Jó szerencsét!
Egy település, egy aknapár. Sárisáp bányász településsé válását köszönheti annak a döntésnek, hogy a Csolnoki terület mélyebb szinti mezőit (tekintettel a XII-es akna katasztrófális vízbetörésére) biztonsággal innen tervezték művelni. Ez az elképzelés hozta létre az aknákat és jó néhány évig az egyik legjobban termelő üzeme lett a Dorogi Szénbányák Vállatnak. Végül ezt a bányát is a szokásos vég érte el: a vízbetörés. A telephely még megvan, néhány épület még áll, de a két aknatornyot ledöntötték.
Fotó: Szekeres Tibor
Sárisáp múltjának egy része felsejlik egy családfakutatás történetében is.
Fotó: Pick József gyűjteménye.
A lenti időrend Tóth Tibor könyvéből származik. A vastag betűs szöveget én írtam.
1957. A XIX-XX-as aknapár telepítése.
Fotó: Solymár Judit
1964. október 1. Az akna üzembehelyezése, a mezőbeli feltárás megkezdése.
1966. Az üzem napi termelése elérte a 60 vagont. Február 1-én indult az első dőlésmenti iszapolásos frontfejtés. Kísérleteket végeztek a helyi tömedékanyag hasznosítására (lösz iszapolás).
Elkészült a szivattyúkamra teljes felszerelése (vízemelő kapacitást 40 m3/p-re növelik).
1967. Általános fejtési technológia a dőlésmenti iszaptömedékes frontfejtés: fabiztosítással. Folytat-
ják a vegyszerrel kezelt lösziszapolási kísérleteket és mivel megfelelő eredményeket érnek el, megnyitják a löszbányát. Befejeződik az aknaszállítás rekonstrukciója, megvalósult a kétoldali teherszállítás az aknában,
elkészült az automatikus jelzőberendezés.
1968-ban termelésének 70,5 %-át frontfejtésből szállítja az üzem. Megkezdik a „vegyes” (acél- és fa-) biztosításit frontfejtési technológia kidolgozását. Ennek lényege: a szabad (támmentes) fejtési homlokot acélsüveggel biztosítják, a tömedékelésre váró fejtési üreget pedig fabiztosítással hagyják hátra.
1970. A fronti szénarány 77,3%, amelynek mintegy fele vegyesbiztosítású frontokból származott. E
frontok teljesítménye 29,6%-kal magasabb a hagyományosnál. Megkezdik a széngyalus kísérleteket. A telep feltárásakor intenzív metánfelszabadulás volt, az üzemet II. oszt. sújtóléges kategóriába sorolják.
1970. július 7-i borókási vízbetörés XIX-es aknát is veszélyeztette, mert egyrészt határos az elárasztott területtel, másrészt XIV-es akna lefejtett és most vízzel szintén feltöltődött fornai öreg műveletei fedik az akna paleocén
területét. A határpillér megerősítésével és a fellazulás mértékének meghatározásával megál-
lapítást nyert, hogy az iszaptömedékes fejtésmód biztonságosan folytatható, de a páncélpajzsos, omlasztásos művelés tervezett alkalmazásáról le kellett mondani.
1974. január 1-i hatállyal az üzemhez csatolják a Borókási XII-es akna termelő területeit (XIII-as lejtakna, II-aknai pillér fejtés.) Július 14-én a -318 szinti döngölt gáttal lezárt vágatban sújtólégrobbanás történt, amely balesetetnem okozott. A robbanás oka feltehetően villamos eredetű volt. A munkásfürdőt az üzemi irodák helyiségeinek felhasználásával bővítik. Beindult a -248 szinti fővízmentesítő telep bővítésének munkája (teljesítményének 40 m3/percről 80 m3/percre való emelése). Hidraulikus egyedi tárnok kísérleti alkalmazását kezdték meg.
1975. A munkásfürdő bővítését az I. negyedévben befejezték.
1976. január 15-én az üzem D-i mezejében a II.telepi frontfejtés légfeltörésében a korábban fakadt 200—300 I/p víz zavarossá vált és menynyisége állandóan növekedve, elérte a 40 m3/p-et. 18-án fel kellett adni a -305 szinti vízmentesítő telepet. Január 20-án pedig az 50 m3/p állandó vízemelése mellett a főszivattyú-kamrát is elérte a víz, le kellett kapcsolni, a bánya víz alá került.
A bánya termelési kapacitásának részbeni pótlására és a dolgozók foglalkoztatására tett intéz-
kedések :
Az alagútban, Il-es akna területén és a mogyorósi tanbányában nyitottak munkahelyeket. Külső munkákat vállaltak.
A vállalat valamennyi bányaüzemében folyamatos munkarendet vezettek be.
Megindultak a bánya rekonstrukciójának tervezői és kivitelezői munkái. Kitűzték a cementáló fúrólyukat.
A lefejtett középső eocén és az ugyancsak lefejtett alsó eocén telepek fellazult fedőrétegeiben jelentkező vízveszteség nagymértékben lassította a fúrási munkát, így csak május 18-án a 471. méterben érték el az alaphegységet, amelyben az 539. méterig hatoltak le, ahol 3000 l/p nyelőképességet kaptak. Lyuktisztítás után a nyelőképesség 3500 l/p-re növekedett. December 14-18 között 158,6 t cementet adtak be 4 : 1 arányú pernye cement keverékben. (Összesen 793 m3.)
1977. január és 1978-március 12 között folyamatosan próbálták ilyen-olyan módon, több mint 10 000 m3 homok és mint 150 t cemet cement beadásával a vízbetöréseket megszüntettni. Bár voltak bíztató eredmények de:
"Március 8-án a vízszintet a -248-as szintig süllyesztették, 9-én a -248 szinti aknarakodót és környékét megszemlélve felkészültek a partraszállásra, de már aznap éjjel elkezdődött a vízszint rohamos emelkedése. Március 10-én a -167-es és a -58 szintre beépített berendezések kimentését kellett elhatározni, ami már-
cius 12-én megtörtént, és az akna ismét víz alá került. A vízelzárás sikertelen kísérletei után a munkálatok folytatására nem kaptak engedélyt, újabb fúrólyuk mélyítését nem finanszírozták, így az akna rekonstrukciójáról le kellett mondani."
Az aknatorony ledöntését Szekeres Tibor fotósorozata örökítette meg az utókornak.
Jó szerencsét!
2024.03.15.
Bányászat történelem, 11. I. közbevetés Alois Fischer 1788-1861
Alapozó bejegyzések:
