Jó szerencsét!

A szarkási területen (mint azt az előző bejegyzésben olvashattátok ) 1901-ben megszűnt a bányászat.

A folytatásra 1942-ig kellett várni.

Rövid időrend Tóth Tibor könyvéből:

"1942-ben létesült az I-es és Il-es lejtaknapár (a mogyorósi bányászkodás újrakezdése).

1943. A felső telepet lefejtve megkezdik az alsó telep előkészítését.

1944. decemberben a frontesemények megszakítják a művelést.

1945. február 26-án kezdik a víztelenítést, majd az újabb frontesemények miatt leállva, 1945. április 18-án folytatják a víztelenítési munkálatokat.

1949-1952. Az aknától Ny-ra épült a III-as K-re a Il-es, IV-es, V-ös és VI-os lejtakna.

1954-től a VI-os lejtnaknában a Tanbánya dolgozik, a többi mezőt 1957-59 között felhagyták."

A történet részletesen Székely Lajos könyvéből:

"1942-ben a szarkási üzemhez keleten csatlakozó mezőben előzetes kedvező fúrási eredmények után a domb alján, a 117 m szintről kezdetét vette a II. lejtaknapár mélyítése."

A mélyités a 80 cm vastag felső telepben folyt. A folyosómagasság betartására a fedőt utánavették, míg a talpban az alsó telepet elválasztó agyagréteg volt. A dőlésben haladva, a 96 m szint táján kb. 50 m-es levetőt értek el, úgyhogy termelésre itt nem is rendezkedtek be. Az I. lejtaknapárt telepdőlésben mélyitették a 30 m-es szintig, ahol a különben egyenletes csapásirányú telepben rendellenesség mutatkozott. A lemélyitett segédereszke csakhamar elérte a déli felvetőt. A csapás ÉNY-DK, dőlésirénya DK. telepvastagság a szarkási bányászatban megismerttel azonos. Az előkészítő folyosókat I. telepben hajtották túlbővítésel a II. telep feletti (mely a talpban maradt) márga elhelyezésére. A csapásközlék távolsága egymástól frontfejtés lehetőségére, kb. 70 m volt. 1943. végéig frontfejtéssel lefejtették a 83 m tszintig a felső telepet, amit a kisszelvényű rázócsúszdák elősegitettek. Még ugyanebben az évben megkezdték az alsó telep műveléséhez szükséges folyosók kihajtását, azonban
a kőzetviszonyok kedvezőtlenekké váltak. Az lejtaknák telepítéséből kifolyólag a fejtés csak a nyugati szárnyon fejlődhetett ki.

A termelésnek az 1944. decemberében bekövetkezett közvetlen frontesemények vetettek véget.
A szén elszállítását az almásfüzítő-esztergomi vasútnyonalhoz csatlakozó végtelen kötélpályával oldották meg, ahol a szén feladására felhordószallagot és fából készült bunkereket építettek az ideiglenes jellegnek megfelelően. A dunal szállítás lehetőségére vizi rakodót is üzembehelyeztek a táti rakodóra.

A háborús események során víz alá került lejtaknában, a 73 m szintig felemelkedett víz leszivatását 1945. február 26-án kezdték meg, miután a tokodaltárói üzemtől, mely különálló kis erőteleppel rendelkezett és sérülést nem szenvedett, áramot kaptak. Újjabb harci események miatt április 18-án fogtak hozzá újból ugyancsak tokodi árammal a víztelenítéshez. Év végéig a 63 szintig víztelenítették a bányát , és megkezdték a 63 és 73 m-es szint újranyitását. A II. lejtaknát a 76 m szintig mélyítették le. A repülőgép támadás következtében elégett szénfeIadót újraépítették, és rendbehozták a sérült táti lakótelepet.

A felső telep lefejtésének előrehaladt volta szükségessé tette az alsó telep előkészítését. A mellékkőzetek duzzadásának eredménye gyanánt azonnal jelentkezett a nyomás. Az előkészítő vágatok élettartama rövidebb volt a fejtéseknél. Az előkészítő folyosók újraácsolása a létszám tekintélyes részét kötötte le. Különböző kísérletek történtek az alsó telep művelésének rentábilitása érdekében. Ilyen pl. a szén felemelése a felső telepi alapfolyosóból lemélyített aknába épített gumiszalagos elevátorral vagy a két telep egyidejű magas szelvényben való lefejtése, további rövid élettartamú ereszkékkel egy-egy alsó telepi fejtés telepítése. Nehézséget okozott az, hogy a felső telep omlasztása nem sikerült tökéletesen,és a bentmaradt támfák pontnyomást gyakoroltak az alsó telepi fejtésekben. Omlasztás után után a fedő homlokrétegig való felszakadás után megjelent a fedü víz is. Bár mennyisége zavart nem okozott, átáztatta a folyosó talpát. A mogyorosi-szarkási oligocén bányászat kulcskérdésének tekintendő helyes fejtésmód bevezetésére több javaslat történt. Így a
hosszú élettartamú alapvágatok mélyfekübe való helyezése, a telepek alulról felfelé haladó frontfejtése való művelése. Az alsó telep iszapolással járó frontfejtéssel való művelése stb.

A termelés folyamatosságának biztosítása új mezők bekapcsolását tette szükségessé. Az I. lejtős akna területének
nyugati határát képező 10 m elvetési magasségú felvetőtől nyugatra eső terület feltárására telepített III. lejtősakna rövidéletű volt a szarkáspusztal mezőgazdasági épületek védelme miatti pillér folytán. A keleti szárnyon lemélyítették a IV. és V.-ös lejtősaknákat. Szállítás egyszerűsítésére a küszíni végtelenköteles szállítás helyett Diesel mozdony szállításra tértünk át, amit a szállítási központok decentralizált elhelyezése is indokolt.
Mogyorós jelentős szénvagyona folytén még fejlődés előtt áll. A szén elszállítására kedvező lehetőség áll fenn a tokodi koncentrációba való bekapcsolással. A főkérdés az alsó telep művelésével együttjáró nyomás leküzdése, a helyes fejtésmód megválasztása.

1949 és 52 között épül a VI-os lejtakna majd ennek a mezőnek a folytatásában 1954-ben hozzák létre a Tanbányát..."

Ez már egy másik történet...

Jó szerencsét!

2024.02.25.

Bányászat történelem 49. Mogyorósbánya bányászata

Bányászat történelem 50. Mogyorósbánya, Falusi (1828-1874)-, és Gyertyános területe 1828-1871?

Bányászat történelem 51. Mogyorósbánya (Bajót, Nyergesújfalu), Szarkás 1. rész 1839-1901

Alapozó bejegyzések:

Adatok, képek rendszerezése.

Földtan 1.rész

Földtan 2.rész

Források

Szakszavak

Vízveszély

Egyéb veszélyek

Jó szerencsét!

A eredeti szövegek és térképek  Schmidt Sándor és Székely Lajos könyveiből származnak,  a saját megjegyzéseimet vastag betűvel jelöltem.

Térkép Székely Lajos könyvéből:

A rövid időren szokás szerint Tóth Tibor könyvéből:

1862. A Ferenc-József táró építése.

1883-ra tehető a mogyorósi bányászat ideiglenes felhagyása.

1835. A terület ÉK -i részének lefejtése.

1838. Wéissenberger Gáspár megtelepíti az István-aknát és a Ferenc tárót

1844-ben a 775 m-es József prímás tárót.

1853-ban építik a Barbara aknát (30,4 m) és az Óriás tárót (152 m), amely úszóhomok betörés áldozata lett.

1854. A törésbe ment Borbála táró helyett lemélyítik Anna aknát (26,6 m).

1859. Megépítik Ferdinánd aknát (47,5 m) és Ferdinánd tárót.

1868-ban létesül a K-i határ közelében Rudolf akna (51 m), a József táróra telepítve.

1869. A szarkási bányákat is bérbeveszi a Kőszénbánya és Téglagyár T ársulat és

1870-ben megépíti Vilma aknát (72,1 m).

1894. január 1. A szarkási bányászat a Trifaili KB. Rt. bérletébe kerül, amely

1895 júliusában a termelést beszünteti és

1896-ban az összetört Vilma aknát is leszereli.

