Jó szerencsét!
A dorogi bányászat kezdeteihez köthető a három akna története. Több forrás is említi az itt feltárt széntelepeken zajló műveleteket. Ami érdekes, hogy ilyen közel a településhez is zajlott bányászat.
Erről a területről már van képi dokumentáció.
Facebok csoportból:
Egy sikló is épült, ami a mostani Hungária lakótelep melletti Hegyalja utca vonalában volt. Felszíni bányavasút kötötte össze a Jenő és Ferenc-aknákat. A kitermelt szenet siklóval gazdaságosan szállíthatták a dorogi osztályozóhoz.
Lássuk sorban az aknákat és említésüket.
Árpád-akna:
Árpád-akna:
Schmidt Sándor könyvéből:
"1905-ben a dorogi Kőszikla északi tövében az említett régi bányászat nyomain elindulva (1843-ban zajlott némi bányászat de hamar felhagyták), lejtaknát telepítettek Árpád-név alatt, amely 25° dőléssel 163m kihajtás után +115,5 m magasságban a széntelepet elérte és azt 250 méter csapáshosszban feltárta. Árpád-akna felszerelése teljesen primitiv, 2 kis lokomobil kazánjával vízemelésre alig volt berendezve...de a szén rossz minősége miatt is 1909-ben e bányászatot felhagytuk.
Az Árpád-aknával feltárt szénmennyiség 630.000 q volt, melyből 1905-től 1909-ig 467.315 q-t termeltünk ki. A településnek a tokodi határ felé eső részét találtuk már nyugodtabb fekvésben, azonban annak feltárása éppen az említett felszerelési nehézségek miatt nem sikerült. Hogy érdemes-e a jövőben még e területtel foglalkozni, azt csak néhány fúrás döntheti el, miután az aknából feltárt teleptől észak felé nem messze kell lennie annak
a nagy vetőnek, melynek mentén e széntelepülés a budapest-bécsi országút közelében nagy mélységbe csúszott le."
Székely Lajos könyvéből:
"1869-ben egy esztergomi társaság (Burány Károly, Schwaroz József, Pisauth István) megszervezvén a község szénjogának bérletét, a Kőszikla északi, meredek oldalához tapadt lencseszerű kiképzésú széntelep feltárésára a későbbi Arpád-akna mezejében 32 m mély aknát telepitett... A bánya mívelésével a szén rossz minősége miatt 1878 körul felhagytak. 1889-ben a Kőszénbánya és Téglagyár Rt. megszerezte a szénjogot, mely késöbb az Esztergom Szászvári K.B. Rt. birtokába jutott. Mivel a Tömedék-akna elfúlása miatti széntermelési hiányt kis befektetéssel járó feltárásból akarták pótolni, a régi bányászat nyomán elindulva 25 fok dőléssel telepitette 1905. évben az Apád-lejtaknát...
Nem voltak berendezkedve nagyobb vízemelésre, holott vizfakasztás történt, s a szén rossz minősége miatt 1909-ben a bányászatot felhagyták. Emlitett vizbetőrés 1906. szeptemberében törtent a 120,3 m szinten. A viz
mészkóből fakadt ami mellett a közlét hajtották és oly nyílásokon át ömlött, amelyekbe az emberi kar bedugható volt A vizmennyég 600 l/percre emelkedett, de betongáttal elzárták. Hozzájárult a beszüntetéshez a szállítás nehézsége is, mert lófogaton kényszerültek a szenet a dorogi osztályozóhoz elszállítani. A szállítási költség 13 Ft/q-t tett ki."
Tóth Tibor könyvéből:
"A terület újranyitása és lefejtése,többszöri kísérlet után (1920,1940—1945. Barinka János, 1950. külfejtés)
csak 1961-1966 között történik meg."
Ferenc- és Jenő-akna
Időrend Tóth Tibor könyvéből:
Ferenc-akna:
1911. szept. 2-án telepítik a 141 m-es Ferenc-lejtősaknát, amely siklóval szállít a dorogi osztályozóhoz.
1912. január 150 1/p-es vízbetörés a 131 m-es szint fölé kényszeríti a művelést. Augusztus 20-án a vízszint alatti bányaterek elfulladnak. A felvetett területre külszínről mélyítenek új ereszkét.
1915. február 4. Dolina összeomlásra visszavezetett rengés tönkreteszi az É-i mező vágatait.
1917. A művelést befejezik.
Jenő-akna:
1913. A Kőszikla É-i peremén egy különálló lencse lefejtésére létesítették a Jenő-lejtaknát és tárót,amely
1917-ig üzemelt. Ezalatt a becsült szénvagyonának mintegy kétharmadát fejtették le
A terület újranyitása és lefejtése,többszöri kísérlet után (1920,1940—1945. Barinka János, 1950. külfejtés)
csak 1961-1966 között történik meg.
A Ferenc-aknáról illetve annak vízbetöréseiről hosszan értekezik mind a földtani könyv három szerzője , mind Schmidt Sándor. A földtani könyv értekezését a bejegyzés végén olvashatjátok.
Schmidt Sándor könyvéből:
"A dorogi bányászat életrekeltése céljából ugyancsak a dorogi Kőszikla északkeleti lábánál 1910-ben 3 fúrást mélyítettünk le, melyek átlag 5,4 m vastag széntelepet fúrtak át (50. sz. térkép). E széntelep kiaknázása céljából telepítettük a 50. számú térképen bemutatott Ferenc-aknát. A 141 m hosszú lejtős akna 1911 év végén létesült, annak alapfolyosóját a víznívóba helyeztük és ezzel az alap folyosóval a mészkőhöz simulva, a széntelepet megszakításokkal 810 m hosszban tártuk fel, majd egy külön lencsére a Jenő-lejtősaknát telepítettük. Ferenc-
akna, melynek szénminősége eléggé kedvező volt és a feltárt 2,500.000 q szénvagyonból 1,834.000 q szenet termelt ki, 1917. évben szűnt meg.
A telep dőlésében ugyanis a mélység felé hatoló ereszke elérkezett az Árpád-aknánál említett fő vetőhöz, mely a 180. és 221. számú fúrások bizonysága szerint a széntelepet 220—250 m mélységre vetette le, tehát minden kisérlet, hogy ez akna szénvagyonát a mélység felé növelni lehessen, kilátástalan volt.
Ferenc-akna termelését egyébként végnélküli sikló útján a budapest-bécsi és az esztergomi országútak alatt haladva át, a dorogi szénosztályozóhoz szállítottuk le, és annak jó minőségű szene nagyban emelte a bizalmat bányászatunk iránt, melyre a további vállalkozásnak szüksége volt."
A földtani könyvből:
"A Ferenc-akna. A z 1911. évben telepitett lejtő-akna mélyítése alkalmával + 119,15 m t. sz. f. magasságba érve éppen az alapfolyosó felhajtását kezdték meg, amikor 1912 január havában a telep harántolása által megütött mészkőpúpból 160 l vizet nyertek (14. ábra felső rajza). Az alapfolyosót erre a víztükör magasságra telepítették. A 7 m-rel a víz veszélyes szint alatt kihajtott folyosóban, 50 m-nyire a lejtőaknától, É-ra, ugyanazon év augusztus havában a Ny-i folyosó odal laza szenéből vízszivárgás jelentkezett, mely csakhamar 6,46 m3-re gyarapodott s aug. 20-án a megfelelő szivattyúval el nem látott lejtő-aknát már a +126 m-ig, tehát az alapfolyosóig elöntötte. (14. ábra alsó rajza)
Hogy a vizet állandóan az alapfolyosó talpa alatt lehessen tartani, dec. 25-én egy 500 literes szivattyút helyeztek üzembe, majd 1913 okt. 26-án egy másik 300 literes szivattyút is, amelyekkel a szükséghez mérten emelték a vizet. 1915 febr. 4-én érdekes jelenség mutatkozott. A vízbetörések ugyanis flexurás vetődés mentén következtek be, mely vetődésnek nyugati oldalán a széntelep kb. 34 m-el magasabban fekszik. Ennek a magasabban fekvő bányamezőnek északi részében a vágatok, bár fejtések csak a déli részben voltak folyamatban, teljesen összementek, anélkül, hogy előzetesen bármely törött ácsolat vagy más jel ily nyomásra utalt volna. Egy hét múlva a hirtelen jött nyomás már megszűnt, úgy, hogy a vágatokat ismét kiácsolhatták s ekkor kitűnt,hogy a fedő és a szén épen megmaradtak, de a repedezett fekvő mészkő sziklái nyomultak fel a vágatokba. A vágatok összemenésével egyidejűleg a lejtőakna szivattyúja néhány perc alatt kiemelte a vizet a szívókosárig, utána pedig órákig tartott, míg a víztükör ismét felemelkedet.
A szívócsövet meghosszabítva, majd a szivattyút is lejebb szállítva a víztükröt 4 m-el leapaszthatták, sőt a vízhozam Schmidt Sándor szerint 80 l-re csökkent. E jelenség azzal magyarázható meg, hogy a vágatok összemenésével kapcsolatos rázkodtatás folytán a víz járat keresztszelvénybe valahol tetemesen megszűkülhetett. A víztükör alászállását a grafikon szemlélteti, a szivattyúzott vízmennyiségekre vonatkozó fel-
jegyzéseik azonban sajnos elvesztek.
