Bányászkör Instant Túrák

banyaszkor

banyaszkor

Bányászat történelem 50. Mogyorósbánya, Falusi (1828-1874)-, és Gyertyános területe 1828-1871?

2024. február 10. - Fődíszpinty

Jó szerencsét!

A két területet egyben érdemes tárgyalni, már csak azért is mert a termelési és egyébb adatokat Schmidt Sándor és Székely Lajos is egyben adja meg. A szövegek  és az eredeti térképek az ő könyveikből származnak, az én szavaimat vastag betűvel jelöltem. 

A lenti szövegrészletek az aknák és területek tekintetében eléggé zavarosak, felsorolnak több olyan aknát amit máshol nem említenek, hiányzik több olyan amit más említ, vagy a néváltozatok miatt nem igazán követhető a történet...

Működési idők tekintetében sem vagyunk jobb helyzetben, hiszen Hantken Miksa 1871-ben már  említi a " Gyertyános" területen létező bányákat, de Schmidt Sándor csak 1875 utánra teszi a bányatelkek adományozási évét. A háromszerzős földtani könyvben egy mondat utal a kezdetekre:

" A mogyorósi széntelepeket 1828-ban kezdték mívelni...."

Térkép Schmidt Sándor könyvéből:

mogyoros-bajot_terkep.png

A térképen a 3. terület a "Falusi bányák",  1.-2. a "Gyertyános".

Rövid időrend Tóth Tibor könyvéből:

1812. Weissenberger és társai bérbe veszik a Vallásalapítvány területének szénjogát.

1838. Miesbach Alajos veszi át a bérletet.

1840-ben a község D-i részén eocén telepet is feltártak, de nem művelték (palás volt).

1851-1854. Lelő- és Vízakna építése. Henrik-akna telepítése. Henrik II. akna mélyítése. III-as és IV-es szállítóaknák mélyítése. Működtek még: Magdaléna, Carolin, Alois, Jozefin, Laurenz aknák, a Il-es légakna és a Kutató akna.

1858. Alajos, József és új Magdolna aknák mélyítése.

1862. A Ferenc-József táró építése.

1883-ra tehető a mogyorósi bányászat ideiglenes felhagyása.

Az első szöveges forrás 1871-ből Hantken Miksa könyve. 

"Az Öreghegy északi oldalán (ez a Duna felöli oldal) a mogyorósi és bajothi patak között egy, több árok által átszelt, fensík emelkedik , melynek magasabb emelkedései nyugatnak a Buzás-, keletnek a Fehér Kereszt- és közöttök a Szarkáshegy. E fensíkon léteznek a jelenleg mívelés alatt álló szénbányák."

Ha a fennsíkról beszélünk akkor a "Falusi bányaterület"-ről lehet szó, hiszen ezek vannak inkább fennsíkon. A Szarkási bányák inkább a völgyben voltak.

"Az Öregkő és a Köleshegy közott egy hosszúkás dombhát huzódik , melynek déli oldalán a régibb, jelenleg abba hagyott szénbányák léteztek."

"Hogy pedig a Köleshegy alkotásában az Eocén képződménynek a fentebbi csoportoknál régibb rétegek is résztvesznek, kétséget nem szenved, minthogy a Köleshegy nyugati oldalán mélyesztett aknában az Eocén barnaszén telepekre akadtak; de ottlétemkor a bánya nem volt járható.  A közlöttek szerint az ottani széntelep
igen palás, tisztátlan, ennélfogva mívelésre nem érdemes."

Ez a földrajzi nevek és az égtájmegjelölés egyértelműen azonosítható módon a "Gyertyános" területére vonatkozik. A könyv megjelenési évéből (1871) arra lehet következtetni, hogy jóval régebben volt termelő bánya ezen a területen.

Schmidt Sándor könyvéből:

 "A mogyorósi széntelepeket (ez az általam Falusi és Gyertyános néven jelölt terület) 1828-ban kezdték művelni. 1840-ben Miesbach Alajos vette bérbe, kitől 1860-ban Drasche Henrich vette át.  A Drasche által 1869-ben alapított Kőszénbánya és Téglagyár Társulat Pesten Részvénytársasag 1874-ben a bányászkodást itt beszüntette. Mogyorós község területe alatt a szén tulajdonjoga a Magyar Katholikus Vallásalapé...Bányatelkek közül a József, Ferenc es Rezső adományozási éve 1802, ami arra enged következtelni, hogy a bányászat elöször ezen a lerületen folyt, (Falusi bányák) 1875-ben adomanyozták a Gyula és Géza, míg 1891-ben a Kálmán-nevü bányatelkeket. (Gyertyános).

Falusi bányák

1. IV-es szállítóakna, 2. II-es szállítóakna, 3. Heinrich I-es akna, 4. Heinrich-táró, 5. Heinrich II-es akna

kepernyokep_2023-12-16_110423.png

"Gyertyános"

A beszámozott bányák:

1. Magdaléna-akna, 2. Carolina-akna, 3. II-es légakna, 4. Alois-akna, 5. Michael-akna 6. Josefin-akna,

7. Vinczenz-akna, 8. Wilhelmina-akna, 9. Laurencz-akna, 10. Kutató-akna

kepernyokep_2023-12-20_113327.png

Schmidt Sándor könyvéből származó képen az aknák mélységei:

kepernyokep_2023-12-20_154035.png

A termelés mennyisége:

kepernyokep_2023-12-20_155238.png

 

A másik forrás Székely Lajos könyve, bár jóval Schmidt Sándor után íródott, sokkal több információt tartalmaz. Lássuk:

"A mogyorósi oligocén széntelepeket 1828-ban kezdték művelni. Minőségi okból és a nehéz szállitási viszonyok miatt 1874-ben a bányászatot beszüntették (csak a "Falusi bányákra", vagy az itt nem tárgyalt szarkási bányászatra vonatkozik azt nem tudom). Folytatásra csaknem 70 év múlva, a második világháború idején került sor. A bányászat a község közvetlen közelében, attól nem sokkal északra (Falusi bányák) és dél-nyugatra (Gyertyános) folyt. Az északi terület a szarkási szénterület folytatását képezi, a település is azonos. Néhol a telepek egyike-másika elvékonyodik.

Az 1840-es években a nagysápi és a szentkereszti utak találkozása közelében a község déli szélén az eocén telepet feltárták kutató aknával. (A mai kerékpárút "teteje", vagyis a kereszt környéke)1905. évben e nyomon elindulva 2,5 öl vastag eocén telepet tártak fel, de mivel palás volt, nem művelték. Schmidt Sándor kb. 340 m elvetési magasságú vető által öszszegyűrt rögnek tartotta. A medence más helyén észlelt fúrási bizonytalanságok miatt azonban e terület eocen széntelep szempontjából való produktivitását valószínűnek vélte, s 1918-ban a paleocén szénvagyont itt 1,7 millió t-ra becsülte. Újabb megítélése szerint azonban fejtésre érdemes paleocén szénvagyont e területen nem tartanak nyilván. Emlitésre érdemesnek tartom, hogy egy 1867-ből származó hivatalos feljegyzés szerint Mogyorós falutól délre az erdőben 18 öl mély aknaban 15 láb vastag földgyantás palában hüvelyk vastagságú széntelep volt. 22 öl távolságig haladva nem javult a minőség, amely az ebszőnyi előforduláshoz hasonló minőségű volt.

A különböző időpontokban végzett fúrások, kutatások még tetemes oligocén szénvagyont mutattak ki. A produktiv terület természetesen a községi határnál nem ér véget és egykor virágzó bányászat alapjául szolgálhat.
A terület déli részének és a szarkási területtel szomszédos régi József-bányának (József-bányatelekre gondolhat) lefejtése 1860. év előtt történt. A Henrik-aknai mező Szarkással határos területén nyitott aknák évszámát, már a  századunk elején régi térképek alapján Henrich József által készitett térképből ismerjük."

Sajnos a térkép nem olvasható:

46.png

"A mező (Falusi bányák) dél-nyugati részén mélyitett Lelő- és vízakna 1851-ben épült. Henrik-aknát 1853-ban, a II. szállitóaknát 1854-ben a III. és IV. szállitóakát 1856-ban mélyitették. Az aknaterületek határát rendszerint vetők képezték. Az aránylag sűrű aknatelepítés oka legtöbb esetben az aknapillér elhagyása következtében fellépő nyomás volt, Ebben az esetben a kis mélység miatt az akna karbantartása helyett új akna mélyitését vállalták.

*A mező nyugati határa levető volt, a levetett telep kutatása víz miatt elmaradt. Az északnyugati mező
aknaterületeit elválasztó vetők iránya kb. É-D és keletről nyugati irányban süllyedt lépcsőket képeztek. A keleti fej-
tési határ közelében látjuk a szállitás megkönnyitésére készült Ferenc-József tárót,mely a bányatelek adományozása idején1862-ben létezett. A késöbbi térképen azonban már nem szerepel, de kissé eltolva a
Henrik-táró (térképen jelölve) látható. A térkép szerint (ugyancsak H.J. készítette) a Michaeli-akna (Gyertyános) már le volt fejtve,  Magdolna-, Károly-, Vilma-akna kifejlődtek,  Alajos-, József-aknák előkészítés alatt, az új Magdolna-aknát pedig éppen lemélyítették. (Ezek viszont a szarkási területen voltak.) A hasonló település következtében a fejtési módszer a szarkásihoz hasonló volt. Mint említettem az üzem beszüntetése után folytatásra a második világháború után került sor. " 

* a jelölt szövegrész az aknák és területek tekintetében eléggé zavaros, felsorol több olyan aknát amit máshol nem említenek, hiányzik több olyan amit más említ. Ráadásul a két terület aknáit össze vissza említi.

Frissítés: 2024.03.02.

Kedves túrázóbarátaimtól kaptam néhány képet: " Állítólag ezek régi bányák beszakadásai a mezőn" Kis munkával valószínűsíthető hogy ez tényleg így lehet:

messenger_creation_7d4f83cb-0191-4982-a27a-26a7d1db2260.jpeg

Valóban a Google térképen is láthatóak:

kepernyokep_2024-03-02_102650.png

kepernyokep_2024-03-02_102804.png

A saját térképemen georeferálás után egy régi térképpel kiderült hogy valóban bányaterület volt a mező alatt:

messenger_creation_2edfe6b0-43c4-4dd5-8558-058adcd4b66c.jpeg

Jó szerencsét!

2024.02.09.

Alapozó bejegyzések:

Adatok, képek rendszerezése.

Földtan 1.rész

Földtan 2.rész

Források

Szakszavak

Vízveszély

Egyéb veszélyek

Bányászat történelem 49. Mogyorósbánya bányászata

Jó szerencsét!

Mogyorósbánya bányászatának története kisebb-nagyobb megszakításokkal közel két  évszázadot ölel fel. A kezdetekről szűkös forrásokat találhatunk, főleg térképes nyomait lehet megtalálni. Egyetlen festmény, rajz vagy fotó nem került elém az első 150 év történetéből. Ráadásul a források külön kezelik a Szarkási területet, noha annak egy része Bajót és Nyergesújfalu közigazgatási határa alatt található. Így akár lehetne egy külön Bajóti valamint Nyergesújfalui bejegyzést is írni. ( Ráadásul tényleg említenek a források 3 aknát a nyergesi területen.) Amiért ezt nem teszem az azért van, mert ellentétben a Miklósberki résszel a szénterület illetve a bányatelkek egy tulajdonosnál voltak, így nem álltak meg a föld alatt ha átlépték a terület határát.

Jellegzetessége volt az itt folyó bányászatnak, hogy ha valami történt egy táróval vagy aknával, akkor azt felhagyták és építettek egy másikat. ( Akik rendszeresen olvasnak azok tudják, hogy ez ennek a kornak a jellegzetes bányaművelési módja. Így volt Miklósberekben és Ódorogon is.)

A térképes rekonstrukció lehetővé teszi jó néhány akna és táró helyszínének a beazonosítását. A lenti térképen számokkal jelölve három jól elkülöníthető területet lehet felfedezni:

Térképrészlet Schmidt Sándor könyvéből:

mogyoros-bajot_terkep.png

Georeferálás után összevetve a mai térképpel:

kepernyokep_2023-12-16_110237.png

Tóth Tibor térképén már négy terület látható:

20231228_111417.jpg

A keretekben jelzett területeket kissé önkényesen elneveztem, hogy érthető módon lehessen megírni ezen helyszíneken zajló bányászat történetét. Mogyorósbánya bányaterületeit így a fentiek alapján négy részre osztottam.

1. Szarkási bányaterület, fekete keretben, eredeti térképen a 4. jelzés.

A térképen kivehető bányatelek nevek: Anna-, Barbara-, János-, Márton-bányatelek.

A beszámozott bányák:

1. I-es légakna, 2. Ferdinánd-akna, 3. Óriás-táró, 4. Anna-akna, 5. Prímás-táró, 6. Vilma-akna,

7. Ferenc József-táró

kepernyokep_2023-12-20_113555.png

 

2. "Falusi bányák", piros keretben eredeti térképen 3. jelzés.

A térképen kivehető bányatelek nevek: Márton-, József-, Ferenc-, Dezső-bányatelek.

A beszámozott bányák:

1. IV-es szállítóakna, 2. II-es szállítóakna, 3. Heinrich I-es akna, 4. Heinrich-táró, 5. Heinrich II-es akna

kepernyokep_2023-12-16_110423.png

3. "Gyertyános" kék keretben, eredeti térképen 1-2. jelzés

A térképen kivehető bányatelek nevek: Dezső-, Gyula,-, Kálmán- bányatelek.

A beszámozott bányák:

1. Magdaléna-akna, 2. Carolina-akna, 3. II-es légakna, 4. Alois-akna, 5. Michael-akna 6. Josefin-akna,

7. Vinczenz-akna, 8. Wilhelmina-akna, 9. Laurencz-akna, 10. Kutató-akna

 

kepernyokep_2023-12-20_113327.png

 4. Tanbánya területe 1954-1994 (Tóth tibor térképén a zöld terület) és a Külfejtés. 1990-1991. 

A piros vonalak a felszíni bányavasútak nyomvonalai. A piros jel a 10-es út melleti vasúti rakodó helye volt. A kis rövid piros vonal a Fő utca felé pedig a meddőhányó siklója.

kepernyokep_2023-12-20_113704.png

20231228_111432.jpg

A Külfejtés helye nagyon sokáig számomra elég bizonytalan volt, de Molnár Márknak köszönhetően meglett a helyszín. Milyen ösztönösen vezettem a Tanbánya-kör útvonalát, hiszen elég közel vezet hozzá a nyomvonal.screenshot_20231228_133110_locus_map_classic.jpg

Jó szerencsét!

2024.02.02.

Alapozó bejegyzések:

Adatok, képek rendszerezése.

Földtan 1.rész

Földtan 2.rész

Források

Szakszavak

Vízveszély

Egyéb veszélyek

 

Bányászat történelem 48. V. Közbevetés, A Bányászkör Kesztölcön: Lencsehegy-kör

Jó szerencsét!

A kesztölci kis körünk a Lencsehegy-kör. 

Ez a kör a számunkra kedves bányászati emlékhelyek megtekintésén kívűl, talán a Pilis északi nyúlványának a legszebb kilátóhelyeit is felfűzi. Ehez mérten persze a legtöbb szintet is e kör bejárói teszik meg túrájuk során. 

hu_tura_lencsehegy_0.png

termeszetjaro_eremfoto.jpg

A kör kezdőpontja az Esztergomi utca-Bánk Bán utca kereszteződésénél lévő kis téren található Bányászemlékhely. (1. ellenőrző pont)

kesztolc_taro_banyaszemlekmu.jpg

Ha háttal állunk az emlékműnek akkor jobbra indulunk felfelé, a "névtelen" utcán érünk az Iskola utcához. Ezen haladva jutunk el a templomhoz vezető Temető utcához és a temetőben megkereshetjük a Bányásírokat, mely a Lencsehegyi szerencsétlenségben elhunytaknak állít emléket. A kódot a temető mindkét bejáratának közelében elhelyeztük. Ha a temető zárva van kikerülhető a Temető-utcán és az abból jobbra kiinduló földúton. (2. ellenőrző pont)

img_20210428_172049.jpg

Innen egészen a Pilis gerincéig követjük az itt-ott nehezen járható és jelzésekben szegény zöld + jelzést. Ez a híres-hírhedt Postás út.

img_20210428_175203.jpg

img_20210518_175635.jpg

A gerincen a zöld sáv keresztezésnél a balra fordulás előtt találjuk a kódot. (3. ellenőrző pont)

img_20210518_174934.jpg

Innen a zöld jelzést követve, erről rövid kitérőket téve kedvünkre válogathatunk a kilátóhelyek közül, de a kódot az Öreg-szirtnél találjuk. Balra a merededélyen kell felkaptatni, érdekes, de nem hivatalos piros-fekete jelzéseket lehet itt-ott találni. (4. ellenőrző pont.)

img_20210428_182918.jpg

A zöld jelzést követve a Pálos-kert érintésével jutunk le a Szőllészeti útra majd ezt elhagyva jobbra a Cseresznyéskert úton haladva (ez késöbb földúttá változik) érünk bele a kőbánya szervízútjába. Itt jobbra majd a meddőhányó oldalánál balra térve felmászunk a meddőhányóra, de a bánya területére a belépés szigorúan tilos. (5. ellenőrző kód)

lencsehegy_pick_jozsef_gyujtemenye.jpgVisszatérve a szervízútra azon ereszkedünk le a sorompóig, a  Lencsehegyi-bánya volt bejáratának a közelébe. (6. ellenőrző pont)

(Innen kalandos, kissé nehezen követhető az útvonal, amennyiben erre nincs kedve valakinek, akkor csak a legrövedebb úton sétáljon vissza a kör induló pontjához.)

Lefelé indulunk a bitumenes úton, majd a fás rész után balra egy gyenge traktorúton megyünk tovább, ezt követve jobbra kanyarodunk és egy tanya rossz kerítése mellet érünk vissza a zártkertes övezethez és a Szőllészeti út keresztezéséhez. Itt jobbra fordulunk majd az első földútnál ami letér a bitumenes útról balra térünk. Egy kis dombocska megmászása után következik egy"s" kanyar jobbra-balra,  majd egy rövid szakasz után lefele jobbra és a földutas kereszteződésnél jobbra fordulva érünk le az óvóda kerítése mellé. Egy utolsó jobbos után érünk az Iskola utcára, ahonnan már csak néhány lépés az emlékmű, vagyis a kör induló pontja. (7. ellenőrzö pont)

Jó szerencsét!

2024.01.27.

Bányászat történelem, 45. Kesztölc bányászata 1970-2003

Bányászat történelem, 46. Kesztölc, Lencsehegy I. 1970-1986

Bányászat történelem, 47. Kesztölc, Lencsehegy II. 1982-2004

Alapozó bejegyzések:

Adatok, képek rendszerezése.

Földtan 1.rész

Földtan 2.rész

Források

Szakszavak

Vízveszély

Egyéb veszélyek

Bányászat történelem, 47. Kesztölc, Lencsehegy II. 1982-2004

Jó szerencsét!

Ez egy rendhagyó poszt lesz, hiszen ez oly annyira a közelmúlt története,  olyan videós dokumentumok állnak rendelkezésre, hogy felesleges minden leírt szó. Végignézve a Youtubon fellehető videókat, néhányat kiválasztva ajánlóval, időjelekkel ellátva teszem közzé, megkönnyitve ezzel a megnézésüket.

Fotó: Pick József gyűjteménye

legakna_torony_foto_pick_jozsef.jpg

 

 

lencsehegy_molnar_mark_29.JPG

De mindenekelőtt emlékezzünk meg szénmedencénk utolsó 1988.12.04. 11:15 tömeges bányaszerencsétlenségéről. A lenti szöveg Kesztölc honlapjáról származik:

"A lencsehegyi bányaüzem 1988. december 4-én termelő műszakot tartott. Az 52-es számú csapat kamrafejrésében a szokottnál is gyorsabban kívántak haladni a termeléssel. A kamrafejtésben tartózkodó vezető vájár és főaknász úgy gondolta, hogy a gyorsabb szénomlasztás elérése érdekében ismét egy provokációs robbantást kellene végrehajtani. Ilyen műveletet végrehajtani csak a bánya vezető mérnökének tudtával és engedélyével lett volna szabad, ám az ő engedélyét ezúttal mellőzték. A munkát irányító diszpécser tudott a műveletről, azonban ő sem tiltotta meg a művelet elvégzését, mindössze különböző követelményeket támasztott vele szemben. A robbantómester összeállította a robbantáshoz szükséges berendezéseket, majd 11:15-kor végrehajtotta a provokációs robbantást. A robbantó által előidézett detonációt egy hatalmas erejű erejű második megrázkódtatás, egy szénporrobbanás követte. Az óriási erejű detonáció a bánya 800 méternyi távolságban lévő részein is a földre döntötte az ott dolgozókat. a szénpor robbanásától 200 méteres távolságig égtek meg a bányászok.A lángok nyomán nagy mennyiségű szén-monoxid szabadult fel. A robbanás tönkretette a járatok világítását, a bánya telefonhálózatát és jelentős károkat okozott a berendezésekben. A járatok nagyon rövid idő alatt megteltek füsttel.

A robbanás után azonnal megkezdődött a mentés. A személyes életvédelmi készülékeknek és a korábbi mentési gyakorlatoknak köszönhetően a mélyben dolgozó bányászok nagy része saját maga, illetve bajtársai segítségével el tudta hagyni a járatokat. Bányamentő csapatok érkeztek Oroszlányból, Tatabányáról és Dorogról, az odalent terjedő mérgező gázok miatt a katasztrófával sújtott 52-es kamrafejtésbe csak ezek a speciálisan felszerelt egységek tudtak lemenni. Ők találták meg az áldozatok holttesteit, az utolsó holttestet este hét órára tudták a felszínre emelni. A helyszínre nagy számú mentőautó is érkezett, amelyek a győri, esztergomi és budapesti kórházakba szállították a sérülteket. Az áldozatok többségével valójában nem maga a robbanás, hanem a szén-monoxid-mérgezés végzett. A robbanásban 9 magyar és két lengyel bányász halt meg. A kórházakba kerülteknek különböző fokú égési sérülései voltak, illetve metán- és CO-mérgezést szenvedtek."

A lenti fotók Dorogi Károly gyűjteményéből származnak:

dorogi_karoly_gyujtemenye_lencsehegy_1_1.png

dorogi_karoly_gyujtemenye_lencsehegy_2_1.png

dorogi_karoly_gyujtemenye_lencsehegy_3_1.png

dorogi_karoly_gyujtemenye_lencsehegy_4_1.png

dorogi_karoly_gyujtemenye_lencsehegy_5_1.png

dorogi_karoly_gyujtemenye_lencsehegy_6_1.png

dorogi_karoly_gyujtemenye_lencsehegy_7_1.png

 

A lenti két korabeli híradó részletet találtam:

https://nava.hu/id/369356/

https://nava.hu/id/414068/#

Fotó: Molnár Márk

lencsehegy_molnar_mark_13.jpg

Íme a Lencsehegy II-es bánya története videókban elmesélve:

Az lenti két videó Magyarfelvi Imre feltöltése.

Az első a bányaépítésről készült dokumentumfilm olyan szerkesztett formában látható, melyből a riportok hiányoznak.

https://www.youtube.com/watch?v=nMMkuYw0dPc

A második videóban Dr. Tóth István meséli el a bányaépítés történetét ezt 7:30 ig láthatjátok utána a Dorogi bányászatról és a településről készült filmet tekinthetitek meg.

https://www.youtube.com/watch?v=UFsv7ADS5Oc

Fotó: Gondos Árpád

lencsehegy_scharff_gondos_arpad.jpg

A fenti két videó az alább belinkelt fílmből lett összevágva.  35:45-től  Turcsányi Mihály osztávvezetővel folytatott beszélgetés illetve az ő kommentárjával ellátott rész látható , amelyben részletesen mesél a kivitelezés folyamatáról és az építés nehézségeiről. 49:20 tól Kapolyi László akkori ipari miniszter beszél, majd az 58. perctől a Bajnai külfejtésről látható néhány snitt. A végén a soha el nem érkező dicső jövőről beszélnek.

https://www.youtube.com/watch?v=u_nxLZX88sk&t=3209s

A Reimann Miniverzum videós gyűjteményéből látható Fehér Ernővel készített beszélgetés, amelyből megtudhatjuk, hogy az ünnepélyes gombnyomás idején, még nem is volt termelés, csak a régi bányából küldhettek fel mutatóba néhány tonna szenet :

https://www.youtube.com/watch?v=bOnN6MCbX0Q

Ez a  9 perces film jó képet ( bár nem jó minőségben) ad a lent folyó munkákról zajokról:

https://www.youtube.com/watch?v=cDuHdLSyzOM&t=119s

A lenti fotó készítője szerint az utolsó termelési nap: 2003.10.17.

Fotó: Id. Sasvári Géza 

image001.jpg

image002.jpg

 

Jó szerencsét!

2024.01.19.

Bányászat történelem, 45. Kesztölc bányászata 1970-2003

Bányászat történelem, 46. Kesztölc, Lencsehegy I. 1970-1986

Alapozó bejegyzések:

Adatok, képek rendszerezése.

Földtan 1.rész

Földtan 2.rész

Források

Szakszavak

Vízveszély

Egyéb veszélyek

 

Bányászat történelem, 46. Kesztölc, Lencsehegy I. 1970-1986

Jó szerencsét!

A bánya történetét két könyv és nyílván több újságcikk dolgozza fel, a lényeges adatok Tóth Tibor és Ladányi András könyvéből származnak. 

Fotó: Pick József gyűjteménye.

lencsehegy_pick_jozsef_gyujtemenye.jpg

Térkép Tóth Tibor könyvéből:

kepernyokep_2023-12-06_131208.png

Fotó: Pick József gyűjteménye

lencseghegy_2.jpg

Lencsehegy I-es bánya időrendje Tóth Tibor könyvéből

1970. A szállító lejtősaknát 305 m-es, a léglejtős-aknát 285 m-es hosszban hajtották ki TH gyűrű, illetve betonidomkő falazattal biztosítva.

Fotó: Pick József gyűjteménye

am5.jpg

1971. A szállító lejtakna elérte a +185 szintet, ahol 250 m hosszú alapvágat készült el. A léglejtakna +130 szintjén 270 m légvágat készült. A + 130-as szinten szivattyúkamrát építenek 4 m3/p kapacitással. A szállító lejtősakna +193 szintjén csapásmenti szállítóvágatot képeztek ki és összekötve a +216 szinti kutatóvágattal megkezdik az 1-1,2 m-es Il-es és az 1,6-1,8méteres III-as telep lefejtését.
A + 130-as szintről hajtott gurítóval a +137 szinten megütik az V-ös telepet, amelyben csapásvágatot hajtanak Ny felé. A három pados V-ös telep 2,8-3,2 m vastagságú. 1000 m3/p teljesítményű szellőztetőt szerelnek fel; elkészül a műút.

Kép: Ladányi András könyvéből

20231207_170502_1.jpg

1972. A + 130-as szinten elkészül a robbanóanyagraktár és megindul a Ny-i irányú feltárás. A külszínen elkészül a műhely épülete.

1973.  Kiépítik a tűzvédelmi iszap és vízvezeték hálózatot. Külszínen elkészült a vízmű, a csatornahálózat, a műhely és a porta, megkezdődik a csilleforgalmi épület alapozása, elkészül a széntároló bunker. Üzemeltetésre átadják a szállító lejtősaknát (a végleges szállítóberendezésével), a széntároló bunkereket és az előosztályozót.
Elkészült a fürdő, a lámpakamra, a kazánház, a külszíni transzformátor ház. Üzembe helyezik a 3000 m3/p teljesítményű ventillátort.

Fotó: Pick József gyűjteménye

lencsehegy_pick_jozsef_gyujtemenye_1.jpg


1975.  Az alapvágattól É-ra frontfejtésekkel művelték az V-ös telep két- helyenként három padját. A felső padban sikerrel alkalmazták a széngyalut. A II. félévben elkészül a léglejtősakna személyszállító berendezése. Júl. 1-vel befejeződik a Lencsehegy beruházási programjának megvalósítása.

1977. A K-i mező +95 szintjén, K-i irányban, a határpillérben és az üzemhatáron túl is folytatták a kutatást. Siklómezőt képeztek ki. A mezőrész V-ös telepét frontfejtéssel, az I., II. és III-as telepet-kisebb területen-
kamrafejtésekkel művelték. A frontfejtésben széngyalut üzemeltettek. Első ízben alkalmaztak sűrítettlevegős munkahengereket az egyedi acéltámok beépítésének megkönnyítésére.

1978. A +96 szintről a + 26-os szintig mélyítik le a K-i III-as ereszkét. Az itt talált telepek közül
csak az V-ös volt műrevaló. Ennek fejtési előkészítését végezték el.

1979. A K-i mezőben befejezték a III-as ereszkeikutatásokat, megkezdték a terület fejtését és előkészítették (V-ös telepben) a K-i ereszke és a robbantóanyag-raktár pillérének fejtését. Az utóbbi terület művelését októberben kezdték vegyesbiztosítású, iszaptömedékes frontfejtéssel.

1980. A DNy-i mező feltárását és előkészítését ÉNy-i irányban folytatták. A +67-es szinten ütötték meg az I-es telepet, amelyben acéltámos frontfejtést alakítottak ki. A frontfejtés egy szakaszának 1980. május 9-én
történt összeomlása súlyos tragédiát okozott: 6 bányász életét követelte.

1981. A mezőben szállítási rekonstrukciót hajtanak végre. Az V-ös telepben a -10-es szintig hatolnak le. A fakadó rétegvizek kezelésére szivattyúkamra építése válik szükségessé.

1982. A +130-as szintről megkezdik a Lencsehegy II lejtősakna kihajtását a második támadási pontról.

1983. A bányamezőben kutatás már nem folyik, a már előkészített telepeket fejtik.

1985. A maradék területeken a Lencsehegy II bányamezőben bevezetni tervezett új tecnológiákat használják. Év égén a két bányamezőt összevonják, és a területet Lencsehegy II-ről művelik.

Jó szerencsét!

2024.01.12.

Bányászat történelem, 45. Kesztölc bányászata 1970-2003

Alapozó bejegyzések:

Adatok, képek rendszerezése.

Földtan 1.rész

Földtan 2.rész

Források

Szakszavak

Vízveszély

Egyéb veszélyek

Bányászat történelem, 45. Kesztölc bányászata 1970-2003

Jó szerencsét!

A Kesztölcön zajló bányászkodás sokkal rövidebb időtávot ölel fel, mint amit a többi  bányásztelepülésünknél láthattunk. Kissé eröltetve, de két részre bontható az itt folyó munka. Mindkét bánya a Pilis kesztölci nyúlványának végén látható kőbánya alatti területen volt.

Amiért mégis érdemes a történetet két részben tárgyalni, az a források, sőt a személyes visszaemlékezések bőséges tárháza. Több száz fényképből lehet válogatni, persze ez inkább a Lencsehegy II-es bányára vonatkozik. Csak ami a könyvekben olvasható az több mint száz oldalnyi dokumentum, így most a bőség zavarával küzdök. Igyekszem megmutatni egy két érdekes dolgot, s némi videós linkel tudom még közelebb hozni az itt zajló bányászatot.

A lenti képen az 1. jelölt terület feletti részen volt Lencsehegy I. és értelem szerűen a 2. jelölés a Lencsehegy II. bánya.

Fotó: Fentrol.hu 

lencse.png

A lenti szöveg Ladányi András könyvéből jól megvilágítja miért volt szükség új bányaterület keresésére és termelésbe vonására:

"A Lencsehegyi barnakőszén medence a Dorogi-medencétől tektonikailag elválasztott szénmedence, amelytől ÉK-re helyezkedik el. A szénterület Kesztölc község és Esztergom város dobogókői út által határolt külterülete közé esik. Földtani, rétegtani szempontból a Borókás területére mutat hasonlóságot Az analógiát leginkább az eocén felső- telepes összlet műrevaló vastagsági és minőségi kifejlődése jelenti, különbséget pedig a Lencsehegy területére jellemző vulkáni képződmények közbetelepülése mutat.

Az 1940-es évektől ismert a lencsehegyi szénterület kifejlődése és annak vízveszélyessége. 1955-56 években geofizikai mérések alapján a terület nagyvonalú földtani szerkezeti térképezése megtörtént. 1961 évben megkezdődött a fúrásos kutatás, ami 97 db fúrás lemélyítésével 1969 évben fejeződött be. A kutatási terület teljes egészében katonai lőtér területére esett. Emiatt a folyamatos munkavégzés nem volt biztosított. Ez a körülmény elsősorban a vékony telepi fornai rétegek mélyfúrási adatainak pontosságát érintette.

A Dorogi Szénbányák az 1960-as évek közepéig még több mint 2 M t jó minőségű szenet termelt. A 60-as évek végén az energiaracionalizálás, valamint a kiváló minőségű szenet termelő aknák (VI, XV, XVII, XII, Erzsébet-akna) sorozatos vízbetörések következtében bekövetkező elfulladása miatt a széntermelő kapacitás 75%-kal csökkent.

A dorogi bányászkodás fennmaradása érdekében a vállalatvezetésnek 1970-74 között nagy erőfeszítésekkel sikerült vállalati beruházásként két kisebb kapacitású  ( Lencsehegy I. és új-ebszőnyi bányamezőket megnyitni. Nyilvánvaló volt azonban, hogy a szénmedence hosszabb távú jövőjét csak egy nagy kapacítású és korszerű vízvédelemmel ellátott bánya megépítése szolgálja. Ennek keretében indult meg az alsó eocén szénvagyonra épített Lencsehegy II. bánya tervezése is" 

Fehér Ernő szavaival:

"Lencsehegyen valójában két bánya működött. Az öreg bányát 1971-ben saját  erős beruházásban nyitotta meg a Dorogi Szénbányák, a sorozatos bánya elfulladások következtében kieső kapacitásainak pótlására. A szűkös anyagi lehetőségek miatt, egy takarékos infrastruktúrájú, 200 et/év kapacitású üzem épült a nem vízveszélyes, középső-eocén szénvagyon leművelésére. Az 1,0 -3,0 m vastag telepeket egyedi támos, omlasztásos front és pásztafejtésekkel termelték ki. A zömmel fabiztosítású vágatokat robbantással és kézi rakodással hajtották. A bányában, a termelő munkahelyek környékét kivéve, még csillével történt a szén és a segédanyagok szállítása. Az
alkalmazott egyszerű és élőmunka-igényes technológia ellenére a bánya medence legtermelékenyebb egysége lett, ami az itt dolgozó bányászok szorgalmán kívül, a kedvező kőzetviszonyoknak és a minimális vízfakadásnak volt köszönhető. Az öreg bánya főfeltáró létesítményei, az új bánya kiépítése után, 1986-ban feladásra kerültek, mig a fejtési területek önálló bányamezőként még 1990-ig termeltek.

Mivel az öreg bánya elégtelen infrastruktúrája nem tette lehetővé a vízveszélyes alsó-eocén telepek megnyitását, ezért 1981-ben a Dorogi Szénbányák, az eocén-program keretében, bankhitelből megkezdte a Lencsehegy II bányaüzem építését. A beruházás megvalósítása nélkül a Dorogi-szénmedencében már 1990 körül befejeződőtt volna a termelés, igy a vállalatnak létkérdés volt az eocén-programban való részvétel. Talán ezzel magyarázható, hogy a beruházási dokumentáció alábecsülte a kockázati elemeket és rendkívül optimista változatban szerepeltette a termelési, termelékenységi értékeket.

Lencsehegy I. 1970-1986

Fotók: Pick József gyűjteménye

lencsehegy_pick_jozsef_gyujtemenye.jpg

Lencsehegy II. 1982-2004

legakna_torony_foto_pick_jozsef.jpg

Fotó: Molnár Márk gyűjteménye

lencsehegy_molnar_mark_13.jpg

Ez volt az a bánya ahova még nekem is volt lehetőségem lejutni. Az is lehet, hogy e látogatás alatt történt meg a  bányászati "dallamtapadás". Az sem elhanyagolható, hogy a barlangászathoz remekül lehetett használni az innen kapott akkumulátoros lámpákat (ahogy mi neveztük kutya, hiszen szűk barlangi járatokban lecsatoltuk a derekunkról és a nadrágszíjjon húztuk magunk után). Csak van némi bányász kötődésem!

A lenti képen szokásomhoz híven meghúzodva, a hátsó sorban a sárga és fehér kobakos fiúk között:

Fotó: Hohl Zoltán

fb_img_1700481085212.jpg

Jó szerencsét!

2023.12.30.

Alapozó bejegyzések:

Adatok, képek rendszerezése.

