Bányászat történelem 64. Tokodaltáró,Ó-tokod Kerék-hegyi bányák I.rész 1812-1871

2024. május 18. - Fődíszpinty

Jó szerencsét!

A mai térképeken Kis-Gete néven illetett domb az összes forrásban Kerékhegy, illetve Radberg néven szerepel. Ezen a területen zajlott az Ó-tokodi bányászat, s ahogy Ó-dorognál, itt is egy komplett kis település épült ki, még kórház is volt. Sok akna és táró biztosította a termelést. Ezek egy része csak szövegben kerül említésre, térképen nem is szerepel, de ennek a fordítottja is előfordul.

Ebben a bejegyzésben a kevés forrással rendelkező bányákat veszem sorra.

A helyszín azonosításában segít az alábbi térkép. Nincs nagy jelentősége minden egyes akna helyét megjelölni, hiszen ezeket 60 év alatt folyamatosan nyitották és közben számolták fel. Ha valaki veszi a fáradtságot és nyitott szemmel kimegy sétálni erre a területre, lépten-nyomon láthatja az emberi tevékenység nyomait. A banyaszkor.hu térképe alapján, ha hozzáférést adsz a pozíciódhoz könnyen felkeresheted a bányászati tevékenységek nyomait.

Az itteni bányák felhagyása után a Tokodi-altáróból fejtik a terület mélyebben fekvő telepeit. A két fő termelő bánya a Gusztáv és a Vilmos-akna volt, ezek valamint az altárói bányászat külön bejegyzésben fog szerepelni.

Hantken Miksa könyvéből: "Getehegy és a tokodi Radberg között meg a Radberg és a doroghi Kőszikla között két völgy húzódik Tokod felé , melyek még a bányák közelében egyesülnek. Ezen völgyek felső részeiben léteznek a tokodi szénbányák."

Lássuk a bányákat és az említésüket:

Tóth Tibor könyvéből idézem az időrend rövid változatát, aki részletesebben szeretné megismerni a terület történetét, az olvasson tovább.

"1812. Az ótokodi Kerekhegy (Kerékhegy-Radberg) É-i kibúvásain már megkutatták a széntelepet, de csak:

1830-as években nyitják meg a Kerékhegy gerincén a József, Ignác, Antal és Borbála tárókat (Brunner Antal és Staffenberger Ignác).

1845-ben Miesbach szerzi meg a papnevelde területének bérletét, így

1855-ben, Brunner bérletének lejártakor, az egész birtok szénjoga Miesbach kezébe kerül.

1854. A Károly- és Antal-mezőt tűzvész pusztítja el.

1857. Miesbach utóda Dräsche Henrik lett.

1865 körül mélyítik le a 47 m-es Mária aknát, amelyet lójárgánnyal működtetnek.

1868. Dräsche átengedi jogait a Köszénbánya sTéglagyár Társulatnak.

1891. A táti rakodóig lóvontatású kisvasutat építenek.

1893. jan. 25. Húsz ember halálát követelő bányatűz. (A halottak között két 14 éven aluli gyerek is
volt.)

1893. A Dräsche érdekeltség a Trifaili Társulat birtokába kerül. (Későbbi jogutód a MÁK.) Ekkor 6 akna működött Tokod környékén (Gusztáv, Vilmos, III-as akna, Sándor és Vilmos-táró, I. sz. gurító.) A termelést a táti rakodóra
és Budára fuvarozták.

1896. ápr. 22. Újabb tűzeset három munkás halálát okozta.

1896. Megkezdték a Vilmos aknába torkolló Tokodi-Altáró kihajtását."

Idézetekkel kibővítve az aknák és tárók története:

Antal-akna: 1830-1857

Borbála-táró: 1830-?

Brunner-akna: 1871-1878

Flórián-lejtakna: Helyszín ismeretlen.

Egyetlen említése a 3 szerzős földtani könyvben:

"E elegyes vizi rétegek két helyen találhatók a külszínen feltárva, ú. m. Ó-tokodon a Flórián-akna melletti szénkibúvás körül, különösen a Flórián-aknához délről hajtott rövid segédtáró előrészében."

Gép-akna: 1859-? Térképen szerepel.

Említése Hantken Miksa könyvéből:

"A vetődések nagyobbszerű sülyedéseket is okoztak, mint ez kivált a régi gépaknában tapasztaltatott, ahol egy 112 ölnyi fúrlyuk mélyesztetett a nélkül, hogy a széntelepeket elérték volna."

III-as légakna: ?-1890

Ignác-akna: 1830-1872

József külfejtés, -akna és táró: 1830-1854

Említése a 3 szerszős földtani könyvben:

"Az eocén elrendezősében itt két sasbérc játszik fontos szerepet, ezek közül az egyik a József-külfejtés sasbérce hol a szénképződmény a felszínre jut, a másik az Ótokodtól keletre a Kősziklai légakna kis triász rögje. A József-külfejtés szénkibúvásai szolgáltattak annak idején alkalmat a széntelep felfedezésére s a tokodi bányászat itt vette kezdetét. A régi külfejtések részben beomlottak, részben hányók temették el, a régiek által hátrahagyott maradékokat még az 1919. évben is lefödéssel nyerték ki.

Kábel-akna 1898-1967:

"Az altáró villamosításához Kábel-aknát mélyítenek, a külszínen megépül a 2X150 LE-s generátorral felszerelt olajtüzelésű erőmű." Az akna helye megtalálható.

Károly-akna: 1830-1870

Lajos-akna: 1830-1854

Mária-akna: Kb.1860-1904

Tömedék-akna: 1870-?

Említése Székely Lajos könyvéből:

"Az 1870-es évek elején a Gusztáv II-aknából a déli határvetőt harántolva, a régi külfejtéstől délre Tömedék-akna mezőjét tárták fel."

Ígéretemhez híven lássuk a történetet részletesen Székely Lajos könyéből:

A fenti térképet georeferálva jól látható milyen szerteágazó műveletek zajlottak a területen:

A tokodi Kerékhegy déli oldalán vízmosásokban már 1812 óta ismertek szénkibúvásokat, és termelést is folytattak. Szervezett bányászat azonban csak 1830 körül vette kezdetét, amikor Brunner Antal budai kovácsmester a Kerékhegy gerincén levő József aknamezőben József-, Ignác-, Antal-, Borbála-táróval a széntelepet feltárta.

A művelés külfejtéssel és a földalatt is folyt. A 10 m vastag széntelepet három 0,3-0,9 m vastag édesvizi mészkő beágyazás padokra osztja. A felső 0,3-0,45 m vastag padot nem művelték. A szén minősége jó, de törékeny, könnyen darává porlott. Dőlése 15° volt.

A telep vetőkkel szabdalt, az áthatolás azonban nem okozott különös nehézséget, mert elvetési magasságuk nem haladta meg a telepvastagságot. Így az Antal-mező középtelepi vágatával a vetőn áthatolva a Károly-mező feküpadjába jutottak, amelyből a középtelep vastagsággal mélyebbre süllyedt Mária-mezőt is feltárták. A lesüllyedt lépcsők köpenyszerűen veszik körül a József-mezői szénkibúvásban felszínre került rögöt. A 27. ábra szerint az északi fővető, amelynek lefutási irányát a Kis Gete északi lába, József-akna mezejének északkeleti határa, Mária-akna jelzik, nagyobb mélységre veti le a telepet.Az 1880-аs években készült földtani metszet helytelenül csak kis elvetési magasságú vetőt tüntet fel. Az 1915-ben végzett fúrás szerint a széntelep -27,5 m-es szinten várható, ami kb. 200 m elvetési magasságot jelent.

Bár a tetemes szénvastagság sok szempontból előnnyel járt, lefejtéséhez tömedékelésre lett volna szükség. Ennek elhanyagolása miatt a Károly- és Antal-mezőt 1854. év körül hatalmas tűz pusztitotta el, úgyhogy az égő mezők elgátolására izoláló pilléreket hagytak vissza. A Kerékhegyen ezidőben működő aknák: Antal, Károly, József, Lajos.

A nehézségek elhárítására 1859. év táján az északi fővetőtől északra, a Kerékhegy lábánál lemélyitették a 41,5 m mély Gép-aknát, amelyből 150 m hosszú harántolással Antal-mező padjába, keleti szárnyvágatával pedig Károly- és Mária-aknai mezőkbe jutottak.