1898. A szénjogot átveszi a M Á K Rt, de a művelést szünetelteti.

1924. A Salgótarjáni KB. Rt. átvette a szénjog bérletét, de bányát az sem nyitott.

Schmidt Sándor könyvéből: 

"Míg vidékünkön a bányák külszíni kibúvásoknak köszönik felfedezésüket, addig a szarkási bánya kutatás eredménye. A kutatást 1839-ben kezdték. de a tulajdonképpeni bányászatot 1840-ben Weisenberger Gáspár indította meg a Ferenc-táróval. A bánya bérlőjét illetőleg 1859-ig nincs adatunk, egy 1859-i adományozási okiratban a bánya bérlője Brzorad Rudolf, ki a maga nevére akarja az adományozást, s a primáciának sem hajlandó a szerződésileg biztosított 1/7 bért (természetbeni szén) megfizetni. 1869-ben bérbeveszi a Kőszén-bánya és Teglagyar Társulat Pesten, 1894-ben a Trifaili Társulat bérletébe megy át, 1898-tól pedig a Magyar Általános Kőszénbánya R. T.-é. Ez utóbbi társulat az üzemet 1901-ben teljesen beszüntette, később a primáciával kötött szerződésél is fölmondta. 1924-től az Esztergom-Szászvári Kőszénbánya R. T.", illetőleg jogutóda a Salgótarjáni Kõszénbánya R. T. bérli, de bányászatot egyelőre nem folytat."

Kihajtott aknák, tárók adatai:

"1840-ben Ferenc-táró,
1814-ben Primás-táró, 406 m-ben kapta meg az oligocén telepet, melynek csapásában 780 m-t haladtak.
1853-ban Barbara-akna, melysége 30,4 m.
1853-ban Óriás-táró. Ez a legmélyebb pontról hajtott vágat, 152 m-ben kapta meg a telepet, s azt 380 m csapáshosszban tárta fel,
1851-ben Anna-akna, mélysége 26,6 m,
1859-ben Ferdinánd-akna, mélysege 47,5 m,
A 70-es években létesült a Vilma-akna 72,12 m mélységgel."

Bányatelkek adományozási éve 1860.

"1840-1883 években kitermelt szénmennyiségekről Tschebull adatai nyújtanak felvilagosítást, míg az 1884-1901-ig kitermelt szénmennyiségre csak a régi térképeken feltüntetett lefejtett területek adnak adatot:

1840-1859-ig a termelés 756 387 q, átlag 3 590 q számítva.

1860-1863-ig a tényleges termelés  657 278 q  átlag 164 319 q elszállítva

1864-1883-ig a tényleges termelés   2 057 618 q átlag 102 880 q elszállítva.

Tschebull szerint 1883-ban Vilma-aknától északra 250 000 q szén áll rendelkezésre, s így 1886-tól már a Vilma-aknától délre eső területet kell feltárni. Miután e terület 40 000 m²-t tesz ki, az átlagos telepvastagság pedig 2,35 méter volt, 12 q-val számítva köbméterét e mennyiség 480 000 q volt, tehát a termelés 1884-1901 így számítva 730 000 q. Szarkás összes termelése tehát 4 201 283 q volt.

Fejtésmód: kétféle, aszerint, amint a felső és középső padban lévő agyag beágyazás vastagabb, vagy vékonyabb. Ahol vastagabb, ott először a felső padot művelték le, majd a két alsót együtt, ahol pedig vékonyabb kifejlődésben volt meg, ott először a 2 alsó padot együtt, majd külön a felsőt. Dőlésmenti pászta-fejtéssel dolgoztak, melynek szélessége 3,8-15 m, hossza 20-25 méter volt.

Naponkénti termelés mennyiségére mindössze két adatunk van: 1893 iúnius 26-án, mint hatósági szakértő, Gianone Virgil pécsi bányamérnök járt Szarkáson, ki azt jelentésében 600 q-nak mondja: 1894 márciusban pedig az 180-300 q volt.
1894 februárban a szén eladási ára kb: bánya aknaszén 45 krajcár, darabos 60 krajcár, ugyanakkor a vájár bére 40-74 krajcár. Az elszállítás a táti rakodóra történt tengelyen, melynek távolsága 4,1 km, s 1q szén fuvarozási
költsége 5 krajcar volt."

Székely Lajos könyvéből:

...Magdolna-, Károly-, Vilma-akna kifejlődtek,  Alajos-, József-aknák előkészítés alatt, az új Magdolna-aknát pedig éppen lemélyítették. (Ezek a szarkási területen voltak.)... Mint említettem  az üzem beszüntetése után folytatásra a második világháború után került sor. " 

A szarkási szénbányák Mogyoróstól északnyugatra kb 1,5 km távolságban feküdtek. A széntelep a mogyorósiéval azonos, oligocén korú. A település a 49. ábrán látható.

A szénterület közelsége a Dunához a vasútépítésig a medence többi üzemeivel szemben előnyt biztosított, mert a hajókba való berakodás a 4 km távolságban levő táti szénrakodón történt. Ezzel szemben a többi üzemek távolsága 9,3-12,3 km között mozgott. Ezt az előnyt azonban a szénterület korlátozott kiterjedése, a szén csekély vastagsága, gyengébb fűtőértéke, kedvezőtlen feküviszonyai kiegyenlítették!

A bányászat kezdete itt a múlt század (értsd: XIX.század) 30-as éveinek második felére tehető. Wolf Béla bányamérő 1913-ban eredetiból lemásolt térképe (50. ábra, a bejegyzés elején látható) szerint a terület északkeleti részének lefejtése 1835-1848 között történt. A köztudat és egyéb irásbeli bizonyítékok szerint a bányászat megkezdésének éveként az 1839. év szerepel. Ekkor lépett a terület haszonbérletébe Weissenberger Gáspár, ki a széntelep kibúvása közelében mélyített István-akna-Ferenc-táróval (51. ábra) földtani metszet szerint 1840-ben a bányászatot megkezdte.

A bányatérképen (52. ábra) már nagyobb lefejtett mező van feltüntetve.

A széntelepek aránylag csekély mélysége miatt általában nem hagytak aknapillért, a ha a fejtések következtében az akna nyomásba került, helyette új aknát mélyítettek. Az aknaszállítás lóvontatású járgányokkal történt. Az 1870-ben mélyitett Vilma-akna 12 LE (Hantken szerint 20 LE), fekvőhengeres gőzgéppel volt ellátva.

Az aknaszállítás kiküszöbölésére és a vízemelés megkönnyítésére törekedve, 1844-ben hajtotta ki Weissenberger az üzem legjelentősebb táróját, a 775 m hosszú József Primás-tárót, amellyel az aknaüzemek szállítását felfűzte.

(Ez lehetett a szénmedence első altáró jellegü építménye.)

A keleti határ közelében létesített Ferdinánd-táró építésének időpontját nem ismerjük, egy 1863 évi térképen már szerepel. Mivel a külszíni terepviszonyok lehetővé tették a mélyebb szinti szenelést, még 1859 előtt 41 m-rel mélyebben a József-táró szintje alatt megkezdték az Óriás-táró kihajtást, amely mélyebb fekvése és központosabb elhelyezése folytán legjobban szolgálta volna az Üzem érdekét. Az 530.m-en azonban úszóhomok betörés történt, a további kihajtást beszüntették. Tervezet szerint a tárószájtól Dunáig való szállitást a bánya vasút külszínen meghosszabbitott pályáján bonyolították volne le, ami szerződéses kötelezettség is volt.

Az 1850-1860-as években vesz nagyobb lendületet a termelés. Sorra lemélyítésre kerülnek az aknák, amit a feltárás nyugati szárnyra való eltolódása indokolt. Az 1853-ban lemélyitett 30 m mély törésbe ment Borbála-akna pótlására, 1854-ben a 26 m mély Anna-aknát mélyítik le. A térképen még a Wilchelmina-aknát látjuk a két akna között. A bányászat déli és nyugati irányban való fejlődése szükségessé tette az új Borbála- és Anna-aknák telepítését. A József-táró szintje feletti széntelepek lefejtése után az 1860-as évek végén hanyatlásnak indult a termelés. Az 1868-ban a keleti határ közelében lemélyitett Rudolf-akna 37 m mélységben érte el a tárószintet és 51 m mélyen a széntelepet. A művelés alatt álló mező központjában 1870-ben lemélyitett Vilma-akna járóosztályában két búvárszivattyú rudazata és 100 mm Ø-jú csővezetéke volt elhelyezve. Üzembentartásuk a szállítógéppel volt megoldva, kikapcsolható fogaskerék-transzmisszióval. 1893-ban napi 3 órán át volt üzemben.

A vágatok karbantartásának elmaradása sok nehézséget okozott. Egy ránkmaradt feljegyzés szerint 1885-ben a Vilma-akma kihúzó aknájaként használt Borbála-aknai összekötő légvágat járhatatlan. Emiatt a légvezetés helyreállítására a vágat kitakarítását rendelték el. A légkeringés megindítására - mivel különben a takarítási munkák nem folyhattak volna, az akna alján raktak tüzet, azonban a füst visszavágott és ennek következtében Pintér Ferenc felvigyázó meghalt. Ez idő tájt szokásban volt az akna alján tűzkosárban való tűzgyújtással a légkeringés megindítása. Bár a füstöt külön csővezeték szállitotta a külszinre, a rendszer mégsem volt megbízható és a bányahatóság csak különös еsetekben és különleges feltételekkel engedélyezte.

