Bányászat történelem 13. Annavölgy, Pálinkás-táró 1924-1987

2023. május 24. - Fődíszpinty

Jó szerencsét!

Pálinkás- máshol Pálinkaházi-táró.

A Reimann (Dorogi-)-altáró annavölgyi ki- illetve bejárata. Az altáró rendszer hosszú évtizedekre meghatározta a szénmedence szén, meddő, munkás szállítását, valamint a vízvédelmet, szellőzést. A bejárat elött épűltek fel a kiszolgáló létesítmények, a meddőhányó és a kötélpálya feladóállomása. A közelben volt a bányafürdő. ( Ez még megvan, bár igen lemorlott állapotban.) Folyamatosan változott a terület, így egy "pillantfelvételt" nehéz lenne megmutatni. De azért kis helyismerettel, esetleg bányászkör teljesítőként már egész jól el lehet képzelni a terülten folyó tevékenységet:

fentrol.hu 1967

fentrol.hu 1988

Magáról az altárórendszerről, annak üzemeléséről majd a Dorogi fejezetben az "altáró története" bejegyzésben olvashattok.

(Aki nem szeretné kivárni amíg odaérek, Molnár Márk remek munkáját tanulmányozhatja:

https://banyaszkor.hu/emlekhelyek/reimann

https://banyaszkor.hu/emlekhelyek/palinaks_rovid

Itt koncentráljunk magára az annavölgyi részre. Az alagút bejárata szabadon látogatható, pontos helyét a honlapunk jelöli. A helyi hagyományőrzők szorgalmasan rendbentartják a környékét, többször szerveztünk szemétgyűjtést, így az elhanyagolt terület ma már kulturált képet mutat.

A képeket Novák Jánostól kaptam, miután elvégezte a "tavaszi nagytakarítást".

Lássuk a szokásos módon a forrásokat:

Schmidt Sándor könyvéből:

"Mikor 1924 november 17-én Reimann-altáróval kapcsolat létesült, Annavölgy szerepe a munkásság egy részének elhelyezésére és felügyeletére zsugorodott, de mert a vályogból épült, szűkre méretezett munkáslakások a
természetes szaporulatot nem voltak képesek már befogadni, 1922. és 1925. évben a kolóniát 74 egészséges lakással bővítettük ki. Annavölgyről a beszálló munkások száma 660 volt, kik a messzefekvő bányamezőből kijövet, kénytelenek voltak mindig a lejtősakna 385 kényelmetlen lépcsőjét megmászni, s ezért természetes törekvésünk volt a járásra fordított energiából minél többet megtakarítani. így az altárót 1924. évben-mint már említettük-az állomáshoz meghosszabbítva, benzinmozdony szállításra rendeztük be, hogy a munkásságot vonattal lehessen a bányamezőbe szállítani. E megoldással adva volt a szüksége annak is, hogy az üzemvezetői
irodát az altáró nyílásához helyezzük át, hol a munkásság részére fürdőt és öltözőhelyiséget is építettünk. Ugyan itt építettük fel új műhelyeinket, a mozdonyszínt, s alakítottuk át a régi magtárt anyag és élelemtárnak."

Székely Lajos könyvéből:

"A dorogi-altáró elkészülte után az egyik fő törekvés az annavölgyi alapközlével való lyukasztás és az annavölgyi vasúti szállitás kiküszöbölése volt. Indokolta ezt, hogy az annavölgyi lejtősakna legtávolabbi munkahelyei 2,5 km távolságra feküdtek a külszíntől , valamint, hogy az annavöIgyi szállítmányok Budapest főfogyasztó felé Dorogon át, tehát 14 km-es többletfuvar terheléssel jutottak (vasúton). A lyukasztás meggyorsítására Auguszta-légaknából ellenvágatot telepítettek.Az altáró ezen a szakaszon legnagyobb részt mészkőben haladt. 1924. augusztus 18-án lyukasztottak és kezdetben benzin, majd sűrített levegős, végül villamosmozdonyok szállították a szenet Dorogra. Az annavälgy-sárisápi munkáság beszállása és szivattyúcsere stb. érdekében az altárót lyukasztották az 1890-es években a Vilmos-aknai tört szállítás kiküszöbölésére kezdett, de elhanyagolt táróval és 1924-ben a (bejáró) lejtősaknát beiszapoIták. A dorogi altárószájtól Pálinkás-táró szájáig a távolság 6850 méter."

A kép Czifra Zoltán gyűjteményéből származik: