Jó szerencsét!

Pálinkás- máshol Pálinkaházi-táró.

A Reimann (Dorogi-)-altáró annavölgyi ki- illetve bejárata. Az altáró rendszer hosszú évtizedekre meghatározta a szénmedence szén, meddő, munkás szállítását, valamint a vízvédelmet, szellőzést. A bejárat elött épűltek fel a kiszolgáló létesítmények, a meddőhányó és a kötélpálya feladóállomása. A közelben volt a bányafürdő. ( Ez még megvan, bár igen lemorlott állapotban.) Folyamatosan változott a terület, így egy "pillantfelvételt" nehéz lenne megmutatni. De azért kis helyismerettel, esetleg bányászkör teljesítőként már egész jól el lehet képzelni a terülten folyó tevékenységet:

fentrol.hu 1967

fentrol.hu 1988

Magáról az altárórendszerről, annak üzemeléséről majd a Dorogi fejezetben az "altáró története" bejegyzésben olvashattok.

(Aki nem szeretné kivárni amíg odaérek, Molnár Márk remek munkáját tanulmányozhatja:

https://banyaszkor.hu/emlekhelyek/reimann 

https://banyaszkor.hu/emlekhelyek/palinaks_rovid

Itt koncentráljunk magára az annavölgyi részre. Az alagút bejárata szabadon látogatható, pontos helyét a honlapunk jelöli. A helyi hagyományőrzők szorgalmasan rendbentartják a környékét, többször szerveztünk szemétgyűjtést, így az elhanyagolt terület ma már kulturált képet mutat.

A képeket Novák Jánostól kaptam, miután elvégezte a "tavaszi nagytakarítást".

Lássuk a szokásos módon a forrásokat:

Schmidt Sándor könyvéből:

"Mikor 1924 november 17-én Reimann-altáróval kapcsolat létesült, Annavölgy szerepe a munkásság egy részének elhelyezésére és felügyeletére zsugorodott, de mert a vályogból épült, szűkre méretezett munkáslakások a
természetes szaporulatot nem voltak képesek már befogadni, 1922. és 1925. évben a kolóniát 74 egészséges lakással bővítettük ki. Annavölgyről a beszálló munkások száma 660 volt, kik a messzefekvő bányamezőből kijövet, kénytelenek voltak mindig a lejtősakna 385 kényelmetlen lépcsőjét megmászni, s ezért természetes törekvésünk volt a járásra fordított energiából minél többet megtakarítani. így az altárót 1924. évben-mint már említettük-az állomáshoz meghosszabbítva, benzinmozdony szállításra rendeztük be, hogy a munkásságot vonattal lehessen a bányamezőbe szállítani. E megoldással adva volt a szüksége annak is, hogy az üzemvezetői
irodát az altáró nyílásához helyezzük át, hol a munkásság részére fürdőt és öltözőhelyiséget is építettünk. Ugyan itt építettük fel új műhelyeinket, a mozdonyszínt, s alakítottuk át a régi magtárt anyag és élelemtárnak."

 Székely Lajos könyvéből:

"A dorogi-altáró elkészülte után az  egyik fő törekvés az annavölgyi alapközlével való lyukasztás és az annavölgyi vasúti szállitás kiküszöbölése volt. Indokolta ezt, hogy az annavölgyi lejtősakna legtávolabbi munkahelyei 2,5 km távolságra feküdtek a külszíntől , valamint, hogy az annavöIgyi szállítmányok Budapest főfogyasztó felé Dorogon át, tehát 14 km-es többletfuvar terheléssel jutottak (vasúton). A lyukasztás meggyorsítására Auguszta-légaknából ellenvágatot telepítettek.Az altáró ezen a szakaszon legnagyobb részt mészkőben haladt. 1924. augusztus 18-án lyukasztottak és kezdetben benzin, majd sűrített levegős, végül villamosmozdonyok szállították a szenet Dorogra. Az annavälgy-sárisápi munkáság beszállása és szivattyúcsere stb. érdekében az altárót lyukasztották az 1890-es években a Vilmos-aknai tört szállítás kiküszöbölésére kezdett, de elhanyagolt táróval és 1924-ben a (bejáró) lejtősaknát beiszapoIták. A dorogi altárószájtól Pálinkás-táró szájáig a távolság 6850 méter."

A kép Czifra Zoltán gyűjteményéből származik:

A kép Solymár Judit gyűjteményéből származik:

Jó szerencsét!

2023.05.19

Annavölgyről szóló bejegyzések:

Bányászat történelem 8. Annavölgy Bányászata általános ismeretek

Bányászat történelem 9. Annavölgy, Anna-tárók, Vincze-táró, Móricz-légakna

Bányászat történelem 10. Annavölgy, Ferenc József és Paula (Gép)-akna Bányászat történelem 12. Annavölgy, Leontína- és Móricz-táró

Bányászat történelem 13. Annavölgy, Pálinkás-táró 1924-?

Bányászat történelem 14. Annavölgy, X-es akna 1940-1975

Bányászat történelem 15. Annavölgy, Vilmos-akna és Samu-táró 1875-1906

Bányászat történelem, 11. I. közbevetés Alois Fischer 1788-1861

Alapozó bejegyzések:

Adatok, képek rendszerezése.

Földtan 1.rész

Földtan 2.rész

Források

Szakszavak

Vízveszély

Egyéb veszélyek

Jó szerencsét!

A Leontína-táró bejárata az Erdőalja út 1. és a Borbély sor 36. szám közötti területen lehetett. A Móricz-táró pedig a Csengettyű utca 3. alatti telek területén. 

A lenti térkép Schmidt Sándor könyvéből a két táró 1845. évi bányatérképe.

A következő térkép szintén Schmidt Sándor könyvéből a két táró 1852. évi bányatérképe. A kékkel jelölt út a mai csolnokra vezető út, a Csengettyű utca.

Fentről lefelé az aláhúzott helyszínek:

Anna-tárók, Móricz-táró, Leontína-táró, Gép(Paula)-akna.

Alul egy  újabb térkép 1857-ből.

Fentről lefelé az aláhúzott helyszínek:

Piros jobb alsó: Anna-tárók

Piros a kép közepén Gép(Paula)-akna.

Kék bal: Móricz-táró, kék középső Leontína-táró.

Narancs a mai Csengettyű utca, citromsárga a Borbély sor.

A kép direkt van fordítva, mert így jól látható az eggyezés a mai képen látható utcákkal.

Még egy 1884. évi térképen is megtalálhatóak a tárók. Bár a szöveg nem olvasható, de a térképek összehasonlítása alapján talán nektek is egyértelmű. 

Fentről lefelé az aláhúzott helyszínek:

Piros jobb alsó: Anna-tárók, bal felső  Gép(Paula)-akna.

Kék jobb felső Móricz-táró,  bal alsó Leontína-táró.

Az ezután készült és a számomra elérhető térképeken a Leontína és Móricz-tárók már nem azonosíthatóak.

A két táró helyén és a lenti két könyvből vett  idézeten kívül nem sok mindent lehet tudni. 

Tóth Tibor könyvéből:

"1839-40-re tehető az eocén széntelep feltárása, ekkor mélyítik a Leontina- és Móric-tárókat."

Schmidt Sándor könyvéből:

"1845-ben úgy a Móric-, mint a fekübb Leontina-telep művelhetése céljából már a 368 m hosszú Leontina- és a 174 m hosszú Móric-táró is ki van hajtva, sőt a terület egy része le is fejtve, az eocén-telep felfedezésének idő-
pontja legalább az 1810 évre teendő.

Jó szerencsét!

2023.05.02.

Annavölgyről szóló bejegyzések:

Bányászat történelem 8. Annavölgy Bányászata általános ismeretek

Bányászat történelem 9. Annavölgy, Anna-tárók, Vincze-táró, Móricz-légakna

Bányászat történelem 10. Annavölgy, Ferenc József és Paula (Gép)-akna Bányászat történelem 12. Annavölgy, Leontína- és Móricz-táró

Bányászat történelem 13. Annavölgy, Pálinkás-táró 1924-?

Bányászat történelem 14. Annavölgy, X-es akna 1940-1975

Bányászat történelem 15. Annavölgy, Vilmos-akna és Samu-táró 1875-1906

Bányászat történelem, 11. I. közbevetés Alois Fischer 1788-1861

Alapozó bejegyzések:

Adatok, képek rendszerezése.

Földtan 1.rész

Földtan 2.rész

Források

Szakszavak

Vízveszély

Egyéb veszélyek

Jó szerencsét!

Nem csak én, hanem az élet is szerkesztheti a blogot. Számomra eléggé varázslatos dolog történt, amit muszáj megosztanom.

A lenti két térképet Alois Fisher jegyzi. De miért is lett ez most érdekes? Az egyik annavölgyi poszt alá érkezett hozzászólásban egy kép:

Az egyik térkép már megjelent a blogsorozatban, Annavölgy bányáit ábrazolja 1820-ban:

A másik még megjelenésre vár. Ez pedig Csolnok bányászatának első térképe:

A bejegyzés írójával Ágfalvi Dórával felvettem a kapcsolatot. Kiderült, hogy a térkép készítője, Aloysius Fischer az ő 5. generációs felmenője. (A szövegek az Ő engedélyével kerülhetnek megosztásra.)

Dóra:

"Kedves Csaba, nagyon örülök az érdeklődésnek

A térképész bányamester: Aloysius Fischer 1790-1861

Az utazó bányász: Fischer Alajos Jakab 1821-1867

Jó szerencsét!

A banyaszkor.hu térképünkön megtalálható a két akna hozzávetőleges helyszíne. A vízszintes nyíl jelöli a Ferenc József-aknát, a függőleges pedig a Paula-aknát.

(A színes vastag szövegrészek linkek, ahol az adott helyről több információhoz juthatsz!)

A Ferenc József-akna egy 1857-es térképen szerepel. Szöveges említése:

Székely Lajos könyvéből:

"Lemélyitették a...Ferenc József-aknát, ennek mélyítését azonban  tekintettel a paleocén telep nagyobb mélységére abbahagyták."

Schmidt Sándor könyvéből:

"... A további feltárás biztositására még egy új, Ferenc József nevü aknát is lemélyitettek, azonban látva azt, hogy a Maschinen-Schacht igazolása szerint az eocén-telepek mélyen le vannak vetve, azt 42 m után abbahagyták."

A Paula-akna működése a források szerint 1851-ben indult és 1909-ben számolták fel.

Az akna történetének fontosabb (igazából a forrásokban szereplő összes) eseményei, nagyon érdekes, hogy bár mindenki hivatkozik elődei munkájára mégis igen zavaros név és évszámadatok kerültek elő:

1851-ben 63 méterig mélyítve, még Maschinen-Schacht ( Gép-akna) néven:

Pauer Gyula cikke alapján ami a BKL lapok 1905-ös évfolyamában jelent meg:

"1851.ben a Paula-akna lett 63 méterre méllyítve"

Schmidt Sándor könyvéből:

"Az eocén széntelepeknek a dőlés mentén mélyebb ponton való feltárása céljából Maschinen Schacht néven már a későbbi Paula-aknát is lemélyítették, azonban a remélt 65 m-ig a széntelepet nem kapták meg s így egy keresztvágattal kutatták azt fel. " 

1852-es térképen már szerepel az akna:

Székely Lajos könyvéből:

"Az 1852. évben készült térképen Paula-akna is szerepel Gép-akna elnevezéssel", s...  harántolással volt összekötve a Leontina- és Móricz-tárói  műveletekkel...
A  Leontina-telepben mélyitett ereszkével és a fejtésekkel elérték a csolnoki határt, amely a szénbírtok határát is képezte, úgyhogy abban az irányban a műveleteket beszüntették. A Paula-aknából feltárt Leontina-telep vastagsága 5,7 méter volt."

1867-1884 szünetelt az annavölgyi bányászat:

Tóth Tibor könyvéből:

"1867-1884 között nem folyt bányászat annavölgyi területen. A nyilvántartott termelés csolnoki területről származott, amelyet Annavölgy felé szállítottak."

1895-ben tovább mélyítették145 méterre:

Székely Lajos könyvéből:

" A Paula-akna újbóli felhasználására 1895-ben került sor, amikor 145 mélységig mélyítették tovább, s a 125. m-ben elérték a Paula-telepet (59. ábra)."

1896 november 22-én vízbetörés a keresztvágat hajtása közben 350 l/perc:

Székely Lajos könyvéből:

"1896. november 22-én az aknától 305 m távolságban a vágat jobb oldala repedést ütött meg, ebből a 
350 l/perc vizet fakasztottak..."

1903-ban halálos baleset:

Schmidt Sándor könyvéből: 

"...felemlítésre méltó esemény az 1903 november 18.-án Paula-aknában három áldozattal járó szerencsétlenség, melynek oka az volt, hogy feltöréssel belyukasztottak az 1868 év körül felhagyott egyik bányaüregbe, s annak vize gázokkal telítve oly hirtelen csapolódott le, hogy a felszabadult gázok az ott dolgozó három ember halálát okozták."

1904-ből származó termelési adatok:

Pauer Gyula cikke alapján ami a BKL lapok 1905-ös évfolyamában jelent meg:

"24 óra alatt átlagosan 477 csille szén és 73 meddő jött ki."

Székely Lajos könyvéből:

A szenet 1906-ban három helyen szállították ki a bányából (itt eggyet emelek ki):

3. Paula-akna 34 LE-s gőzvitlával emelte ki 123 m mély aknából a 202 m-es szintre, a külszínre a szenet, ahonnan sikló szállítással jutott a fából készült osztályozóhoz.

Fotó: Annavölgy honlapjáról, a kékkel jelölt csík a felszíni sikló részlete.

1909-ben az aknát felhagyják.

 A csolnoki és az annavölgyi műveleteket 1868-ban kötik össze amikor a terültetek egy kézbe kerültek:

"Dräsche felismervén azok fontosságát, valamint látva, hogy a szomszéd annavölgyi bánya holtpontra jutott, Annavölgy megszerzésével a csolnoki terület kiaknázását már onnan folytatta, mert Annavölgy mélyebb fekvése a
szállítás és vízemelés szempontjából is kedvezőbbnek Ígérkezett.1868-ban tehát a Leontina-táró és Paula-aknából a csolnoki határba átlépve az eocén telepeket feltárja és ott szellőztetés valamint tömedékelés céljából a Miklósberki-aknát mélyíti le."

"Tschebull szerint a további fejlődés a Paula és a Miklósberki-aknák mélyítésével lett volna természetes és könnyebben biztosítható. Paula-aknánál az eocén telepek jelenlétét fúrással konstatálták..."

 Néhány adat az akna működéséről, Schmidt Sándor könyvéből:

"Paula-akna 34 LE-s gőzvitlája annak termelését a 123 m mély aknából kiemelvén, a + 202,8 m magasságban levő külszínre szállítja, honnan siklóval kerül a szén a Vilmos-akna közelében fából épített szénosztályozóhoz"

"Kétféle csilletípust látunk forgalomban : Vilmos-aknán 600 kg rakománysúlyú csillét, míg Paula-akna, ezeket hosszúságuk miatt befogadni nem tudván, 500 kg raksúlyú csilléket használtak."

Jó szerencsét!

2023.05.05.

Annavölgyről szóló bejegyzések:

Bányászat történelem 8. Annavölgy Bányászata általános ismeretek

Bányászat történelem 9. Annavölgy, Anna-tárók, Vincze-táró, Móricz-légakna

Bányászat történelem 10. Annavölgy, Ferenc József és Paula (Gép)-akna Bányászat történelem 12. Annavölgy, Leontína- és Móricz-táró

Bányászat történelem, 11. I. közbevetés Alois Fischer 1788-1861

Bányászat történelem 12. Annavölgy, Leontína- és Móricz-táró 1840?-1884?

Bányászat történelem 13. Annavölgy, Pálinkás-táró 1924-?

Bányászat történelem 14. Annavölgy, X-es akna 1940-1975

Bányászat történelem 15. Annavölgy, Vilmos-akna és Samu-táró 1875-1906

Bányászat történelem 16. II. Közbevetés: A Bányászkör Annavölgyön

Alapozó bejegyzések:

Adatok, képek rendszerezése.

Földtan 1.rész

Földtan 2.rész

Források

Szakszavak

Vízveszély

Egyéb veszélyek

Jó szerencsét!

A Bányászkör térképünkön megtalálható a három helyszín hozzávetőleges helye.

A lentebb idézett szövegekben az  "Anna-táró" kifejezés,  Anna-táróknak értendő, hiszen a térképeken jól látszik, hogy három helyen is volt nyitva táró Anna-táró néven.

Mint látható a felszíni közigazgatási határ annavölgyi oldalán vagyunk. A térkép a hozzávetőleges helyeket jelöli.

(A színes vastag szövegrészek linkek, ahol az adott helyről több információhoz juthatsz!)

A piros karika a Vincze-táró, (itt megtalálható a "Zsigmondy-lejtakna bejárata ami a Vince-táró körülbelüli helyén van". /Kollár Attila./)a kék pedig a három Anna-táró. A jobb felső sarokban pedig a Móricz-légakna látható.

A három helyszín több okból is egységben kezelendő. A történetük az 1800-as évek elejére nyúlik vissza ezért nagyon kevés forrásanyagot találtam. 

1815-ben kiadott térképen már szerepelnek a tárók és a légakna, az oligocén Anna-telepet művelték. Így jogos a feltételezés, hogy már korábban is, tehát 1815 előtt léteztek e fenti tárók.

1866-ban az Anna-telep bányászata megszünt. ( Pauer Gyula 1905 BKL ). Konkrét információ a tárók és a légakna bezárásáról nem található. 

Schmidt Sándor könyvéből:

"Sárisáp község területén a Metternich-Sándor-uradalom birtokán, a Gete-hegytől délnyugatra fekszik a szénmedence legrégibb bányászatának helye, vízmosásos, erősen szaggatott völgyben."

Miklósberek területét írja le a szöveg, ezen keresztűl túráznak a Bányászkör teljesítői. Ha a felszíni határokról beszélünk akkor az annavölgyi terület nem a Gete alatti völgyben, hanem a völgy és Annavölgy közötti domb Annavölgy felöli oldalában volt. A Csolnok-Annavölgy közötti felszíni határ ezen domb gerincén húzódott. A határvonal jó közelítéssel a volt homokvasút nyomvonala. 

"A bányászkodást a vízmosásokban talált oligocén szénkibúvásokon kezdte gróf Sándor Móric s folytatta 1868-ig, amikor a szén tulajdonjogát Dräsche Henrik vásárolja meg, ki már előbb megszerezte a szomszédos csolnoki szénterület bérletét is, s ez időtől a bányászat egy vezetés alatt fejlődik tovább.
Legrégibb adatunk a 3. számú ábrában bemutatott bányatérkép, mely 1820-ban készült..."

A lenti térkép elemzését az alábbi linken olvashatjátok:

http://www.annavolgy.hu/banyaszat/banyaterkepek/banyaterkepek.html

Kollár Attila megtalálta a térképen az 1815-ös dátumot így itt Schmidt Sándor tévedett 5 évet.

Frissítés: Egyeztetve Kollár Attilával és figyelembe véve az életrajzi bejegyzést minimum zavaros az időrend. Fischer 1820-ban költözött Sárisápra, a térképen viszont nem szerepel csak egy rosszul olvasható 1815 vagy 1818-as dátum. 

"...már meglehetősen kiterjedt művelésről tanúskodik, s mutatja azt is, hogy a bányászat céljait akkor már több épület szolgálta.
Az oligocén telep kibúvásán két táró épült, az Anna- és Vince-táró melyek ca 8000 m2 területen tárták fel a széntelepet. E bányaműveletek szellőztetésére Móric nevű légaknát is mélyítettek. Tschebull szerint 1800—1820 évek között 143.700 q szenet termeltek ki Annavölgyön, amit e térkép valószínűvé is tesz, mert a lefejtettnek jelzett 8000 m2 területen 1,50—1,70 m szénvastagságot véve alapul, e mennyiség tényleg kitermelhető volt."

Székely Lajos könyvéből:

"A bányászat fejlődése 1815. évtől nyomon követhető térképdokumentációk alapján. Méllyítés alatt állott a Franciska-akna. ( ez csolnoki terület alatt volt ) A műveletektől délre, közvetlenül a sárisápi határ mellett kutató aknával megütötték a szénteľepet. ( Ez most Annavölgy közigazgatási területe. ) E kutatás lehetett alapja az annavölgyi Anna-mező bányászatának, melyet az 1820. évi térkép szerint térkép szerint az Anna és a Vilmos táróval tártak fel."

Fontos megjegyeznem, hogy a források nagyon sokszor más névvel illetik ugyan azt a helyszínt. 

Itt valószínüleg a többi forrás szerinti Vincze-táró neveződik át Vilmos-táróvá.

Jó szerencsét!

2023.04.28.

Annavölgyről szóló bejegyzések:

Bányászat történelem 8. Annavölgy Bányászata általános ismeretek

Bányászat történelem 9. Annavölgy, Anna-tárók, Vincze-táró, Móricz-légakna

Bányászat történelem 10. Annavölgy, Ferenc József és Paula (Gép)-akna Bányászat történelem 12. Annavölgy, Leontína- és Móricz-táró

Bányászat történelem, 11. I. közbevetés Alois Fischer 1788-1861

Bányászat történelem 12. Annavölgy, Leontína- és Móricz-táró 1840?-1884?

Bányászat történelem 13. Annavölgy, Pálinkás-táró 1924-?

Bányászat történelem 14. Annavölgy, X-es akna 1940-1975

Bányászat történelem 15. Annavölgy, Vilmos-akna és Samu-táró 1875-1906

Bányászat történelem 16. II. Közbevetés: A Bányászkör Annavölgyön

Alapozó bejegyzések:

Adatok, képek rendszerezése.

