Jó szerencsét!

A Sashegyi-akna története bár rövid, de mégis érdemes külön kezelni, hiszen a Dorogi Könyvtár Helytörténeti Gyűjteménye révén nagyon szép fotókon nézhetjük meg az aknát. 

A lenti térképen látható az a terület melyet az aknából műveltek:

Hantken Miksa könyvéből:

"A tokodi Sashegy kizárólag Tchihatcheffi mészkőből áll. A rétegek kelet felé dőlnek. Itt is, mint Mogyoróson a Tchihatcheffi mészkő fedüjében félig sósvizi képződmény szénteleppel fordul elő, melyre a Sashegy tövén levő malomnál ásott kútban már régebben akadtak, mely azonban úgy látszik mívelésre érdemesnek nem találtatott. Újabb időben szénkutatás czéljából a Sashegy tövén akna mélyesztetett, melyben a fenntebb emlitett rétegek fordulnak elő. 

Szintén ő említ egy aknát abban a fejezetben, ahol a terület földtani felépítését vizsgálja:

"Tokodon a Sashegy keleti oldalán mélyesztett Brunner-féle aknában"

Erről máshol nem esik szó.

Háromszerzős földtani könyvből:

"A Köraknától Ny-ra az eocén a tokodi Sashegy rögjében kerül ismét felszínre. A mészkő itt 30 és 10 m mélységben fekszik közte és a szénképződmény közt 10 m vastag meddő réteg található. A szénképződmény számos telepre bomlott fel, a szén összvastagsága a 2. számú fúrásban 14 m-es s a legközelebbi időben feltárás alá kerül."

Fotók, Pick József gyűjteménye:

S végül az időrend Tóth Tibor könyvéből:

1920 áprilisában kezdik a sashegyi aknapár építését.

1921-ben elkészül a 120 m-es szállítóakna,

1923-ban pedig a légakna.

1927-ben a Il-es padi szén hamutartalmának csökkentésére durva (Rheo) mosót építenek Erzsébet-akna mellett. (kapacitása 25 t/óra). + szállítást 1,4 km-es külszíni vasúton végzik gőzvontatással. (Tehát itt is volt egy olyan vasútvonal, aminek nem található térképes nyoma)

Fotó Székely Lajos könyvéből:

A Sashegyi és Erzsébet aknát 1,6 km-es alagúttal kötik össze, a kiszállítást az Erzsébet Il-es akna (Kör-akna) végzi.

1931. nov. 25. Sújtólégrobbanás történt, amely 3 halott és 8 sérült áldozatot követelt.

1935 márciusában az oligocén műveleteket befejezik.

1936-ban már az aknapilléreket fejtik az I —Il-es telepben.

1938. febr. 25. A táti ereszkében 960 1/p-es vízbetörés következett be, márc. 7-én az aknát felhagyják és hányóanyaggal betömik.

1939. júl. 10. A Sashegy-Erzsébet aknai tárót 2 db betongáttal elzárják.

Székely Lajos leírásából részeltesen megismerhetjük az akna történetét:

"Vitális István 1917-ben földtani felvétel után a Salgó vezetőségének a tokodi bányászat felélesztése érdekében javasolta, hogy a Sashegyen kutatást végezzen mondván "mivel biztosra veszem, hogy az ott lemélyítendő fúrás legfeljebb 200 m-ben megleli az eocén szenet". E remény valósnak bizonyult, mert a lemélyített fúrással már 141. m-ben megütötték a 16 m vastag széntelepet. A Sashegy geológiai sasbércet alkot. ÉK felé nagy mélységre van a széntelep levetve, míg dél és nyugat felé lépcsőzetesen zökkent területsávok vannak. Mivel az Erzsébet-akna és a Sashegy közti mezőben lemélyített fúrás szerint a széntelep a -238,8 m tgszinten fekszik és az Erzsébet-akna vízzáró dugónál mélyebb fekvésű széntelep kitermelésével abban időben a Salgó nem kivánt foglalkozni. Újabb kedvező fúrások lemélyítése után mégis a sashegyi bányamező feltárását határozták el.

1920. április havában 120 m mély aknapár méllyítését kezdték meg a -40+18 n tgszt-ek között települt paleocén széntelepek feltárására.

A paleocén széntartalmú rétegek vastagsága 29,18 m, ebből 17,89 m tiszta szén. Beágyazások a telepet erősen tagolják. A produktiv terület szénvagyonát 2,23 m tonnára becsülték, befejezéskor 1,66 millió t-ra csökkentették, mert a kitermelhető szénvastagság 13,36 m. Mivel 930 000 t a kitermelt szén, maradt 730 000 t, zömmel IV. -VI. telepi. Ezzel szemben a tröszt geológiai osztály szénkészletszámítása szerint a szénvagyon t-ban: 

1931-ben egy beiszapolt régi fejtési űrbe lyukasztottak egy fejtési pásztával. A csapat visszavonult, hogy a levegő kitisztulását megvárják. Búvóhelyük azonban a főlégvágat előtt volt, ahol a főaknász lámpáját ácsolatra akasztotta. A lámpakosár átizzott, a bekövetkezett robbanásnak három halott és nyolc súlyosan sebesült áldozata lett.

A lefejtést a legfelső I. paddal kezdték el (44. ábra).

30 m széles, alulról felfelé haladó, frontműveléssel. A fejtés tömedékeléséhez az akna közvetlen közelében rendelkezésre álló homokot használták. A művelés, annak ellenére, hogy az 1-7 m elvetések táblákra tördelték a telepet, a termelést lassították, kezdetben zavartalanul folyt.

A II. pad hamutartalma 20,5%-ra emelkedett, úgyhogy értékesítés érdekében a három szemnagyságot előállító osztályozó helyett 1927-ben 25 t/óra teljesítményű durva Rheo-mosót épitettek, amellyel a 6-40 mm szemnagyságú szén hamutartalma 12,5%- ig volt csökkenthető. Az I.-II. telep kimerülésének ellensúlyozására 1930. évek elején a III. és VII. telepet is megtámadták. Mivel a minőségi kívánalmaknak még így sem tudtak eleget tenni, 1934-ben a mosót leállitották.  A IV-es széntelep 4 padból áll. Vastagsága 2,37m , hamutartalma 15,3%, fűtőértéke 4867 cal/kg.

Az Erzsébet-akna mellett épített mosóhoz kezdetben 1,4 km-es külszíni gőzmozdonyszállitással jutott el a szén.

1927-ben Erzsébet 1. akna -2,7 m-es szintjét 3,6 m átmérűjü, 1,6 km hosszú alagúttal összekötötték a Sashegyi aknával. A szállitást ezután sűritett levegővel hajtott mozdonyokkal bonyolították le. Az alagút célja a mogyorósi terület bekapcsolása is volt, tehát koncentrációt is szolgált volna. Véleményem szerint azonban a földalatti koncentráció erőltetett volt és a külszíni mozdonyszállitást tovább is megtarthatták volna. Ezenkívül mint a példák is mutatták, az aknák összekötése sújtólég és vizveszély miatt nem volt helyes.

Az 1,2-1,6 m vastag VII. telepre 1936-ban ereszkét telepitettek. A telepet 113. m-ben ütötték meg, intenziv lefejtése 1937-ben történt.

Az I. telep -30 szintig történt lefejtése után az 1926. októberében a táti ereszke 42 m-es szintjén tachichatscheffi mészkőből kapott 513 1/perces vizbetörés miatt a II. telep lefejtését 1937-ig elhalasztották. A munkálatokat hátrál- tatta, hogy az összegyült iszapos viz behatolt a munkahelyekre. Zavarólag hatott az is, hogy a főtében levő I. pad beiszapolt homokja nyomást idézett elő. Ezért a frontszélességet 20 m-ге redukálták, s széles pásztafejtéseket is alkalmaztak. Az aknapillér lefejtésének megkezdésével egyidejűleg fúrásokkal igyekeztek megkutatni a bányamezővel szomszédos területet, de ez eredménytelen volt.

Ebben az időben az akna fenntartása is mind nagyobb gondot okozott, különösen a vetőt harántoló 60-70 m között. E nehézségek miatt az akna beszüntetését határozták el. A vállalat intézkedései nem voltak tervszerűnek mondhatók és a szénpiac kedvezőtlen helyzetének hatását tükrözték. A rendszertelen művelés, a szénvagyonból rövid időn belül történt jelentős leirások arra vallanak, hogy a vállalat vezetősége a kedvező művelési viszonyok közt fejhető jobb minőségű padok kitermelése után kétségtelenül a pangás következtében is, szabadulni kívánt az akna üzemeltetésétől, a tátí mezőben bekövetkezett vízbetörés, a fekütelepek alaphegységhez való közelsége figyelmeztetőül szolgált, hogy az Erzsébet-aknákkal való összaköttetés vízbetörés esetén mindkét aknaüzemre katasztrófális lehet.

A dorogi bányaigazgatóság évi beszámoló jelentései nem adnak tiszta képet az üzem beszüntetésének valódi okát illetőleg. Egy helyen a szénmező kimerülését említik. Másutt a vízbetörés mennyiségének rohamos emelkedésére hivatkoznak, majd a sujtólégre, a jóminőségű szénpadok kimerülésére. A legfőbb műszaki indok, az újabb és régi fúrási adatok áttanulmányozása után, az a megállapítás volt, hogy Erzsébet-aknától keletre a széntelepet triászmészkőtől elválasztó meddőréteg nagysága helyenként a 100 m-t meghaladja, átlag 60 m-re tehető. Így minőség, vízbetörés elleni védelem szempontjából a sashegyi bányászatánál nagyobb eredménnyel kecsegtetett.

A bányából való kivonulás idején, 1938. 568 l/perc volt az összes vízmennyiség. Ekkor február 25-én, a táti mező -33 m-es szintjén, az ereszkétől 60 m távolságra 50-60 l/регc víz tört elő. 26-án délelőtt 10 órakor a vízmennyiség 650 l/perc re emelkedett. Március 7-én a víz elérte az 5 m szinti falazott vágatot, ahol mennyisége 960 1/perc volt.

Az üzem beszüntetése szükségessé tette az Erzsébet-akna felé az összeköttetés megszüntetését. Ezért a sashegyi szállítótáró 814. m-ben oligocén homokkőben vasbetongátat építettek. A gát azonban nem sikerült, mert 522 l/perc vizet engedett át. A gát mögött felduzzadt vizet leeresztve, 17 db 1,2 m-es lyukat fúrtak a gátba, amelyeken át szivattyúval cementes zagyot nyomattak be. A gát azonban igy is átengedett 171 l/perc vizet. Ezért a 450. m-ben homokos márgában építették ki a második gátat, melyet 1939. július 10-én lezártak. 11,3 atm nyomásnál a gát előtti falazatból 28 l/pero víz csepegett, ezt duzzasztó gáttal felfogták és csőben vezették az aknához. A sashegyi aknákat 1938-ban hányóanyaggal betömték."

Jó szerencsét!

2024.04.19.

Előzmények:

Bányászat történelem 57. Tokod és Tokodaltáró bányászata 1812-1990

Bányászat Történelem 58. Tokod, Erzsébet-aknák 1891-1971

Bányászat Történelem 59. Tokod és Tokodaltáró, Községi bányák 1861-1895

Alapozó bejegyzések:

Adatok, képek rendszerezése.

Földtan 1.rész

Földtan 2.rész

Források

Szakszavak

Vízveszély

Egyéb veszélyek

Jó szerencsét!

Ide gyűjtöttem össze azokról a bányákról a szóló forrásokat illetve térképeket, melyek Tokod egykori területén voltak. Ezek a bányák a legtöbb esetben rövid ideig működtek és e miatt a legtöbb forrásban éppen csak említésre kerülnek.

1. Várberek

Ez a római erőd és környékének területe. A várbereki aknák termelése nem volt jelentős, azonban az Erzsébet-aknák építésekor innen látták el szénnel a kazánokat.

Hantken Miksa könyvéből:

"A Magyar Általános Köszénbánya Rt. ezen északi területéhez Ny felöl a várbereki-köraknai, aránylag kisebb mélységben fekvő terület, csatlakozik.  Az oligocénkorú szén itt már számbavehető vastagságban van meg s ezt a szenet bányászták régebben a várbereki bányában... általában három oligocénkorú széntelep van jelen, de közülük rendszerint csak egyik érdemes a fejtésre. A szén összvastagsága 1-2 m"

Három szerzős földtani könyvből:

"A tokodi várbereki akna mezejében 1891 májusában 40 m mélységben (+132 t. sz. f.) az oligocén telep fejtése közben 2 m víz tört be.) A vizet kiszivattyúzva a fejtési munkákat folytatták, mi- közben a vizhozam felényire apadt. A feltárt teleprész lefejtését 1894 őszén bevégezték s a bányát felhagyták."