Az 1860-as évek közepe táján emlitett bányatérkép szerint a bányászat súlypontja kelet felé tolódott el, amely irányban a széntelep lesüllyedt. Mivel a kutatások következtében a széntelepülés már 700 m hosszban volt ismert, s e távolságból a szállitás már gazdaságtalan lett volna, a dorogi határtól kb. 200 m-re, az ótokodi völgyben, a Mária-aknát mélyítették le. A 47 m mély aknában kasszállitás folyt, amelyet lóhajtású járgánynyal működtettek. ( A lenti kép nem a helyszínen készült, de az ilyen aknák felépítése jól látható, az alacsonyabb épület az akna és a csúcsosban sétáltak körbe a lovak.)

Tóth Tibor könyvéből:

A vágatokban a szállitást 1 t-ás, fejtésekben pedig 0,25 m³ űrtartalmú csillékkel bonyolították le. Utóbbiak laposvasból készített vágányokon vagy pallókon közlekedtek.

A később lemélyitésre került Gusztáv II-akna (másik bejegyzésben tárgyalásra kerül) volt berendezve főszállitásra és vízemelésre. Hantken leírása szerint 10 LE-a gőzgéppel volt felszerelve és biztosító készülékkel ellátott kas szállitás folyt. Az akna 69,9 m-ben érte el a telepet, amelynek vastagsága 11-12 m volt, édesvizi mészkővel három padra osztva. A telepdőlés 0°-60° között változott. Az aknák távolsága egymástól általában 60-100 métert tett ki. A takaróréteg csekély vastagsága mellett hosszú folyosó rendszer helyett célravezetőbbnek tartották több rövidebb akna kiépítését.

A mezőket összekötötték, holott tűzveszély miatt inkább egymástól való függetlenítésükre törekedhettek volna.

Az időközben bevezetett tömedékkel járó fejtésmódnak megfelelően szükséges tömedékszállitásra Gusztáv-légakna, Sándor-akna és három db 15" Ø-ja fúrtlyuk szolgált, amelyek aljáról szállították a fejtésekbe tömedékelésre szolgáló anyagot. A légvezetés Gusztáv II. behúzó- és a 22 m-rel magasabb szájnyílású Brunner-aknával volt megoldva.

Az ótokodi bányában ez idő tájt (1871-es évek) három, egymástól mészkő gerincek által elválasztott és így szintben eltolt teknőben dolgoztak. A kb. 10 m vastag széntelep feled 5-7 m szeletét fejtették, míg az édesvízi mészkőréteg alatti palás padot érintetlenül hagyták. A "lejtaknai", nagyobb részben már lefejtett legmélyebb mező az elhagyott égő részek felé tűzmentes tömedékeléssel el volt zárva. A 4 öllel mélyebb "1-es" mező kifejtett üregeit tökéletesen tömedékelték. A 2 öllel magasabban fekvő "hosszú teknő" mezejében régóta dolgoztak. Északi és nyugati szélei régi műveletekkel érintkeztek és ezeket tömedékelés nélkül hagyták fel. Rendszeres fejtés helyett keresztül-kasul volt vágatokkal lyuggatva. A tömedékelés hiánya a fedü sülllyedésére és a visszamaradt szénpillérek szétmorzsolódására adott alkalmat, amely a beomlott fedővel keverve gyúlékony.

Tüzveszély elhárítására utóbbi mező közepe táján 5,7 m magasságig egész szélességben kifejtették a szenet 9-19 m széles nyiladékkal, amit teljesen betömedékeltek a levegő és szállításra szükséges nyílások kivételével.

Ezután a források már nem egyértelműek. Tehát pontosan nem lehet tudni, hogy a két fő akna kivételével mikor szünt meg a fejtés ezekben a régi aknákban. Egy biztos a területen a felhagyott műveletek miatt még sokáig gondot okozott a tűzveszély.

Az 1870-es évek elején a Gusztáv II-aknából a déli határvetőt harántolva, a régi külfejtéstől délre a Tömedék-akna mezőjét tárták fel reményvágattal.

Az 1882. évi térkép szerint (29. ábra) ebben az időben Gusztáv és Sándor-aknák pillérén kivül a dorogi határ mentén a lefejtést már befejezték. A Vilmos- és III. aknamezők előkészi- tés alatt állottak a a fejtés már kezdetét vette. Lajos-aknától északra nyitott vágatok láthatók a térképen.

Az 1890-es években a bányászat a kerékhegyi déli vető lezökkent telepében, már csak III-aknától nyugatra folyt.