Földtan 1.rész

Földtan 2.rész

Források

Szakszavak

Vízveszély

Egyéb veszélyek

Bányászat történelem 44. IV. Közbevetés: A Bányászkör Dorogon, Reimann-altáró-kör

Jó szerencsét!

Dorogról indulak a nagy köreink:

Szent Borbála-kör 87 km, Schmidt Sándor-kör 54 km , Hantken Miksa-kör 32 km, 

Valamint természetesen a dorogi kiskör is:

Reimann-altáró-kör 12 km.

reimann-_altaro-kor_jelveny.jpg

termeszetjaro_eremfoto.jpg

A saját szabályainknak megfelelve most a Reimann-altáró-kör bejárásán érintett útvonalat és az ehhez tartozó emlékpontokat vesszük sorra.

rak2.jpg

A kör a Reimann Miniverzum udvaráról indul, itt található a Reimann-altáró bejárata valamint az 1. ellenőrző pont.

Fotó: Pick József gyűjteménye

banyavasut_dorog_5_solymar_judit.jpg

Innen a körforgalmat érintve a Kálvária út - István király utca - Templom tér - Mária-barlang - Ady Endre utca útvonalon érjük el a Kálvária-dombot és az aknatorony emlékművet. A 2. ellenőrző pont ettől lejjebb a mobiltorony közelében lévő VIII-as akna emlékműnél található.

Fotó: Pick József gyűjteménye

viii_aknai_torony_1938-ban.jpeg

A Panoráma út - Árpád út - Csolnoki-út útvonalon hagyjuk el a települést a Tömedék-akna városrészen keresztül. A kék jelzésen haladva majd balra térve az utolsó ipari épület mellett, egy keskeny völgyön keresztül érünk fel a Fehérhegyi bekötő útra, melyen lefelé haladva, később jobbra élesen visszafordulva térünk rá a Homokvasút nyomvonalára. A szemből érkező földútnál jobbra elindulunk felfelé és így érjük el a 3. ellenőrző pontot a VI-os akna emlékművét.

Fotó: Pick József gyűjteménye

img_20220816_143522.jpg

Hosszan haladunk tovább az erdei úton, erről nem térve le, amikor is balról érkező keresztező útnál  jobbra fordulunk. Az út mellet feltűnnek a világháborús lövészárkok nyomai. Éles balkanyarral fordulunk rá a volt homoksikló nyomvonalára.

Fotó: Pick József gyűjteménye

h003.jpg

A keresztező útnál jobbra megyünk, majd utána ismét jobbra térve találjuk meg a táblával jelzett utat, ami felvezet a Henrik-hegyi kilátópontra, a 4. ellenőrző ponthoz.

292599413_5287924634576801_8076510383248826305_n.jpg

Itt visszafordulva egyenesen hagyjuk el a hegyet egy keskeny meredek ösvényen, amely levezet Csolnokra. A Szénbányászok útja - Béke úton, majd egy kis jelzett ösvényen érjük el a Szent Borbála templomot és a Csolnoki Bányász Múzeumot és kocsmát. Itt található az 5. ellenőrző pont.

A múzeum udvara szabadon látogatható, az épületen belüli kiállítás megtekintéséhez előzetes bejelentkezésre van szükség.

Csolnokot a Fenyves utcán keresztül úgy hagyjuk el, hogy jobbra az utolsó ház mögé kanyarodó ösvényen kanyarogva, majd a Gete utca végén balra betérve az erdőbe találjuk a 6. ellenőrző pontot Vadasparknál.

img_20200803_185346.jpg

A park mellet lefelé indulva érjük el a kék jelzést, majd ezen haladva a Miklós-akna emlékhelyet és pihenőt mely a 7. ellenőrző pont.

Fotó: Pick József gyűjteménye

miklos-akna_foto_geiszler_jozsef_gyujtemenye_2.jpeg

Tovább haladva egyenesen a kék jelzésen, jobbra egy táblával jelölt kis ösvény vezet a Tömedék-aknai sikló-alagútba, melyet rendbehoztunk és így átjárhatóvá vált.


siklo_alagut_munkalatok_9.jpeg

siklo_alagut_munkalatok_2_1.jpg

Visszaérünk a lakott területre, ahol is a Mátyás király utcán haladva hagyjuk el a kék jelzést. Leérve a lámpás kereszteződéshez itt balra fordulva haladunk a körforgalomig és utána a már ismert úton vissza a Reimann Miniverzumhoz ahol beolvassuk a záró kódot.

Jó szerencsét!

2023.12.29.

Bányászat történelem 32. Dorog bányászata, általános ismeretek

Bányászat történelem 33. Dorog, A-akna 1895-1905 (1925)

Bányászat történelem 34. Dorog, Ágnes-akna 1908-1950

Bányászat történelem 35. Dorog, Árpád-, Ferenc-, és Jenő-akna 1905-1966

Bányászat történelem 36. Dorog, B-akna 1893-1897

Bányászat történelem 37. Dorog, Henrik-akna 1850-1902

Bányászat történelem 38. Dorog, Miklós-akna: 1919-1974

Bányászat történelem 39. Dorog, Reiman(Dorogi)-altáró 1919-1990

Bányászat történelem 40. Dorog, Samu-akna 1891-1960

Bányászat történelem 41. Dorog, Tömedék-akna

Bányászat történelem 42. Dorog, VIII-as akna 1935-1960

Bányászat történelem 43. Dorog, XXI-XXII-es akna 1957-1987

Bányászat történelem 43. Dorog, XXI-XXII-es akna 1957-1987

Alapozó bejegyzések:

Adatok, képek rendszerezése.

Földtan 1.rész

Földtan 2.rész

Források

Szakszavak

Vízveszély

Egyéb veszélyek

 

Bányászat történelem 43. Dorog, XXI-XXII-es akna 1957-1987

Jó szerencsét!

Dorog utolsó bányája volt e két akna. Természetesen az épületeknek és az Ágnes-telep házainak sincs már nyoma, de ha a területen sétálunk, a bozótharc sikeres megvívása után az emlékműveken kívül is lehet látni nyomokat az utakból, kőkorlátokból, házakból... 

Az akna termelvényét a már megismert altárón szállították Dorogra. Majd amikor a dorogi osztályozót leszerelték akkor:

Idézet Molnár Márk írásából:

"Az altáró egyedül a dorogi, a jelenlegi Baumit porta szomszédságában található XXI-es akna szenét szállította Annavölgyre, onnan 1985-ig a kötélpálya vitte Tokodra. Ez azt jelentette, hogy a szén a légvonalban 4 kilométeres távolságot 11 kilométeren tette meg. 1985-től a kötélpálya is leállt, a további két évig a Pálinkás-tárón kiszállított szenet tehergépkocsik hordták Tokodra."

Éles szeműek észrevehetik a lenti két kép között a különbséget! A tornyok nem egyformák, pedig ugyan ott készültek a képek! Segítek: az első képen az aknamélyítő tornyok vannk, itt még építés alatt vannak az aknák, a másodikon pedig már a termelő üzem látható.

Fotó: Solymár Judit

xxi-xxii-es_akna_solymar_judit.jpg

Az aknák és az Ágnes-telep házai, háttérben a kőbánya. Fotó: Pick József gyűjteménye.

fb_img_1653837706293.jpg

1957-ben kezdik az aknák mélyítését. A külszíni és a bányabeli létesítmények beruházási munkája 1965-ig tartott (184 M Ft költséggel)

1962. IX. 1-én már két vágattal megkezdik az akna D-i mezőjének feltárását a -17 szinten.

1963. Megkezdik a mezőfeltáró ereszkék mélyítését.

1964. január 1-én az üzem termelésbe lép. A D-i részen két bányamezőt alakítottak ki (D I. és D II. mező).

1965. A XV—XV/A és XV/b ereszkékkel kialakították a D III. mezőt (a — 17 és —37 szintek között).

1965. Március 6-án beindul XXI. akna saját külszíni homokbányája.

1966. Az É-i irányban telepített előfúrások triász alaphegységet értek. A feltárt területet három oldalról vető határolja. A főtelep 4-4,5 m, a II-es telep 2,5-2,8 m, a közmárga 6 m vastag. A mezőt frontművelésre készítették elő, szállítását láncos vonszolókkal mechanizálták. Nov. 20-án a front légfeltörésének -14-es szintjén 120 1/p vízfakadás történt, amely nov. 22-én fokozatosan növekedve elérte a 18 m3/p-et. A főszivattyúkamra szivattyúinak sorozatos meghibásodása csaknem a bánya elfulladását okozta. A XXI-es aknarakodón a víz 2,2 m magas volt, amikor a szivattyúk kijavításával az intenzív vízemelés beindult. Folytatják a kutatást. 4-5 m vastag I-es és 10—14 m vastag Il-es telepet tárnak fel.

1968-as légvezetési bányatérkép részlete:legvezetesi_kivagas.png

1975. Az alagútpillér és az attól K-re fekvő terület kutatását és előkészítését folytatták. 

1976.  Jún. 12-ig elvégezték az ajtósgátak kijavítását és a nyomáspróba utána gátajtókat bezárták. A 12 hónapig tartó injektálási munkák után a gátak zárása sikeres volt. A víznívó jún.24-én érte el a nyugalmi szintet, akkor a -17
méter szinti gáton 12,7 a +0-ás szinti gáton 10,8 atm víznyomást mértek. Az aknapillérben kihajtott (ÉK —DNy-i irányú) K-i ereszkének az alagútszintre történő bekötéséről döntenek. A beruházás célja: egy új főszállító útvonal kialakításával az akna D-i, levetett területének feltárása, végső soron „XXI-es aknatermelő kapacitásának bővítése és szénvagyonnövelése.”

