Jó szerencsét!
A legtöbb irodalom az A-aknát Tokod bányászatához csatolja, pedig közigazgatásilag az akna Doroghoz tartozik. Persze a szénterület sosem követi a települések határvonalát, sőt a két nagy részvénytársaság terület határait sem.
Az innen művelt szénterületet a tokodi Gusztáv-aknával már nem érhették el. Erről az aknáról majd a tokodi fejezetekben olvashattok.
Az A-akna és mellete a légakna.
Időrend Tóth Tibor könyvéből:
"1895-ben kezdik az „A” akna mélyítését.
1897. 175 m mélységben elérik a széntelepet. Az aknát 150 LE-s GANZ szállítógéppel szerelik fel.
1898. Elkészül az iker légakna (140 m).
1898. szept. 17. Az akna mintegy 10 m3/p vízbetöréssel elfulladt.
1925-től az akna szénvagyonát a tokodi altáróból fejtik."
Az események kissé részletesebben:
A lenti szöveg Székely Lajos könyvének szerkesztett részlete, a szó szerinti idézetek dölt betűvel:
Az A-aknapárat a vasútépítés hatására beindított fejlesztési program keretében a dorog-tokodi határ közelében lévő, Gusztáv-aknával el nem érhető, a Gete északi lejtőjén fúrt lyukkal megütött szén feltárására telepítették.
Az akna lemélyítését 1895. közepén kezdték el és 1897 elején érték el a tervezett 175 méter mélységet.
Az iker-légakna mélyítése egy évvel elmaradva követte az aknamélyítést. A mélyítés megkezdése után nemsokára jelentkeztek a nehézségek, mert az felső szakaszán vízzel telített homokkőbe jutottak. E 46 méteres szakaszt ívelt falazattal látták el, bár az aknát négyszög keresztmetszetűre tervezték. (Tudjuk, hogy a körfalazat jobban ellenáll a külső nyomásnak, akár csak a boltív.)
Az Erzsébet-aknávaI teljesen azonos kivitelű szivattyúberendezést terveztek, a vízemelő képesség 4 m3 tett ki.
Négy gőzgép került beépítésre egyenként 140 m2 fűtőfelülettel.
A feltárást az akna lemélyítése után azonnal megkezdték. 1897 február 2-án a széntelepben levetőt kaptak, bár az előzetes felmérések alapján felvetőre számítottak. Ezért a szivattyúk beépítéséig (1898 május 10) a feltárást felfüggesztették. (Nyílván nem akartak a víz elleni védelmet szolgáló berendezés nélkül a víznívó alá hatolni)
Ezután történt 1898 szeptember 17-én este 1/2 8-kor a vízbetörés.
A munkahelyet délelőtt az üzemvezető még bejárta és semmi gyanús tényt nem figyelt meg. A vájár jelentése szerint este 1/2 8-kor mennydörgésszerű dörrenést hallotak, és a szén néhány méterre az oldalakból kidobva feküdt. Meglehetősen jelentős víz tört be, amelyet a szivattyú még könnyen tudott emelni. Az ácsolatokat pótácsolatokkal erősítették meg, fellépő nagyobb nyomást jobban ellensúlyoza. E közben a ropogás ismétlődött, a vízmennyiség növekedett, amelyet már a maximális fordulatszám mellett sem tudott a szivattyú emelni. 18-án a víztükör az aknatalp felett 45-métert ért el , úgyhogy az ennek megfeIeIő tengerszint feletti magassága 127,09 méter volt. Sem a légakna 116,3 szintjéről Tokod felé tisztaszénben haladva indult műveletek, sem az A-akna 133 szinti rakodója nem kerültek viz alá. Később innen indítottak az A és B-akna közti terület kutatására műveleteket"
Egy idő után a szivattyú felszíni részét karbantartás miatt le kellett állítani, így a vízszint tovább emelkedett, ehhez még a fentről betörő csapadékvíz is hozzájárult.
December 9-én a szivattyú üzemét felvették és izgalommal várták, hogy a több hét óta víz alatt álló szivattyú a vizet emeli-e. Bár a szivattyú jól működött, a vízszintet alig sikerült csökkenteni. Ennek oka, hogy a számítások szerint a betörő víz mennyisége 10 m3/ óra volt.
A terepen járva persze az aknáknak, a kazánházaknak már csak a nagyon hozzávetőleges helyét lehet megtalálni, de ahhoz is jelentős képzelőerő kell.
Jó szerencsét!
2023.10.14
Alapozó bejegyzések:
