Jó szerencsét!
A szénmedencénkben igazi külfejtésre alkalmas széntelepülés három helyen volt, ez az egyik. (A másik kettő Ebszőnybánya és Mogyorósbánya.) Bajna, Hantospusztai-terület a Sárisápi Alagúti bányaüzem része volt. 1983-tól 1992-ig üzemelt. Kezdetben csak külfejtés zajlott, de amikor 1989-ben meddő vastagsága már elérte a 60 métert átváltottak földalatti termelésre.
Fotó: fentrol.hu
Fotó: Hartyán Csaba
Fotó: Ladányi András könyvéből
A következő három fotó Dorogi Károly gyűjteményéből származik:
A már szokásos módon időrendben a következő események zajlottak a területen:
A kutatásról Dr. Guttman György lenti írása számol be.
Bajna Hantos-pusztai felszínközeli szénelőfordulás kutatása, termelésbe vonása
A fenti mű kivonata:
"A dorogi medence D-i határa mentén elhelyezkedő bajnai barnakőszén-előfordulás ÉNy-i kb. 1,0 km2-es."
"Az első fúrást 1921-ben mélyítették le. Ez szénre produktív volt, feltehetőleg azonban annak gyenge minősége miatt a kutatást akkor nem folytatták. Ezt követően a Gerecse DK-i előterének komplex földtani kutatása keretében (1980-81-ben) került sor Bajna területén is kutatófúrások mélyítésére és felszíni geofizikai mérésekre."
A korábbi években végzett különböző — térképezési, geofizikai, mélyfúrási — kutatások eredményei alapján került sor a hantos-pusztai szénterület kiválasztására, ill. kutatására, ahol 20— 40 m felszínközeli mélységben, 2— 8 m vas- tagságot is elérő közepes minőségű (fűtőérték 8— 12 MJ/'kg) erőművi felhasználásra alkalmas eocénkorú barnakőszén-előfordulás volt ismert.
Ha ügyesek vagytok a fenti térképen megkeresitek a A-A' metszetet és akkor ezt látnátok a föld alatt:
Ha még ügyesebbek akkor a B-B' metszetet is látjátok:
Az 1983-ban elvégzett kutatás során 10 db fúrást mélyítettünk a területnek felszínhez közel eső széntelepet tartalmazó részére. Ezek közül 6 db harántolt műrevaló széntelepet.
Vállalatunk 1983-ban külszíni bánya nyitását kezdte meg, amely nagyon rövid idő alatt — még 1983
decemberében — termelni kezdett.
A felszínközeli széntelep megismerésére 1983-86 között összesen 42 db részletes fázisú fúrás és 14 db termelési fázisú fúrás mélyült 3200 m-es összmélységgel, 7,0 M Ft vállalati összköltséggel.
A fúrásokat — néhány az OFKFV által mélyítetten kívül — a Dorogi Szénbányák Fúrási Üzemrészlege mélyítette, feldolgozását, a kutatási jelentéseket pedig a Dorogi Szénbányák Tervező Iroda Mérnökgeológiai Szakosztálya állította össze.
A termelés 1983 végén indult be. A széntelep letakarása gépi technológiával, földgyaluval (szkréperrel), a kemény homokkőpad sziklabontó szerelékes dózerrel történik. A humuszos termőtalaj letakarását és deponálását külön végzik, és a rekultiváció során az visszatöltésre kerül. A nyersanyagot bontófejes,kanalas kotrógéppel termelik ki.
A kitermelt barnakőszenet billenős tehergépkocsik szállítják a mintegy 16 km-re fekvő tokodi szénosztályozóba, ahonnan tovább vasúton a felhasználó Tiszapalkonyai Hőerőműbe szállítják.
A vetőkkel határolt széntelep a felszín alatt 20-70 m mélységben helyezkedik el.
A fajlagos takaró vastagság 4— 15 m3/t között változik. (A gazdasági számítás alapján a külszíni művelésre még gazdaságos fajlagos takaróvastagság határa 8,0 m 3/t értéknél húzható meg.)"
Ladányi András könyvéből:
Külfejtés:
"Vállaltunk - mint megrendelő - 1983. szeptember 13-án vállalkozói szerződést kötött a VOLAN 21. sz. Vállalattal a
meddő letakarítására és az ehhez kapcsolódó kiegészítő tevékenységek elvégzésére, továbbá a szén rakodásával és fuvarozásával kapcsolatos feladatok elvégzésére, hányóképzésre.
A kivitelezésben résztvevő alvállalkozók: Tiszai Vízügyi Igazgatóság (TIVIZĪG), Szarvasi Mélyépítő Vállalat, Veszprémi Mélyépítő Vállalat. A Dorogi Szénbányák Vállalat a külszíni fejtés nyitási és üzemelési műszaki tervét a rekultivációs tervvel együtt a Mátraaljai Szénbányák Tervező Irodájától rendelte meg.
1983. október 1-jén megkezdődött Rába-Steiger, valamint Pull földgyalukkal a nyitóárok mélyítése, december 1-re a nyitóárokban elérték a széntelepet, majd még december hónapban 27.118 to szenet ki is termeltek
A szenet kezdetben 10 db az Kraz tip. tehergépkocsival az új-ebszőnyi szénbunkerekhez, majd később a tokodi osztályozóhoz szállította a Volán 18. sz. Vállalat, mint alvállalkozó.
A letakarásnál a felső termőtalajt külön hányóra deponálták, melyet a rekultiváció során a meddőhányó letakarásánál fel lehetett használni. A meddőzés 6-8 m-es szintosztásokkal történt, a generál rézsű dőlésszöge 42 fok volt.
A csapadékvíz összegyűjtésére a bányagödör legmélyebb pontján egy zsompot alakítottak ki, melyből 5 m3/ p teljesítményű búvárszivattyúval történt a víz kiemelése. A meddőt fejtőnyársas Kamatsu dózerrel lazították, vastagabb homokkőpad esetén pedig a lazítás ANDO robbanóanyaggal történt.
A különböző szerkezetű padok rézsű dőlésének helyes megválasztása lehetővé tette, hogy a művelés során jelentős nagy rézsű-suvadás ne történjen.
Külfejtési technológiával 60 m mélységig történt a művelés. A külső meddőhányó rekultivációja során az
elegyengetés után a földgyaluk felszedték a korábban deponált termótalajt, és a rekultiválandó területen szétterítették kb. 1 m vastagságban. Majd a felszínre a Bajnai MgTSZ szénport és istállótrágyát terített szét. szénporból 300 mázsa/ha istállótrágyából 1000 mázsa/ha, mészporból 20-25 mázsa/ha szórtak szét, melyet traktorral betárcsáztak a földbe. Kísérletként lucernát vetettek bele, mely bőséges termést hozott.
Az 1988-ban rekultivált terület 10,3 ha volt."
Judit-aknai művelés:
"A külfejtés keleti részén továbbra is indokolt volt a külfejtéses technológiával történő művelés. A bányagödör Ny-i és D-i oldalán már meghaladta a fedéréteg a 60 m-es magasságot. Az elvégzett gazdaságossági számítások eredménye a mélyművelési mód alkalmazását tette indokolttá. Ennek műszaki előkészítésére az 1-es számú Táró kihajtására került sor 1989. márciusában. A táró Ny-i irányban a meddő alá bebújva a +166-os szintről a + 65-ös szintig 110 m hosszban lett behajtva. Biztosítása Z-3 nyitott íves TH-val történt, az első 30 m-t lőttbetonos fala-zással biztosították.
A táró végétől E-i és D-i irányban került sor a 2-es és 3-as kutatóvágatok kihajtására. A bányagödör K-i sarkából a +173- as és a +176-os szintekről mélyült be az 5-ös számú és 10-es
számú légvágat, illetve menekülővágat. A 2-es számú kutatóvágat a külfejtés Ny-i szélével párhuzamosan, az 5-ös és 4-es számú vágat pedig a külfejtés D-i peremével párhuzamosan
lett kihajtva és összekötve; megtörtént az áthúzó szellőztetés valamint a menekülési lehetőség biztosítása
Ezek a vágatok tulajdonképpen a kutató-, feltáró- és a szálítóvágat funkcióját is betöltötték. Ugy az E-i, D-i és Ny-i
fejtési területek előkészítése is ezekről a vágatokról történt. Biztosításuk 2-3-as TH nyitott íves. Az 5-ös és 10-es
legvågatok első 30 méterét itt is lőttbetonos módszerrel tettékállékonyabbá. A 4-es és 5-Ös vágatokban 800 mm-es gumiszalagokat szereltek, melyek szenet a külszínre szállították.
A művelési területet E-i, Ny-i és D-i fejtési tömbökre osztották, fejtésre előkészítésük a 3-as, 2-es és 4-es alapvágatokból úgy történt, hogy a határ felé haladva 60 m-es nyitóvágatokat hajtottak, a végéből hazafelé haladóan párhuzamosaraz alapvágattal történt a légvágat kihajtásaA nyitóvágatból indult az omlasztásos, 60 m-es homlokszélességű frontfejtés HBT támmal, SVS-2-es acélsüveggelbiztosítva.
Az első front 1990. december hónapban indult. Az É-i tömbben előkészített K-2-es omlasztásos frontfejtés 60 m
homlok szélességű és 300 m-es kifutású volt. Itt alkalmaztak a bányaüzem történetében először pajzsos biztosítású, széngyalus jövesztésű fejtést.
A Gninik-pajzsos fronton sok gondot jelentett, hogy a külszinről beszivárgó, csekély mennyiségű víz hatására a pajzs többször megsüllyedt, a lassú előrehaladás miatt pedig a homlokon számos főteomlás nehezítette a művelést. A Judit-aknai fejtésekből 1991 évben 85.000 tonna szenet termeltek A K-2-es pajzsos frontról 58.000 tonna szén került ki. mező bezárásáig összesen 124.909 tonna szén kitermelésére került sor.
Bezárása a vállalat felszámolása miatt történt meg."
Jó szerencsét!
2023.06.16.
Alapozó bejegyzések:
