szivattyúval szerelték fel. Jún. 10-én először a főtében csepegés formájában, majd a vágathomlokon jelent meg a víz és gyorsan növekedve eléri az 50 m3/p mennyiséget. 11-én 19.20 órakor a mezőt fel kellett hagyni.
A vízbetörések együttes mennyisége meghaladta a -100 szinti főszivattyúkamra kapacitását, így júl. 12-én a szivattyúkat a külszínről lekapcsolták.

A bányamezőben 5767 Et 1,0 feletti rentabilitású szénvagyon és 281,5 M Ft bruttó értékű állóeszköz került víz alá. A bányaüzem 555 munkásállományú dolgozójának helybeli foglalkoztatására már csak részben volt lehetőség, ezért 110 főt a Tatabányai Szénbányákhoz, 34 főt pedig egyéb vállalatokhoz helyeztek át."

Moldova György: Dorogi tenger 1971

A Dorogi Tröszt egykori büszkesége, Erzsébet-akna már végleg elhagyatott, az aknatoronyban valaki egy fél pár ócska gumicsizmát akasztott fel. A kapunál itt is egy rokkant vájár őrködik, bizalmatlanul néz ránk, de aztán beenged. A tornyokon még friss a szürke festés, de az utat már magasan felverte a gaz, lábunk meg-megbotlik a keresztbe dobott lécekben. Oldalt leszerelt motorok hevernek, egy percenként száz köbméter teljesítményű kompresszor darabjait halomba rakták, egyik alkatrészről néhány nejlonfoszlány lóg le, a leütődött szürke festék alól kilátszik a piros mínium.

-Ezt mire használták?

-Itt semmire. A pécsi György-aknáról került ide, de mire ideért, Erzsébet-akna már elúszott. Még használható lenne.

-Mit ér?

-Szovjet gép, csak rubelban tudom az árát: ötvenezer.

Egy alváz kocsin 428 lóerős motor fekszik, másikon vadonatúj szivattyú, egy huszonöt atmoszférás tolózár félig beletemetődött a földbe, a drótkötelek spirálba tekerednek. A gaz háborítatlanul szaporodik körülöttünk, nem tapossák le a gumicsizmák, a sínek mellett királydinnye nő, beljebb valami lila színű vadvirág, a műhelyépületek előtt erős szárú maszlag ingatja sárga gyümölcseit. Benézek a műhely törött ablakán, itt is mintha egy hirtelen mozgósítás szólította volna el az embereket, a vastartályokban még ott hever a kovácsszén, a termelési naplót az asztalon hagyták, lapjai egymás után görbülnek össze. Épségben maradt a kompresszorok hűtővízmedencéje is – azelőtt szénmosásra szolgált –, számtalan cső vége torkollik bele, de mind szárazon rozsdáll, csak egy kis csőből csöpög a víz. A medence alján rothad az iszap, valaki egy vödröt dobott bele, azonnal ellepték a satnya moszatok és vízinövények. Erős széngázszagot érezni.

-Ez honnan jön?

-Még mindig ég az erzsébeti meddőhányó, pedig már van vagy négy-öt éve, hogy nem használják.

Az aknatoronyban csövekkel támasztották alá a kasokat, belépek, megnézem: a máskor mindig vizes belső borítólemezek most dermedt szárazak, ha ujjaim hegyével hozzájuk érek, nagy darabokban válik le róluk a rozsda. Sehol egy lélek, a telefon a helyére akasztva, de a drótja ráhullik az aknacsatlós üres székére, a szék előtt eldobott barna svájcisapka hever. A falon még olvasható a kiakasztott jelzésrend, melyik csengetés mit jelent:

– = vészjel . = állj …. = szén jön ---- = meddő jön.

- Küldenek még fel csillét ezeken a kasokon?

-Már nem, ha lesz is pénz, csak Borókást újítják meg.

Oldalt a márkaszekrény ajtaját csapkodja a szél, a leszálló bányászok ide akasztották fel az ellenőrző fémlapot, a szekrényből senki sem vette le a régi beosztást: „I. szak: Tállai, II. szak: Robotka, III. szak: Gál”.

A medőhányó füstölgő dombjára, s jellegzetes szagára még én is emlékszem.

Fotó Tokod honlapjáról:

A meddőhányóról Tokod történetét feldolgozó honlapon alapos áttekintést olvashattok, rengeteg fotóval írás érdemes megnézni!

A 2000-es években több cég is ideköltözött, s helyhiány miatt több lépcsőben elkezdték felszámolni a hányót. A mostani állapotokról készítettem egy képet.