Az egymást követő bérlők húzódoztak a szénvagyonnal kellőképpen nem indokolt befektetésektől. A Téglagyár és Kőszénbánya Rt. felmondta szerződését, mert Nyergesújfalu községgel szemben szénterületi viszályban pervesztes lett, úgyhogy területének egy részéről le kellett mondania. Elkedvetlenedésében a szénpiac kedvezőtlen helyzete is szerepet játszott. A következő bérlőre, Trifaeli KB Rt.-ra úgyszólván már előkészitett szén- vagyon nem is marad, s a Vilma-aknai kutatásokat sem fejezték be. 1895-ben a Vilma-akna pillére már sok helyen beomlott, az akna mozgásba jött, tornya is elferdűlt. Az alapközle 950 hosszú északnyugati védőpillérének lefejtése után már csak a délkeleti védőpillér kb. 30 000 q-es szénvagyona maradt vissza, de a szabálytalanul alkalmazott oldalrablás miatt nem volt fenntartható. A Trifaeli Kőszénbánya Rt. által déli irányban inditott két kutatás sem volt emiatt befejezhető. Így július végén a széntermelést beszüntették, s 1896-ban a szállító és vizemelő gépet is elszállitották.

1898-ban az esztergomvidéki papi szénjogok bérletével egyidejűleg a szarkási szénjogot is átvette a Magyar Általános Kb. Rt. A gyenge szénkereslet miatt bár 1875-től nem végeztek beruházási munkálatokat valamint a dorogi A.akna B. akna elfulladása és a sárisapi aknába céltalanul beőlt nagy tőke miatt, ez a társulat sem vállalta az üzem fejlesztéséhez szükséges kb. 180 000 Ft befektetés kockázatát. Nem hatott serkentőleg, hogy 1900-ban 6 kr/q-ért volt kénytelen a vállalat eladni a táti depón tárolt szenet, holott a termelési ár 50-55 kr volt. Öt év alatt 11 fill/q-val csökkent a szénár a gazdasági depresszió, kínai zavarok és dél-afrikai háború miatt. A primási vagyongondnokság belenyugodott az üzem hosszú szünetelésébe, annál is inkább, mert a szénvagyon igénybevétele nélkül a minimálét megkapta. A feltárásra javasolt terület északon csatlakozik a Vilma aknai alapközléhez, délen a bajóti mészkőhegy, keleten a mogyorósi határ képezte volna a határt.

Az 1200 m Vilma-aknai csapásvágatból mélyített 230 m ereszke kutatásai alapján 600 000 t-ra becsülték a feltárható szénvagyont, melyhez a muzslai erdő alatti terület 400 000 t reménybeli szénvagyona járul. A fejtési térképek alapján a Ferdinand-, Anna-, Borbála-aknák közti érintetlen északi mező is kutatást érdemel, valamint nyugati irányban is bővülhet, bár feltűnő, hogy kedvező fekvésük ellenére e területekről a korabeli szakemberek nem tesznek emlitést.

Benes Gy.szerint, ki 1860-68-ig volt üzemvezető Szarkáson, a feltárás legcélszerűbben ikeraknával végezhető kb. 130 m szállitó és 80 m légaknával. Benes a feltárás költségeit 1899-ben 177 000 Ft-ra, három fúrást (130-170 m mély) 20 000 Ft-ra, Kantner A. üzemvezető 1912-ben az összes költséget 436 000 kor-ra becsüli.

A MÁK 1923-ban újból foglalkozott Szarkás megnyitásának kérdésével, s két változatot dolgoztatott ki, az Óriás-tárói megoldáshoz hasonlóan 1 km hosszú altáró vagy 3,2 km kötélpálya változat szerint, de a kivitel elmaradt.1924-ben a Salgótarjáni KB Rt azzal az ígérettel vette át a szén jogbérletet, hogy féléven belül bányát nyit. Azonban ez a vállalat is csak tartalékként kezelte a területet.

A szomszédos területen folyó nyergesújfalúi bányászatról kevés adat áll rendelkezésünkre. István bányatelek bejárási jegyzőkönyve szerint a Bugyogó-völgyben az esztergomi érsekség 1843 évtől kezdve folytatott táróbányászatot, amely azután évekig szünetelt. 1853-ban a 13 m mély István-aknával újranyitották s a déli dőlésű széntelepet 246 m csapás és 95 m dőléshosszban tárták fel. A feltárt telep vastagsága 60-80 cm volt s 3,6 m-rel alatta újabb széntelepet ismertek. A bejárás időpontjában három 12-28 m mély kutató-akna volt üzemben (Jozefin- és Mátyás aknák nevét sikerült megtudni). 

Az 50. ábrán a szarkási üzem nyugati szélén feltüntetett lójárgányú Ferdinánd-akna már Nyergesújfalú területére esik. A térképből láthatóan a csapásvágatokat túlbővítéssel hajtották ki, a dőlésmentén telepitették a fejtési pásztákat. Sarolta-bányatelek 1871. évi adományozási térképén az 50. térképre felrakott Sarolta-Amália-Mária aknák szerepelnek. Az ott folytatott bányászatról azonban adatot nem sikerült szerezni. Csupán 8 év termelési adata ismeretes. Leírás szerint a széntelep fedője csillámos homokkő, feküje 2,1 m homok, ez alatt jura mészkő következik. A szén fekete, kagylós törésű, Nendtvich elemzése szerint a mogyorósi és sárisápi szén minőségével egyezett.

A szénjog az úrbéri birtokrendezés szerint Nyergesújfalú községet illette. A bánya első bérlője Singer Péter, kitől 1858. április 2-án Lucsenbacher Pál átvette a bérletet és különösen a Rábel-völgyében folytatott kutatásokat, majd bérkövetelés miatt a kutatást abbahagyta. 1895-ben Éder Mátyásnak adta át a bérletet. 1873-ban budapesti és bécsi (Holitscher Fülöp-Weisz Károly) társaság (néha Nyergesújfalusi Kőszénbányászati Vállalat), 1883- tól Általános Építési és Kőszénbányászati Rt. kezébe jut, 1898- ig érvényes szerződéssel. 1896-ban az Egyesült Tégla- és Cement- gyár bérletében van a Sarolta-bányatelek. Ezeknek az éveknek a bányászatáról sem sikerült adatot találni. Beszüntetési időpontja 1893.

A fejtési közléket 4-5 m-es túlbővitéssel hajtották ki, melyeket lehetőleg meddővel töltötték meg. A vágatok élettartama azonban nagyrészt ennek következtében csekély volt. Mind újabb és újabb vágatokat kellett kihajtani. Ez végül is arra vezetett, hogy a széntelepet elővájással fejtették le. Az 1940-es évek második felében beindított mogyorósi bányászatnál hasonló pasztalatot szereztünk."

Jó szerencsét!

2024.02.16

Bányászat történelem 49. Mogyorósbánya bányászata

Bányászat történelem 50. Mogyorósbánya, Falusi (1828-1874)-, és Gyertyános területe 1828-1871?

Alapozó bejegyzések:

Adatok, képek rendszerezése.

Földtan 1.rész

Földtan 2.rész

Források

Szakszavak

Vízveszély

Egyéb veszélyek

Jó szerencsét!

A két területet egyben érdemes tárgyalni, már csak azért is mert a termelési és egyébb adatokat Schmidt Sándor és Székely Lajos is egyben adja meg. A szövegek  és az eredeti térképek az ő könyveikből származnak, az én szavaimat vastag betűvel jelöltem. 

A lenti szövegrészletek az aknák és területek tekintetében eléggé zavarosak, felsorolnak több olyan aknát amit máshol nem említenek, hiányzik több olyan amit más említ, vagy a néváltozatok miatt nem igazán követhető a történet...

Működési idők tekintetében sem vagyunk jobb helyzetben, hiszen Hantken Miksa 1871-ben már  említi a " Gyertyános" területen létező bányákat, de Schmidt Sándor csak 1875 utánra teszi a bányatelkek adományozási évét. A háromszerzős földtani könyvben egy mondat utal a kezdetekre:

" A mogyorósi széntelepeket 1828-ban kezdték mívelni...."

Térkép Schmidt Sándor könyvéből:

A térképen a 3. terület a "Falusi bányák",  1.-2. a "Gyertyános".

Rövid időrend Tóth Tibor könyvéből:

1812. Weissenberger és társai bérbe veszik a Vallásalapítvány területének szénjogát.

1838. Miesbach Alajos veszi át a bérletet.

1840-ben a község D-i részén eocén telepet is feltártak, de nem művelték (palás volt).