Schmidt Sándor könyvéből:

"A nagy aknatelep lemélyítéséig a kazánok fűtésére szükséges szenet biztosítandó, Tokod községnek a káptalani területtel határos u. n. várbereki dűlőjében az oligocén telepre 38 m mély aknát telepítettek 1890-ben, abból 9.100 m2 területet készítettek elő fejtésre, mikor is 1892-ben a fejtési műveletek megkezdése előtt kifult. Ez akna elfulása után ugyancsak a várbereki dűlőben lejtős aknát telepítettek. Az itteni bányászat a külszíntől 8—10 m mély-
ségben mozgott, s a nagy aknatelep elhalásáig innen termelték ki az üzemhez szükséges szenet. A kitermelt szénmennyiségről nincsenek feljegyzések birtokunkban, a régi térképek alapján a lefejtett terület 19.570 m2, a telep vastagsága átlag 130 m, így ez a mennyiség 305.300 q volna (83. sz. térkép)."

Székely Lajos könyvéből:

"Az 1890-91. években a várbereki dülőben lemélyitett 10,9 m-es aknában 1,35 m vastag, a közel egyide juleg lemélyitett 36 n mély aknában 1,25 m vastag széntelepet ütöttek meg (oligocén). A lefejtés megindítása előtt a közvetlen feküben talál- ható tachichatscheffi mészkőből 1891. májusban a 99,8 m-es szin- ten betört 2 m³/perc viz következtében a művelet elfulladt. Ki- ezivattyúzva a vizet, mennyisége a művelés folyamán felére apadt. A széntermelés ezután az újabban lemélyitett lejtaknából tör- tént, amelyben 250 1/perc vizet emeltek. A széntelep három pad- ból állott, amelyből 1,2 1,5 a vastagság volt csak fejtésre érdemes (25). Gyakoriak a vetők, de a szénhullás darabosabb volt, a paleocén telepénél és fűtőértéke elérte az 5500 kalóriát. A műveléssel 1895-ben hagytak fel."

 2. Miklósberek

Fotó Schmidt Sándor könyvéből:

Itt csak egy aknáról olvastunk, melyet Schmidt Sándor említ mint a csolnoki-annavölgyi terület mélyebbben fekvő részeinek művelésére építettek. A fenti kép jobb alsó sarkában láthatóaz említett Gép (Maschin-schaht)-akna.

"Dräsche Henrik, ki örökség útján jutott e bányászat birtokába, csak 1861-ben kezdi az Alajos- és Heinrich-aknák mellett lévő mélyebb területre, már Tokod község határába eső új gépaknáját (26. rajz), s az általa feltárt szenet 1862-1866 években lefejti."

3. Hegyeskő északi (falu felöli) oldala:

Schmidt Sándor könyvéből:

"Tokod község közbirtokosságának területe.

Áttérve most Tokod község szénterületének másik részére, látjuk, hogy Ehrenwald Márk 1882-ben a még eddig érintetlen Tokod községi szénterületet szerezte meg, s a Hegyeskő lábánál, a községtől délnyugati irányban az eocén telep kibúvására tárót telepített. 1889-ben Ehrenwaldtól a szénjogot átveszi az Eszakmagyarországi Egyesített Kőszénbánya és Iparvállalat R. T., mely a hegyeskői bányászatot valószínűleg a szén lefuvarozásának nehézségei miatt 1890-ben felhagyta. A kitermelt szénmennyiségről nincsenek adataink. Régi térképek alapján a lefejtett terület 5.600 m2 volna, a kitermelt szénmennyiség pedig 268.800 q."

Székely Lajos könyvéből:

"1882-ben Ehrenwald Márk megszerezte a tokodi községi te- rület szénjogát és a Hegyeskő déli oldalán a községtől délre, az eocén telep kibúvására bányát nyit. Térkép szerint a művelt me- zőt vetők határolják, nagysága ismeretlen. Egy régi térképen a lefejtett terület déli sarkától 40 m-rel Ny-1 irányban szénnyo- mok voltak. A csapást 140 m hosszban követték, a terület széles- sége 40 m volt. 1890-ben szénfuvarozási nehézségek miatt az új szén jogbérlő vállalat az Északmagyar-Egyesitett-Kőszénbánya Rt. beszüntette a bányát. A kitermelt szénmennyiség 26 880 t" 

Jó szerencsét!

2024.04.12.

Előzmények:

Bányászat történelem 57. Tokod és Tokodaltáró bányászata 1812-1990

Bányászat Történelem 58. Tokod, Erzsébet-aknák 1891-1971

Alapozó bejegyzések:

Adatok, képek rendszerezése.

Földtan 1.rész

Földtan 2.rész

Források

Szakszavak

Vízveszély

Egyéb veszélyek

Jó szerencsét!

A területen három akna került lemélyítésre: Erzsébet I (Kör)-akna, Erzsébet II és a III aknák. Mindenesetre elég érdekes a számozás, hiszen a a forrásokban a  II-es 1891, az I-es és III-as 1893 építési dátummal szerepel. A környékbeli aknákhoz képest igen különleges, hogy a meddőhányó az akna mellet került kialakításra, gyakorlatilag egy komoly dombot építettek a meddőből. Erről a bejegyzés végén találtok képeket.

Székely Lajos könyve hosszan tárgyalja mind az építés, mind az üzemelés történéseit. Pont ezért ebből csak rövid, lényegesnek tartott részeket idézek.

Az időrend Tóth Tibor könyvéből származik, ezt egészítem ki egyébb szerzők anyagaival. 

Fotó: tulajdonos ismeretlen 1930 körül

Fotók: Pick József gyűjteménye 1930 körül:

1891. Erzsébet Il-es akna (Új-akna) mélyítésének kezdete, jan. 18-án fejezik be az akna mélyítését. Jan. 22-én az aknarakodó kivájása közben 4 m3/p vízbetörés az aknát feltöltötte.

1893. május 1-én kezdik Erzsébet I-akna ( Kör-akna )mélyítését. (Téglával falazva.) A folyós homokrétegen vaslemez keszonokkal haladnak át. Az I-es aknával együtt építik meg a III-as légaknát. A két aknát a -101 szinten kötötték össze. Az összekötő vágatba vaslemezből készült gátajtót építettek be.

1894. dec. a II-es aknát víztelenítik,

1895. márc. 21-én szivattyúmeghibásodás miatt az akna ismét elfullad, felhagyják.

1898. ápr. 24-én az aknazsompban elérik a széntelepet, ahol vízbetörést kapnak, amely mindkét aknát (I.-II.) elönti. A Légaknát (III.) betömedékelték.

Schmidt Sándor könyvéből:

"Április 24.-én d. u. 4 órakor következett be a katasztrofális vízbetörés, melyet kezdetben 24 m3-re becsültek.
A víz az aknában, annak nyílása alatt 6 m-ben beépített kifolyó csőig emelkedett, hol eleinte 4-5 m3, később 0,4 m3 vízmennyiség folyt ki. Szakvéleményekből, rajzokból konstatálható, hogy az akna vetőt ütött meg ott, hol a telepet éppen elérte, s abból tört be a víz. Egy évtized fáradságos munkáját és nagy beruházásait a vízbetörés néhány óra alatt romhalmazzá változtatta. A technika akkori állását tekintve ez volt vidékünknek legmodernebbül berendezett akna- és munkástelepe. így a nagy reményekkel megindult bányászat anélkül, hogy csak egy vagon szenet termelt volna, megszűnt.

Az aknamélyítési munkálatok alatt a szénterület tulajdonjoga 1896-ban az újonnan alapított Esztergomvidéki Kőszénbánya R.-T.-ra ruháztatott át, majd az Esztergom-Szászvári Kőszénbánya R.-T. érdekeltségébe került, 1925-től pedig teljesen a Salgó-Tarjáni Kőszénbánya R.-T.-é lett. 19 évig, 1917-ig minden szünetelt. A Köraknából 176 liter víz folyt ki, az Új-akna vize 30 cm-rel állott az akna szája alatt. A bányászatot új életre keltő munkálatok 1917. év június havában vették kezdetüket. A Kör-akna 282-276 méterei közé készült 6 m vastag cementdugóval sikerült a vizet elzárni (84. ábra). Hogy a cementdugót az ép aknában lehessen elhelyezni, az aknába előbb 140 m3 kavicsot döntöttünk be. Hogy a cement beadása nyugvó vízben történhessék, az aknát 14 m-rel felfalaztuk, mikor is a víz áramlása megszűnt. A cementet cementtej alakjában az aknába beépített fúrócsövön át szivattyúval adtuk be az akna fenekére, és pedig a 26 vagon cementet 25 óra alatt, úgy, hogy
1917 augusztus 12.-én a dugó elkészült.

Schmidt Sándor könyvéből:

1917 november havában kezdetét vette az oligocén telep feltárása: az Új-aknából kiindulólag az akna 40 méterében 190 m hosszú keresztvágattal feltártuk az oligocén telepet, így 1918-ban a termelés megindult.
Az alapközléket eleinte a telepben hajtottuk, de az óriási talpduzzadás miatt később lehetőleg a telep fekűjébe, aTschihatscheffi mészkőbe tettük át. A telepet 5-6 m széles pászta-műveléssel fejtettük. A telep vastagsága 12—15 m volt, legtöbbször 30-40 cm agyag beágyazással két padra osztva. A magasabban fekvő teleprészt 1920-ban 30 m hosszú lejtaknával is megközelítettük, melyet a községi kőbánya mellett mélyítettünk le. Itt a bányászat a kűlszíntől 12—20 m mélységben mozgott."

1927. május 20. Tárót építenek a Sashegy és a Kör-akna (I-es akna) között, ezen végzik a sashegyi termelvény kiszállítását.

1929. Megkezdik az aknák körüli cementálást. A III-as aknát kifalazva a -186 m-es szintre mélyítik és ott összekötik a Il-es aknával.

Székely Lajos könyvéből:

1930. okt. 7. A III-as aknában 5,2 m3/p vízbetörés történt, az aknák ismét elfulladtak. November 27-én kezdték meg a cementálást. I-es aknát a -7-es szinten vasbeton dugóval zárják el (a sashegyi táró védelmére).

1931. dec. 22. A víztelenítés után kiújul a III-as aknai 4,5 m3/p-es vízbetörés, az aknák újból elfúlnak.

1933. A cementálást ismét megkezdik.

1935. júl. 7. Sikeres próbaszívatás után a III-akna talpát is eldugózzák.

1936. nov. 27-én megkezdik a víztelenítést, annak sikere után pedig a mező feltárását.

Székely Lajos könyvéből:

1942. július 31-én 51 áldozatot követelő sújtólégrobbanás történt.

Székely lajos könyvéből:

"1942. augusztus hó 31-én 51 áldozatot követelő sújtólég- robbanás történt, lefolyását a bányakapitányság határozata alapján következőkben ismertetem.

A II. lejtakna -131 m-es szintjéről kiinduló bal osztóvágat II. ereszkéjében levő 15. munkahelyen, az attól kb. 20m- rel távolabb levő 2. munkahelyen végzett robbantás által előidézett rázkódtatás hatására, omlás következett be, mely nagyobb mérvű metánkiáramlással járt. Levegővel keveredve robbanó keveréket alkotott, ez minden valószínűség szerint a 15. munkahelyen dolgozó Szekeres Fülöp vájár benzinbiztonsági lámpájától meggyulladva felrobbant oly módon, hogy a lámpában meggyulladt sújtólég az omlás által előidézett légnyomás következtében a lámpa drótszita szövetén átfújt. Ez az első sújtólégrobbanás újból megrázta a munkahelyet és környékét, ahol újabb omlás és ezzel kapcsolatban ismét metánkiáramlás következett be. Ezt sorozatos sújtólégrobbanás követte, mert a robbanás ereje és az ennek következtében előállott légnyomás a környező vágatokba hajtotta ki a kiáramló és tömény állapotban levő metánt. Ott az a levegővel való keveredésnek megfelelően felrobbant, ill. ahol nem volt kellő töménységű, elégett. A környező bányarészben, összesen 51 ember egyrésze a sújtólégrobbanás következtében halt meg, nagyobb része pedig a sújtólégrobbanás égési termékeiben, füstgázaiban fulladt meg. A légnyomás ui. a füstgázokat a bányának minden részébe elhajtotta és a légnyomás még az akna közelében is oly nagy volt, hogy az ott beosztott csilléseket fellökte. A sújtólégrobbanás igen nagyfokú erőművi hatását mutatták a helyeszíni szemle alkalmával megfigyelt, teljesen összelapított csillék és összegyűrt légcsövek.