Földtan 1.rész

Földtan 2.rész

Források

Szakszavak

Vízveszély

Egyéb veszélyek

Jó szerencsét!

Mielőtt belemerülnénk az annavölgyi aknák, üzemek és helyszínek történetébe, néhány fontos általános információt érdemes áttekinteni.

(A színes vastag szövegrészek linkek, ahol az adott helyről több információhoz juthatsz!)

A lenti kutatások és írások Kollár Attila munkái. Rá többször fogok hivatkozni, mert a linkeken olyan színvonalú munkát tesz közzé ami párját ritkítja.

http://www.annavolgy.hu/banyaszat/banyaterkepek/banyaterkepek.html

http://www.annavolgy.hu/banyaszat/annavolgy_banyaszata/annavolgy_banyaszata.html

Idézet Kollár Attila írásából:

"Az első időkben a magasabban fekvő, oligocén telepeket bányászták, azok közül is a könnyen művelhetőeket. Mivel szén volt bőven, ha valamilyen nehézségbe ütköztek, felhagytak a kitermeléssel, és új helyen próbálkoztak. Ez magyarázza a korabeli térképeken szereplő aknák, de főleg tárnák nagy számát. Reménytelen vállalkozás lenne megpróbálni felsorolásukat."

Ami kiemelendő, hogy a forrásokban említett Miklósberek területe nem határolható le pontosan. Tokod, Annavölgy és Csolnok és még Ebszőny közigazgatási határai alá is benyúlt. Ezért van az a különös helyzet, hogy a régi szerzők hol Csolnokról, hol a tokodi határról, hol Annavölgyről beszélnek. Elég nehéz volt kibogozni melyik akna és táró hova is tartozott.   

Az "annavölgyi bányászkodás" területe átnyúlt majdnem egészen Csolnok lakott területe alá. 1868 előtt azért volt egyértelmű a helyzet, mert Annavölgy és Sárisáp más földbirtokosé volt, nem fordulhatott elő, hogy a bányászati tevékenység a föld alatt átlépjen egy másik tulajdonos földterülete alá.

Ezt úgy kell érteni, hiába voltak benne egy szénmező fejtésében, ha elérték a kimért közigazgatási határt abbahagyták a munkát:

Székely Lajos könyvéből:

"Az 1852. évben készült térképen Paula-akna is szerepel Gép-akna elnevezéssel, s...  harántolással volt összekötve a Leontina- és Móricz-tárói  műveletekkel...
A  Leontina-telepben mélyitett ereszkével és a fejtésekkel elérték a csolnoki határt, amely a szénbírtok határát is képezte, úgyhogy abban az irányban a műveleteket beszüntették."

1868 után pedig azért volt egyértelmű mert változott a helyzet, hiszen a csolnoki szénterület tulajdonosa  Drasche Henrik megvette az annavölgyi terület szénjogát is. Innentől nem volt akadálya a "határátlépésnek".

Schmidt Sándor könyvéből:

"Dräsche felismervén azok fontosságát, valamint látva, hogy a szomszéd annavölgyi bánya holtpontra jutott, Annavölgy megszerzésével a csolnoki terület kiaknázását már onnan folytatta, mert Annavölgy mélyebb fekvése a
szállítás és vízemelés szempontjából is kedvezőbbnek ígérkezett.1868-ban tehát a Leontina-táró és Paula-aknából a csolnoki határba átlépve az eocén telepeket feltárja és ott szellőztetés valamint tömedékelés céljából a Miklósberki-aknát mélyíti le"

BKL,1905 Pauer Gyula: Az annavölgyi barnaszénbánya, térkép:

Annavölgy közigazgatási határán belüli azonosítható bányák. A dátumoknál szereplő kérdőjel azt jelent, hogy egyértelmű évszámot nem találtam, így csak a térképekből és régi szerzők álltal sem pontosított adatokból dolgozhattam.

Anna-tárók: 1815?-1869 

Ferenc József-akna: 1857-?

Leontína-táró: 1840?-1884?

Móricz-légakna: 1815?-1869

Móricz-táró: 1840?-1884?

Névtelen-aknák és tárók: Ha egy akna vagy táró tönkrement akkor a közelében mélyítettek egy másikat, így pontosan ezek helyét azonosítani sem a szövegből sem térképekről nem lehet.

Paula-akna: 1851-1909

Pálinkás-táró: 1924-1987

Samu-táró: 1875-1906

Vilmos-akna: 1875-1906

Vincze-tárók: 1815?-1869

X-es-akna: 1940-1975

Az elmúlt századok során a szakirodalomban számtalan cikk született Annavölgyről illetve ahogy régen nevezték a Sárisápi bányászkodásról.Az első írásos beszámoló a területről, ahogy Schmidt Sándor könyvében olvasható:"Régi írásaink szerint a Sárisáp községhez tartozó Annavölgy volt az esztergom-megyei bányászat bölcsője, hol az oligocén szén (Anna-telep) kibúvásain indult meg az első bányászkodás gróf Sándor Móric birtokán 1800 körül.

E bányászatot először Beudant Ferenc francia geológus „Voyage mineralogique et geoíogique en Hongrie“ négykötetes művében említi meg 1818 - 1819-ben. Beudant geológust a francia kormány küldte ki hozzánk ásványtani és földtani kutatásokra, s említett művének XVI. fejezetében írja le Pest és Buda, Eszter-
gom, valamint a Bakony környékének geológiáját s ugyanitt írja le a sárisápi bányászatot is."

A fenti geológus lefordított tanulmányát a BKL dokumentumai között találjuk mint:

"1933 Faller Jenő: Beudant francia geológus 1818 évi tanulmányútja a sárisápi, vasasi és brennerbányai  szénbányavidéken"

Majd a következő cikk szintén a BKL-ből:

"1897 Singer Bálint Az Esztergom -vidéki barnaszén bányászat":

Székely Lajos könyvéből:

"Zsigmondy Vilmos annavölgyi bányagondnok a kezdete időpontjául 1859. évi bányatelek adományozási felkérésében 1805. évet jelöli meg, s ezt az időpontot a Metternich hercegi levéltár adatai megerősítik." 

Ha valaki még kíváncsi egy alapos munkára, akkor a lenti linken kívánok jó olvasgatást:

1905 Pauer Gyula Az annavölgyi barnaszénbánya 657-682 oldal

http://bkl.uni-miskolc.hu/1905_1/index.php

Egy idézet csak kedvcsinálónak:

"1904-ben a bányában 27 194 méter vasút volt beépítve. A külpályák hossza 6 434 méter volt. 

Innetől kevéssé érdekes ilyen részletezésen idézni, hiszen minden szerző hivatkozik elődeire, így talán Tóth Tibor könyvéből származó szöveget érdemes, mint alapos áttekintés elolvasni, bár ez kissé csalóka, hiszen egy fejezetben tárgyalja és egyben keveri össze a Miklósberki bányászatot. A vastagbetűs megjegyzésekkel próbálom helyretenni, melyik művelet melyik település közigazgatási területén volt:

"1795. Metternich herceg (Csolnok területe) és Sándor gróf birtokán (Annavölgy területe), az oligocén szénkibúvásokon megkezdődik rendszeres bányászkodás.

1801-1835. A Péter-Pál-tárói műveletek feltételezhető ideje (Csolnok).