1851-1854. Lelő- és Vízakna építése. Henrik-akna telepítése. Henrik II. akna mélyítése. III-as és IV-es szállítóaknák mélyítése. Működtek még: Magdaléna, Carolin, Alois, Jozefin, Laurenz aknák, a Il-es légakna és a Kutató akna.

1858. Alajos, József és új Magdolna aknák mélyítése.

1862. A Ferenc-József táró építése.

1883-ra tehető a mogyorósi bányászat ideiglenes felhagyása.

Az első szöveges forrás 1871-ből Hantken Miksa könyve. 

"Az Öreghegy északi oldalán (ez a Duna felöli oldal) a mogyorósi és bajothi patak között egy, több árok által átszelt, fensík emelkedik , melynek magasabb emelkedései nyugatnak a Buzás-, keletnek a Fehér Kereszt- és közöttök a Szarkáshegy. E fensíkon léteznek a jelenleg mívelés alatt álló szénbányák."

Ha a fennsíkról beszélünk akkor a "Falusi bányaterület"-ről lehet szó, hiszen ezek vannak inkább fennsíkon. A Szarkási bányák inkább a völgyben voltak.

"Az Öregkő és a Köleshegy közott egy hosszúkás dombhát huzódik , melynek déli oldalán a régibb, jelenleg abba hagyott szénbányák léteztek."

"Hogy pedig a Köleshegy alkotásában az Eocén képződménynek a fentebbi csoportoknál régibb rétegek is résztvesznek, kétséget nem szenved, minthogy a Köleshegy nyugati oldalán mélyesztett aknában az Eocén barnaszén telepekre akadtak; de ottlétemkor a bánya nem volt járható.  A közlöttek szerint az ottani széntelep
igen palás, tisztátlan, ennélfogva mívelésre nem érdemes."

Ez a földrajzi nevek és az égtájmegjelölés egyértelműen azonosítható módon a "Gyertyános" területére vonatkozik. A könyv megjelenési évéből (1871) arra lehet következtetni, hogy jóval régebben volt termelő bánya ezen a területen.

Schmidt Sándor könyvéből:

 "A mogyorósi széntelepeket (ez az általam Falusi és Gyertyános néven jelölt terület) 1828-ban kezdték művelni. 1840-ben Miesbach Alajos vette bérbe, kitől 1860-ban Drasche Henrich vette át.  A Drasche által 1869-ben alapított Kőszénbánya és Téglagyár Társulat Pesten Részvénytársasag 1874-ben a bányászkodást itt beszüntette. Mogyorós község területe alatt a szén tulajdonjoga a Magyar Katholikus Vallásalapé...Bányatelkek közül a József, Ferenc es Rezső adományozási éve 1802, ami arra enged következtelni, hogy a bányászat elöször ezen a lerületen folyt, (Falusi bányák) 1875-ben adomanyozták a Gyula és Géza, míg 1891-ben a Kálmán-nevü bányatelkeket. (Gyertyános).

Falusi bányák

1. IV-es szállítóakna, 2. II-es szállítóakna, 3. Heinrich I-es akna, 4. Heinrich-táró, 5. Heinrich II-es akna

"Gyertyános"

A beszámozott bányák:

1. Magdaléna-akna, 2. Carolina-akna, 3. II-es légakna, 4. Alois-akna, 5. Michael-akna 6. Josefin-akna,

7. Vinczenz-akna, 8. Wilhelmina-akna, 9. Laurencz-akna, 10. Kutató-akna

Schmidt Sándor könyvéből származó képen az aknák mélységei:

A termelés mennyisége:

A másik forrás Székely Lajos könyve, bár jóval Schmidt Sándor után íródott, sokkal több információt tartalmaz. Lássuk:

"A mogyorósi oligocén széntelepeket 1828-ban kezdték művelni. Minőségi okból és a nehéz szállitási viszonyok miatt 1874-ben a bányászatot beszüntették (csak a "Falusi bányákra", vagy az itt nem tárgyalt szarkási bányászatra vonatkozik azt nem tudom). Folytatásra csaknem 70 év múlva, a második világháború idején került sor. A bányászat a község közvetlen közelében, attól nem sokkal északra (Falusi bányák) és dél-nyugatra (Gyertyános) folyt. Az északi terület a szarkási szénterület folytatását képezi, a település is azonos. Néhol a telepek egyike-másika elvékonyodik.

Az 1840-es években a nagysápi és a szentkereszti utak találkozása közelében a község déli szélén az eocén telepet feltárták kutató aknával. (A mai kerékpárút "teteje", vagyis a kereszt környéke)1905. évben e nyomon elindulva 2,5 öl vastag eocén telepet tártak fel, de mivel palás volt, nem művelték. Schmidt Sándor kb. 340 m elvetési magasságú vető által öszszegyűrt rögnek tartotta. A medence más helyén észlelt fúrási bizonytalanságok miatt azonban e terület eocen széntelep szempontjából való produktivitását valószínűnek vélte, s 1918-ban a paleocén szénvagyont itt 1,7 millió t-ra becsülte. Újabb megítélése szerint azonban fejtésre érdemes paleocén szénvagyont e területen nem tartanak nyilván. Emlitésre érdemesnek tartom, hogy egy 1867-ből származó hivatalos feljegyzés szerint Mogyorós falutól délre az erdőben 18 öl mély aknaban 15 láb vastag földgyantás palában hüvelyk vastagságú széntelep volt. 22 öl távolságig haladva nem javult a minőség, amely az ebszőnyi előforduláshoz hasonló minőségű volt.

A különböző időpontokban végzett fúrások, kutatások még tetemes oligocén szénvagyont mutattak ki. A produktiv terület természetesen a községi határnál nem ér véget és egykor virágzó bányászat alapjául szolgálhat.
A terület déli részének és a szarkási területtel szomszédos régi József-bányának (József-bányatelekre gondolhat) lefejtése 1860. év előtt történt. A Henrik-aknai mező Szarkással határos területén nyitott aknák évszámát, már a  századunk elején régi térképek alapján Henrich József által készitett térképből ismerjük."

Sajnos a térkép nem olvasható:

"A mező (Falusi bányák) dél-nyugati részén mélyitett Lelő- és vízakna 1851-ben épült. Henrik-aknát 1853-ban, a II. szállitóaknát 1854-ben a III. és IV. szállitóakát 1856-ban mélyitették. Az aknaterületek határát rendszerint vetők képezték. Az aránylag sűrű aknatelepítés oka legtöbb esetben az aknapillér elhagyása következtében fellépő nyomás volt, Ebben az esetben a kis mélység miatt az akna karbantartása helyett új akna mélyitését vállalták.

*A mező nyugati határa levető volt, a levetett telep kutatása víz miatt elmaradt. Az északnyugati mező
aknaterületeit elválasztó vetők iránya kb. É-D és keletről nyugati irányban süllyedt lépcsőket képeztek. A keleti fej-
tési határ közelében látjuk a szállitás megkönnyitésére készült Ferenc-József tárót,mely a bányatelek adományozása idején1862-ben létezett. A késöbbi térképen azonban már nem szerepel, de kissé eltolva a
Henrik-táró (térképen jelölve) látható. A térkép szerint (ugyancsak H.J. készítette) a Michaeli-akna (Gyertyános) már le volt fejtve,  Magdolna-, Károly-, Vilma-akna kifejlődtek,  Alajos-, József-aknák előkészítés alatt, az új Magdolna-aknát pedig éppen lemélyítették. (Ezek viszont a szarkási területen voltak.) A hasonló település következtében a fejtési módszer a szarkásihoz hasonló volt. Mint említettem az üzem beszüntetése után folytatásra a második világháború után került sor. " 

* a jelölt szövegrész az aknák és területek tekintetében eléggé zavaros, felsorol több olyan aknát amit máshol nem említenek, hiányzik több olyan amit más említ. Ráadásul a két terület aknáit össze vissza említi.

Frissítés: 2024.03.02.

Kedves túrázóbarátaimtól kaptam néhány képet: " Állítólag ezek régi bányák beszakadásai a mezőn" Kis munkával valószínűsíthető hogy ez tényleg így lehet:

Valóban a Google térképen is láthatóak:

A saját térképemen georeferálás után egy régi térképpel kiderült hogy valóban bányaterület volt a mező alatt:

Jó szerencsét!

2024.02.09.

Alapozó bejegyzések:

Adatok, képek rendszerezése.

Földtan 1.rész

Földtan 2.rész

Források

Szakszavak

Vízveszély

Egyéb veszélyek

Jó szerencsét!