Az életben maradt 14 munkás elbeszélése szerint az első robbanást egy második követte, amelynek tüzes lángja a légáram irányával szemben is haladva mindenkit leperzselt, aki útjába akadt. A déli bányarészben dolgozó 15 munkás a gázmérgezéstől való menekülését csak lélekjelenlétének köszönhette, amint egy vájatvégbe menekülve azt elgátolták, s a helyet sűrített légvezeték nyitásával levegővel látták el, míg a füstgázok a bánya szellőztetésének megjavulása után el nem távoztak. A Bányakapitányság a katasztrófát a metán előre nem látható nagymérvű kiáramlásából bekövetkezett sújtólégrobbanásnak tulajdonította.

A mentésben a medence összes mentői önfeláldozóan vettek részt, sőt a tatabányai mentők is kivonultak."

1944- ben a dorogi távvezeték megrongálódott, az áramszolgáltatás és ezzel a vízemelés is megszűnt, az akna elfulladt.

1945. febr. 22. A tokod-altárói trafóház megkezdi az áramszolgáltatást, megindulhat a víztelenítés,amelyet márc. 20-ig végezhettek, akkor az újbóli áramszünet akadályozta a rekonstrukciós munkát. Ápr. 18-án indult meg a végleges helyreállítási munka.

1946-ban a II-es aknát átadják a Fatelítő Vállalatnak.

Fotó: Pick József gyűjteménye.

Székely lajos könyvéből:

"Erzsébet-aknák sorsával kapcsolatban megemlítem még, hogy  miután bizonyossá vált, hogy II. aknára többé bányászati célból szükség nem lesz, az aknát ipari célra engedték át. Az üzemen kívül álló aknát faoszlopok telítésénél vette igénybe az e célra létesitett Fatelítő Vállalat."

1951-től az akna az altárói osztályozóra szállít.

1960. Lebontják a gőzüzemű szállítógépet és gépházat, a rekonstrukció keretében új szállítógépház, új kazánház, felolvasó és műhelyek épülnek.

Fotó Tóth Tibor könyvéből:

1962. Ápr. 7. és jún. 6-a között két egységből álló tandem búvárszivattyút süllyesztenek az I-es aknába és ezzel a víztelenítésre készen állnak.

Fotó: Solymár Judit,  Erzsébet I- Kör-akna

Fotó: Solymár Judit Új-akna

1963. II. 7-re elkészült az új gépház, megkezdik a szállítógép szerelését is. December 29-én lebontják az I-aknai tornyot.

1964. okt. 1-től Erzsébet akna Tokodi bányaüzem szervezetébe került.

1968. jan. 1-től indult az üzemszerű termelés, de csak márciusban oldották meg az iszapolást.

1969. Végzik a III-as akna rekonstrukcióját. Lebontják az aknatornyot. Minden szállítás a főszállító aknát terheli, szűk a szállítókapacitás.

1971. A ledugózott fúrólyukak mellett jún. 3-án kezdetben mintegy 3 m3/p, majd 8 m3/p víz tör ki és ez a mennyiség jún. 10-ig állandósult. A DK-i mezőrész -j- 146-os szinti szivattyúkamráját 4 db 10 m3/p teljesítményű szivattyúval szerelték fel. Jún. 10-én először a főtében csepegés formájában, majd a vágathomlokon jelent meg a víz és gyorsan növekedve eléri az 50 m3/p mennyiséget. 11-én 19.20 órakor a mezőt fel kellett hagyni.
A vízbetörések együttes mennyisége meghaladta a -100 szinti főszivattyúkamra kapacitását, így júl. 12-én a szivattyúkat a külszínről lekapcsolták.

A bányamezőben 5767 Et 1,0 feletti rentabilitású szénvagyon és 281,5 M Ft bruttó értékű állóeszköz került víz alá. A bányaüzem 555 munkásállományú dolgozójának helybeli foglalkoztatására már csak részben volt lehetőség, ezért 110 főt a Tatabányai Szénbányákhoz, 34 főt pedig egyéb vállalatokhoz helyeztek át."

Moldova György: Dorogi tenger 1971

A Dorogi Tröszt egykori büszkesége, Erzsébet-akna már végleg elhagyatott, az aknatoronyban valaki egy fél pár ócska gumicsizmát akasztott fel. A kapunál itt is egy rokkant vájár őrködik, bizalmatlanul néz ránk, de aztán beenged. A tornyokon még friss a szürke festés, de az utat már magasan felverte a gaz, lábunk meg-megbotlik a keresztbe dobott lécekben. Oldalt leszerelt motorok hevernek, egy percenként száz köbméter teljesítményű kompresszor darabjait halomba rakták, egyik alkatrészről néhány nejlonfoszlány lóg le, a leütődött szürke festék alól kilátszik a piros mínium.

-Ezt mire használták?

-Itt semmire. A pécsi György-aknáról került ide, de mire ideért, Erzsébet-akna már elúszott. Még használható lenne.

-Mit ér?

-Szovjet gép, csak rubelban tudom az árát: ötvenezer.

Egy alváz kocsin 428 lóerős motor fekszik, másikon vadonatúj szivattyú, egy huszonöt atmoszférás tolózár félig beletemetődött a földbe, a drótkötelek spirálba tekerednek. A gaz háborítatlanul szaporodik körülöttünk, nem tapossák le a gumicsizmák, a sínek mellett királydinnye nő, beljebb valami lila színű vadvirág, a műhelyépületek előtt erős szárú maszlag ingatja sárga gyümölcseit. Benézek a műhely törött ablakán, itt is mintha egy hirtelen mozgósítás szólította volna el az embereket, a vastartályokban még ott hever a kovácsszén, a termelési naplót az asztalon hagyták, lapjai egymás után görbülnek össze. Épségben maradt a kompresszorok hűtővízmedencéje is – azelőtt szénmosásra szolgált –, számtalan cső vége torkollik bele, de mind szárazon rozsdáll, csak egy kis csőből csöpög a víz. A medence alján rothad az iszap, valaki egy vödröt dobott bele, azonnal ellepték a satnya moszatok és vízinövények. Erős széngázszagot érezni.

-Ez honnan jön?

-Még mindig ég az erzsébeti meddőhányó, pedig már van vagy négy-öt éve, hogy nem használják.

Az aknatoronyban csövekkel támasztották alá a kasokat, belépek, megnézem: a máskor mindig vizes belső borítólemezek most dermedt szárazak, ha ujjaim hegyével hozzájuk érek, nagy darabokban válik le róluk a rozsda. Sehol egy lélek, a telefon a helyére akasztva, de a drótja ráhullik az aknacsatlós üres székére, a szék előtt eldobott barna svájcisapka hever. A falon még olvasható a kiakasztott jelzésrend, melyik csengetés mit jelent:

– = vészjel . = állj …. = szén jön ---- = meddő jön.

- Küldenek még fel csillét ezeken a kasokon?

-Már nem, ha lesz is pénz, csak Borókást újítják meg.

Oldalt a márkaszekrény ajtaját csapkodja a szél, a leszálló bányászok ide akasztották fel az ellenőrző fémlapot, a szekrényből senki sem vette le a régi beosztást: „I. szak: Tállai, II. szak: Robotka, III. szak: Gál”.

A medőhányó füstölgő dombjára, s jellegzetes szagára  még én is emlékszem.

Fotó Tokod honlapjáról:

A meddőhányóról  Tokod történetét feldolgozó honlapon alapos áttekintést olvashattok, rengeteg fotóval írás érdemes megnézni!

A 2000-es években több cég is ideköltözött, s helyhiány miatt több lépcsőben elkezdték felszámolni a hányót. A mostani állapotokról készítettem egy képet.

Jó szerencsét!

2024.04.05.

Bányászat történelem 57. Tokod és Tokodaltáró bányászata 1812-1990

Alapozó bejegyzések:

Adatok, képek rendszerezése.

Földtan 1.rész

Földtan 2.rész

Források

Szakszavak

Vízveszély

Egyéb veszélyek

Jó szerencsét!

A bejegyzés elkészítése közben szembesültem azzal, hogy nem tudtam milyen virágzó bányásztelepülés volt Tokod. Remélem, hogy bár elég komoly információ mennyiséget adok közre másnak is hasonló meglepetést okozok.

A tokodi bányászat kezdőpontját Hantken Miksa könyvéből ismerhetjük, ő 1812-re teszi:

"A tokodi bányák az u. n. Radbergen léteznek. Már 1812-ben ismerték az ottani vízmosásokban létező szénkibúvásokat. A szénbányák megnyitása óta a bányászati munkálatokkal mindinkább tovább haladván, a mostani bánya a Radberg észak- keleti oldalán van. Ezen munkálatok által kiderült, hogy ezen hegy zöme a Dachsteinmész, melyen körös körül a széntelepek vannak lerakodva."

Ami  bonyolultabbá teszi az 1990-ig zajló bányászatnak illetve  a bányák helyének  a pontos meghatározását, az a települési határok jelentős megváltozása. Ha régen Tokodról beszéltünk egyértelmű volt, hogy mire gondoltunk. Jól látható, hogy a szénmedence egyik  legnagyobb közigazgatási területével rendelkező település volt. Emiatt a bányák is nagyon nagy területen szétszórva helyezkednek el. 

Térkép: arcanum.hu

A régi és a mai felosztás azonban mást mutat: 

Tokod

Régi településrészek: Tokod, Ó-tokod bánya, Új-tokod bánya, Ebszőnybánya, Ebszőny puszta, Altáró-bányatelep

Mai településrészek:Tokod-falu, Tokod-Ebszőnybánya, Tokod-Üveggyár, 

Tokodaltáró

Régi településrészek: Altáró-bányatelep, Ó-tokod

Mai település: Tokodaltáró

Ez azt jelenti, hogy a jól bevált, mai közigazgatási határok alapján történő szétválasztás ebben az áttekintő bejegyzésben nem tartom meg. Hiszen az utolsó bezárt tokodi bánya idején Tokod még bőven egy település volt.

Idézet Tokodaltáró honlapjáról:

"Tokodaltáró, mint Tokod nagyközség Tokod-Altáró településrésze 1992-ben lett önálló község."

Nagyon sok esetben csak térképen szerepel a bánya neve, szöveges forrás nem tartozik hozzá. De néhány esetben pont fordítva, szöveges forrás említ egy-egy bányát viszont térképen nem szerepel.

A bányák felsorolásánál jelzem melyik egykori bánya, melyik mai település (esetleg zárójelben a régi településrész) közigazgatási határán belül és/vagy melyik mai és régi földrajzi név alatt található. Azt is jelzem készül-e külön bejegyzés róla. A lenti térképen igyekszem követhetővé tenni melyik bánya hol volt:

Nézzük  a bányákat ABC rendben.

I.-II.-es táró 1894-: Tokod-ebszőnybánya, Hegyes-kő déli oldal, Kicsindi tábla. (Nem készül külön bejegyzés, de a "Régi-ebszőnyi bányák" bejegyzésnél tárgyalásra kerül.) 5. piros keretben

XV-XVI-os-akna 1949-1968: Tokodaltáró (Készül külön bejegyzés.) 8.

XVII-XVIII-as akna 1924-1971: Tokod-ebszőnybánya, Csomória (Készül külön bejegyzés)

Antal-akna: 1830-1857 Tokodaltáró (Ó-tokod), Kis-Gete, Kerék-hegy (Nem készül külön bejegyzés, de a "Kerék-hegyi bányák" bejegyzésnél tárgyalásra kerül.) 6. kék keretben

Borbála-táró: 1830-?  Tokodaltáró (Ó-tokod), Kis-Gete, Kerék-hegy (Nem készül külön bejegyzés, de a "Kerék-hegyi bányák" bejegyzésnél tárgyalásra kerül.) 6. kék keretben

Brunner-akna ?: Hantken Miksa könyvében: "...és Tokodon a Sashegy keleti oldalán mélyesztett Brunner-féle aknában." Nincs más forrás. 2.

Brunner-akna: 1871-1878 Tokodaltáró (Ó-tokod), Kis-Gete, Kerék-hegy (Nem készül külön bejegyzés, de a "Kerék-hegyi bányák" bejegyzésnél tárgyalásra kerül.) 6. kék keretben

Ehrenwald-féle bánya: 1882-1890 Tokod, Hegyes-kő északi oldal. (Nem készül külön bejegyzés, de a "Községi-bányák" bejegyzésnél tárgyalásra kerül.) 7.

Erzsébet I. (Kör)-akna: 1893-1971 Tokod, Az "Erzsébet-akna" bejegyzésnél tárgyalásra kerül. 3. 

Erzsébet II.(Új)-akna: 1896-1971 Tokod,  Az "Erzsébet-akna" bejegyzésnél tárgyalásra kerül. 3. 

Erzsébet III.-légakna: 1893-1971 Tokod, Az "Erzsébet-akna" bejegyzésnél tárgyalásra kerül. 3. 

Flórián-lejtakna: Tokodaltáró (Ó-tokod), Kis-Gete, Kerék-hegy (Nem készül külön bejegyzés, de a "Kerék-hegyi bányák" bejegyzésnél tárgyalásra kerül.)

Gép-akna: 1861-1866 Tokod (Nem készül külön bejegyzés, de a "Községi-bányák" bejegyzésnél tárgyalásra kerül.)

Gép-akna: 1859-?Tokodaltáró (Ó-tokod), Kis-Gete, Kerék-hegy (Nem készül külön bejegyzés, de a "Kerék-hegyi bányák" bejegyzésnél tárgyalásra kerül.) 6. kék keretben

Gusztáv I.-II.-akna: 1865-1890Tokodaltáró (Ó-tokod), Kis-Gete, Kerék-hegy (Nem készül külön bejegyzés, de a "Kerék-hegyi bányák" bejegyzésnél tárgyalásra kerül.) 6. kék keretben

III-as légakna: ?-1890Tokodaltáró (Ó-tokod), Kis-Gete, Kerék-hegy (Nem készül külön bejegyzés, de "Kerék-hegyi bányák" bejegyzésnél tárgyalásra kerül.) 6. kék keretben

Ignác-akna: 1830-1872? Tokodaltáró (Ó-tokod), Kis-Gete, Kerék-hegy (Nem készül külön bejegyzés, de a "Kerék-hegyi bányák" bejegyzésnél tárgyalásra kerül.) 6. kék keretben

József-akna és táró: 1830-1857 Tokodaltáró (Ó-tokod), Kis-Gete, Kerék-hegy (Nem készül külön bejegyzés, de a "Kerék-hegyi bányák" bejegyzésnél tárgyalásra kerül.) 6. kék keretben

Kábel-akna ?-1967: Tokodaltáró (Ó-tokod), Kis-Gete, Kerék-hegy (Nem készül külön bejegyzés, de a "Kerék-hegyi bányák" bejegyzésnél tárgyalásra kerül.) 6. kék keretben

Károly-akna: 1830-1870 Tokodaltáró (Ó-tokod), Kis-Gete, Kerék-hegy (Nem készül külön bejegyzés, de a  "Kerék-hegyi bányák" bejegyzésnél tárgyalásra kerül.) 6. kék keretben

Kutató-, és Járgány-akna 1854-?: Tokod-ebszőnybánya, Hegyes-kő déli oldal, Kicsindi tábla. (Nem készül külön bejegyzés, de a "Régi-ebszőnyi bányák" bejegyzésnél tárgyalásra kerül.) 5. piros keretben

Külfejtés 1921-: Tokod-ebszőnybánya, Hegyes-kő déli oldal, Tűzköves-alja. (Nem készül külön bejegyzés, de a "Régi-ebszőnyi bányák" bejegyzésnél tárgyalásra kerül.) 5. piros keretben

Lajos-akna: 1830-1854Tokodaltáró (Ó-tokod), Kis-Gete, Kerék-hegy (Nem készül külön bejegyzés, de "Kerék-hegyi bányák" bejegyzésnél tárgyalásra kerül.) 6. kék keretben

Lejtő-akna ?: Erzsébetnél említikTokod, Várberek (Csak térképen szerepel, nem készül külön bejegyzés.)

Mária-akna: Kb.1860-1904 Tokodaltáró (Ó-tokod), Kis-Gete, Kerék-hegy (Nem készül külön bejegyzés, de "Kerék-hegyi bányák" bejegyzésnél tárgyalásra kerül.) 6. kék keretben

Névtelen-táró és akna: 1882-1890 Tokod, Hegyes-kő északi oldal. (Nem készül külön bejegyzés, de a "Községi-bányák" bejegyzésnél tárgyalásra kerül.) 7.

Nyugati-táró: Tokod-ebszőnybánya, Hegyes-kő déli oldal, Kicsindi tábla. (Nem készül külön bejegyzés, de a "Régi-ebszőnyi bányák" bejegyzésnél tárgyalásra kerül.) 5. piros keretben

Öreg-ebszőnyi bánya: Tokod-ebszőnybánya, Hegyes-kő déli oldal, Kicsindi tábla. (Nem készül külön bejegyzés, de a "Régi-ebszőnyi bányák" bejegyzésnél tárgyalásra kerül.) 5. piros keretben

Régi-akna 1858-?: Tokod-ebszőnybánya, Hegyes-kő déli oldal, Kicsindi tábla. (Nem készül külön bejegyzés, de a "Régi-ebszőnyi bányák" bejegyzésnél tárgyalásra kerül.) 5. piros keretben

Sashegyi-akna: 1920-1938 Tokod (Készül külön bejegyzés.) 2.

Sándor akna: 1877-1884 (Nem készül külön bejegyzés, de "Kerék-hegyi bányák I." bejegyzésnél tárgyalásra kerül.) 6. kék keretben

Szabadság-lejtakna: Tokod-ebszőnybánya, Hegyes-kő déli oldal, Kicsindi tábla. (Nem készül külön bejegyzés, de a "Régi-ebszőnyi bányák" bejegyzésnél tárgyalásra kerül.) 5. piros keretben

Tömedék-akna: 1870-? Tokodaltáró (Ó-tokod), Kis-Gete, Kerék-hegy (Nem készül külön bejegyzés, de "Kerék-hegyi bányák" bejegyzésnél tárgyalásra kerül.) 6. kék keretben

Tokodi-altáró 1896-1967: Tokodaltáró (Altáró-bányatelep) (Készül külön bejegyzés.) 9.

Tokodi-altáró, Vízbánya 1972-még működik: Tokodaltáró (Altáró-bányatelep) (Készül külön bejegyzés.) 9.

Új-ebszőnyi bánya: Tokod, Pincevölgy (Készül külön bejegyzés.) 1.

Új-várbereki-akna: 1890-1894 Tokod, Várberek (Nem készül külön bejegyzés, de az  "Községi-bányák" bejegyzésnél tárgyalásra kerül.) 4.

Várbereki-akna: 1890-1897 Tokodaltáró, Várberek (Nem készül külön bejegyzés, de az  "Községi-bányák" bejegyzésnél tárgyalásra kerül.) 4.

Vilmos-aknák és táró: 1870-1901Tokodaltáró (Ó-tokod), Kis-Gete, Kerék-hegy (Nem készül külön bejegyzés, de "Kerék-hegyi bányák II." bejegyzésnél tárgyalásra kerül.) 6. kék keretben

Jó szerencsét!

2024.03.29.

Alapozó bejegyzések:

Adatok, képek rendszerezése.

Földtan 1.rész

Földtan 2.rész

Források

Szakszavak

Vízveszély

Egyéb veszélyek

Jó szerencsét!

Sárisápi körünk (12 km) a XX-as akna kör. Bejárása közben érdekes szemszögből figyelhetjük meg a szénmedence területét.

Induló pontunk a Polgármesteri hivatal előtti téren vagy a Bányász Közösségi Tér előtti emlékművön található kód. (1. ellenőrző pont).

Innen a Malom úton indulunk tovább (háttal a Fő útnak) majd a patakátkelés után ( itt érdemes megnézni az emlékművet) az Epöli utca utolsó háza melleti földútra térünk.

A track segítségével is nehezen járható benőtt utat követve érünk el a Szent János dűlő jobbra lekanyarodó utacskájához ahol fára szerelve található a kód. (2. ellenőrző pont.)

Lefele haladva keresztezünk egy szántót ami néha a friss munkák esetén nehézkes lehet. A távvezeték alatti áthaladás után jobbra térünk és lassan vissza érünk a házak közé. A Május 1. sor, Iskola köz, Fő út útvonalon a Kálvária téren pihenhetünk meg. Innen megszemlélhetjük a bánya maradék épületeit. (3. ellenőrző pont).

A Táncsics Mihály utcán felfelé haladva majd a vége után erről jobbra letérve érünk el egy földúthoz, amin folyamatosan felfele haladva keressük meg az annavölgyi meddőhányó tetejét, illetve az itt elhelyezett kódunkat. (4. ellenőrző pont.)

A kódolás után a mező szélén vezető úton haladunk egészen addig, amíg el nem érünk a Sárisápi temető fölé, itt bár csábító az oda  vezető út nem arra, hanem balra térve keresztezzük a szántót és így érünk le Csolnok XII-es aknához ahol az emlékműnél megpihenhetünk és kódolhatunk (5. ellenőrző pont). 

Az Aknász utcán indulunk felfelé, majd amikor ez földútra vált egyenesen átkelve a gerincen érünk le a méltán híres sárisápi focipályához a Dolinához (6. ellenőrző pont). 

Ismét nem engedünk a csábító levezető útnak, hanem a földúton jobbra felfelé indulunk ( jobb kézre esik a  Klubház épülete) és amikor ez egy meredek balra levezető úthoz ér, erre rátérve érünk a temetőhöz, a Bányászsírokhoz. Nincs kerítés, jobbra bemehetünk a temetőbe. (7. ellenőrző pont)

A temető alsó kijárata után a templom érintésével és a Szent István utcán a Fő útra lemenve érjük el utunk végét, a Polgármesteri hivatal előtti teret. (8. ellenőrző pont.)

Jó szerencsét!

2024.03.22.

Bányászat történelem, 11. I. közbevetés Alois Fischer 1788-1861

Bányászat történelem 55. Sárisáp, XIX-XX-as akna 1957-1978

Alapozó bejegyzések:

Adatok, képek rendszerezése.

Földtan 1.rész

Földtan 2.rész

Források

Szakszavak

Vízveszély

Egyéb veszélyek

Jó szerencsét!

Egy település, egy aknapár. Sárisáp bányász településsé válását köszönheti annak a döntésnek, hogy a Csolnoki terület mélyebb szinti mezőit (tekintettel a XII-es akna katasztrófális vízbetörésére) biztonsággal innen tervezték művelni. Ez az elképzelés hozta létre az aknákat és jó néhány évig az egyik legjobban termelő üzeme lett a Dorogi Szénbányák Vállatnak. Végül ezt a bányát is a szokásos vég érte el: a vízbetörés. A telephely még megvan, néhány épület még áll, de a két aknatornyot ledöntötték.

Fotó: Szekeres Tibor

Sárisáp múltjának egy része felsejlik egy családfakutatás történetében is.

Fotó: Pick József gyűjteménye.

A lenti időrend Tóth Tibor könyvéből származik. A vastag betűs szöveget én írtam.

1957. A XIX-XX-as aknapár telepítése.

Fotó: Solymár Judit

1964. október 1. Az akna üzembehelyezése, a mezőbeli feltárás megkezdése.

1966. Az üzem napi termelése elérte a 60 vagont. Február 1-én indult az első dőlésmenti iszapolásos frontfejtés. Kísérleteket végeztek a helyi tömedékanyag hasznosítására (lösz iszapolás).
Elkészült a szivattyúkamra teljes felszerelése (vízemelő kapacitást 40 m3/p-re növelik).

1967.  Általános fejtési technológia a dőlésmenti iszaptömedékes frontfejtés: fabiztosítással. Folytat-
ják a vegyszerrel kezelt lösziszapolási kísérleteket és mivel megfelelő eredményeket érnek el, megnyitják a löszbányát. Befejeződik az aknaszállítás rekonstrukciója, megvalósult a kétoldali teherszállítás az aknában,
elkészült az automatikus jelzőberendezés.

1968-ban termelésének 70,5 %-át frontfejtésből szállítja az üzem. Megkezdik a „vegyes” (acél- és fa-) biztosításit frontfejtési technológia kidolgozását. Ennek lényege: a szabad (támmentes) fejtési homlokot acélsüveggel biztosítják, a tömedékelésre váró fejtési üreget pedig fabiztosítással hagyják hátra.