Időközben, az 1914. év áprilisában 8 m-rel az alap folyosó alatt egyik ereszkében újabb kisebb vízbetörés következett be. E víztükör, melyet az ábra II. vonala jelöl, + 126 m-ben állott meg s ezt szintén szivattyúzták és belőle pl. 1914 októberben 130 litert emeltek. Ugyanez év szeptember havában Schmidt Sándor az alapfolyosón, körülbelül a régi nagy 3,5 m3-es vízbetörés helye felett, a fekvőt harántoltatta s alig néhány méterre egy tágasabb hasadékvíz járatot ért el, melyben a víztükör a folyosó talpa alatt 0,6 m-el tehát +126 m magasságban állott. A mészpátkéreggel bevont vízjárat szélessége mintegy 0,6-1,0 m-esnek bizonyult, s egy zsinórra kötött kő benne 20 m-nél mélyebbre is lebocsátható volt. Víztükrének magasságát a grafikon III. vonala mutatja. A megütött hasadékvízjárat igen alkalmasnak mutatkozott iszapolási kísérletek végzéséire s ezeket már 1914 szeptemberében el is kezdték. Szept. 28-tól okt. 11-ig 17-98 m3-es részletekben összesen 407 m3 tömedékiszapot bocsátottak az üregbe, mely mennyiség az 1915. évi február 7-i utolsó adaggal 425 m3-re emelkedett. Az első iszapadag beeresztése alkalmával a víz nagy dörejjel a főtébe csapott és erre alászállott a víztükör, de másnapra ismét a régi magasságig emelkedett fel. Az iszapolás a vízhozamban lényeges változásokat nem okozott, csak az első iszap leerésztésire emelkedett a víztükör az aknában és az ereszkében 5 cm-el. A víztükör általános emelkedése következtében az iszapolási kísérleteket , nemkülömben az ereszkében a sziviattyuzást beszüntették.
Schmidt Sándor szerint 1914 márc. 20-ától szeptemer 30-áig 668 mm csapadék esett, mire a grafikon tanulsága szerint a víztükör magassága erősen emelkedett és 1915 április— május havában már 1,5 m-el állt az eredeti +126 m felett. A felemelkedő víz az alapfolyosón kifolyt, úgy hogy emelkedésének mérése céljából gátakat kellett emelni. Az ereszke gátját csakhamar sülyesztették, hogy a víz lefolyhasson, míg a hasadékvíz járat gátja megett a víztükör 1916 július-szeptember havában már 1,8 m-el emelkedett + 126 m fölé.
Időközben a lejtőaknától É-ra lévő főereszkében is több ponton vizet kaptak és ennek kiemelésére egy 300 literes és egy 200 literes szivattyút építettek be, melyekkel a betörő vizet egy ideig a régi szinten tartották. De midőn a vízveszélyes szint feletti teleprészeket lefejtették, s a főereszke teleprészénék alsó padjának lefejtése közben a mészkövet több helyen megütötték, belőle mindig több és több víz tört elő, ezt a két szivattyú már nem tudván kiemelni, a Ferenc-akna üzemét 1917-ben beszüntették.
A Ferenc-lejtaknában végzett víztükörmérések nyújtják az egyedüli ily irányú rendszeres megfigyelési sorozatot. Nagyon sajnálatos, hogy vele egyidejűleg más helyen eszközölt mérési sorozat nem áll rendelkezésünkre,
melyek az itt nyert eredményeiket igazolnák. Mint az előzőkből ugyanis kitűnik, a víztükör emelkedése az iszapolási kísérlet folyamán állott be, mely jelenség tehát a beeresztett futóhomokban működlő kapillaritáis útján való emelkedésnek is volna tulajdonítható. Hogy ez még sem volt az egyedüli ok, azt az Ágnes-aknabeli kavernára vonatkozó feljegyzések látszanak igazolni. A z Ágnes-lejtőaknánaik +132,5 m magasságban fekvő alap folyosóján ugyanis a víztükör az óv egyik részében az alapfolyosó alatt marad, míg az év másik szakáiban annak talpa fölé emelkedik. Már most egyik feljegyzés szerint az Ágnes-akna nagy kavernájában a víztükör magassága 1915 jun. 30-án 134,147 m volt. mely adat szintén kb. 1,6 m emelkedésre vall.
Megjegyzendő még, hogy a megadtatt magasságok a régi méreteknek felelnek meg, új mérési adatok pedig nem állanak rendelkezésünkre."
Jó szerencsét!
2023.10.28.
Bányászat történelem 32. Dorog bányászata, általános ismeretek
Bányászat történelem 33. Dorog, A-akna 1895-1905 (1925)
Bányászat történelem 34. Dorog, Ágnes-akna 1908-1950
Alapozó bejegyzések:
