Bányászat történelem 51. Mogyorósbánya (Bajót, Nyergesújfalu), Szarkás 1. rész 1839-1901

2024. február 16. - Fődíszpinty

Jó szerencsét!

A eredeti szövegek és térképek Schmidt Sándor és Székely Lajos könyveiből származnak, a saját megjegyzéseimet vastag betűvel jelöltem.

Térkép Székely Lajos könyvéből:

A rövid időren szokás szerint Tóth Tibor könyvéből:

1862. A Ferenc-József táró építése.

1883-ra tehető a mogyorósi bányászat ideiglenes felhagyása.

1835. A terület ÉK -i részének lefejtése.

1838. Wéissenberger Gáspár megtelepíti az István-aknát és a Ferenc tárót

1844-ben a 775 m-es József prímás tárót.

1853-ban építik a Barbara aknát (30,4 m) és az Óriás tárót (152 m), amely úszóhomok betörés áldozata lett.

1854. A törésbe ment Borbála táró helyett lemélyítik Anna aknát (26,6 m).

1859. Megépítik Ferdinánd aknát (47,5 m) és Ferdinánd tárót.

1868-ban létesül a K-i határ közelében Rudolf akna (51 m), a József táróra telepítve.

1869. A szarkási bányákat is bérbeveszi a Kőszénbánya és Téglagyár T ársulat és

1870-ben megépíti Vilma aknát (72,1 m).

1894. január 1. A szarkási bányászat a Trifaili KB. Rt. bérletébe kerül, amely

1895 júliusában a termelést beszünteti és

1896-ban az összetört Vilma aknát is leszereli.

1898. A szénjogot átveszi a M Á K Rt, de a művelést szünetelteti.

1924. A Salgótarjáni KB. Rt. átvette a szénjog bérletét, de bányát az sem nyitott.

Schmidt Sándor könyvéből:

"Míg vidékünkön a bányák külszíni kibúvásoknak köszönik felfedezésüket, addig a szarkási bánya kutatás eredménye. A kutatást 1839-ben kezdték. de a tulajdonképpeni bányászatot 1840-ben Weisenberger Gáspár indította meg a Ferenc-táróval. A bánya bérlőjét illetőleg 1859-ig nincs adatunk, egy 1859-i adományozási okiratban a bánya bérlője Brzorad Rudolf, ki a maga nevére akarja az adományozást, s a primáciának sem hajlandó a szerződésileg biztosított 1/7 bért (természetbeni szén) megfizetni. 1869-ben bérbeveszi a Kőszén-bánya és Teglagyar Társulat Pesten, 1894-ben a Trifaili Társulat bérletébe megy át, 1898-tól pedig a Magyar Általános Kőszénbánya R. T.-é. Ez utóbbi társulat az üzemet 1901-ben teljesen beszüntette, később a primáciával kötött szerződésél is fölmondta. 1924-től az Esztergom-Szászvári Kőszénbánya R. T.", illetőleg jogutóda a Salgótarjáni Kõszénbánya R. T. bérli, de bányászatot egyelőre nem folytat."

Kihajtott aknák, tárók adatai:

"1840-ben Ferenc-táró,
1814-ben Primás-táró, 406 m-ben kapta meg az oligocén telepet, melynek csapásában 780 m-t haladtak.
1853-ban Barbara-akna, melysége 30,4 m.
1853-ban Óriás-táró. Ez a legmélyebb pontról hajtott vágat, 152 m-ben kapta meg a telepet, s azt 380 m csapáshosszban tárta fel,
1851-ben Anna-akna, mélysége 26,6 m,
1859-ben Ferdinánd-akna, mélysege 47,5 m,
A 70-es években létesült a Vilma-akna 72,12 m mélységgel."

Bányatelkek adományozási éve 1860.

"1840-1883 években kitermelt szénmennyiségekről Tschebull adatai nyújtanak felvilagosítást, míg az 1884-1901-ig kitermelt szénmennyiségre csak a régi térképeken feltüntetett lefejtett területek adnak adatot:

1840-1859-ig a termelés 756 387 q, átlag 3 590 q számítva.

1860-1863-ig a tényleges termelés 657 278 q átlag 164 319 q elszállítva

1864-1883-ig a tényleges termelés 2 057 618 q átlag 102 880 q elszállítva.