1970. A fronti szénarány 77,3%, amelynek mintegy fele vegyesbiztosítású frontokból származott. E
frontok teljesítménye 29,6%-kal magasabb a hagyományosnál. Megkezdik a széngyalus kísérleteket. A telep feltárásakor intenzív metánfelszabadulás volt, az üzemet II. oszt. sújtóléges kategóriába sorolják.

1970. július 7-i borókási vízbetörés XIX-es aknát is veszélyeztette, mert egyrészt határos az elárasztott területtel, másrészt XIV-es akna lefejtett és most vízzel szintén feltöltődött fornai öreg műveletei fedik az akna paleocén
területét. A határpillér megerősítésével és a fellazulás mértékének meghatározásával megál-
lapítást nyert, hogy az iszaptömedékes fejtésmód biztonságosan folytatható, de a páncélpajzsos, omlasztásos művelés tervezett alkalmazásáról le kellett mondani.

1974. január 1-i hatállyal az üzemhez csatolják a Borókási XII-es akna termelő területeit (XIII-as lejtakna, II-aknai pillér fejtés.) Július 14-én a -318 szinti döngölt gáttal lezárt vágatban sújtólégrobbanás történt, amely balesetetnem okozott. A robbanás oka feltehetően villamos eredetű volt. A munkásfürdőt az üzemi irodák helyiségeinek felhasználásával bővítik. Beindult a -248 szinti fővízmentesítő telep bővítésének munkája (teljesítményének 40 m3/percről 80 m3/percre való emelése).  Hidraulikus egyedi tárnok kísérleti alkalmazását kezdték meg.

1975. A munkásfürdő bővítését az I. negyedévben befejezték.

1976. január 15-én az üzem D-i mezejében a II.telepi frontfejtés légfeltörésében a korábban fakadt 200—300 I/p víz zavarossá vált és menynyisége állandóan növekedve, elérte a 40 m3/p-et. 18-án fel kellett adni a -305 szinti vízmentesítő telepet. Január 20-án pedig az 50 m3/p állandó vízemelése mellett a főszivattyú-kamrát is elérte a víz, le kellett kapcsolni, a bánya víz alá került.

A bánya termelési kapacitásának részbeni pótlására és a dolgozók foglalkoztatására tett intéz-
kedések :

Az alagútban, Il-es akna területén és a mogyorósi tanbányában nyitottak munkahelyeket. Külső munkákat vállaltak.

A vállalat valamennyi bányaüzemében folyamatos munkarendet vezettek be.

Megindultak a bánya rekonstrukciójának tervezői és kivitelezői munkái. Kitűzték a cementáló fúrólyukat. 

A lefejtett középső eocén és az ugyancsak lefejtett alsó eocén telepek fellazult fedőrétegeiben jelentkező vízveszteség nagymértékben lassította a fúrási munkát, így csak május 18-án a 471. méterben érték el az alaphegységet, amelyben az 539. méterig hatoltak le, ahol 3000 l/p nyelőképességet kaptak. Lyuktisztítás után a nyelőképesség 3500 l/p-re növekedett. December 14-18 között 158,6 t cementet adtak be 4 : 1 arányú pernye cement keverékben. (Összesen 793 m3.)

1977. január és 1978-március 12 között folyamatosan próbálták ilyen-olyan módon, több mint 10 000 m3 homok és mint 150 t cemet cement beadásával a vízbetöréseket megszüntettni. Bár voltak bíztató eredmények de:

"Március 8-án a vízszintet a -248-as szintig süllyesztették, 9-én a -248 szinti aknarakodót és környékét megszemlélve felkészültek a partraszállásra, de már aznap éjjel elkezdődött a vízszint rohamos emelkedése. Március 10-én a -167-es és a -58 szintre beépített berendezések kimentését kellett elhatározni, ami már-
cius 12-én megtörtént, és az akna ismét víz alá került. A vízelzárás sikertelen kísérletei után a munkálatok folytatására nem kaptak engedélyt, újabb fúrólyuk mélyítését nem finanszírozták, így az akna rekonstrukciójáról le kellett mondani."

Az aknatorony ledöntését Szekeres Tibor fotósorozata örökítette meg az utókornak.

Jó szerencsét!

2024.03.15.

Bányászat történelem, 11. I. közbevetés Alois Fischer 1788-1861

Alapozó bejegyzések:

Adatok, képek rendszerezése.

Földtan 1.rész

Földtan 2.rész

Források

Szakszavak

Vízveszély

Egyéb veszélyek

Jó szerencsét!

Mogyorósbányai körünk a Tanbánya-kör.

Ez a kiskörünk a szokottnál (12 km) hosszabb (22 km). Az éremátadást nem tudjuk Mogyorósbányán biztosítani, ezért kellet az útvonalat Tokodig elvinni. Cserében gyönyörű kilátópontokat és a tokodi pincevölgyben némi frissítési lehetőséget is kapsz.

A Tanbánya-kör a Mogyorósbányai Művelődési ház elöl indul. (1. ellenőrző pont.)

Innen a zöld sáv jelzésen haladva, felérve a kerítéshez elsétálunk a "Falusi bányák" területe felett. Érintjük az erdészek  kopjafás emlékhelyét, majd ezt követve a domb alján az erdő szélét.

Ez előtt haladtunk el a volt szarkási bányaterület mellett, mely az úttól jobbra található. Itt a jelzés nélküli mély szekérútra balra kanyarodunk és így érkezünk a Bajóti templomhoz (2. ellenőrző pont)

Fotó: Hargitai Ágnes

A  kék négyzet jelzésen haladunk egészen az erdei pihenőhelyig ahonnan a kéken érünk le Péliföldszentkeresztre. Az egyházi épületekben folyt a vájárképzés elméleti oktatása.  (3.ellenőrző pont)

Fotó: Hargitai Ágnes

Újra a zöld sáv jelzést követjük, egészen a kerékpárútig. Alattunk a föld alatt terül el a "Gyertyános bányaterület". Itt kék keresztre váltunk, a balra kanyar után bal kéz felé a völgy egy része mesterséges képződmény, hiszen a Mogyorósi külfejtés területe volt.  Utunkat ismét a kék jelzésen folytatjuk, s ahol leérünk a főútra jobbra az áthaladás előtt az Új-ebszőny bánya maradék épületei láthatók.

Fotó: Tóth Tibor könyvéből

Fotó: Ladányi András könyvéből.

Még egy nagy emelkedő a kék jelzésen a Hegyeskőre és ereszkedés után érünk Tokodra (4. ellenőrző pont)

A dohányboltban előre átvehető az érem, hiszen ezt Mogyorósbányán nem tudjuk átadni.

Innen a Mária-út jelzést követve érünk vissza Mogyorósbányára. ( A jelzés Mogyorósbánya felett újra találkozik a kék sávval.) (5.ellenőrző pont)

Jó szerencsét!

2024.03.08.

Bányászat történelem 49. Mogyorósbánya bányászata

Bányászat történelem 50. Mogyorósbánya, Falusi (1828-1874)-, és Gyertyános területe 1828-1871?

Bányászat történelem 51. Mogyorósbánya (Bajót, Nyergesújfalu), Szarkás 1. rész 1839-1901

Bányászat történelem 52. Mogyorósbánya (Bajót), Szarkás 2. rész 1942-1954

Bányászat történelem 53. Mogyorósbánya, Tanbánya 1954-1994, Külfejtés 1990-1991 

Alapozó bejegyzések:

Adatok, képek rendszerezése.

Földtan 1.rész

Földtan 2.rész

Források

Szakszavak

Vízveszély

Egyéb veszélyek

Jó szerencsét!

A Tanbánya történetét röviden megismerhetitek a honlapunkon olvasható ismertetőből, melyet Molnár Márk írt.

VI-os lejtakna, Gróf György fotója:

Térkép Tóth Tibor könyvéből:

A Youtubon felelhető egy rövid videó:

https://www.youtube.com/watch?v=Bsg52DQ8Q-E

Rövid időrend Tóth Tibor könyvéből:

1949-1952. Épül a III-as, a Il-es, IV-es, V-ös és VI-os lejtakna.

1954-től a VI-os lejtnaknában a Tanbánya dolgozik, a többi mezőt 1957-59 között felhagyták.

1976. január 20-án az elfulladt sárisápi bányaüzem dolgozói a mogyorósi tanbánya területének DNy-i oldalán a -52 és a -32 szintek közötti területén frontfejtést készítenek elő az oligocén telepben és még az év folyamán megkezdték a visszafejtést.

1977. Az oligocén II. telep -50 szinti területén fabiztosítású, omlasztásos és összenövesztéses főtekezeléssel folytatták a frontművelést. A széntermelés 92,3 %-át széleshomlokú fejtések adták.

1978. A hazafelé haladó frontfejtéssel az első negyedévben -52-es és a -30-as szintek között előkészített területet fejtették, majd ennek befejezésével (májusban) az I —Il-es segéderesz- kék védőpilléreit fejtették le a -40-es és a -22-es szintek között.
1979. október 1-én a sárisápi bányaüzem kivonult Mogyorósról.

Ladányi András könyvében Kovács József részletesen elmeséli a történetet, ezt minden változtatás nélkül teszem  közzé hiszen ennél jobb forrást nem találhatnék.

"A mogyorósi szénbányászat 1812-ben kezdődött, A II. világháborúig különböző társaságok kezében volt a termelés tulajdonjoga. A II. világháború után államosították a szénbányákat, a termelés új lendületet kapott. Az ország újáépítéséhez szükség volt a szénre. 1949-52 között megépült a VI. számú lejtősakna, amelyhez tartozó bányamezőben létesült 1954-ben a Tanbánya.

Az oligocén korú széntelep tektonikailag vetőkkel erősen szabdalt, vékony telepes előfordulás, mely nem tette lehetővé a gépesített, nagyüzemi termelést Az I.-es telep átlagos vastagsága 0,6 m, míg a Il.-es telepé 1,2-1,6 m között volt. Az I. számú telep csak foltokban érte el a műre való vastagságot, ezért nem volt fejthető, általában a II.-es telepet művelték. A bánya nem volt sújtólég-, szénporrobbanás- és vízveszélyes. Minden bizonnyal ezért választották ki ezt az üzemet tanbányának. A széntermelés növelése maga után vonta a vájár szakmunkások iránti igény növekedését is. Ezért a Dorogi Szénbánya Vállalat már 1948-ban elindította a vájárképzést. 1949-től
az országos, iskolarendszerű oktatás is elkezdődött. Az országban tizenhárom vájártanuló intézet alakult, ezek közül a legnagyobb létszámú a dorogi és a tokodi volt. A két vájártanuló intézet 1953-ban egyesül Tokodaltárón, a 315. sz. Kara József Vájártanuló Intézet elnevezéssel. Az1971-72-es tanévtől a vájárképzést az esztergomi 317. sz. Szakmunkásképző Intézet veszi át. Az elméleti oktatás először Péliföldszentkereszten, majd 1980-tól Annavölgyon folyt 1987-ig. Ekkor az iskola és a kollégium is beköltözött Esztergomba.

A gyakorlati oktatás a kezdetektől, azaz 1954-től a Mogyorósi Tanbányánál történt. Az iskola és a Tanbánya gazdaságilag függetlenek voltak egymástól. A Tanbánya szervezetileg az Ipari Minisztérium oktatási-költségvetési intézménye volt. Alapvető feladata a vájár szakmunkásképzés gyakorlati oktatásának biztosítása. Két főosztály gyakorolt felügyeletet, a gazdasági feladatokat a költségvetési főosztály, míg az oktatást a személyzeti főosz-
tály oktatási osztálya kérte számon. Gazdálkodási szempontból eredmény érdekeltségűek voltunk. Az éves termelési és gazdasági tervünket önállóan álltottuk össze. A nyereséget nem vonták el, fel lehetett használni fejlesztésekre, és jutalmazásokra is. Az oktatás szempontjából nem volt a legszerencsésebb ez a lehetőség. A kétféle feladat, az eredményességhez szükséges termelési terv teljesítése és az oktatás összehangolása nem volt egyszerű. A fenti feladatok végrehajtására az üzemnek 90-110 fős felnőtt létszáma volt. Ebből 8 fő műszaki, 5 fő adminisztratív a többi a vájár, iparos, és kiszolgáló létszám Az üzemben a termelés és az oktatás is két műszakban folyt. Az oktatást az I. és II. évfolyamon a 317. SZ. Szakmunkásképző Intézet oktatói végezték. A gyakorlati tanterv szerinti oktatás összehangolása nem okozott problémát. A Tanbánya műszaki dolgozói és a szakoktatók rendszeresen egyeztették a feladatokat. Az elsőéves tanulók csak délelőttös műszakba jártak intézeti oktatókkal. Szeptembertől-novemberig és márciustól a tanév végéig a külszínen gyakoroltak, novembertől-márciusig pedig a bányában. A Il. évesek két műszakba jártak szakoktatóval, és külön vágathajtó munkahelyet kaptak. Vájáraink között sok tapasztalt, jó szakember volt. Ha a helyzet megkívánta, és bizony gyakran szükséges volt, besegítettünk az oktatásba A Ill. éves tanulók is két műszakban dolgoztak, ill. tanultak, ők már szakoktatók nélkül. Az első félévben még vegyes, fejtési és vágathajtási munkahelyen a Tanbánya felnőtt dolgozóiból alakított csapatokon. A II. félévben már teljesítménybérben dolgoztak A gyakorlati oktatásvezető, az aknász és a csapatvezető havonta közösen határozták meg a tanuló szorgalmától függően, hogy a felnőtt szakmánynak, teljesítménynek a tanuló hány százalékát teljesítette. Ugyanis a tanuló ennek megfelelő bérezésben részesült
A kitermelt szenet kisvasúton a Tát-depói osztályozóra szállítottuk.

MD-40 mozdony az osztályozónál, Gróf György fotója:

Osztályozó,  Gróf György fotója:

Háromféle frakciót osztályoztunk: a porszenet a Dorogi Szénbányák Tokodi Brikettgyára részére értékesítettük, míg a dara és darabos szenet a TÜZÉP-telepeknek. Az osztályozóról az elszállítás vagonban történt. A 80-as évek végéig az értékesítés nem okozott gondot a dara és darabos szénre értékesítési szerződés alapján meg volt a megfelelő rendelésállomány. Értékesítési gondjaink a rendszerváltás éveiben kezdtek jelentkezni. A gáztüzelésre történő átállás országos viszonylatban erősen visszaszorította a szén iránti igényt. Az évek során a kereskedőkkel kialakult jó kapcsolat sem volt elég, hogy ne legyenek ilyen jellegű gondjaink Szomorúan kellett tapasztalni, hogy a szenünk ott porlad a TÜZÉP-telepeken.

Növelte a gondokat, hogy az Ipari Minisztérium évről évre csökkentette a támogatást, e mellett a VI. számú lejtős-
akna lefejthető szénvagyona is kimerülőben volt. Fejlesztésre beruházási pénzt nem kaptunk, de ettől függetlenül 1984-ben, üzemköltségre el kellett kezdeni a VII. számú lejtősakna építését. Nem kell sokat hangsúlyozni, milyen megterhelést jelentett a gazdálkodásunkra ez a plussz, nem kis feladat. Sajnos a minisztériumot nem érdekelte különösebben ez a gond, meggyőződésem, hogy azt sem bánták volna, ha megszűnik a Tanbánya. Ha tovább akartunk létezni, folytatva a termelést és az oktatást, vállalni kellett egy új bányamező építését minden külső hozzájárulás nélkül. Ha nem lett volna a Lencsehegy-II. bányaépítés, nem láttunk volna perspektívát magunk előtt,
valószínű feladjuk, és nem vállalunk fel ekkora gondot. Az 1960-as években még több első évfolyam indult, a kör-
nyék iskoláiból lehetett biztosítani a megfelelő létszámot. Az 1980-as évekre a szénbányászat, és a bányászszakma megítélése bizony megfakult. A kereseti arányok az ipar többi ágazatához viszonyítva kiegyenlítődtek, ezért már nem volt vonzó szakma. A szénbányászat többszörös ,szerkezetátalakítása", értsd bányabezárások, bizonytalanná tették az ágazat jövőjét. Minden évben komoly gondot okozott a beiskolázás.
Vájártanulónak a környék iskoláiból nem nagyon akartak jelentkezni. A Dorogi Szénbányákkal, és a szakoktatókkal közösen, rendszeresen jártuk a környék iskoláit, részt vettünk nyolcadikos osztályok osztályfőnöki óráin, szülői értekezleteken, ahol próbáltuk agitálni a tanulókat, és szüleiket, hogy a vájárszakmát válasszák. A pedagógusok segítőkészek voltak minden iskolában, azonban ennek ellenére is csak igen kevesen jelentkeztek. A tanulólétszám biztosítása érdekében alföldi települések iskoláiból, állami gyermeknevelő intézetekből toboroztunk tanulókat.
A Dorogi Szénbányák Személyzeti osztályával lözösen közösen jó kapcsolatokat alakítottunk ki nevelőintézetekkel Szegeden, Nagymágocson, Tiszadobon, és a területi GYIVI-kel is. igy minden tanévben tudtuk biztosítani az egy osztálynyi 25-30 fős létszámot.

A vájár gyakorlati oktatás mellett bánya-elektrolakatos gyakorlati oktatás is történt üizemünkben. Az esztergomi Hell József Károly Bányagépészeti és Bányavillamossági Technikum tanulói a gép- és villamossági szerelési gyakorlataikat Tanbányánknál végezték. Az együttműködés megfelelő volt. A szakoktatókkal közösen egyeztettük a tanterv szerinti szerelési feladatokat, és azokat igyekeztünk életszerű körülmények között elvégeztetni a tanulókkal. Hetente egy napot jöttek gyakorlatra, mi pedig erre a napra szerveztük a nagyobb volumenű gépészeti és villamossági szereléseket. A tanulók szerettek hozzánk járni, mert olyan feladatokat kaptak, ami szükséges és hasznos volt az üzemnek (például kaparószalag átszerelések). A tanulóknak a sikerélményen túl azért is tetszett, mert rendszeresen jutalmaztuk a tevékenységüket. A bánya-elektrolakatos gyakorlati oktatás 1993 évig tartott, az utolsó bányagépész osztály ekkor végzett az esztergomi iskolában. Ezzel éppen az a szakirányú képzés szűnt meg itt is, aminek érdekében az iskolát 1950-ben létrehozták A szénbányászat technikai fejlődése szükségessé tette az oktatás, ezen belül a gyakorlati képzés színvonalának növelését is. 1981-ig a geológiai, ill. tektonikai viszonyok miatt a Tanbányánál csak pásztafejtést alkalmaztak. A nagyüzemekben ekkor már szinte kizárólagosan a modernebb frontfejtésekkel történt a művelés. Ezért a Tanbányánál is - a sikeres kísérleteket követően -bevezették ezt a fejtésmódot 1985-ig a Tanbányánál 1db PML-5-ös típusú, sűrített levegős meghajtású, sínen mozgó rakodógép volt, amely inkább illett múzeumba, mint tényleges munkavégzésre. A Dorogi Szénbányák Vállalat akkori vezérigazgatójával, Tóth Istvánnal történt megegyezés eredményeképpen kap-
tunk térítésmentesen 1db F-8-as vágathajtógépet. A berendezés helyszíni összeszereléséhez, és a kezelés begyakorlásához is segítséget nyújtott a Dorogi Szénbányák. A tanulókat folyamatosan, váltásokkal telepítettük erre a munkahelyre, igy a berendezés kezelését begyakorolhatták, természetesen felnőtt dolgozók irányításával
A VI-os számú lejtősaknában egy kétdobos vitlával történt a szállítás. Ez a berendezés is igen elavult volt. A VII-es
számú lejtősakna építésénél már végtelen kötelű, Ohne-sorge rendszerű szállítást valósítottunk meg, hála a Sárisápi Bányaüzemnek, ill. Radoszta István bányaüzem-igazgatónak Ugyanis ezt a berendezést is térítésmentesen kaptuk. A fejtésekben láncos vonszoló (kaparószalag) üzemelt. A VII-es számú lejtősakna elkészülte után, a széntermelés ebbe a bányamezőbe történő áthelyezésekor a XV-ös számú főszállító ereszkében gumiszalagos szállítást valósítottunk meg. Ezt a szállítóberendezést a Tatabányai Szénbányáktól vásároltuk ócskavas áron. A szétszerelést és az elszállítást üzemünknek kellett megoldani. A Tanbánya szűkös anyagi lehetőségei csak így tették lehetővé, hogy szállítási rendszerünket is korszerűsítsük. 1985-től az évről évre romló gazdasági körülmények ellenére öt év alatt tulajdonképpen egy új bányát építettünk, ahol már korszerű volt a vájár gyakorlati oktatás Az iskola, a szakoktatók, és a Tanbánya dolgozóinak lelkiismeretes munkája eredményezte, hogy ez sikerekben is megmutatkozott. 1984-ben ugyanis a Szakma Kiváló Tanulója országos versenyt a vájárszakmában mi rendezhettük, természetesen a Dorogi Szénbányák hathatós segítségével.
Az egyéni versenyben az első helyezést intézetünk tanulója, Tarján Ferenc érte el, míg a csapatversenyben az Ábrahám Béla, Kele Tibor és Tarján Ferenc összeállítású brigád második helyezett lett. Tanulóink az évenként megrendezésre kerülő SzKT-versenyeken mindig jól szerepeltek, dobogós helyezések nélkül ritkán jöttek haza.

Sajnos, a rendszerváltás alapvető változásokat eredménvezett a Tanbányát illetően is. A minisztérium tovább csökkentette a támogatást, a megváltozott közgazdasági körülmények pedig egyre jobban ellehetetlenítették gazdálkodásunkat. A szenünket a porszén kivételével (ezt a Dorogi Szénbányák Brikettgyára továbbra is
átvette) nem tudtuk értékesíteni. 1993-ban már olyan katasztrofálissá vált a pénzügyi helyzetünk, hogy a munkabér kifizetésére kölcsönt kellett felvenni a banktól. Akkor ez a költségvetési intézményeknek tilos volt, de a dolgozók érdekében vállaltuk a minisztérium esetleges retorzióját is. A fentiek miatt a főhatóságunk végül úgy döntött, hogy a Tanbányát felszámolja. 1994. január 31-ével - közel negyven éves küzdelmes, de sikeresnek mondható működés után - a Tanbánya oktatási intézményként megszűnt.

A vájárképzés az 1992-93-as tanévvel fejeződött be, a másod-, és harmadéves tanulók Oroszlányban folytatták és fejezték be tanulmányaikat Az üzemet egy Kft. vette meg, azonban csak egy évig tudta tovább üzemeltetni. 1994 májusában végleg megszűnt a széntermelés, megkezdődött a bánya bezárása. 1995 nyarára a tájrendezés is befejeződött, így az üzemi épületeken kívül semmi nyoma nem maradt annak, hogy itt közel egy évszázadig bányászkodást folytattak.

Végezetül megérdemlik legalább a nevük felsorolását azok a dolgozók, akik az utolsó küzdelmes évtizedet lelkiismeretesen, szorgalommal, lelkesedéssel, tenni akarással végigdolgozták:

Tanbánya-vezetők:
1978-1985-ig Thier Lőrinc bányamérnök,
1985-1994-ig Kovács József bányamérnök

Fökönyvelő:
Juhász Jánosné

Műszakiak:
Antal András bányamester, Sárdi Ferenc főaknász, Balog István, Bónis József, Lánchidi Rudolf gépészek;
Bodnár Sándor, Filó István, Kékesi Sebestyén, Papp József, Raduka Ferenc aknászok

Szakoktatók:
Asztalos Sándor, Molnár Károly, Phóner István, Pálmai Imre, Kovács József

Meddőhányó siklója, fotó Molnár Márk:

A Külfejtésről, mely az Alagúti bányaüzemhez tartozott,  annak ellenére, hogy alig 35 éve történt nagyon kevés információt találtam. Szintén Ladányi András könyvében a lenti néhány sor szerepelt:

"Mogyorós község határában, a mogyorósi Öregkő oldalában, a felszín közelében "kibújt" szenet letakarással, külszíni fejtési technológiával tárták fel. Az eocén korú 1-4 m vastagságú szenet OK-RH 30-as rakodógéppel jövesztették, Kamaz típusú gépkocsikkal szállították a tokodi osztályozóhoz. A meddő fedőréteg vastagsága 1-től 20 m-ig változott. A gyenge minőségű, erőművi szenet 1990. II. félévétől kezdték kitermelni és 1991. évben 71.000 tonna szén kitermelése után be is kellett fejezni a tevékenységet." 

Molnár Márk segítségével sikerült a helyszínt beazonosítani. Szerencsére a fentrol.hu oldalon találtam a megfelelő évben készült légifekvételt a területről.

A z útvonalunk is elhalad a volt külfejtés területe közelében. A K+ jelzésről kis kitérővel bejárható a maradék tájseb.

Jó szerencsét!

2024.03.01.