1977 júniusában indult meg az alagút VIII-as aknai szárnyvágatából (+134,1 m) az ereszke hajtása.

Térkép Tóth Tibor könyvéből. Ezen felfedezhető a fenti ereszke, valamint jelölve van az alagút illetve az aknák védőpillére. (Sajnos jobb minőségű térképet nem találtam.)

kepernyokep_2023-09-29_134337.png

1978. Az akna termelő tevékenysége teljes egészében az aknapillér területére korlátozódott. Július 1-én lyukasztott az új főszállító ereszke, megkezdhették az aknapillér teljes lefejtését. Folytatják a szénvagyon-bővítő beruházási program végrehajtását.

1979. A XXI-es aknamezőben kihajtott főszállító ereszkét BSZ-IV. típusú gumiszalaggal szerelik fel, megindultak az ajtósgátak pillérében lekötött az ún. mélyszinti terület 800 E tonnás szénvagyonának feltárására.

Fotó: Pick József 1985

xxi-es_akna_a_meszmubol_1985_pick_jozsef.JPG

1987-ben XXI-es akna bezárt.

Jó szerencsét!

2023.12.23.

Bányászat történelem 32. Dorog bányászata, általános ismeretek

Bányászat történelem 33. Dorog, A-akna 1895-1905 (1925)

Bányászat történelem 34. Dorog, Ágnes-akna 1908-1950

Bányászat történelem 35. Dorog, Árpád-, Ferenc-, és Jenő-akna 1905-1966

Bányászat történelem 36. Dorog, B-akna 1893-1897

Bányászat történelem 37. Dorog, Henrik-akna 1850-1902

Bányászat történelem 38. Dorog, Miklós-akna: 1919-1974

Bányászat történelem 39. Dorog, Reiman(Dorogi)-altáró 1919-1990

Bányászat történelem 40. Dorog, Samu-akna 1891-1960

Bányászat történelem 41. Dorog, Tömedék-akna

Bányászat történelem 42. Dorog, VIII-as akna 1935-1960

Alapozó bejegyzések:

Adatok, képek rendszerezése.

Földtan 1.rész

Földtan 2.rész

Források

Szakszavak

Vízveszély

Egyéb veszélyek

 

 

Bányászat történelem 42. Dorog, VIII-as akna 1935-1960

Jó szerencsét!

A dorogi VIII-as aknáról sokan gondolják azt, hogy a Kálvária tetején lévő aknatorony az. Pedig nem! Az akna a mobiltorony alatti kis sík területen volt, ahol az emlékmű is megtalálható. Az akna történetéről Molnár Márk írása olvasható a banyaszkor.hu honlapunkon.

Fotó Dorogi könyvtár Helytörténeti gyűjteménye.

viii_aknai_torony_1938-ban.jpeg

Gyermekori emlékem, amikor felrobbantották az épületeket utána jártunk oda "slusszdrótót" gyűjteni. No meg rosszalkodni, hiszen az akna  lezáró rácsa nem sokáig tudott ellenállni a kíváncsi kamaszoknak. Így le is jutottunk néhány létrafordulót....

Időrend Tóth tibor könyvéből:

1935. május 8-án telepítik VIII-as aknát. Augusztusban indult az alagúti szárnyvágat építése is,amely 1936. március 1-re készült el.

Térkép Székely Lajos könyvéből:

kepernyokep_2023-09-26_151308.png

1937 októberig tartott a 438,6 m-es akna mélyítése és a vízvédelmi művek megépítése, de már áprilisban megkezdik a fejtést az akna védőpillére mentén. A -224-es szinti alapközle összetörése miatt Samu akna felé szállítottak és feküben hajtották ki az új alapköziét (-228 m-es szinten), amelyet TH gyűrűvel biztosítottak. 

Térkép Székely Lajos könyvéből:

viii.png

A fenti térkép georeferálva a mai térképre:

viber_kep_2023-09-26_13-29-51-581.jpg

1944. A IV-es lejtősakna 120 m hosszban kiég.

1945. A hadműveletek következtében a bánya elfulladt. Augusztusban 90 napi víztelenítés után lejutnak a -224-es szintre és újranyitják.

1951. dec. 18. Újabb tűz a Samu-aknai légvágatban, amely egy bányamentő halálát okozta.

1955. dec. 18. Vízbetörés a -300-as szinten, amely fokozatosan növekedve a -224 m szint alatti területet elárasztotta.

1956. ápr. 18-án a fakadó víz mennyisége már 18 m3/p.

1959. dec. 13-án megkezdték az akna pilléreinek visszafejtését. (A keleti irányú további kutatást leállítják.)

1960. IV.6-án a termelést beszüntették, IV. 8-án leállítják a vízemelést és az aknát feladják (V. 25.).

1969-ben az aknát bányameddővel betömik. (Ez érdekes, hiszen gyermekoromban a 70-es évek végén még jó pár fordulót le tudtunk mászni az aknában, és köveket is dobáltunk bele.)

Néhány érdekes esemény leírása Székely Lajos könyvéből:

"A telep mély fekvését (a tengerszint alatt 100-300 m) ellensúlyozta a triászmészkőtől elválasztó tetemes védőréteg. Ennek vastagsága 70 m körül mozog. A feltáró vágatokat mégis a legnagyobb óvatossággal, előfúrások védelme alatt hajtották ki. A fekü felé irányított fúrásokból csaknem minden esetben kaptak néhány liter vizet, amely azonban leapadt vagy teljesen megszűnt."

"A széntermelés folytonosságának biztositására nem várták meg a dorogi altáró 680 m-ből indított szárnyvágathoz csatlakozó akna lemélyítését és üzembehelyezését. Az eredeti 1938. január 1. helyett már az előző év áprilisában kellett Chorin Ferenc vezérigazgató rendeletére az akna védpillére mellett a fejtést megkezdeni. Ennek káros következményét az aknamező teljes lefejtésének befejeztéig kellett az üzemnek viselnie. A termelést a Samu-aknai (A fenti térképen látszik a lejtakna!) segédműveletekből megindították,vállalva a többszörösen megtört szállítás tetemes többletköltségét és a víz elleni felkészülés elmaradásából eredő minden kockázatot A VIII. akna mezejében termelt szén tehét a Samu-akna IV. lejtaknájából mélyitett V. lejtős aknán (késöbb a VI. lejtős-aknán) át jutott a Samu-akna földalatti rakodójára, ott a Miklós-akna aljára,majd mozdonyszállitással a dorogi osztályozóhoz."

Ez azt jelentette, hogy a földalatt eljuttaták a szenet a Samu-akna földalatti rakodójához, ott felszínre emelték, siklóval felvitték a Miklós-aknához. Ennek a siklónak az alagútja látogatható, átjárható. Majd Miklós-aknán leengedték az altárószintre a csilléket és így jutott el a dorogi osztályozóhoz.

Jó szerencsét!

2023.12.16. 

Bányászat történelem 32. Dorog bányászata, általános ismeretek

Bányászat történelem 33. Dorog, A-akna 1895-1905 (1925)

Bányászat történelem 34. Dorog, Ágnes-akna 1908-1950

Bányászat történelem 35. Dorog, Árpád-, Ferenc-, és Jenő-akna 1905-1966

Bányászat történelem 36. Dorog, B-akna 1893-1897

Bányászat történelem 37. Dorog, Henrik-akna 1850-1902

Bányászat történelem 38. Dorog, Miklós-akna: 1919-1974

Bányászat történelem 39. Dorog, Reiman(Dorogi)-altáró 1919-1990

Bányászat történelem 40. Dorog, Samu-akna 1891-1960

Bányászat történelem 41. Dorog, Tömedék-akna

Alapozó bejegyzések:

Adatok, képek rendszerezése.

Földtan 1.rész

Földtan 2.rész

Források

Szakszavak

Vízveszély

Egyéb veszélyek

 

Bányászat történelem 41. Dorog, Tömedék-akna

Jó szerencsét!

Ez az akna, illetve ennek a történe jól megmutatja, hogy az elemi erőkkel való küzdelem mennyire része a bányászok életének. A lenti képen látható akna telep mellett sétálunk el amikor a kék jelzésen Csolnok felé megyünk. A támfal mellett vezet az út, ez még a mai napig látható, valamint ha felmegyünk a telekre az útról, akkor megtalálható a bányatiszti ház alapja, és még az akna helye is.

Fotó: Dorogi Könyvtár Helytörténeti gyűjteménye:

img_20220816_143614.jpg

1893-94. A Samu aknától DNy-ra lemélyítik a145 m mély, falazott Tömedék-aknát.

1904. dec. 9. Tömedék-akna 5 m3/p vízbetöréssel elfulladt, az aknát a 163,3 m-es szintig betömik.

1912. szept. 25. Megkezdik Tömedék-akna víztelenítését. A munka nyolcszori ismételt elfulladás után sikerrel végződött. A víztelenítést lejtős-aknákon keresztül végezték.

A víztelenítés történetét Schmidt Sándor részletesen leírja, ezt a bejegyzés végén egyben olvashatjátok.

Székely Lajos összefoglalása szerintem jól megvilágítja micsoda hősies küzdelem volt ez az elemi erőkkel:

"1912-ben folyamatba tették Tömedék-akna víztelenítését. Kivitelezésre a lejtaknát választották, mert az a vízszintig jó állapotban volt s a függőleges akna különben is vasdarabokkal és törmelékkel volt tele. 1913. február havában leértek a 79-es szintre, ahol a lejtakna törésben állt, ezen nem sikerult áthatolni. A vizemelés itt 570 l/perc volt, feltehetően a vágatok időközbeni összedagadása következtében. Április hóban trafóhiba következtében a lejtakna ismét víz alá került, mert a beépitett 4 db 2,2 m3/perc összteljesítményű szivattyú leállt. A régi lejtakna törései miatt szeptemberben új lejtaka mélyítését kezdték el a régitől 160 m-rel nyugatra és 79 m szinti alapközléjével 60 m után elérték a széntelepet. A vizemelés 2 m3/perc volt. A régi vágat megfúrása után
légzsákból fojtógázok és metán áramlott ki, amely fel is robbant. A gázokat követő víz elfullasztotta a lejtaknát. Még 8-szor fulladtak el törés, villamos zavarok miatt."

Az tény, hogy amikor a tőkések a sorozatos elfulladt bányák miatt már nem láttak fantáziát az itteni bányászkodásban, akkor a Tömedék-akna víztelenítése teremtette meg az alapot a Dorogi Szénmedence további sikeres működéséhez.

Schmidt Sándor könyvéből:

"A program adva volt: a termelés fokozásával anyagi erőt gyűjteni, egyik elfúlt akna víztelenítésével pedig bebizonyítani azt, hogy a vízveszély tényleg leküzdhető természet adta nehézség, mellyel a harcot felvenni jó
reménységgel lehetséges. E program megvalósításához különösen kedvező atmoszférát biztosított vállalatunk igazgatósága elé az ugyanez időben beterjesztett egy másik szakvélemény bányászatunk jövőjéről, mely szerint  termelésünk évről-évre apadni fog, míglen 1916-ban az itteni bányászat megszűnik."

1913. dec. 24. Az akna víztelenítésének sikeres befejezése. 

Schmidt Sándor könyvéből

"A víztelenítés 1914-ben fejeződött be, amikor is Tömedék-akna termelése 1925-ig nyugodt mederben folyt és a Samu-aknánál említett szénvagyonból 12 év alatt 7,841.560 q szenet termelt. A régiek által feltárt északi részt minden újabb vízfakasztás nélkül az akna közelében talált homokanyaggal iszapolva, zavartalanul fejtettük le"

1916 márciusában bányatűz zavarta meg a művelést, felszámolása 4 napig tartott.

1918 márciusában a betömött függőleges akna kitakarítása közben az akna hirtelen kiürült, az akna körüli vágatok felteltek iszappal.

1919. A szállítás egyszerűsítésére lemélyítik Miklós-fékaknát.

1923-ban az aknát bekapcsolják az alagútba. Jún. 19. Négy bányász halálos balesete robbanóanyag szállítás közben. 

Idézet Tittmann János könyvéből, a Népszava című napilapból:

"Hogyan történt a szerencsétlenség?


A mintegy 130 méter mély Tömedék-aknába Bohner György fölvigyázó vezetése mellett  4 bányász dinamitot szállított a földalatti raktárba. A dinamitot szállító csillében 75 kilogramm dinamitot és mintegy 500 darab gyutacsot eresztettek a föld alá a lőporoskamra ajtajáig. Az emberek már 25 kilogramm dinamitot és 500 darab gyutacsot vittek be a kamrába amikor, s ez csupán fölvetés, Egyed András 29 éves csillés a második 25 kilós ládát, amely tele volt dinamittal, kiemelte a csilléből és be akarta vinni a lőporoskamrába. Valószínű, hogy a  fiatalember elcsúszott és a dinamitot elejtette, amely rettenetes detonációval fölrobbant. A borzalmas robbanás megreszkettette az egész tárnát, sőt kihallatszott a fölszínre is. Alig ocsúdtak föl rémületükből bányászok, máris hozzáláttak a mentőmunkálatokhoz. Rendkívül óvatosan kellett a robbanás színhelyéhez közeledni, mert nem tudhatták, hogy az egész dinamitkészlet vagy csak egyrésze robbant föl. Amikor végre mintegy félórai munka után a széntörmelékeket eltakarították, elsőnek egy koromfekete, fölismerhetetlen emberformát találtak. Felszállították tárna bejárata elé és ekkor megállapították, hogy Egyed András 29 éves csillés. Nemsokára ezután pár méternyi távolságban csille mellett Ipoly lmre 46 éves vájárt találták meg akiben meg volt élet. Mesterséges légzést alkalmaztak, amely után  beszállították a kórházba. A csillétől pár lépésnyire volt a lőporkamra.
A nagy légnyomás betaszította kamra ajtaját, ahol Bohner György 50 éves felvigyázó, Frank István 23 éves vájár és Adamcsik György 16 éves csillésfiú holttestét találták. Ezt a három szerencsétlen embert légnyomás ölte meg. Külső sérülés alig volt látható rajtuk."

1925 júniusában a vízemelés 10 m3/p fölé emelkedik, az aknát felhagyják, víz alá engedik.

1927. július 26. Tömedék akna karsztüregeinek első sikeres elzárása megtörténik, de a homok tömedéket a víz kimossa.

1929-ben az aknát újra betömik és csak

1959-ben nyitják ki (VIII-as aknaüzem szervezetében).

1968. A felhagyás előtt álló mező még kitermelhető szénvagyona már igen vízveszélyes területen feküdt. E kockázat vállalásával kezdtek a + 20-as szint alatti terület feltárásához. A +21,7 m-es szintről ereszkét mélyítettek a +13,7 m-es szintre, ahol szivattyúkamra építéséhez kezdtek. A +10,7 szinten hajtott zsompvágatban V.23-án 12 m3/p vizet fakasztottak. A mező kis szénvagyona már sem a vízemelést, sem a víztelenítést nem indokolta, a mező víznívó alatti részét felhagyták és csupán a főereszke pilléreinek lefejtésére szorítkoztak.

1970. Miklós-mezőben a VI-os aknai alagútszárny pillérének fejtési előkészítését kezdik meg.

1973.  A mélyebb szintek víztelenítéséről lemondanak, megkezdik a visszafejtést. Elkészül a külszíni gurító, a VI-os aknai alagútszárnyat iszapdugóval lezárják.

1974. A mező visszafejtését befejezték. Az ereszkéket kirabolták és a mezőt az alagúti deltában (1600-nál) lezárták (falazták), a léggurítót beiszapolták.

1968-ban újranyitott mezőrészből 195 925 tonna szenet termeltek.

Schmidt Sándor: A dorogi bányászat életre keltése. — Tömedék-akna víztelenítése.

Az ismertetett tanulmány, mint már említettem is, s mint később részleteiben látni fogjuk, nem volt ugyan a vízkérdés megoldása, hiszen az optimista felfogás és megállapítás téves elgondolásból indult ki, mégis tagadha-
tatlan, hogy kiinduló pontja volt annak a sorozatos munkának, mely e kérdés tisztázásához közelebb hozott, s bizalmat keltett igazgatóságunkban a szükséges anyagi áldozatok előteremtésére. Miután azonban egészen természetes vott, hogy javaslatomat nem teheti egyszerűen 100%-ig magáévá társulatom igazgatósága és megszerezvén a medence összes elfúlt aknáit, azok víztelenítésére korlátlan anyagi lehetőségeket bocsásson rendelkezésemre, azért a bizalmat a megadott programunk fokozatos megvalósításával kellett bányászatunk jövője iránt megszerezni.

A program adva volt: a termelés fokozásával anyagi erőt gyűjteni, egyik elfúlt akna víztelenítésével pedig bebizonyítani azt, hogy a vízveszély tényleg leküzdhető természet adta nehézség, mellyel a harcot felvenni jó
reménységgel lehetséges. E program megvalósításához különösen kedvező atmoszférát biztosított vállalatunk igazgatósága elé az ugyanez időben beterjesztett egy másik szakvélemény bányászatunk jövőjéről, mely szerint, 3.5 millió q termelésünk évről-évre apadni fog, míglen 1916-ban az itteni bányászat megszűnik.


A feladat első részét, termelésünk fokozását a dorogi Kőszikla-alatt az 1910. évi tanulmányomban javasolt Ferenc-akna létesítésével igyekeztem megoldani. A lejtős aknát 1911 szeptember 2.-án, a bányakerület műszaki veze-
tésének átvétele napján telepítettük, s év végére az el is készült, úgy hogy már 1912. évben 345.500 q szenet termelt és így kerületünk termelését lényegesen fokozta.

A másik feladatnak eleget teendő, Tömedék-aknát láttam legegyszeszerűbben vízteleníthetőnek, mert régi lejtős aknájának a víznívóig nyitott része jó karban volt, s meglévő kis szivattyúinkkal, költséges berendezés nélkül is hozzá lehetett fogni a munkához.

Az akna víztelenítési történetét egyébként Reimann-akna tervezetéről írt munkámból idézem :

300 literes szivattyúval lehúztuk a felnyitott régi lejtősakna víztükrét 5 m-rel, s számítottuk a hozzáfolyást a követ-
kező képlet segélyével:

(A lenti képletek az eredeti formátumban láthatóak, a kornak megfelelő jelekkel!)

Ha a szivattyú 0,3 m3-es teljesítményével a 98. sz. tervrajzon vázolt „a“ mélységre húzta le a vizet 1' alatt, akkor a barlangban szintén „a“ vízoszlopot emeltünk ki. A lejtakna szelvénye a vízszintesben mérve „m“, a barlang keresztmetszete „x“, az állandó hozzáfolyás „y“, vagyis: 0,3 = m . a . + x .a. + g, ha a szivattyút leállítva, a vizet emelkedni hagyjuk, akkor V alatt „5“ magasságra emelkedett, vagyis: m. b. + x . b . = y, tehát a két egyenletből a két ismeretlen az „x “ és „y“ kiszámítható, kiszámíthatom így az állandó hozzáfolyást, s kiszámíthatom a barlang keresztszelvényét is.

kepernyokep_2023-09-29_101039.png

 

Az eredményt látva, kiszámítottuk a mélység felé növekedő víznyomás mellett méterről méterre a vízhozzáfolyást a következő módon :
A barlangot tápláló összes repedések, hasadékok keresztmetszete q ma, a víz sebessége „n“, mely a mélységgel „//“ áll arányban: n = \/2. g . H, hol g a szabadon eső test gyorsulása = 9 81 m. A vízmennyiség G, a keresztszelvény és a víz sebességének szorzata, vagyis:

G = q \J2 . g . H.

A feljebb nyert „y“ értékkel megkaptuk tehát az állandó vízhozzáfolyást, s így e képletből kiszámíthatjuk a q keresztszelvényt, melynek ismeretével a mélység felé a vízhozzáfolyás ugyané képlettel meghatározható. A talált
mennyiségeket grafikusan a 99. sz. rajz tünteti fel, s mutatja egyúttal, hogy a vízmennyiség a mélységnek parabolikus függvénye.

kepernyokep_2023-09-29_101223.pngLátva azt a meglepő eredményt, mely a 11 év előtti 5 m3 helyett + 42 m szinten 670 litert mutat, a kísérletképpen behelyezett 300 literes dugattyús szivattyú mellé még egy ugyanoly szivattyút állítottunk, s megkezdtük a víz leszivatását 1912 szeptember 25.-én. A 99. sz. rajzon vastagabb vonnallal van jelölve az egyes mélységekben talált valódi hozzáfolyás. Látva a számítás pontosságát, még egy harmadik dugattyús szivattyút építettünk be, de mert az iszapos, homokos víz szivattyúinkat állandóan tönkretette, s a nyomómagasság is több volt, mint amelyre a szivattyúk számítva voltak, 1913 januárban egy 300 literes turbinaszivattyút helyeztünk egy kocsira, s indultunk tovább az eddig elért + 102 m nívóról, a harmadik plungeres szivattyút kiszállítva. 1913 februárban leérkeztünk a +73 m nívóra, hol a lejtős aknát összeomolva találtuk. Helyünket biztosítandó, egy 1000 perc/literes turbinaszivattyút is behelyeztünk a +87 m szintben készített kamrába.

A lejtős akna kitakarítása minden erőlködés után sem sikerült, a víz alatt dolgozni, s az iszapos törmeléket kiemelni lehetetlenségnek bizonyult. Az összetört aknában a talpon egy régi csővezeték feküdt, melyet felülről lefelé állan-
dóan lecsavartunk. A csőből állandóan teljesen tiszta víz folyt ki, s 3-4 cm-rel magasabban ömlött ki a környező — a lejtakna törésén át folyt — víztükörnél. E körülményből biztosra következtettük, hogy feladatunknak meg-
feleltünk, a probléma meg van oldva, s most már csak a törés kikerülése volt hátra, mit egy párhuzamos ereszkével terveztünk. Eközben történt, 1913 április havában húsvét szombatján estefelé, hogymind a négy szivattyú motora ismeretlen okból egyszerre felmondta a szolgálatot, légköri kisülés okozta-e, vagy a transzformátor hibája, ma sem tudjuk, de a négy szivattyú félévi keserves munkánk eredményével együtt odaveszett.

A víztelenítés, s majd a víz újra való felemelkedése a 100. sz. rajzban bemutatott diagramm szerint történt.

kepernyokep_2023-09-29_103736.png

Természetesen e súlyos veszteség után jelentést tettem igazgatóságomnak a történtekről, hogy a meglepetésnek készült víztelenítési terv nem sikerült, s hála a rendkívüli érdeklődést mutatott belátásnak, engedélyeztetett a vízte-
lenítés keresztülvitelére két, e célra készített 1-1 m3-es turbinaszivattyú és egy új lejtakna, melyet úgy irányítottunk, hogy a széntelepet a +73 m magasságban üsse meg, vagyis azon a nívón, melyet a régi aknában elérnünk sikerült.

Még 1913 áprilisban megkezdtük az új lejtős aknát, s 220 m hosszúság után elértük a széntelepet (48. sz. ábra).
Az új szivattyúkat szeptember 26.-án helyeztük üzembe, s egy hét alatt értünk le a +73 m szintre, honnan az elfúlt négy szivattyút kihúztuk, s kijavítottuk. Október 1.-én hátra volt még az új lejtős aknának belyukasztása a régi elfulladt műveletek +68.3 m színtű közlejébe. E munka látszott a legveszedelmesebbnek, mert a légzsákból, mibe befúrni kellett, nagy nyomás alatt levő hydrotion vagy szénsavgázok kitódulása volt várható.

Négy Drager-készülékkel felszerelten kezdtük meg a fúrást 55 mm átmérővel, melyből már 2'5 m hosszúság után víz és gáz bugyborékolt. Miután robbanólégre egyáltalán nem gondoltunk nyitott lámpával dolgoztunk a további
fúráson. A régi lejtős aknában ezalatt folyt a szivattyúzás a +72 m szinten. Az egyik szívócső beütközött a már említett régi csővezetékbe, melyet nem tudva másként elterelni, a csövet csigasorral megkötötték és helyéből ki akarták rántani Ekkor a csőből egyszerre magasra szökött a víz és a hozzáfolyás 2 m3-nél többre szaporodott, mit a szivattyúk nem bírtak, a víz veszedelmesesen emelkedni kezdett. Az egyedüli mentség abban volt, hogy az új aknában hirtelen megfúrva a régi bányaüreget, ott a víznek helyet adjunk addig, míg a szivattyúkat kimentjük.

A terv sikerült, a régi bányát megfúrtuk, azonban a régi üregekből sújtólég tódult ki, mely a nyitott lámpáktól felrobbant, s a lámpákat eloltotta. Szerencsére az összes embereket a másik aknába küldtem, úgyhogy hárman,
kik a fúrást végeztük, Jávorka üzemvezető és a petrozsényi mentő-főaknász, kimenekültünk. A víz a másik aknában megállott egy ideig, míg az üregek kitöltődtek és a szivattyúkat megmentettük. 10 m-rel feljebb már nyugodtan lehúzták a vizet, azonban e nívóig az új akna is megtelt, s most már két akna volt víztelenítendő.

Ez időtől ismét a legelképzelhetetlenebb munka következett, a szivattyúk folytonos javítása, az új akna törése, villamos áram kimaradása két cinege madár okozta rövidzárlat miatt, melyek a kábelfejnél rövidzárlatot okoztak, s hasonló bajok következtében nyolcszor fúlt el mindkét akna, s kellett a munkát felülről újból kezdeni, míg 1913 december 24.-én végre elértük a telepet, s azt feltártuk. A víz a fúrólyukon átfolyva 720 l/min. és a régi lejtős aknában a +102 m szintben áll, úgy, hogy e mennyiséggel számolva, a +42 m alapközién 1340 l vízre számítottunk. A beépített 2 db egyenként 6 m3/min. szivattyúval a +68, majd a +42 m szintet csapoltuk meg.

A víztelenítésből leszűrt egyik tanulság tehát az volt, hogy a víz a mélység felé nem növekedik egyenes arányban, hanem a mélységnek négyzetgyökével a másik pedig, hogy a víztelenítési munka oly emberfeletti, kiszámíthatatlan körülményektől függ, melyek teljesen indokolttá teszik bányáinkat hatalmas szivattyútartalékokkal biztosítani és szivattyúkamránkat még emellett is elzárni úgy, hogy az aknába tört bármily hirtelen vízbetörés meg ne lephessen."

Jó szerencsét!

2023.12.08.

Bányászat történelem 32. Dorog bányászata, általános ismeretek

Bányászat történelem 33. Dorog, A-akna 1895-1905 (1925)

Bányászat történelem 34. Dorog, Ágnes-akna 1908-1950

Bányászat történelem 35. Dorog, Árpád-, Ferenc-, és Jenő-akna 1905-1966

Bányászat történelem 36. Dorog, B-akna 1893-1897

Bányászat történelem 37. Dorog, Henrik-akna 1850-1902

Bányászat történelem 38. Dorog, Miklós-akna: 1919-1974

Bányászat történelem 39. Dorog, Reiman(Dorogi)-altáró 1919-1990

Bányászat történelem 40. Dorog, Samu-akna 1891-1960

Alapozó bejegyzések:

Adatok, képek rendszerezése.

Földtan 1.rész

Földtan 2.rész

Források

Szakszavak

Vízveszély

Egyéb veszélyek

 

süti beállítások módosítása