Tschebull szerint 1883-ban Vilma-aknától északra 250 000 q szén áll rendelkezésre, s így 1886-tól már a Vilma-aknától délre eső területet kell feltárni. Miután e terület 40 000 m²-t tesz ki, az átlagos telepvastagság pedig 2,35 méter volt, 12 q-val számítva köbméterét e mennyiség 480 000 q volt, tehát a termelés 1884-1901 így számítva 730 000 q. Szarkás összes termelése tehát 4 201 283 q volt.

Fejtésmód: kétféle, aszerint, amint a felső és középső padban lévő agyag beágyazás vastagabb, vagy vékonyabb. Ahol vastagabb, ott először a felső padot művelték le, majd a két alsót együtt, ahol pedig vékonyabb kifejlődésben volt meg, ott először a 2 alsó padot együtt, majd külön a felsőt. Dőlésmenti pászta-fejtéssel dolgoztak, melynek szélessége 3,8-15 m, hossza 20-25 méter volt.

Naponkénti termelés mennyiségére mindössze két adatunk van: 1893 iúnius 26-án, mint hatósági szakértő, Gianone Virgil pécsi bányamérnök járt Szarkáson, ki azt jelentésében 600 q-nak mondja: 1894 márciusban pedig az 180-300 q volt.
1894 februárban a szén eladási ára kb: bánya aknaszén 45 krajcár, darabos 60 krajcár, ugyanakkor a vájár bére 40-74 krajcár. Az elszállítás a táti rakodóra történt tengelyen, melynek távolsága 4,1 km, s 1q szén fuvarozási
költsége 5 krajcar volt."

Székely Lajos könyvéből:

...Magdolna-, Károly-, Vilma-akna kifejlődtek, Alajos-, József-aknák előkészítés alatt, az új Magdolna-aknát pedig éppen lemélyítették. (Ezek a szarkási területen voltak.)... Mint említettem az üzem beszüntetése után folytatásra a második világháború után került sor. "

A szarkási szénbányák Mogyoróstól északnyugatra kb 1,5 km távolságban feküdtek. A széntelep a mogyorósiéval azonos, oligocén korú. A település a 49. ábrán látható.

A szénterület közelsége a Dunához a vasútépítésig a medence többi üzemeivel szemben előnyt biztosított, mert a hajókba való berakodás a 4 km távolságban levő táti szénrakodón történt. Ezzel szemben a többi üzemek távolsága 9,3-12,3 km között mozgott. Ezt az előnyt azonban a szénterület korlátozott kiterjedése, a szén csekély vastagsága, gyengébb fűtőértéke, kedvezőtlen feküviszonyai kiegyenlítették!

A bányászat kezdete itt a múlt század (értsd: XIX.század) 30-as éveinek második felére tehető. Wolf Béla bányamérő 1913-ban eredetiból lemásolt térképe (50. ábra, a bejegyzés elején látható) szerint a terület északkeleti részének lefejtése 1835-1848 között történt. A köztudat és egyéb irásbeli bizonyítékok szerint a bányászat megkezdésének éveként az 1839. év szerepel. Ekkor lépett a terület haszonbérletébe Weissenberger Gáspár, ki a széntelep kibúvása közelében mélyített István-akna-Ferenc-táróval (51. ábra) földtani metszet szerint 1840-ben a bányászatot megkezdte.

A bányatérképen (52. ábra) már nagyobb lefejtett mező van feltüntetve.

A széntelepek aránylag csekély mélysége miatt általában nem hagytak aknapillért, a ha a fejtések következtében az akna nyomásba került, helyette új aknát mélyítettek. Az aknaszállítás lóvontatású járgányokkal történt. Az 1870-ben mélyitett Vilma-akna 12 LE (Hantken szerint 20 LE), fekvőhengeres gőzgéppel volt ellátva.

Az aknaszállítás kiküszöbölésére és a vízemelés megkönnyítésére törekedve, 1844-ben hajtotta ki Weissenberger az üzem legjelentősebb táróját, a 775 m hosszú József Primás-tárót, amellyel az aknaüzemek szállítását felfűzte.

(Ez lehetett a szénmedence első altáró jellegü építménye.)

A keleti határ közelében létesített Ferdinánd-táró építésének időpontját nem ismerjük, egy 1863 évi térképen már szerepel. Mivel a külszíni terepviszonyok lehetővé tették a mélyebb szinti szenelést, még 1859 előtt 41 m-rel mélyebben a József-táró szintje alatt megkezdték az Óriás-táró kihajtást, amely mélyebb fekvése és központosabb elhelyezése folytán legjobban szolgálta volna az Üzem érdekét. Az 530.m-en azonban úszóhomok betörés történt, a további kihajtást beszüntették. Tervezet szerint a tárószájtól Dunáig való szállitást a bánya vasút külszínen meghosszabbitott pályáján bonyolították volne le, ami szerződéses kötelezettség is volt.