Bányászat történelem 49. Mogyorósbánya bányászata

Bányászat történelem 50. Mogyorósbánya, Falusi (1828-1874)-, és Gyertyános területe 1828-1871?

Bányászat történelem 51. Mogyorósbánya (Bajót, Nyergesújfalu), Szarkás 1. rész 1839-1901

Alapozó bejegyzések:

Adatok, képek rendszerezése.

Földtan 1.rész

Földtan 2.rész

Források

Szakszavak

Vízveszély

Egyéb veszélyek

Jó szerencsét!

A szarkási területen (mint azt az előző bejegyzésben olvashattátok ) 1901-ben megszűnt a bányászat.

A folytatásra 1942-ig kellett várni.

Rövid időrend Tóth Tibor könyvéből:

"1942-ben létesült az I-es és Il-es lejtaknapár (a mogyorósi bányászkodás újrakezdése).

1943. A felső telepet lefejtve megkezdik az alsó telep előkészítését.

1944. decemberben a frontesemények megszakítják a művelést.

1945. február 26-án kezdik a víztelenítést, majd az újabb frontesemények miatt leállva, 1945. április 18-án folytatják a víztelenítési munkálatokat.

1949-1952. Az aknától Ny-ra épült a III-as K-re a Il-es, IV-es, V-ös és VI-os lejtakna.

1954-től a VI-os lejtnaknában a Tanbánya dolgozik, a többi mezőt 1957-59 között felhagyták."

A történet részletesen Székely Lajos könyvéből:

"1942-ben a szarkási üzemhez keleten csatlakozó mezőben előzetes kedvező fúrási eredmények után a domb alján, a 117 m szintről kezdetét vette a II. lejtaknapár mélyítése."

A mélyités a 80 cm vastag felső telepben folyt. A folyosómagasság betartására a fedőt utánavették, míg a talpban az alsó telepet elválasztó agyagréteg volt. A dőlésben haladva, a 96 m szint táján kb. 50 m-es levetőt értek el, úgyhogy termelésre itt nem is rendezkedtek be. Az I. lejtaknapárt telepdőlésben mélyitették a 30 m-es szintig, ahol a különben egyenletes csapásirányú telepben rendellenesség mutatkozott. A lemélyitett segédereszke csakhamar elérte a déli felvetőt. A csapás ÉNY-DK, dőlésirénya DK. telepvastagság a szarkási bányászatban megismerttel azonos. Az előkészítő folyosókat I. telepben hajtották túlbővítésel a II. telep feletti (mely a talpban maradt) márga elhelyezésére. A csapásközlék távolsága egymástól frontfejtés lehetőségére, kb. 70 m volt. 1943. végéig frontfejtéssel lefejtették a 83 m tszintig a felső telepet, amit a kisszelvényű rázócsúszdák elősegitettek. Még ugyanebben az évben megkezdték az alsó telep műveléséhez szükséges folyosók kihajtását, azonban
a kőzetviszonyok kedvezőtlenekké váltak. Az lejtaknák telepítéséből kifolyólag a fejtés csak a nyugati szárnyon fejlődhetett ki.

A termelésnek az 1944. decemberében bekövetkezett közvetlen frontesemények vetettek véget.
A szén elszállítását az almásfüzítő-esztergomi vasútnyonalhoz csatlakozó végtelen kötélpályával oldották meg, ahol a szén feladására felhordószallagot és fából készült bunkereket építettek az ideiglenes jellegnek megfelelően. A dunal szállítás lehetőségére vizi rakodót is üzembehelyeztek a táti rakodóra.

A háborús események során víz alá került lejtaknában, a 73 m szintig felemelkedett víz leszivatását 1945. február 26-án kezdték meg, miután a tokodaltárói üzemtől, mely különálló kis erőteleppel rendelkezett és sérülést nem szenvedett, áramot kaptak. Újjabb harci események miatt április 18-án fogtak hozzá újból ugyancsak tokodi árammal a víztelenítéshez. Év végéig a 63 szintig víztelenítették a bányát , és megkezdték a 63 és 73 m-es szint újranyitását. A II. lejtaknát a 76 m szintig mélyítették le. A repülőgép támadás következtében elégett szénfeIadót újraépítették, és rendbehozták a sérült táti lakótelepet.

A felső telep lefejtésének előrehaladt volta szükségessé tette az alsó telep előkészítését. A mellékkőzetek duzzadásának eredménye gyanánt azonnal jelentkezett a nyomás. Az előkészítő vágatok élettartama rövidebb volt a fejtéseknél. Az előkészítő folyosók újraácsolása a létszám tekintélyes részét kötötte le. Különböző kísérletek történtek az alsó telep művelésének rentábilitása érdekében. Ilyen pl. a szén felemelése a felső telepi alapfolyosóból lemélyített aknába épített gumiszalagos elevátorral vagy a két telep egyidejű magas szelvényben való lefejtése, további rövid élettartamú ereszkékkel egy-egy alsó telepi fejtés telepítése. Nehézséget okozott az, hogy a felső telep omlasztása nem sikerült tökéletesen,és a bentmaradt támfák pontnyomást gyakoroltak az alsó telepi fejtésekben. Omlasztás után után a fedő homlokrétegig való felszakadás után megjelent a fedü víz is. Bár mennyisége zavart nem okozott, átáztatta a folyosó talpát. A mogyorosi-szarkási oligocén bányászat kulcskérdésének tekintendő helyes fejtésmód bevezetésére több javaslat történt. Így a
hosszú élettartamú alapvágatok mélyfekübe való helyezése, a telepek alulról felfelé haladó frontfejtése való művelése. Az alsó telep iszapolással járó frontfejtéssel való művelése stb.

A termelés folyamatosságának biztosítása új mezők bekapcsolását tette szükségessé. Az I. lejtős akna területének
nyugati határát képező 10 m elvetési magasségú felvetőtől nyugatra eső terület feltárására telepített III. lejtősakna rövidéletű volt a szarkáspusztal mezőgazdasági épületek védelme miatti pillér folytán. A keleti szárnyon lemélyítették a IV. és V.-ös lejtősaknákat. Szállítás egyszerűsítésére a küszíni végtelenköteles szállítás helyett Diesel mozdony szállításra tértünk át, amit a szállítási központok decentralizált elhelyezése is indokolt.
Mogyorós jelentős szénvagyona folytén még fejlődés előtt áll. A szén elszállítására kedvező lehetőség áll fenn a tokodi koncentrációba való bekapcsolással. A főkérdés az alsó telep művelésével együttjáró nyomás leküzdése, a helyes fejtésmód megválasztása.

1949 és 52 között épül a VI-os lejtakna majd ennek a mezőnek a folytatásában 1954-ben hozzák létre a Tanbányát..."

Ez már egy másik történet...

Jó szerencsét!

2024.02.25.

Bányászat történelem 49. Mogyorósbánya bányászata

Bányászat történelem 50. Mogyorósbánya, Falusi (1828-1874)-, és Gyertyános területe 1828-1871?

Bányászat történelem 51. Mogyorósbánya (Bajót, Nyergesújfalu), Szarkás 1. rész 1839-1901

Alapozó bejegyzések:

Adatok, képek rendszerezése.

Földtan 1.rész

Földtan 2.rész

Források

Szakszavak

Vízveszély

Egyéb veszélyek

Jó szerencsét!

A eredeti szövegek és térképek  Schmidt Sándor és Székely Lajos könyveiből származnak,  a saját megjegyzéseimet vastag betűvel jelöltem.

Térkép Székely Lajos könyvéből:

A rövid időren szokás szerint Tóth Tibor könyvéből:

1862. A Ferenc-József táró építése.

1883-ra tehető a mogyorósi bányászat ideiglenes felhagyása.

1835. A terület ÉK -i részének lefejtése.

1838. Wéissenberger Gáspár megtelepíti az István-aknát és a Ferenc tárót

1844-ben a 775 m-es József prímás tárót.

1853-ban építik a Barbara aknát (30,4 m) és az Óriás tárót (152 m), amely úszóhomok betörés áldozata lett.

1854. A törésbe ment Borbála táró helyett lemélyítik Anna aknát (26,6 m).

1859. Megépítik Ferdinánd aknát (47,5 m) és Ferdinánd tárót.

1868-ban létesül a K-i határ közelében Rudolf akna (51 m), a József táróra telepítve.

1869. A szarkási bányákat is bérbeveszi a Kőszénbánya és Téglagyár T ársulat és

1870-ben megépíti Vilma aknát (72,1 m).

1894. január 1. A szarkási bányászat a Trifaili KB. Rt. bérletébe kerül, amely

1895 júliusában a termelést beszünteti és

1896-ban az összetört Vilma aknát is leszereli.

1898. A szénjogot átveszi a M Á K Rt, de a művelést szünetelteti.

1924. A Salgótarjáni KB. Rt. átvette a szénjog bérletét, de bányát az sem nyitott.

Schmidt Sándor könyvéből: 

"Míg vidékünkön a bányák külszíni kibúvásoknak köszönik felfedezésüket, addig a szarkási bánya kutatás eredménye. A kutatást 1839-ben kezdték. de a tulajdonképpeni bányászatot 1840-ben Weisenberger Gáspár indította meg a Ferenc-táróval. A bánya bérlőjét illetőleg 1859-ig nincs adatunk, egy 1859-i adományozási okiratban a bánya bérlője Brzorad Rudolf, ki a maga nevére akarja az adományozást, s a primáciának sem hajlandó a szerződésileg biztosított 1/7 bért (természetbeni szén) megfizetni. 1869-ben bérbeveszi a Kőszén-bánya és Teglagyar Társulat Pesten, 1894-ben a Trifaili Társulat bérletébe megy át, 1898-tól pedig a Magyar Általános Kőszénbánya R. T.-é. Ez utóbbi társulat az üzemet 1901-ben teljesen beszüntette, később a primáciával kötött szerződésél is fölmondta. 1924-től az Esztergom-Szászvári Kőszénbánya R. T.", illetőleg jogutóda a Salgótarjáni Kõszénbánya R. T. bérli, de bányászatot egyelőre nem folytat."

Kihajtott aknák, tárók adatai:

"1840-ben Ferenc-táró,
1814-ben Primás-táró, 406 m-ben kapta meg az oligocén telepet, melynek csapásában 780 m-t haladtak.
1853-ban Barbara-akna, melysége 30,4 m.
1853-ban Óriás-táró. Ez a legmélyebb pontról hajtott vágat, 152 m-ben kapta meg a telepet, s azt 380 m csapáshosszban tárta fel,
1851-ben Anna-akna, mélysége 26,6 m,
1859-ben Ferdinánd-akna, mélysege 47,5 m,
A 70-es években létesült a Vilma-akna 72,12 m mélységgel."

Bányatelkek adományozási éve 1860.

"1840-1883 években kitermelt szénmennyiségekről Tschebull adatai nyújtanak felvilagosítást, míg az 1884-1901-ig kitermelt szénmennyiségre csak a régi térképeken feltüntetett lefejtett területek adnak adatot:

1840-1859-ig a termelés 756 387 q, átlag 3 590 q számítva.

1860-1863-ig a tényleges termelés  657 278 q  átlag 164 319 q elszállítva

1864-1883-ig a tényleges termelés   2 057 618 q átlag 102 880 q elszállítva.

Tschebull szerint 1883-ban Vilma-aknától északra 250 000 q szén áll rendelkezésre, s így 1886-tól már a Vilma-aknától délre eső területet kell feltárni. Miután e terület 40 000 m²-t tesz ki, az átlagos telepvastagság pedig 2,35 méter volt, 12 q-val számítva köbméterét e mennyiség 480 000 q volt, tehát a termelés 1884-1901 így számítva 730 000 q. Szarkás összes termelése tehát 4 201 283 q volt.

Fejtésmód: kétféle, aszerint, amint a felső és középső padban lévő agyag beágyazás vastagabb, vagy vékonyabb. Ahol vastagabb, ott először a felső padot művelték le, majd a két alsót együtt, ahol pedig vékonyabb kifejlődésben volt meg, ott először a 2 alsó padot együtt, majd külön a felsőt. Dőlésmenti pászta-fejtéssel dolgoztak, melynek szélessége 3,8-15 m, hossza 20-25 méter volt.

Naponkénti termelés mennyiségére mindössze két adatunk van: 1893 iúnius 26-án, mint hatósági szakértő, Gianone Virgil pécsi bányamérnök járt Szarkáson, ki azt jelentésében 600 q-nak mondja: 1894 márciusban pedig az 180-300 q volt.
1894 februárban a szén eladási ára kb: bánya aknaszén 45 krajcár, darabos 60 krajcár, ugyanakkor a vájár bére 40-74 krajcár. Az elszállítás a táti rakodóra történt tengelyen, melynek távolsága 4,1 km, s 1q szén fuvarozási
költsége 5 krajcar volt."

