Jó szerencsét!
A fenti akna története jól dokumentált. Ez persze a bőség zavarát jelenti. Idézem magam:
"Az akna életéről bőséges anyagunk van, hiszen Schmidt Sándor már itt dolgozott, neki és a kornak megfelelő dokumentumoknak köszönhetően minden apró részletről tudunk. Ez egyben probléma is, hiszen ki akarna rajtam kívül átolvasni majd 100 oldalnyi adatot."
Mint a legtöbb aknánál, itt is szét kell választani magának az aknának a történetét a Reimann-aknai szénmező történetétől. A már megszokott módon itt csak az akna történetével foglalkozunk. A térképek Schmidt Sándor könyvéből származnak.
Fotó: Solymár Judit
Az időrend Tóth Tibor könyvéből származik, egyéb idézeteket külön jelölök.
*Az akna létesítésének folyamatát Schmidt Sándor könyvéből lehet jól megismerni. A bejegyzés végén idézek egy hosszabb szöveget. Ide csak egy szemelvény (szerintem gyönyörű szöveg), megérthető belőle, hogy már akkor is komoly prezentációkat kellett tartani. Sejthető az is, hogy komoly viták voltak:
"A szénvagyon megállapításánál számolni kellett azzal az előítélettel, mely az Auguszta-akna széntelepének elpalásodását Dorog felé a köztudatba ültette át, s az itt talált egész szénvagyont egy zsebkendőben elszállíthatónak vélte; ezért feltétlenül jó hatással volt a VII. sz. fúrólyuk szenének kézzelfogható megtekintése úgy, hogy a bánya által 100 millió q-ra becsült szénvagyon 70 millióval ismertetett el, az aknatelepítésre tehát elegendő bázisnak mondatott ki."
"1915. októberben megkezdik a Reimann-altáró (dorogi alagút) és Reimann-akna (I-es akna)
mélyítését.
Fotó: Dorogi Könyvtár Helytörténeti gyűjteménye
1917. május. Az alagút lyukaszt (2590 m), I-es szállító akna termelésbe lép.
Fotó: Dorogi Könyvtár Helytörténeti gyűjteménye
1918. április 2. Az alagúti szállítás megindul. Dorogon 500 vagon/nap kapacitású osztályozót építenek. (Azért ezt értelmezzük: napi akár 10-20 darab 20 kocsis szerelvény indult Dorogról szerte az országba.)
1917-1920. Lemélyítik az I-es, III-as lejtaknákat és a Fasiklót, megnyitják a „B”-, az „F ”-és a „H ”-mezőt. 1921-ig a Henrik-hegyen termelt homokkal (zúzott homokkővel) iszapoltak, amely számos gátszakadást okozott. (A fenti kép bal oldalán látszik a homokbánya.)
Schmidt Sándor könyvéből:
"Borzalmas volt a gát kitörésének hatása: az embereket sodorta az ár az útjába eső anyaggal együtt és megtöltötte a 70-es szintet homokkal úgy, hogy az ottlevő ló hasán felül került az anyagba, a fölös homok leszaladt a hosszú úton egészen az aknához, s megtöltötte zsompvágatainkat annyira, hogy a 10 m3-es szivattyúk felmondották a szolgálatot. A Gondviselés különös kegyelme folytán emberéletben nem esett kár, azonban a hajmeresztő lehetőségek mérlegelése éppen elég volt ahhoz, hogya frontfejtéssel ez iszapanyag mellett azonnal felhagyjunk"
1923. március. Megindul a sátorkői homokvasút (580 mm-es nyomtávon) és a Henrik-hegyi homoksikló. (A sikló nyomvonala a mai napig látható és bejárható nyiladék a Henrik hegy oldalában.) Megnyitják ,,S”-mezőt és később a „K ”-mezőt.
Fotó: Solymár Judit gyűjteménye
Térkép Székely Lajos könyvéből:
1926. ,,B”-mező kimerül. Augusztus 26. „F ”-mező elfullad.
Schmidt Sándor könyvéből:
"1926 augusztus 26.-án az „F“-mező, a később részletesen ismertetett vízbetöréssel elfúlt, de pótlásául éppen rendelkezésünkre állott a „H“-mező, melyet már e homokkal tömedékelve, zavartalanul fejtettünk le. E mező iskolapéldája a frontfejtések előnyének minden más rendszer felett, mert termelése a III. lejtaknán szállíttatván ki, teljesen elkülönítve kezeltetett, s így pontosan megállapítható, hogy 3,920.000 q feltárt szenéből 3,802.890 q szenet fejtettünk ki, tehát úgyszólván maradék nélkül, ideálisan használtuk azt ki, s ha amellett azt is számításba vesszük, hogy ez aránylag kis mennyiség 584 munkanapalatt, tehát napi 6520 q (tehát napi 652 tonna!! ami 20 db mostanában gyakran látható nagy teherautó) átlagos mennyiséggel szállíttatott ki, mindenki előtt meggyőződéssé kell válnia a törekvésnek, hogy minden áldozattal keresni kell a lehetőségét annak, hogy új teleprészeink csak frontfejtésekkel legyenek megtámadva."