Az 1850-1860-as években vesz nagyobb lendületet a termelés. Sorra lemélyítésre kerülnek az aknák, amit a feltárás nyugati szárnyra való eltolódása indokolt. Az 1853-ban lemélyitett 30 m mély törésbe ment Borbála-akna pótlására, 1854-ben a 26 m mély Anna-aknát mélyítik le. A térképen még a Wilchelmina-aknát látjuk a két akna között. A bányászat déli és nyugati irányban való fejlődése szükségessé tette az új Borbála- és Anna-aknák telepítését. A József-táró szintje feletti széntelepek lefejtése után az 1860-as évek végén hanyatlásnak indult a termelés. Az 1868-ban a keleti határ közelében lemélyitett Rudolf-akna 37 m mélységben érte el a tárószintet és 51 m mélyen a széntelepet. A művelés alatt álló mező központjában 1870-ben lemélyitett Vilma-akna járóosztályában két búvárszivattyú rudazata és 100 mm Ø-jú csővezetéke volt elhelyezve. Üzembentartásuk a szállítógéppel volt megoldva, kikapcsolható fogaskerék-transzmisszióval. 1893-ban napi 3 órán át volt üzemben.

A vágatok karbantartásának elmaradása sok nehézséget okozott. Egy ránkmaradt feljegyzés szerint 1885-ben a Vilma-akma kihúzó aknájaként használt Borbála-aknai összekötő légvágat járhatatlan. Emiatt a légvezetés helyreállítására a vágat kitakarítását rendelték el. A légkeringés megindítására - mivel különben a takarítási munkák nem folyhattak volna, az akna alján raktak tüzet, azonban a füst visszavágott és ennek következtében Pintér Ferenc felvigyázó meghalt. Ez idő tájt szokásban volt az akna alján tűzkosárban való tűzgyújtással a légkeringés megindítása. Bár a füstöt külön csővezeték szállitotta a külszinre, a rendszer mégsem volt megbízható és a bányahatóság csak különös еsetekben és különleges feltételekkel engedélyezte.

Az egymást követő bérlők húzódoztak a szénvagyonnal kellőképpen nem indokolt befektetésektől. A Téglagyár és Kőszénbánya Rt. felmondta szerződését, mert Nyergesújfalu községgel szemben szénterületi viszályban pervesztes lett, úgyhogy területének egy részéről le kellett mondania. Elkedvetlenedésében a szénpiac kedvezőtlen helyzete is szerepet játszott. A következő bérlőre, Trifaeli KB Rt.-ra úgyszólván már előkészitett szén- vagyon nem is marad, s a Vilma-aknai kutatásokat sem fejezték be. 1895-ben a Vilma-akna pillére már sok helyen beomlott, az akna mozgásba jött, tornya is elferdűlt. Az alapközle 950 hosszú északnyugati védőpillérének lefejtése után már csak a délkeleti védőpillér kb. 30 000 q-es szénvagyona maradt vissza, de a szabálytalanul alkalmazott oldalrablás miatt nem volt fenntartható. A Trifaeli Kőszénbánya Rt. által déli irányban inditott két kutatás sem volt emiatt befejezhető. Így július végén a széntermelést beszüntették, s 1896-ban a szállító és vizemelő gépet is elszállitották.

1898-ban az esztergomvidéki papi szénjogok bérletével egyidejűleg a szarkási szénjogot is átvette a Magyar Általános Kb. Rt. A gyenge szénkereslet miatt bár 1875-től nem végeztek beruházási munkálatokat valamint a dorogi A.akna B. akna elfulladása és a sárisapi aknába céltalanul beőlt nagy tőke miatt, ez a társulat sem vállalta az üzem fejlesztéséhez szükséges kb. 180 000 Ft befektetés kockázatát. Nem hatott serkentőleg, hogy 1900-ban 6 kr/q-ért volt kénytelen a vállalat eladni a táti depón tárolt szenet, holott a termelési ár 50-55 kr volt. Öt év alatt 11 fill/q-val csökkent a szénár a gazdasági depresszió, kínai zavarok és dél-afrikai háború miatt. A primási vagyongondnokság belenyugodott az üzem hosszú szünetelésébe, annál is inkább, mert a szénvagyon igénybevétele nélkül a minimálét megkapta. A feltárásra javasolt terület északon csatlakozik a Vilma aknai alapközléhez, délen a bajóti mészkőhegy, keleten a mogyorósi határ képezte volna a határt.