Székely Lajos könyvéből:

...Magdolna-, Károly-, Vilma-akna kifejlődtek,  Alajos-, József-aknák előkészítés alatt, az új Magdolna-aknát pedig éppen lemélyítették. (Ezek a szarkási területen voltak.)... Mint említettem  az üzem beszüntetése után folytatásra a második világháború után került sor. " 

A szarkási szénbányák Mogyoróstól északnyugatra kb 1,5 km távolságban feküdtek. A széntelep a mogyorósiéval azonos, oligocén korú. A település a 49. ábrán látható.

A szénterület közelsége a Dunához a vasútépítésig a medence többi üzemeivel szemben előnyt biztosított, mert a hajókba való berakodás a 4 km távolságban levő táti szénrakodón történt. Ezzel szemben a többi üzemek távolsága 9,3-12,3 km között mozgott. Ezt az előnyt azonban a szénterület korlátozott kiterjedése, a szén csekély vastagsága, gyengébb fűtőértéke, kedvezőtlen feküviszonyai kiegyenlítették!

A bányászat kezdete itt a múlt század (értsd: XIX.század) 30-as éveinek második felére tehető. Wolf Béla bányamérő 1913-ban eredetiból lemásolt térképe (50. ábra, a bejegyzés elején látható) szerint a terület északkeleti részének lefejtése 1835-1848 között történt. A köztudat és egyéb irásbeli bizonyítékok szerint a bányászat megkezdésének éveként az 1839. év szerepel. Ekkor lépett a terület haszonbérletébe Weissenberger Gáspár, ki a széntelep kibúvása közelében mélyített István-akna-Ferenc-táróval (51. ábra) földtani metszet szerint 1840-ben a bányászatot megkezdte.

A bányatérképen (52. ábra) már nagyobb lefejtett mező van feltüntetve.

A széntelepek aránylag csekély mélysége miatt általában nem hagytak aknapillért, a ha a fejtések következtében az akna nyomásba került, helyette új aknát mélyítettek. Az aknaszállítás lóvontatású járgányokkal történt. Az 1870-ben mélyitett Vilma-akna 12 LE (Hantken szerint 20 LE), fekvőhengeres gőzgéppel volt ellátva.

Az aknaszállítás kiküszöbölésére és a vízemelés megkönnyítésére törekedve, 1844-ben hajtotta ki Weissenberger az üzem legjelentősebb táróját, a 775 m hosszú József Primás-tárót, amellyel az aknaüzemek szállítását felfűzte.

(Ez lehetett a szénmedence első altáró jellegü építménye.)

A keleti határ közelében létesített Ferdinánd-táró építésének időpontját nem ismerjük, egy 1863 évi térképen már szerepel. Mivel a külszíni terepviszonyok lehetővé tették a mélyebb szinti szenelést, még 1859 előtt 41 m-rel mélyebben a József-táró szintje alatt megkezdték az Óriás-táró kihajtást, amely mélyebb fekvése és központosabb elhelyezése folytán legjobban szolgálta volna az Üzem érdekét. Az 530.m-en azonban úszóhomok betörés történt, a további kihajtást beszüntették. Tervezet szerint a tárószájtól Dunáig való szállitást a bánya vasút külszínen meghosszabbitott pályáján bonyolították volne le, ami szerződéses kötelezettség is volt.

Az 1850-1860-as években vesz nagyobb lendületet a termelés. Sorra lemélyítésre kerülnek az aknák, amit a feltárás nyugati szárnyra való eltolódása indokolt. Az 1853-ban lemélyitett 30 m mély törésbe ment Borbála-akna pótlására, 1854-ben a 26 m mély Anna-aknát mélyítik le. A térképen még a Wilchelmina-aknát látjuk a két akna között. A bányászat déli és nyugati irányban való fejlődése szükségessé tette az új Borbála- és Anna-aknák telepítését. A József-táró szintje feletti széntelepek lefejtése után az 1860-as évek végén hanyatlásnak indult a termelés. Az 1868-ban a keleti határ közelében lemélyitett Rudolf-akna 37 m mélységben érte el a tárószintet és 51 m mélyen a széntelepet. A művelés alatt álló mező központjában 1870-ben lemélyitett Vilma-akna járóosztályában két búvárszivattyú rudazata és 100 mm Ø-jú csővezetéke volt elhelyezve. Üzembentartásuk a szállítógéppel volt megoldva, kikapcsolható fogaskerék-transzmisszióval. 1893-ban napi 3 órán át volt üzemben.

A vágatok karbantartásának elmaradása sok nehézséget okozott. Egy ránkmaradt feljegyzés szerint 1885-ben a Vilma-akma kihúzó aknájaként használt Borbála-aknai összekötő légvágat járhatatlan. Emiatt a légvezetés helyreállítására a vágat kitakarítását rendelték el. A légkeringés megindítására - mivel különben a takarítási munkák nem folyhattak volna, az akna alján raktak tüzet, azonban a füst visszavágott és ennek következtében Pintér Ferenc felvigyázó meghalt. Ez idő tájt szokásban volt az akna alján tűzkosárban való tűzgyújtással a légkeringés megindítása. Bár a füstöt külön csővezeték szállitotta a külszinre, a rendszer mégsem volt megbízható és a bányahatóság csak különös еsetekben és különleges feltételekkel engedélyezte.

Az egymást követő bérlők húzódoztak a szénvagyonnal kellőképpen nem indokolt befektetésektől. A Téglagyár és Kőszénbánya Rt. felmondta szerződését, mert Nyergesújfalu községgel szemben szénterületi viszályban pervesztes lett, úgyhogy területének egy részéről le kellett mondania. Elkedvetlenedésében a szénpiac kedvezőtlen helyzete is szerepet játszott. A következő bérlőre, Trifaeli KB Rt.-ra úgyszólván már előkészitett szén- vagyon nem is marad, s a Vilma-aknai kutatásokat sem fejezték be. 1895-ben a Vilma-akna pillére már sok helyen beomlott, az akna mozgásba jött, tornya is elferdűlt. Az alapközle 950 hosszú északnyugati védőpillérének lefejtése után már csak a délkeleti védőpillér kb. 30 000 q-es szénvagyona maradt vissza, de a szabálytalanul alkalmazott oldalrablás miatt nem volt fenntartható. A Trifaeli Kőszénbánya Rt. által déli irányban inditott két kutatás sem volt emiatt befejezhető. Így július végén a széntermelést beszüntették, s 1896-ban a szállító és vizemelő gépet is elszállitották.

1898-ban az esztergomvidéki papi szénjogok bérletével egyidejűleg a szarkási szénjogot is átvette a Magyar Általános Kb. Rt. A gyenge szénkereslet miatt bár 1875-től nem végeztek beruházási munkálatokat valamint a dorogi A.akna B. akna elfulladása és a sárisapi aknába céltalanul beőlt nagy tőke miatt, ez a társulat sem vállalta az üzem fejlesztéséhez szükséges kb. 180 000 Ft befektetés kockázatát. Nem hatott serkentőleg, hogy 1900-ban 6 kr/q-ért volt kénytelen a vállalat eladni a táti depón tárolt szenet, holott a termelési ár 50-55 kr volt. Öt év alatt 11 fill/q-val csökkent a szénár a gazdasági depresszió, kínai zavarok és dél-afrikai háború miatt. A primási vagyongondnokság belenyugodott az üzem hosszú szünetelésébe, annál is inkább, mert a szénvagyon igénybevétele nélkül a minimálét megkapta. A feltárásra javasolt terület északon csatlakozik a Vilma aknai alapközléhez, délen a bajóti mészkőhegy, keleten a mogyorósi határ képezte volna a határt.

Az 1200 m Vilma-aknai csapásvágatból mélyített 230 m ereszke kutatásai alapján 600 000 t-ra becsülték a feltárható szénvagyont, melyhez a muzslai erdő alatti terület 400 000 t reménybeli szénvagyona járul. A fejtési térképek alapján a Ferdinand-, Anna-, Borbála-aknák közti érintetlen északi mező is kutatást érdemel, valamint nyugati irányban is bővülhet, bár feltűnő, hogy kedvező fekvésük ellenére e területekről a korabeli szakemberek nem tesznek emlitést.

Benes Gy.szerint, ki 1860-68-ig volt üzemvezető Szarkáson, a feltárás legcélszerűbben ikeraknával végezhető kb. 130 m szállitó és 80 m légaknával. Benes a feltárás költségeit 1899-ben 177 000 Ft-ra, három fúrást (130-170 m mély) 20 000 Ft-ra, Kantner A. üzemvezető 1912-ben az összes költséget 436 000 kor-ra becsüli.

A MÁK 1923-ban újból foglalkozott Szarkás megnyitásának kérdésével, s két változatot dolgoztatott ki, az Óriás-tárói megoldáshoz hasonlóan 1 km hosszú altáró vagy 3,2 km kötélpálya változat szerint, de a kivitel elmaradt.1924-ben a Salgótarjáni KB Rt azzal az ígérettel vette át a szén jogbérletet, hogy féléven belül bányát nyit. Azonban ez a vállalat is csak tartalékként kezelte a területet.

A szomszédos területen folyó nyergesújfalúi bányászatról kevés adat áll rendelkezésünkre. István bányatelek bejárási jegyzőkönyve szerint a Bugyogó-völgyben az esztergomi érsekség 1843 évtől kezdve folytatott táróbányászatot, amely azután évekig szünetelt. 1853-ban a 13 m mély István-aknával újranyitották s a déli dőlésű széntelepet 246 m csapás és 95 m dőléshosszban tárták fel. A feltárt telep vastagsága 60-80 cm volt s 3,6 m-rel alatta újabb széntelepet ismertek. A bejárás időpontjában három 12-28 m mély kutató-akna volt üzemben (Jozefin- és Mátyás aknák nevét sikerült megtudni). 

Az 50. ábrán a szarkási üzem nyugati szélén feltüntetett lójárgányú Ferdinánd-akna már Nyergesújfalú területére esik. A térképből láthatóan a csapásvágatokat túlbővítéssel hajtották ki, a dőlésmentén telepitették a fejtési pásztákat. Sarolta-bányatelek 1871. évi adományozási térképén az 50. térképre felrakott Sarolta-Amália-Mária aknák szerepelnek. Az ott folytatott bányászatról azonban adatot nem sikerült szerezni. Csupán 8 év termelési adata ismeretes. Leírás szerint a széntelep fedője csillámos homokkő, feküje 2,1 m homok, ez alatt jura mészkő következik. A szén fekete, kagylós törésű, Nendtvich elemzése szerint a mogyorósi és sárisápi szén minőségével egyezett.

A szénjog az úrbéri birtokrendezés szerint Nyergesújfalú községet illette. A bánya első bérlője Singer Péter, kitől 1858. április 2-án Lucsenbacher Pál átvette a bérletet és különösen a Rábel-völgyében folytatott kutatásokat, majd bérkövetelés miatt a kutatást abbahagyta. 1895-ben Éder Mátyásnak adta át a bérletet. 1873-ban budapesti és bécsi (Holitscher Fülöp-Weisz Károly) társaság (néha Nyergesújfalusi Kőszénbányászati Vállalat), 1883- tól Általános Építési és Kőszénbányászati Rt. kezébe jut, 1898- ig érvényes szerződéssel. 1896-ban az Egyesült Tégla- és Cement- gyár bérletében van a Sarolta-bányatelek. Ezeknek az éveknek a bányászatáról sem sikerült adatot találni. Beszüntetési időpontja 1893.

A fejtési közléket 4-5 m-es túlbővitéssel hajtották ki, melyeket lehetőleg meddővel töltötték meg. A vágatok élettartama azonban nagyrészt ennek következtében csekély volt. Mind újabb és újabb vágatokat kellett kihajtani. Ez végül is arra vezetett, hogy a széntelepet elővájással fejtették le. Az 1940-es évek második felében beindított mogyorósi bányászatnál hasonló pasztalatot szereztünk."

Jó szerencsét!

2024.02.16

Bányászat történelem 49. Mogyorósbánya bányászata

Bányászat történelem 50. Mogyorósbánya, Falusi (1828-1874)-, és Gyertyános területe 1828-1871?

Alapozó bejegyzések:

Adatok, képek rendszerezése.

Földtan 1.rész

Földtan 2.rész

Források

Szakszavak

Vízveszély

Egyéb veszélyek