Térkép Székely Lajos könyvéből:
1932. július 16. 60 m3/p vízbetörés az „S”-mezőben. Az akna termelő mezői víz alá kerültek.
1934 végére fejeződött be az újranyitás.
1936. Szeptember 30-án az új homokvasút I-es ürítőjét üzembe helyezik.
Dorogi könyvtár helytörténeti gyűjteménye: Az I. ürítő átadása:
1937-ben megkezdik a Schallerhofi-akna pillérének lefejtését.
1938-ban az aknát (az oligocén mező szellőztetésére) újranyitják, majd a mező lefejtése után
1941-ben felhagyják."
Az akna területének Liget-hegy alatti részét, a VI-os aknából termelték le. Innentől az I-es aknai üzem a maradék szenet fejtette az alagútból indított vágatokon keresztűl. Ahogy Székely Lajos írja:
"Az ałagútból elérhető mezőkben, csak a maradék pillérek előkészítéséről lehetett szó. Az I-es akna üzemterületének kiterjedése így is terjedelmes, szerteágazó volt. Egy időben az alagút 1600. méterében lévő Miklós-aknától az annavölgyi alagútszárny 4300 méteréig terjedt."
* A fentebb megjelölt idézet Schmidt Sándor könyvéből."Auguszta-akna leírásánál olvastuk, hogy az Auguszta-aknai széntelepnek Dorog felé való folytatását feltárandó, 1905-1908-ig 3 fúrólyukat mélyítettek le... , melyeknek eredménye annyiban volt negatív, hogy a széntelep elpalásodását mutatta. A 3 fúrólyuk megismétlésével, illetve az I. sz. légakna mélyítésével ahhoz a rendkívül örvendetes eredményhez jutottunk, hogy a széntelep északkelet felé is változatlanul szép kifejlődésben van meg, s a további fúrásokkal 100 millió q szénvagyont reprezentáló terület birtokába jutottunk. Hogy minden kételyt eloszlassunk a fúrási eredmények iránt, az V. és VII. fúrólyukkal konstatált szénterületet Reimann-ereszkei bányamező elnevezéssel Auguszta-aknához csatoltuk, s mielőtt a talált nagy szénvagyon kiaknázásának tervezéséhez fogtunk, a VII. fúrás által konstatált széntelepet feltártuk, kézzel foghatóvá tevén a 12,3 m vastagságú gyönyörű tiszta szenet.
Természetes törekvésünk volt ez új aknatelepet az addigi tapasztalatok felhasználásával a lehető legmodernebb felszereléssel megépíteni, s hogy ez investitio megadásához szükséges hangulatot is előkészítsük, vagyis a vízveszély súlyát is leszállítsuk, a terület dorogi oldalán elfúlt Tömedék-aknánkat is víztelenítettük. így megteremtve a vállalkozás sikerének előfeltételeit, fogtunk az aknatelep tervezéséhez, azt boldogult Reimann Lázár udvari tanácsos, vállalatunk akkori alelnöke nevére keresztelvén.
Az aknatervet 1915. év február havában kinyomattuk s úgy kértünk szakértő bizottságot annak felülvizsgálatára, hogy minden elgondolásunk meg legyen vitatva s nyugodtan vállalhassuk a nagy tőkebefektetés felelősségét.
1915. év május havában ült össze Dorogon a szakértő bizottság Dr. Chorin Ferenc társulatunk mai elnökének elnöklete alatt. A bizottság tagjai voltak: Roth Flóris közp. bányaigazgató, n. Winklehner János petrozsényi, n. Hoffmann Richárd handlovai, n. Gerő Nándor salgótarjáni és Pauer Gyula sagori bányaigazgatók. A bizottságnak tagja volt a gépészeti berendezések felülvizsgálata céljából Lengyel Mór akkor központi gépészeti főfelügyelő is.
Az investitio sorsát eldönteni hivatott kérdések a következők voltak:
1. szénvagyon megállapítása;
2. altáró vagy kötélpálya megoldás választása;
3. vízemelésre való felkészültség;
h. feltárás;
5. fejtés;
6. munkástelep építésének kérdése."
Jó szerencsét!
2023.08.11.
Csolnok bányászata:
Bányászat történelem 18. Csolnok bányászata, általános ismeretek
Bányászat történelem 19. Csolnok, Miklósberek csolnoki területről 1795-1881
Bányászat történelem 20. Csolnok, csolnoki területről 1905-1975
Bányászat történelem 21. Csolnok, Auguszta-akna 1905-1923
Bányászat történelem 22. Csolnok, Borókási-táró és a Reimann-altáró csolnoki szakasza. 1940-1988
Bányászat történelem 23. Csolnok, Frischmann-akna 1870-1913
Alapozó bejegyzések:
Adatok, képek rendszerezése.
Földtan 1.rész
Földtan 2.rész
Források
Szakszavak
Vízveszély
Egyéb veszélyek