Az 1200 m Vilma-aknai csapásvágatból mélyített 230 m ereszke kutatásai alapján 600 000 t-ra becsülték a feltárható szénvagyont, melyhez a muzslai erdő alatti terület 400 000 t reménybeli szénvagyona járul. A fejtési térképek alapján a Ferdinand-, Anna-, Borbála-aknák közti érintetlen északi mező is kutatást érdemel, valamint nyugati irányban is bővülhet, bár feltűnő, hogy kedvező fekvésük ellenére e területekről a korabeli szakemberek nem tesznek emlitést.

Benes Gy.szerint, ki 1860-68-ig volt üzemvezető Szarkáson, a feltárás legcélszerűbben ikeraknával végezhető kb. 130 m szállitó és 80 m légaknával. Benes a feltárás költségeit 1899-ben 177 000 Ft-ra, három fúrást (130-170 m mély) 20 000 Ft-ra, Kantner A. üzemvezető 1912-ben az összes költséget 436 000 kor-ra becsüli.

A MÁK 1923-ban újból foglalkozott Szarkás megnyitásának kérdésével, s két változatot dolgoztatott ki, az Óriás-tárói megoldáshoz hasonlóan 1 km hosszú altáró vagy 3,2 km kötélpálya változat szerint, de a kivitel elmaradt.1924-ben a Salgótarjáni KB Rt azzal az ígérettel vette át a szén jogbérletet, hogy féléven belül bányát nyit. Azonban ez a vállalat is csak tartalékként kezelte a területet.

A szomszédos területen folyó nyergesújfalúi bányászatról kevés adat áll rendelkezésünkre. István bányatelek bejárási jegyzőkönyve szerint a Bugyogó-völgyben az esztergomi érsekség 1843 évtől kezdve folytatott táróbányászatot, amely azután évekig szünetelt. 1853-ban a 13 m mély István-aknával újranyitották s a déli dőlésű széntelepet 246 m csapás és 95 m dőléshosszban tárták fel. A feltárt telep vastagsága 60-80 cm volt s 3,6 m-rel alatta újabb széntelepet ismertek. A bejárás időpontjában három 12-28 m mély kutató-akna volt üzemben (Jozefin- és Mátyás aknák nevét sikerült megtudni).

Az 50. ábrán a szarkási üzem nyugati szélén feltüntetett lójárgányú Ferdinánd-akna már Nyergesújfalú területére esik. A térképből láthatóan a csapásvágatokat túlbővítéssel hajtották ki, a dőlésmentén telepitették a fejtési pásztákat. Sarolta-bányatelek 1871. évi adományozási térképén az 50. térképre felrakott Sarolta-Amália-Mária aknák szerepelnek. Az ott folytatott bányászatról azonban adatot nem sikerült szerezni. Csupán 8 év termelési adata ismeretes. Leírás szerint a széntelep fedője csillámos homokkő, feküje 2,1 m homok, ez alatt jura mészkő következik. A szén fekete, kagylós törésű, Nendtvich elemzése szerint a mogyorósi és sárisápi szén minőségével egyezett.

A szénjog az úrbéri birtokrendezés szerint Nyergesújfalú községet illette. A bánya első bérlője Singer Péter, kitől 1858. április 2-án Lucsenbacher Pál átvette a bérletet és különösen a Rábel-völgyében folytatott kutatásokat, majd bérkövetelés miatt a kutatást abbahagyta. 1895-ben Éder Mátyásnak adta át a bérletet. 1873-ban budapesti és bécsi (Holitscher Fülöp-Weisz Károly) társaság (néha Nyergesújfalusi Kőszénbányászati Vállalat), 1883- tól Általános Építési és Kőszénbányászati Rt. kezébe jut, 1898- ig érvényes szerződéssel. 1896-ban az Egyesült Tégla- és Cement- gyár bérletében van a Sarolta-bányatelek. Ezeknek az éveknek a bányászatáról sem sikerült adatot találni. Beszüntetési időpontja 1893.

A fejtési közléket 4-5 m-es túlbővitéssel hajtották ki, melyeket lehetőleg meddővel töltötték meg. A vágatok élettartama azonban nagyrészt ennek következtében csekély volt. Mind újabb és újabb vágatokat kellett kihajtani. Ez végül is arra vezetett, hogy a széntelepet elővájással fejtették le. Az 1940-es évek második felében beindított mogyorósi bányászatnál hasonló pasztalatot szereztünk."