Mogyorósbánya bányászatának története kisebb-nagyobb megszakításokkal közel két  évszázadot ölel fel. A kezdetekről szűkös forrásokat találhatunk, főleg térképes nyomait lehet megtalálni. Egyetlen festmény, rajz vagy fotó nem került elém az első 150 év történetéből. Ráadásul a források külön kezelik a Szarkási területet, noha annak egy része Bajót és Nyergesújfalu közigazgatási határa alatt található. Így akár lehetne egy külön Bajóti valamint Nyergesújfalui bejegyzést is írni. ( Ráadásul tényleg említenek a források 3 aknát a nyergesi területen.) Amiért ezt nem teszem az azért van, mert ellentétben a Miklósberki résszel a szénterület illetve a bányatelkek egy tulajdonosnál voltak, így nem álltak meg a föld alatt ha átlépték a terület határát.

Jellegzetessége volt az itt folyó bányászatnak, hogy ha valami történt egy táróval vagy aknával, akkor azt felhagyták és építettek egy másikat. ( Akik rendszeresen olvasnak azok tudják, hogy ez ennek a kornak a jellegzetes bányaművelési módja. Így volt Miklósberekben és Ódorogon is.)

A térképes rekonstrukció lehetővé teszi jó néhány akna és táró helyszínének a beazonosítását. A lenti térképen számokkal jelölve három jól elkülöníthető területet lehet felfedezni:

Térképrészlet Schmidt Sándor könyvéből:

Georeferálás után összevetve a mai térképpel:

Tóth Tibor térképén már négy terület látható:

A keretekben jelzett területeket kissé önkényesen elneveztem, hogy érthető módon lehessen megírni ezen helyszíneken zajló bányászat történetét. Mogyorósbánya bányaterületeit így a fentiek alapján négy részre osztottam.

1. Szarkási bányaterület, fekete keretben, eredeti térképen a 4. jelzés.

A térképen kivehető bányatelek nevek: Anna-, Barbara-, János-, Márton-bányatelek.

A beszámozott bányák:

1. I-es légakna, 2. Ferdinánd-akna, 3. Óriás-táró, 4. Anna-akna, 5. Prímás-táró, 6. Vilma-akna,

7. Ferenc József-táró

2. "Falusi bányák", piros keretben eredeti térképen 3. jelzés.

A térképen kivehető bányatelek nevek: Márton-, József-, Ferenc-, Dezső-bányatelek.

A beszámozott bányák:

1. IV-es szállítóakna, 2. II-es szállítóakna, 3. Heinrich I-es akna, 4. Heinrich-táró, 5. Heinrich II-es akna

3. "Gyertyános" kék keretben, eredeti térképen 1-2. jelzés

A térképen kivehető bányatelek nevek: Dezső-, Gyula,-, Kálmán- bányatelek.

A beszámozott bányák:

1. Magdaléna-akna, 2. Carolina-akna, 3. II-es légakna, 4. Alois-akna, 5. Michael-akna 6. Josefin-akna,

7. Vinczenz-akna, 8. Wilhelmina-akna, 9. Laurencz-akna, 10. Kutató-akna

 4. Tanbánya területe 1954-1994 (Tóth tibor térképén a zöld terület) és a Külfejtés. 1990-1991. 

A piros vonalak a felszíni bányavasútak nyomvonalai. A piros jel a 10-es út melleti vasúti rakodó helye volt. A kis rövid piros vonal a Fő utca felé pedig a meddőhányó siklója.

A Külfejtés helye nagyon sokáig számomra elég bizonytalan volt, de Molnár Márknak köszönhetően meglett a helyszín. Milyen ösztönösen vezettem a Tanbánya-kör útvonalát, hiszen elég közel vezet hozzá a nyomvonal.

Jó szerencsét!

2024.02.02.

Alapozó bejegyzések:

Adatok, képek rendszerezése.

Földtan 1.rész

Földtan 2.rész

Források

Szakszavak

Vízveszély

Egyéb veszélyek

Jó szerencsét!

A kesztölci kis körünk a Lencsehegy-kör. 

Ez a kör a számunkra kedves bányászati emlékhelyek megtekintésén kívűl, talán a Pilis északi nyúlványának a legszebb kilátóhelyeit is felfűzi. Ehez mérten persze a legtöbb szintet is e kör bejárói teszik meg túrájuk során. 

A kör kezdőpontja az Esztergomi utca-Bánk Bán utca kereszteződésénél lévő kis téren található Bányászemlékhely. (1. ellenőrző pont)

Ha háttal állunk az emlékműnek akkor jobbra indulunk felfelé, a "névtelen" utcán érünk az Iskola utcához. Ezen haladva jutunk el a templomhoz vezető Temető utcához és a temetőben megkereshetjük a Bányásírokat, mely a Lencsehegyi szerencsétlenségben elhunytaknak állít emléket. A kódot a temető mindkét bejáratának közelében elhelyeztük. Ha a temető zárva van kikerülhető a Temető-utcán és az abból jobbra kiinduló földúton. (2. ellenőrző pont)

Innen egészen a Pilis gerincéig követjük az itt-ott nehezen járható és jelzésekben szegény zöld + jelzést. Ez a híres-hírhedt Postás út.

A gerincen a zöld sáv keresztezésnél a balra fordulás előtt találjuk a kódot. (3. ellenőrző pont)

Innen a zöld jelzést követve, erről rövid kitérőket téve kedvünkre válogathatunk a kilátóhelyek közül, de a kódot az Öreg-szirtnél találjuk. Balra a merededélyen kell felkaptatni, érdekes, de nem hivatalos piros-fekete jelzéseket lehet itt-ott találni. (4. ellenőrző pont.)

A zöld jelzést követve a Pálos-kert érintésével jutunk le a Szőllészeti útra majd ezt elhagyva jobbra a Cseresznyéskert úton haladva (ez késöbb földúttá változik) érünk bele a kőbánya szervízútjába. Itt jobbra majd a meddőhányó oldalánál balra térve felmászunk a meddőhányóra, de a bánya területére a belépés szigorúan tilos. (5. ellenőrző kód)

Visszatérve a szervízútra azon ereszkedünk le a sorompóig, a  Lencsehegyi-bánya volt bejáratának a közelébe. (6. ellenőrző pont)

(Innen kalandos, kissé nehezen követhető az útvonal, amennyiben erre nincs kedve valakinek, akkor csak a legrövedebb úton sétáljon vissza a kör induló pontjához.)

Lefelé indulunk a bitumenes úton, majd a fás rész után balra egy gyenge traktorúton megyünk tovább, ezt követve jobbra kanyarodunk és egy tanya rossz kerítése mellet érünk vissza a zártkertes övezethez és a Szőllészeti út keresztezéséhez. Itt jobbra fordulunk majd az első földútnál ami letér a bitumenes útról balra térünk. Egy kis dombocska megmászása után következik egy"s" kanyar jobbra-balra,  majd egy rövid szakasz után lefele jobbra és a földutas kereszteződésnél jobbra fordulva érünk le az óvóda kerítése mellé. Egy utolsó jobbos után érünk az Iskola utcára, ahonnan már csak néhány lépés az emlékmű, vagyis a kör induló pontja. (7. ellenőrzö pont)

Jó szerencsét!

2024.01.27.

Bányászat történelem, 45. Kesztölc bányászata 1970-2003

Bányászat történelem, 46. Kesztölc, Lencsehegy I. 1970-1986

Bányászat történelem, 47. Kesztölc, Lencsehegy II. 1982-2004

Alapozó bejegyzések:

Adatok, képek rendszerezése.

Földtan 1.rész

Földtan 2.rész

Források

Szakszavak

Vízveszély

Egyéb veszélyek

Jó szerencsét!

Ez egy rendhagyó poszt lesz, hiszen ez oly annyira a közelmúlt története,  olyan videós dokumentumok állnak rendelkezésre, hogy felesleges minden leírt szó. Végignézve a Youtubon fellehető videókat, néhányat kiválasztva ajánlóval, időjelekkel ellátva teszem közzé, megkönnyitve ezzel a megnézésüket.

Fotó: Pick József gyűjteménye

De mindenekelőtt emlékezzünk meg szénmedencénk utolsó 1988.12.04. 11:15 tömeges bányaszerencsétlenségéről. A lenti szöveg Kesztölc honlapjáról származik:

"A lencsehegyi bányaüzem 1988. december 4-én termelő műszakot tartott. Az 52-es számú csapat kamrafejrésében a szokottnál is gyorsabban kívántak haladni a termeléssel. A kamrafejtésben tartózkodó vezető vájár és főaknász úgy gondolta, hogy a gyorsabb szénomlasztás elérése érdekében ismét egy provokációs robbantást kellene végrehajtani. Ilyen műveletet végrehajtani csak a bánya vezető mérnökének tudtával és engedélyével lett volna szabad, ám az ő engedélyét ezúttal mellőzték. A munkát irányító diszpécser tudott a műveletről, azonban ő sem tiltotta meg a művelet elvégzését, mindössze különböző követelményeket támasztott vele szemben. A robbantómester összeállította a robbantáshoz szükséges berendezéseket, majd 11:15-kor végrehajtotta a provokációs robbantást. A robbantó által előidézett detonációt egy hatalmas erejű erejű második megrázkódtatás, egy szénporrobbanás követte. Az óriási erejű detonáció a bánya 800 méternyi távolságban lévő részein is a földre döntötte az ott dolgozókat. a szénpor robbanásától 200 méteres távolságig égtek meg a bányászok.A lángok nyomán nagy mennyiségű szén-monoxid szabadult fel. A robbanás tönkretette a járatok világítását, a bánya telefonhálózatát és jelentős károkat okozott a berendezésekben. A járatok nagyon rövid idő alatt megteltek füsttel.

A robbanás után azonnal megkezdődött a mentés. A személyes életvédelmi készülékeknek és a korábbi mentési gyakorlatoknak köszönhetően a mélyben dolgozó bányászok nagy része saját maga, illetve bajtársai segítségével el tudta hagyni a járatokat. Bányamentő csapatok érkeztek Oroszlányból, Tatabányáról és Dorogról, az odalent terjedő mérgező gázok miatt a katasztrófával sújtott 52-es kamrafejtésbe csak ezek a speciálisan felszerelt egységek tudtak lemenni. Ők találták meg az áldozatok holttesteit, az utolsó holttestet este hét órára tudták a felszínre emelni. A helyszínre nagy számú mentőautó is érkezett, amelyek a győri, esztergomi és budapesti kórházakba szállították a sérülteket. Az áldozatok többségével valójában nem maga a robbanás, hanem a szén-monoxid-mérgezés végzett. A robbanásban 9 magyar és két lengyel bányász halt meg. A kórházakba kerülteknek különböző fokú égési sérülései voltak, illetve metán- és CO-mérgezést szenvedtek."

A lenti két korabeli híradó részletet találtam:

https://nava.hu/id/369356/

https://nava.hu/id/414068/#

Fotó: Molnár Márk

Íme a Lencsehegy II-es bánya története videókban elmesélve:

Az lenti két videó Magyarfelvi Imre feltöltése.

Az első a bányaépítésről készült dokumentumfilm olyan szerkesztett formában látható, melyből a riportok hiányoznak.

https://www.youtube.com/watch?v=nMMkuYw0dPc

A második videóban Dr. Tóth István meséli el a bányaépítés történetét ezt 7:30 ig láthatjátok utána a Dorogi bányászatról és a településről készült filmet tekinthetitek meg.

https://www.youtube.com/watch?v=UFsv7ADS5Oc

Fotó: Gondos Árpád

A fenti két videó az alább belinkelt fílmből lett összevágva.  35:45-től  Turcsányi Mihály osztávvezetővel folytatott beszélgetés illetve az ő kommentárjával ellátott rész látható , amelyben részletesen mesél a kivitelezés folyamatáról és az építés nehézségeiről. 49:20 tól Kapolyi László akkori ipari miniszter beszél, majd az 58. perctől a Bajnai külfejtésről látható néhány snitt. A végén a soha el nem érkező dicső jövőről beszélnek.

https://www.youtube.com/watch?v=u_nxLZX88sk&t=3209s

A Reimann Miniverzum videós gyűjteményéből látható Fehér Ernővel készített beszélgetés, amelyből megtudhatjuk, hogy az ünnepélyes gombnyomás idején, még nem is volt termelés, csak a régi bányából küldhettek fel mutatóba néhány tonna szenet :

https://www.youtube.com/watch?v=bOnN6MCbX0Q

Ez a  9 perces film jó képet ( bár nem jó minőségben) ad a lent folyó munkákról zajokról:

https://www.youtube.com/watch?v=cDuHdLSyzOM&t=119s

A lenti fotó készítője szerint az utolsó termelési nap: 2003.10.17.

Fotó: Id. Sasvári Géza 

Jó szerencsét!

2024.01.19.

Bányászat történelem, 45. Kesztölc bányászata 1970-2003

Bányászat történelem, 46. Kesztölc, Lencsehegy I. 1970-1986

Alapozó bejegyzések:

Adatok, képek rendszerezése.

Földtan 1.rész

Földtan 2.rész

Források

Szakszavak

Vízveszély

Egyéb veszélyek

Jó szerencsét!

A bánya történetét két könyv és nyílván több újságcikk dolgozza fel, a lényeges adatok Tóth Tibor és Ladányi András könyvéből származnak. 

Fotó: Pick József gyűjteménye.

Térkép Tóth Tibor könyvéből:

Fotó: Pick József gyűjteménye

Lencsehegy I-es bánya időrendje Tóth Tibor könyvéből

1970. A szállító lejtősaknát 305 m-es, a léglejtős-aknát 285 m-es hosszban hajtották ki TH gyűrű, illetve betonidomkő falazattal biztosítva.

Fotó: Pick József gyűjteménye

1971. A szállító lejtakna elérte a +185 szintet, ahol 250 m hosszú alapvágat készült el. A léglejtakna +130 szintjén 270 m légvágat készült. A + 130-as szinten szivattyúkamrát építenek 4 m3/p kapacitással. A szállító lejtősakna +193 szintjén csapásmenti szállítóvágatot képeztek ki és összekötve a +216 szinti kutatóvágattal megkezdik az 1-1,2 m-es Il-es és az 1,6-1,8méteres III-as telep lefejtését.
A + 130-as szintről hajtott gurítóval a +137 szinten megütik az V-ös telepet, amelyben csapásvágatot hajtanak Ny felé. A három pados V-ös telep 2,8-3,2 m vastagságú. 1000 m3/p teljesítményű szellőztetőt szerelnek fel; elkészül a műút.

Kép: Ladányi András könyvéből

1972. A + 130-as szinten elkészül a robbanóanyagraktár és megindul a Ny-i irányú feltárás. A külszínen elkészül a műhely épülete.

1973.  Kiépítik a tűzvédelmi iszap és vízvezeték hálózatot. Külszínen elkészült a vízmű, a csatornahálózat, a műhely és a porta, megkezdődik a csilleforgalmi épület alapozása, elkészül a széntároló bunker. Üzemeltetésre átadják a szállító lejtősaknát (a végleges szállítóberendezésével), a széntároló bunkereket és az előosztályozót.
Elkészült a fürdő, a lámpakamra, a kazánház, a külszíni transzformátor ház. Üzembe helyezik a 3000 m3/p teljesítményű ventillátort.

Fotó: Pick József gyűjteménye

1975.  Az alapvágattól É-ra frontfejtésekkel művelték az V-ös telep két- helyenként három padját. A felső padban sikerrel alkalmazták a széngyalut. A II. félévben elkészül a léglejtősakna személyszállító berendezése. Júl. 1-vel befejeződik a Lencsehegy beruházási programjának megvalósítása.

1977. A K-i mező +95 szintjén, K-i irányban, a határpillérben és az üzemhatáron túl is folytatták a kutatást. Siklómezőt képeztek ki. A mezőrész V-ös telepét frontfejtéssel, az I., II. és III-as telepet-kisebb területen-
kamrafejtésekkel művelték. A frontfejtésben széngyalut üzemeltettek. Első ízben alkalmaztak sűrítettlevegős munkahengereket az egyedi acéltámok beépítésének megkönnyítésére.

1978. A +96 szintről a + 26-os szintig mélyítik le a K-i III-as ereszkét. Az itt talált telepek közül
csak az V-ös volt műrevaló. Ennek fejtési előkészítését végezték el.

1979. A K-i mezőben befejezték a III-as ereszkeikutatásokat, megkezdték a terület fejtését és előkészítették (V-ös telepben) a K-i ereszke és a robbantóanyag-raktár pillérének fejtését. Az utóbbi terület művelését októberben kezdték vegyesbiztosítású, iszaptömedékes frontfejtéssel.

1980. A DNy-i mező feltárását és előkészítését ÉNy-i irányban folytatták. A +67-es szinten ütötték meg az I-es telepet, amelyben acéltámos frontfejtést alakítottak ki. A frontfejtés egy szakaszának 1980. május 9-én
történt összeomlása súlyos tragédiát okozott: 6 bányász életét követelte.

1981. A mezőben szállítási rekonstrukciót hajtanak végre. Az V-ös telepben a -10-es szintig hatolnak le. A fakadó rétegvizek kezelésére szivattyúkamra építése válik szükségessé.

1982. A +130-as szintről megkezdik a Lencsehegy II lejtősakna kihajtását a második támadási pontról.

1983. A bányamezőben kutatás már nem folyik, a már előkészített telepeket fejtik.

1985. A maradék területeken a Lencsehegy II bányamezőben bevezetni tervezett új tecnológiákat használják. Év égén a két bányamezőt összevonják, és a területet Lencsehegy II-ről művelik.

Jó szerencsét!

2024.01.12.

Bányászat történelem, 45. Kesztölc bányászata 1970-2003

Alapozó bejegyzések:

Adatok, képek rendszerezése.

Földtan 1.rész

Földtan 2.rész

Források

Szakszavak

Vízveszély

Egyéb veszélyek

Jó szerencsét!

A Kesztölcön zajló bányászkodás sokkal rövidebb időtávot ölel fel, mint amit a többi  bányásztelepülésünknél láthattunk. Kissé eröltetve, de két részre bontható az itt folyó munka. Mindkét bánya a Pilis kesztölci nyúlványának végén látható kőbánya alatti területen volt.

Amiért mégis érdemes a történetet két részben tárgyalni, az a források, sőt a személyes visszaemlékezések bőséges tárháza. Több száz fényképből lehet válogatni, persze ez inkább a Lencsehegy II-es bányára vonatkozik. Csak ami a könyvekben olvasható az több mint száz oldalnyi dokumentum, így most a bőség zavarával küzdök. Igyekszem megmutatni egy két érdekes dolgot, s némi videós linkel tudom még közelebb hozni az itt zajló bányászatot.

A lenti képen az 1. jelölt terület feletti részen volt Lencsehegy I. és értelem szerűen a 2. jelölés a Lencsehegy II. bánya.

Fotó: Fentrol.hu 

A lenti szöveg Ladányi András könyvéből jól megvilágítja miért volt szükség új bányaterület keresésére és termelésbe vonására:

"A Lencsehegyi barnakőszén medence a Dorogi-medencétől tektonikailag elválasztott szénmedence, amelytől ÉK-re helyezkedik el. A szénterület Kesztölc község és Esztergom város dobogókői út által határolt külterülete közé esik. Földtani, rétegtani szempontból a Borókás területére mutat hasonlóságot Az analógiát leginkább az eocén felső- telepes összlet műrevaló vastagsági és minőségi kifejlődése jelenti, különbséget pedig a Lencsehegy területére jellemző vulkáni képződmények közbetelepülése mutat.

Az 1940-es évektől ismert a lencsehegyi szénterület kifejlődése és annak vízveszélyessége. 1955-56 években geofizikai mérések alapján a terület nagyvonalú földtani szerkezeti térképezése megtörtént. 1961 évben megkezdődött a fúrásos kutatás, ami 97 db fúrás lemélyítésével 1969 évben fejeződött be. A kutatási terület teljes egészében katonai lőtér területére esett. Emiatt a folyamatos munkavégzés nem volt biztosított. Ez a körülmény elsősorban a vékony telepi fornai rétegek mélyfúrási adatainak pontosságát érintette.

A Dorogi Szénbányák az 1960-as évek közepéig még több mint 2 M t jó minőségű szenet termelt. A 60-as évek végén az energiaracionalizálás, valamint a kiváló minőségű szenet termelő aknák (VI, XV, XVII, XII, Erzsébet-akna) sorozatos vízbetörések következtében bekövetkező elfulladása miatt a széntermelő kapacitás 75%-kal csökkent.

A dorogi bányászkodás fennmaradása érdekében a vállalatvezetésnek 1970-74 között nagy erőfeszítésekkel sikerült vállalati beruházásként két kisebb kapacitású  ( Lencsehegy I. és új-ebszőnyi bányamezőket megnyitni. Nyilvánvaló volt azonban, hogy a szénmedence hosszabb távú jövőjét csak egy nagy kapacítású és korszerű vízvédelemmel ellátott bánya megépítése szolgálja. Ennek keretében indult meg az alsó eocén szénvagyonra épített Lencsehegy II. bánya tervezése is" 

Fehér Ernő szavaival:

"Lencsehegyen valójában két bánya működött. Az öreg bányát 1971-ben saját  erős beruházásban nyitotta meg a Dorogi Szénbányák, a sorozatos bánya elfulladások következtében kieső kapacitásainak pótlására. A szűkös anyagi lehetőségek miatt, egy takarékos infrastruktúrájú, 200 et/év kapacitású üzem épült a nem vízveszélyes, középső-eocén szénvagyon leművelésére. Az 1,0 -3,0 m vastag telepeket egyedi támos, omlasztásos front és pásztafejtésekkel termelték ki. A zömmel fabiztosítású vágatokat robbantással és kézi rakodással hajtották. A bányában, a termelő munkahelyek környékét kivéve, még csillével történt a szén és a segédanyagok szállítása. Az
alkalmazott egyszerű és élőmunka-igényes technológia ellenére a bánya medence legtermelékenyebb egysége lett, ami az itt dolgozó bányászok szorgalmán kívül, a kedvező kőzetviszonyoknak és a minimális vízfakadásnak volt köszönhető. Az öreg bánya főfeltáró létesítményei, az új bánya kiépítése után, 1986-ban feladásra kerültek, mig a fejtési területek önálló bányamezőként még 1990-ig termeltek.

Mivel az öreg bánya elégtelen infrastruktúrája nem tette lehetővé a vízveszélyes alsó-eocén telepek megnyitását, ezért 1981-ben a Dorogi Szénbányák, az eocén-program keretében, bankhitelből megkezdte a Lencsehegy II bányaüzem építését. A beruházás megvalósítása nélkül a Dorogi-szénmedencében már 1990 körül befejeződőtt volna a termelés, igy a vállalatnak létkérdés volt az eocén-programban való részvétel. Talán ezzel magyarázható, hogy a beruházási dokumentáció alábecsülte a kockázati elemeket és rendkívül optimista változatban szerepeltette a termelési, termelékenységi értékeket.

Lencsehegy I. 1970-1986

Fotók: Pick József gyűjteménye

Lencsehegy II. 1982-2004

Fotó: Molnár Márk gyűjteménye

Ez volt az a bánya ahova még nekem is volt lehetőségem lejutni. Az is lehet, hogy e látogatás alatt történt meg a  bányászati "dallamtapadás". Az sem elhanyagolható, hogy a barlangászathoz remekül lehetett használni az innen kapott akkumulátoros lámpákat (ahogy mi neveztük kutya, hiszen szűk barlangi járatokban lecsatoltuk a derekunkról és a nadrágszíjjon húztuk magunk után). Csak van némi bányász kötődésem!

A lenti képen szokásomhoz híven meghúzodva, a hátsó sorban a sárga és fehér kobakos fiúk között:

Fotó: Hohl Zoltán

Jó szerencsét!

2023.12.30.

Alapozó bejegyzések:

Adatok, képek rendszerezése.

Földtan 1.rész

Földtan 2.rész

Források

Szakszavak

Vízveszély

Egyéb veszélyek

Jó szerencsét!

Dorogról indulak a nagy köreink:

Szent Borbála-kör 87 km, Schmidt Sándor-kör 54 km , Hantken Miksa-kör 32 km, 

Valamint természetesen a dorogi kiskör is:

Reimann-altáró-kör 12 km.

A saját szabályainknak megfelelve most a Reimann-altáró-kör bejárásán érintett útvonalat és az ehhez tartozó emlékpontokat vesszük sorra.

A kör a Reimann Miniverzum udvaráról indul, itt található a Reimann-altáró bejárata valamint az 1. ellenőrző pont.

Fotó: Pick József gyűjteménye

Innen a körforgalmat érintve a Kálvária út - István király utca - Templom tér - Mária-barlang - Ady Endre utca útvonalon érjük el a Kálvária-dombot és az aknatorony emlékművet. A 2. ellenőrző pont ettől lejjebb a mobiltorony közelében lévő VIII-as akna emlékműnél található.

Fotó: Pick József gyűjteménye

A Panoráma út - Árpád út - Csolnoki-út útvonalon hagyjuk el a települést a Tömedék-akna városrészen keresztül. A kék jelzésen haladva majd balra térve az utolsó ipari épület mellett, egy keskeny völgyön keresztül érünk fel a Fehérhegyi bekötő útra, melyen lefelé haladva, később jobbra élesen visszafordulva térünk rá a Homokvasút nyomvonalára. A szemből érkező földútnál jobbra elindulunk felfelé és így érjük el a 3. ellenőrző pontot a VI-os akna emlékművét.

Fotó: Pick József gyűjteménye

Hosszan haladunk tovább az erdei úton, erről nem térve le, amikor is balról érkező keresztező útnál  jobbra fordulunk. Az út mellet feltűnnek a világháborús lövészárkok nyomai. Éles balkanyarral fordulunk rá a volt homoksikló nyomvonalára.

Fotó: Pick József gyűjteménye

A keresztező útnál jobbra megyünk, majd utána ismét jobbra térve találjuk meg a táblával jelzett utat, ami felvezet a Henrik-hegyi kilátópontra, a 4. ellenőrző ponthoz.

Itt visszafordulva egyenesen hagyjuk el a hegyet egy keskeny meredek ösvényen, amely levezet Csolnokra. A Szénbányászok útja - Béke úton, majd egy kis jelzett ösvényen érjük el a Szent Borbála templomot és a Csolnoki Bányász Múzeumot és kocsmát. Itt található az 5. ellenőrző pont.

A múzeum udvara szabadon látogatható, az épületen belüli kiállítás megtekintéséhez előzetes bejelentkezésre van szükség.

Csolnokot a Fenyves utcán keresztül úgy hagyjuk el, hogy jobbra az utolsó ház mögé kanyarodó ösvényen kanyarogva, majd a Gete utca végén balra betérve az erdőbe találjuk a 6. ellenőrző pontot Vadasparknál.

A park mellet lefelé indulva érjük el a kék jelzést, majd ezen haladva a Miklós-akna emlékhelyet és pihenőt mely a 7. ellenőrző pont.

Fotó: Pick József gyűjteménye

Tovább haladva egyenesen a kék jelzésen, jobbra egy táblával jelölt kis ösvény vezet a Tömedék-aknai sikló-alagútba, melyet rendbehoztunk és így átjárhatóvá vált.

Visszaérünk a lakott területre, ahol is a Mátyás király utcán haladva hagyjuk el a kék jelzést. Leérve a lámpás kereszteződéshez itt balra fordulva haladunk a körforgalomig és utána a már ismert úton vissza a Reimann Miniverzumhoz ahol beolvassuk a záró kódot.

Jó szerencsét!

2023.12.29.

Bányászat történelem 32. Dorog bányászata, általános ismeretek

Bányászat történelem 33. Dorog, A-akna 1895-1905 (1925)

Bányászat történelem 34. Dorog, Ágnes-akna 1908-1950

Bányászat történelem 35. Dorog, Árpád-, Ferenc-, és Jenő-akna 1905-1966

Bányászat történelem 36. Dorog, B-akna 1893-1897

Bányászat történelem 37. Dorog, Henrik-akna 1850-1902

Bányászat történelem 38. Dorog, Miklós-akna: 1919-1974

Bányászat történelem 39. Dorog, Reiman(Dorogi)-altáró 1919-1990

Bányászat történelem 40. Dorog, Samu-akna 1891-1960

Bányászat történelem 41. Dorog, Tömedék-akna

Bányászat történelem 42. Dorog, VIII-as akna 1935-1960

Bányászat történelem 43. Dorog, XXI-XXII-es akna 1957-1987

Bányászat történelem 43. Dorog, XXI-XXII-es akna 1957-1987

Alapozó bejegyzések:

Adatok, képek rendszerezése.

Földtan 1.rész

Földtan 2.rész

Források

Szakszavak

Vízveszély

Egyéb veszélyek

Jó szerencsét!

Dorog utolsó bányája volt e két akna. Természetesen az épületeknek és az Ágnes-telep házainak sincs már nyoma, de ha a területen sétálunk, a bozótharc sikeres megvívása után az emlékműveken kívül is lehet látni nyomokat az utakból, kőkorlátokból, házakból... 

Az akna termelvényét a már megismert altárón szállították Dorogra. Majd amikor a dorogi osztályozót leszerelték akkor:

Idézet Molnár Márk írásából:

"Az altáró egyedül a dorogi, a jelenlegi Baumit porta szomszédságában található XXI-es akna szenét szállította Annavölgyre, onnan 1985-ig a kötélpálya vitte Tokodra. Ez azt jelentette, hogy a szén a légvonalban 4 kilométeres távolságot 11 kilométeren tette meg. 1985-től a kötélpálya is leállt, a további két évig a Pálinkás-tárón kiszállított szenet tehergépkocsik hordták Tokodra."

Éles szeműek észrevehetik a lenti két kép között a különbséget! A tornyok nem egyformák, pedig ugyan ott készültek a képek! Segítek: az első képen az aknamélyítő tornyok vannk, itt még építés alatt vannak az aknák, a másodikon pedig már a termelő üzem látható.

Fotó: Solymár Judit

Az aknák és az Ágnes-telep házai, háttérben a kőbánya. Fotó: Pick József gyűjteménye.

1957-ben kezdik az aknák mélyítését. A külszíni és a bányabeli létesítmények beruházási munkája 1965-ig tartott (184 M Ft költséggel)

1962. IX. 1-én már két vágattal megkezdik az akna D-i mezőjének feltárását a -17 szinten.

1963. Megkezdik a mezőfeltáró ereszkék mélyítését.

1964. január 1-én az üzem termelésbe lép. A D-i részen két bányamezőt alakítottak ki (D I. és D II. mező).

1965. A XV—XV/A és XV/b ereszkékkel kialakították a D III. mezőt (a — 17 és —37 szintek között).

1965. Március 6-án beindul XXI. akna saját külszíni homokbányája.

1966. Az É-i irányban telepített előfúrások triász alaphegységet értek. A feltárt területet három oldalról vető határolja. A főtelep 4-4,5 m, a II-es telep 2,5-2,8 m, a közmárga 6 m vastag. A mezőt frontművelésre készítették elő, szállítását láncos vonszolókkal mechanizálták. Nov. 20-án a front légfeltörésének -14-es szintjén 120 1/p vízfakadás történt, amely nov. 22-én fokozatosan növekedve elérte a 18 m3/p-et. A főszivattyúkamra szivattyúinak sorozatos meghibásodása csaknem a bánya elfulladását okozta. A XXI-es aknarakodón a víz 2,2 m magas volt, amikor a szivattyúk kijavításával az intenzív vízemelés beindult. Folytatják a kutatást. 4-5 m vastag I-es és 10—14 m vastag Il-es telepet tárnak fel.

1968-as légvezetési bányatérkép részlete:

1975. Az alagútpillér és az attól K-re fekvő terület kutatását és előkészítését folytatták. 

1976.  Jún. 12-ig elvégezték az ajtósgátak kijavítását és a nyomáspróba utána gátajtókat bezárták. A 12 hónapig tartó injektálási munkák után a gátak zárása sikeres volt. A víznívó jún.24-én érte el a nyugalmi szintet, akkor a -17
méter szinti gáton 12,7 a +0-ás szinti gáton 10,8 atm víznyomást mértek. Az aknapillérben kihajtott (ÉK —DNy-i irányú) K-i ereszkének az alagútszintre történő bekötéséről döntenek. A beruházás célja: egy új főszállító útvonal kialakításával az akna D-i, levetett területének feltárása, végső soron „XXI-es aknatermelő kapacitásának bővítése és szénvagyonnövelése.”

1977 júniusában indult meg az alagút VIII-as aknai szárnyvágatából (+134,1 m) az ereszke hajtása.

Térkép Tóth Tibor könyvéből. Ezen felfedezhető a fenti ereszke, valamint jelölve van az alagút illetve az aknák védőpillére. (Sajnos jobb minőségű térképet nem találtam.)

1978. Az akna termelő tevékenysége teljes egészében az aknapillér területére korlátozódott. Július 1-én lyukasztott az új főszállító ereszke, megkezdhették az aknapillér teljes lefejtését. Folytatják a szénvagyon-bővítő beruházási program végrehajtását.

1979. A XXI-es aknamezőben kihajtott főszállító ereszkét BSZ-IV. típusú gumiszalaggal szerelik fel, megindultak az ajtósgátak pillérében lekötött az ún. mélyszinti terület 800 E tonnás szénvagyonának feltárására.

Fotó: Pick József 1985

1987-ben XXI-es akna bezárt.

Jó szerencsét!

2023.12.23.

Bányászat történelem 32. Dorog bányászata, általános ismeretek

Bányászat történelem 33. Dorog, A-akna 1895-1905 (1925)

Bányászat történelem 34. Dorog, Ágnes-akna 1908-1950

Bányászat történelem 35. Dorog, Árpád-, Ferenc-, és Jenő-akna 1905-1966

Bányászat történelem 36. Dorog, B-akna 1893-1897

Bányászat történelem 37. Dorog, Henrik-akna 1850-1902

Bányászat történelem 38. Dorog, Miklós-akna: 1919-1974

Bányászat történelem 39. Dorog, Reiman(Dorogi)-altáró 1919-1990

Bányászat történelem 40. Dorog, Samu-akna 1891-1960

Bányászat történelem 41. Dorog, Tömedék-akna

Bányászat történelem 42. Dorog, VIII-as akna 1935-1960

Alapozó bejegyzések:

Adatok, képek rendszerezése.

Földtan 1.rész

Földtan 2.rész

Források

Szakszavak

Vízveszély

Egyéb veszélyek