1813. Franciska akna telepítése (Csolnok).

1815. A sárisápi határ mellett kutatóakna indul. E területre mélyítik az Anna- és Vilmos-tárót is (Annavölgy).
A széntermelés többsége csolnoki területről származik. (Tehát két helyen, csolnoki és annavölgyi területen is folyik bányászkodás, de a nagyobb kitermelt mennyiség csolnoki területről kerül a felszínre.)

1820—1839 között mélyítik az Antónia lejtaknát, a Terézia-tárót és ebből egy vakaknát. Két légakna és az Alajos vízakna is ekkor készült. (Csolnok)

1838- ban szerzi meg Miesbach Miklós-berek bérletét (Miklósberek területének csolnoki részét).

1839-40-re tehető az eocén széntelep feltárása, ekkor mélyítik a Leontina- és Móric-tárókat (Annavölgy).

1846. Befejezik az Antónia-Terézia-mező művelését (Csolnok).

1848—52 között a Mária-Dorottya mezőben négy aknát mélyítenek, (Csolnok)

1849-ben Gusztáv aknát,1852-ben két légaknát és egy szállítóaknát (Csolnok).

1857-ben befejezik a Mária-Dorottya mező művelését (Csolnok).

1867. Dräsche Henrik megvásárolja a Sándor-féle birtok szénjogát (Annavölgy), de annavölgyi területen nem
nyit bányát.

1867-1884 között nem folyt bányászat annavölgyi területen. A nyilvántartott termelés csolnoki területről származott, amelyet Annavölgy felé szállítottak.

1868- ban az annavölgyi területet is átveszi a „Kőszénbánya s Téglagyár Társulat Pesten” elneve-
zésű részvénytársaság.

1868-ban mélyítették a Miklósbereki aknát, mely 1884-ig üzemelt (Csolnok).

1875-ben mélyítik le Vilmos aknát, amely a 60-as szinten 20 m3/p vízzel elfulladt, ezért alapvága-
tát a víznívó felett képezték ki, amely, 1884-ben érte el a paleocén telepet és azt feltárta (Annavölgy).

1890-ben kezdték meg a Samu-táró kihajtását a 185-ös szinten. A mező szellőztetését az I-es, Il-es aknákkal, a Krempf és a csolnoki gurítókkal oldották meg, itt szállították a tömedékanyagot is (Annavölgy).

1893. Megépül a tokod—annavölgyi vasút.

1894. Egyenáramú erőművet építenek (Annavölgy).

1895. Paula akna mélyítése a +125 m-es szintig (Annavölgy).

1898. Az Esztergom-Szászvári KB. RT. megvásárolja a bányákat és Vilmos-aknán új villamos centrálét épít (2 db 150 LE-s generátorral). A centrálé 1912-ig üzemelt, akkor az áramellátást Dorog vette át.

1902-ben a mélyszinti alapvágat hossza már 2,5 km, Csolnok irányában. Megfelelő tömedékanyag
hiányában rablóbányászatot folytattak.

1903. Steinriegel mező megnyitása (1916-ban felhagyják) (Csolnok).

1906-ban (Auguszta akna elkészülte után) a bányarészt felhagyták, a területet részben Auguszta,majd Il-es aknáról, később Annavölgyről fejtették le.

1910. Feltárták a Gete mezőt (Csolnok). 

1913. Lemélyítik a Sándor-lejtösaknát (140 m) és modernizálják a szállítást (6 db benzines mozdonyt állítanak üzembe) (Annavölgy).

1924. augusztus 18. Lyukasztanak a dorogi altáróval és november 17-én megindul a szállítás.

1927. Az Auguszta aknai vízbetörés elönti az annavölgyi bányákat is, az annavölgyi bányászat szünetel 1940-ig."

Ha már Annavölgy, egy érdekesség a Bányászati és Kohászati Lapok 1894-es évfolyamából (már maga a fogalmazás miatt is érdekes elolvasni):

Jó szerencsét!

2023.04.21.

Annavölgyről szóló bejegyzések:

Bányászat történelem 8. Annavölgy Bányászata általános ismeretek

Bányászat történelem 9. Annavölgy, Anna-tárók, Vincze-táró, Móricz-légakna

Bányászat történelem 10. Annavölgy, Ferenc József és Paula (Gép)-akna Bányászat történelem 12. Annavölgy, Leontína- és Móricz-táró

Bányászat történelem, 11. I. közbevetés Alois Fischer 1788-1861

Bányászat történelem 12. Annavölgy, Leontína- és Móricz-táró 1840?-1884?

Bányászat történelem 13. Annavölgy, Pálinkás-táró 1924-?

Bányászat történelem 14. Annavölgy, X-es akna 1940-1975

Bányászat történelem 15. Annavölgy, Vilmos-akna és Samu-táró 1875-1906

Bányászat történelem 16. II. Közbevetés: A Bányászkör Annavölgyön

Alapozó bejegyzések:

Adatok, képek rendszerezése.

Földtan 1.rész

Földtan 2.rész

Források

Szakszavak

Vízveszély

Egyéb veszélyek

Jó szerencsét!

A következő bejegyzések elé annyit szeretnék megjegyezni: nem az a cél, hogy saját szavaimmal újrafogalmazzam a régiek írásait. Azt szeretném elérni, hogy ti is felfedezhessétek micsoda tudással rendelkeztek ezek az emberek. Szeretném megmutatni az eredeti szövegeket-képeket, én csak  minimális értelmezési feladatokra vállalkozom.

Egy kis gyűjteménykezelési bejegyzésre szükség van mielőtt igazán belemerülünk a részletekbe. A források jelentős mennyisége megkövetelte egy a számomra logikus rendszer kialakítását.

A Dorogi Szénmedence területén a mai közigazgatás szerint tíz település található:

Annavölgy, Bajót, Csolnok, Dorog, Kesztölc, Mogyorósbánya,Sárisáp, Tokod, Tokod-altáró, Tokod-ebszőnybánya

Ez a mostani állapot, de az évszázadok során ez sokszor változott.

Tóth Tibor könyvéből származó térképen látható a múlt század elejének állapota:

Települések egyesültek-szétváltak de inkább az utóbbi. Az adatoknál, képeknél, szövegeknél én a mai közigazgatási határokat vettem figyelembe, ez alapján csoportosítottam, válogattam szét a rendelkezésre álló forrásokat.

Ezért van például az az érdekesség, hogy az annavölgyi szénbányászkodás adatainak egy része átkerült Csolnokra és viszont. Ugyan így van ez több település határvonalánál.

Tóth Tibor könyvéből:

Ezek után a lenti rendszer alakult ki:

Főkönyvtár/Bányák/Települések/Megnevezés:

Ide kerültek az aknák, tárók, altárók. Pillanatnyilag 104 mappa lett, de lesznek összevonások.

Főkönyvtár/Épületek, emlékművek, romok, itt volt a .../Települések/Megnevezés:

Ide került minden más ami a bánya üzemeltetéshez, termeléshez szorosan a kapcsolódik.

Ezek a külüzemek, osztályozók, kötélpálya, meddőkezelés, bányagépgyártás stb...

Szintén ide kerültek a szociális, népjóléti, kulturális épületek valamint az emlékművek. Ez egy hatalmas adatmennyiséget jelent,amit nem is lehet (adathiány miatt, vagy mert még nem találtam adatot) tökéletesen feldolgozni.

Itt 57 mappa van, de ez még biztosan bővülni fog.

A megjelenés rendszere a következő lesz:

A Bányák rovattal kezdek és települések szerint ABC rendben haladok. Az első Annavölgyel foglalkozó bejegyzés egy áttekintést, általános tudnivalókat tartalmazó tartalmazó szöveg. Itt említem meg azokat a helytörténeti forrásokat, személyeket akikre a továbbiakban már csak nevükkel fogok hivatkozni. Ha az annavölgyi bányákon végigértem Következik Bajna, majd Csolnok stb.... A bányák feldolgozása után az Épületek, emlékművek, romok, itt volt a ... rovat és újra kezdjük Annavölgyel, majd Csolnok....

De itt csak azokkal foglalkozom, ahol rendelkezésre állnak régi fényképek.

Hosszú ideig el lesztek látva olvasni és néznivalóval.

Jó szerencsét:

2023.04.14.

Források:

https://banyaszkor.blog.hu/2023/03/03/banyaszat_tortenelem_-2_bejegyzes_a_forrasok

Jó szerencsét!

A víz után jöjjön a tűz, majd a gáz végül az omlás veszély.

A bányatüzek legnagyobb veszélye nem is a nyílt láng, hanem a mérgező gázok keletkezése. A medencénk történetének legnagyobb, legtöbb halálos áldozatot követelő tragédiáit a bányatüzek okozták. A lentiekhez nem igazán kell hozzáfűzni semmit, minden érhető. Azért egy-két mondatot érdemes kiemelni, már csak tanulság végett, hiszen akár egy lakástűznél is szempont lehet. 

A lenti idézetek és képek Tóth Tibor könyvéből származnak.

Bányatűz

"Keletkezésük okozója szerint kétféle tüzet különböztetünk meg. Az exogén tüzeket valamilyen külső hőhatás (láng, elektromos zárlat stb.) okozza. Jellemzőjük, hogy általában a bányában használatos gyúlékony anyagok (fa, olaj, gumiszalag stb.) fognak tüzet. Kifejlődésük gyors és váratlan. Az ilyen tűzesetek viszonylag ritkák és a biztonsági rendszabályok betartásával elkerülhetők.

A szén öngyulladásával keletkező (endogén) tüzek a tulajdonképpeni tipikus bányatüzek, kifejlődésük
lassú, tűzfészkük mélyen a kőzetben, gyakran a nyitva levő bányatérségektől távol, sokszor megkö-
zelíthetetlenül helyezkedik el. A bányaüregek felületén öngyulladásos tűz sohasem keletkezik, itt a légáram hűtőhatása elvonja az öngyulladáshoz szükséges oxidációs hőt.

Az öngyulladásra felettébb hajlamos eocén telep művelésével jelent meg bányáinkban és az iszap-
tömedékelés bevezetéséig megállíthatatlanul fokozódott a tűzveszély. Nem kell nagy tűzvészeket elképzelni, ilyenek csak nagyon ritkán fordultak elő. A bányabeli viszonyok között azonban az egészen csekély tüzek is borzalmas tragédiákat okoztak. A veszély nagyságának érzékeléséhez elég tudnunk, hogy egyetlen ácsolat elégésekor keletkező szénmonoxid (CO) 2 km hosszú vágatot képes halálos koncentrátummal
megtölteni.

A gyatra tömedékelés mellett a szén öngyulladásának másik fontos előidézője a tökéletlen szellőztetés volt, amely a felmelegedett széntömeget nem tudta lassú légáramával az öngyulladási hőmérséklet alá hűteni, sem az égési gázok — elsősorban a szénmonoxid — gyors eltávolításával és felhígításával az életveszélyes koncentráció létrejöttét megakadályozni. A bányák szellőztetését a megbízhatatlan és gyakran változó irányú természetes légmozgásra bízták, amely addig „működött” amíg a bánya és a külszín hőmérséklete között számottevő különbség volt.

Szellőztetés lepedőmozgatással:

Ha a hőmérséklet kiegyenlítődött (a tavaszi és őszi időszakban) begyújtották a légkemencéket. Ezek kezdetben nyitott „tűzkosarak” később vasból, kőből vagy téglából épített kemencék voltak, amelyek a kihúzó akna alatt elhelyezve tüzükkel, füstgázaikkal, felmelegítették a levegőt és így a bányában légkeringést hoztak létre. Elképzelhető, hogy a fával biztosított aknákban rakott tüzek önmagukban is mennyi balesetet okoztak!

Légkemence:

Az 1800-as évek végéig ez volt az általánosan használt és elfogadott szellőztetési mód, noha ismerték és elvileg használták is a különböző víz- és gőzmeghajtású szellőztetőket (pl. a Körting-féle„exhausztort”), ezek nem terjedtek el és csak elektromos meghajtású ventillátorok oldották meg bányáink szellőztetésének súlyos gondjait (1894).

A tűz elleni védekezés, illetve a tüzek elfojtásának ma is használatos eszközeiről első értesüléseinket
1886-ból (Tschebull) kapjuk.
„A tűz eredményes elfojtásának alapfeltétele, hogy a védekező eszközök készenlétben legyenek. Ilyenek:
légcső, ventillátor, víztartály, fecskendő, ponyva, deszka, szeg, agyag, mentökészülékek." (Ekkor érkezett egy és valószínűleg az első mentőkészülék a medencébe.)

Az idézet szerint tehát 1886-ra tehetjük a tűzvédelmi raktárak és a bányamentő szervezet megalapításának javaslatát is és e javaslat megvalósítását is, hiszen a bányakapitányság még ugyanebben az évben előírta a mentőkészülékek beszerzését és a bányabeli tűzoltószemélyzet kiképzését. 

Az első feljegyzett bányatűz 1854-ben Ótokodon történt, ahol az égő mezők elzárására tetemes szén-
pilléreket hagytak vissza. 1893-ban 20, 1896-ban 3 bányász lelte halálát bányatűz miatt az ótokodi Vilmos aknában.

1893-ban az annavölgyi bányatűz teljesen elhamvasztotta a II. sz. légaknát. A tüzet a keményfávalácsolt aknában elhelyezett légkemencéből kipattanó szikra okozta. Az aknát az előírás szerint ki kellett volna falazni, ennek elmulasztása ez esetben három ember életét követelte. Ezt a balesetet már szigorú rendszabályok követték, bár még mindig csak a sújtóléges bányákra írták elő a mesterséges szellőztetést és a bányák két kijárattal való telepítését.
1906-ban vezették be az iszaptömedékelést. Ennek hatására az addigi minimálisan 30%-os szénveszte-
ség 6,7%-ra csökkent és ha nem is „egy csapásra”— mint a korabeli szerzők állítják — de megszűnt a bányatüzek nagy gyakorisága. A korábban nyitott bányák azonban még sokáig viselték a kézi tömedékelés súlyos örökségét. A kényszerhelyzetben összeturkált, megroppant és öreg műveletekkel átjárt telepek tovább hordozták a tűzveszélyt, az pedig tovább szedte áldozatait.

Említettük, hogy már az iszapolás bevezetése előtt is művelt bányák továbbra is fokozottan tűzveszélyesek maradtak. Ennek jellegzetes példája az annavölgyi bánya. 1947. január 20-án, Annavölgy régi (Zsigmondy) mezejében 31 bányász életét oltotta ki a szénmonoxid. 15 óra 30 perckor észlelték a „pipafüst mennyi-
ségű” füstöt. Egy óra múlva — kétszeri vízbeadás után — már sűrű a füst, el kellett rendelni a mezőkiürítését. 22 órára kiszellőztették a mezőt, befejezték a mentést. Néhány óra alatt tehát lezajlott a medence legsúlyosabb tűz okozta tragédiája.

Az 50-es évek végén és a 60-as évek elején alakult ki a tűz elleni védekezés mai rendszere. A jutaburko-
latú kábelek tűzmentesítésétől a CO szűrős menekülőkészülékek beszerzéséig számos intézkedés nö-
velte a biztonságot. A géptereket lángmentesítették, a nagy olajterű transzformátorok, a nyitott lámpák
használatát csökkentették, majd megszüntették. 1960—61-ben minden dolgozó menekülőkészüléket kapott. E ké-
szülékek használata kizárja az annavölgyihez hasonló tömeges baleset lehetőségét.

Metán, sújtólég

A hatalmas bányászati tömegszerencsétlenségek leggyakoribb okozója a metán, illetve annak a levegővelalkotott robbanóképes keveréke a sújtólég, amely medencénkben a művelési mélység növekedésével együtt jelentkezett és számos esetben okozott halálos balesetet, sőt tömegszerencsétlenséget is.

Az első tömeges baleset 1871. április 1-én, a tokodi Gusztáv aknában történt és 18 áldozatot követelt. A szerencsétlenül jártak testhelyzetéből megállapítható volt, hogy a halál munkájuk közben érte őket, menekülésre nem volt idejük. A sújtólégveszély akkor még ismeretlen volt a dorogi bányákban, ezért az ország legnevezetesebb szakértői — köztük Péch Antal és Zsigmondy Vilmos — vettek részt a balesetek kivizsgálásában.

(Itt jegyezzük meg, hogy Zsigmondy Vilmos 1851 — 1859-ig az annavölgyi bánya üzemvezetője,majd 1885-ig a Kőszénbánya és Téglagyár RT. szakértője és elnöke volt. Nevét a gyógyvizet fakasztó margitszigeti, városligeti stb. mélyfúrásai tették világhírűvé. Medencénkben végzett geológiai és geotermikus kutatásai mellett igen nagy jelentőségű a bányatűz és sújtólégveszély-elhárítás terén kifejtett munkája.)

A bizottság megállapítása szerint a felhagyott vágatokban összegyűlt metánt egy nagyobb omlás préselte a nyitott bányatérségekbe, ahol az a levegővel keveredve a munkások lámpájától felrobbant. A baleset oka tehát egyértelmű: a tömedékelés hiánya, a gyenge szellőztetés és a nyitott lámpák használata. Csak a baleset után került a medencébe néhány Davy-féle biztonsági lámpa, de azokat sem használták. A metán jelenlétét az 1880-as évek végétől a Wolf-féle (gyakorlatilag a ma is használatos) benzinlámpákkal vizsgálták.

A benzinlámpa is okozott sújtólégrobbanást. 1931.november 25-én a sashegyi bányában egy tökéletlenül
beiszapolt öreg fejtésbe lyukasztottak. A csapat visszavonult a munkahely kiszellőztetésének idő-
tartamára, de az ácsolatra akasztott benzinlámpa kosara átizzott és az emiatt bekövetkező robbanás-
nak három halálos és nyolc súlyos sérültje volt.

A következő súlyos tömegszerencsétlenség is Tokodon, ezúttal Erzsébet aknában következett be,1942. július 31-én. A bányakapitányság vizsgálata szerint az egyik elővájási munkahelyen végzett robbantás omlást okozott és ebből nagyobb mérvű metánkiáramlás történt. A robbanást — a feltevés szerint — itt is benzinlámpa okozta. A robbanás újabb metánkiáramlást idézett elő és így több központú robbanássorozat jött létre, amely 51 ember ha-
lálát okozta. A halál oka az áldozatok többségénél CO mérgezés volt.

A bányamezőben dolgozók közül 15 munkás megmenekülése a bányász találékonyságának és lélekjelenlétének nagyszerű példája. Ezek — miután a füst minden irányban elvágta menekülésük útját —Babocsai István mogyorósi vájár vezetésével munkahelyük vájvégén elgátolták magukat és a sűrítettlevegő vezetékének elvágásával túlnyomást létesítve megakadályozták, hogy menedékhelyüket a füstgá-
zok eláraszthassák. Itt — mintegy két órát időzve —várták meg a mező kiszellőztetését, a bányamentők
és az üzemorvos megérkezését.

A szellőztetés már ismertetett általános rekonstrukciója, a zárt lámpák és a sújtólégbiztos berende-
zések egyre általánosabbá váló használata csökkentette az ilyen balesetek számát, míg az időszakos el-
lenőrzések és a kisebb metánrobbanások után valamennyi bányából kitiltották a karbidlámpákat és számos bányát soroltak át a sújtólégveszélyességi kategóriák valamelyikébe.

Metán jelenlétének műszeres viszgálata:

Lámpakamra és önmentő készülékek tárolása:

így lett például 1961-ben VI-os akna és — az 1961. május 31-i halálos kimenetelű sújtólégrobbanás után — IX-es akna, majd 1962-ben szintén halált okozó lobbanás következményeként I-es akna is I. osztályú sújtólégveszélyes bánya. 1974-ben Ebszönybányát is ebbe a kategó-
riába sorolták. 1974. július 14-én XIX-es aknán következett be az utolsó sújtólégrobbanás. A Il-esosztályba sorolt bánya -318-as szintjén, gát mögötti, lezárt térségben, feltehetőleg villamos berendezés hibája miatt történt egy kisebb mérvű robbanás, amely balesetet, anyagi kárt nem okozott.

Omlásveszély

A medence kőzetviszonyai kedvezőtlenek, a vágatok fenntartása igen sok gondot, munkát igényel. Mind ez azonban nem jelent egyúttal fokozott omlásveszélyt is, bár gyakran előfordulnak kőzethullásból eredő kisebb balesetek, sőt számos halálos áldozatot is követelt már a gyenge vagy szakszerűtlenül készí-
tett biztosítás. E balesetek azonban nem jellemzőek a medence bányáira. Sem az omlások gyakorisága,
sem azok következményei nem tennék indokolttá, hogy e veszéllyel külön foglalkozzunk, ha az 1980.
május 9-i súlyos katasztrófa nem tenné azt szomorú kötelességünkké:
A Dorogi bányaüzemben a lencsehegyi mező +67-es szintjén telepített acéltámos frontfejtés rész-
leges összeomlása hat bányásztársunk életét követelte."

Jó szerencsét!

2023.04.07.

Alapozó bejegyzések:

Adatok, képek rendszerezése.

Földtan 1.rész

Földtan 2.rész

Források

Szakszavak

Vízveszély

Jó szerencsét!

A Dorogi Szénmedence bányászatának attól a pillanatától, hogy elérték a karsztvízszintet neuralgikus pontja lett a bányába betörő vizek elleni védekezés.

Erről Schmidt Sándor egy komplett értekezést írt, mint a téma egyik legnagyobb hazai szaktekintélye. 

Bányáknak új víztelenítési módja az esztergomi szénmedencében 113-171 oldalig:

http://bkl.uni-miskolc.hu/1929/index.php

Ezt nyílván nem másolom ide, bár igen tanulságos olvasmány. :). 

A lenti szöveg Tóth Tibor könyvéből számazik a vastagbetűs részek az én értelmezésemet tükrözik, Schmidt Sándortól származó szövegrészeket külön dölt betűvel jelöltem.

"Aki hallott valaha a medence bányászatáról az úgy tudja, hogy Dorogon legfőbb veszély a víz!

Vízbetörés fényképe Tóth Tibor könyvéből:

Az emberi életet követelő bányászkatasztrófák sorában azonban a vízbetörés szerencsére az utolsó helyre szorult. A medence mintegy hétszáz nyilvántartott vízbetörése közül egyetlen olyanról sem tudunk, amely emberi életet követelt volna.

Nagyobb veszélyt jelentett a már meglevő bányaüregekben tárolt víz óvatlan megközelítése.

Három  ilyen balesetről kell megemlékeznünk:

1903. november 18-án Paula-aknában:

„Csolnok község határában . . . az egyik feltörésben levő munkahelynek a talpjáról, ereszkéjével egy nyílással közlekedő vágat végén át nagyobb mennyiségű víz lefolyása után váratlanul olyan sok kénhidrogén gáz ömlött be, hogy abban három vájár megfulladt, a negyedik pedig könnyebb természetű mérgezést szenvedett.. . ”

A korabeli bányakapitánysági határozatból ma már aligha lehet a baleset körülményeit egyértelműen tisztázni, de „bányarendőri szempontból kifogásolható nem észleltetett”, így fogadjuk el, hogy nem a víz, hanem a kénhidrogén ölte meg az annavölgyi bánya három vájárát.

1943. december 20-án Xll-es aknát tervszerűen víz alá engedték. A felemelkedő víz december 30-án
utat talált IX-es akna nyugati mezejébe és azt is elárasztotta. A keleti mezőben vízőröket állítottak és folytatták a munkát. A víz 1944. május 3-án áttört a K-i mezőbe és ott, az egyik vízőrt elsodorta. Társa riasztotta a mező dolgozóit, akik a 57-es szinti frontfejtésen dolgozó 9 vájár kivételével, szerencsésen kimenekültek. A front alapvágatát azonban csillékkel, készlettel és egyéb anyaggal teljesen eltorlaszolta a víz. A csilléket a bányamentők csigasorral sem voltak képesek kimozdítani, így a frontfejtésben dolgozó 9 vájárt nem tudták kimenteni. A mentőknek, feltehetően az öreg műveletekből kiszorított gázok miatt mentőkészülékben kellett dolgozniuk, így valószínű, hogy a bentrekedtek halálát is gázmérgezés okozta.

A harmadik eset már kevésbé súlyos. VI-os aknán történt 1963. augusztus 18-án, amikor a -201-es
szinti feltörésből a hirtelen megcsapolt öregségi víz 6 embert lesodort, hárman súlyosabb, hárman könynyebb sérülést szenvedtek.

Egy fontos közbevetés, hogy ha a vízbetörésekről beszélünk általában a fekü közet karsztvizére gondolunk, de Tokod környékén egy e feletti rétegből származó víz is gondolt okozott:

Ha Dorogon bányavízről, vagy vízveszélyről beszélünk, triászvízre gondolunk. A többi, egyébként igen kellemetlen és nehezen leküzdhető veszélyforrás, mint a szintén karsztosodott felsőeocén nummulinás (Tschihatscheffi) mészkő, a vízdús fornai homok vagy a vizet tartalmazó öreg műveletek, jelentőségükben messze eltörpülnek a triász mészkőben, dolomitban tárolt víz veszélye mögött.

A középső eocén széntelepet fedő, nehezen omlasztható márga, a vizes homok és homokkő ennek a kornak azok az utolsó rétegei, amelyek a gyakorló bányászt még érdeklik. A középső- és felső eocén további rétegsorainak bemutatását tehát mellőzhetjük, de feltétlenül meg kell emlékeznünk a helyenként (Tokod környékén) fellelhető, víztároló eocén (Tschihatscheffi) mészkőről, amelyből több, 10 m3/p nagyságrendet is meghaladó vízbetörést fakasztottak.

Karszt patak Tóth Tibor könyvéből:

A főkarsztvíz eredeti nyugalmi vízszintje a medence területén a +132-es tengerszint feletti magasságban volt (1932-ben), azóta a vízemelés hatására folyamatosan csökkent, míg 1967-ben 138 m3/p vízemeléssel lesüllyedt a + 106-os szintre. Azóta az elfulladt bányák vízemelésének megszűnése miatt ismét emelkedik, jelenleg a 110m-es szinten áll.

A jelenleg már nem igaz, hiszen 1982 óta újra elérte a 130-132 méter közötti szintet.

A széntelep feküjének a karsztvízzel szemben védő szerepe van. A védettség mértéke a feküréteg vastagságának és az adott hely karsztvíznyomás értékének (a víznívó alatti mélységnek) függvénye. A nyilvántartott vízbetörések 96%-a vetődések metszéspontjában, a vetők roncsolt, töredezett zónái mentén következett be.

A bányavizek elleni védekezés módszerei alapvetően három csoportba, a preventív, passzív és aktív védelmi módszerekre oszthatók.

A preventív védelem a vízbetörések megelőzésére, illetve a veszély csökkentésére irányul (pl. védőpillérek kijelölése, a legkevésbé veszélyes művelési mód és sorrend megválasztása stb.).

A passzív védelem a fakasztott vizek emelése és utólagos elzárása, az aktív védelem, amely voltaképpen a leghatásosabb prevenció, a víz előzetes, tervszerű lecsapolása.

Székely kutatásai szerint a dorogi medencében 1875-ig a passzív védelmet alkalmazták, azután védőpillérek visszahagyásával, az alapvágatok víznívó feletti kihajtásával is védekeztek.

Az országban elsőként medencénkben vezették be a cementálási eljárást (a karsztjáratok cementes homokkal való betömedékelését) és a tokodi I/a ereszkében ugyancsak elsőként végeztek (65 m-es) víznívó süllyesztést.

A cementálás során a felszínen kijelölik a vízbetörés helyét, majd az ott fúrt lyukon keresztül homok és cemet keverékét adagolják be.

"Az Auguszta-aknai és annavölgyi bányánk együtt 80 vágón szenet termelt naponta, azonban ennek elvesztése, a társulat széntermelésében abszolúte nem volt érezhető, mert a múlt tapasztalataiból okulva, mindig úgy irányítottuk feltárásainkat, hogy teljes tartalék fejtési mezők álljanak készenlétben. Itt is az elfulladt Auguszta-akna minden embere már másnap el volt helyezve, s a termelés minden zökkenő nélkül biztosítva, azonban egy percet sem késleked tünk a vízbetörés elhárításával sem. Még ugyanaz nap kitűztük a külszínen a vízbetörés pontját és éjjel-nappal tartó munkával, szereléssel másnap felállítottunk egy fúrógarniturát, s október 12.-én 212,4 m mélységet elérve, a bányaüregbe fúrtunk. A széntelep alatt a triaszmészkőig általában 20—24 m vastag-
nak számított izoláló réteg itt csak 5-6 m volt, mely után a triaszmészkőbe értünk, s ott a fúrónk üregbe jutott.
A fúrólyukat most tölcsérrel felszereltük és percenként 1 m3 vízhez 1 m3 homokot és 100 kg cementet keverve, okt. 19-én megkezdtük a vízbetörést okozó barlang eltömését.
A mészkőben lévő barlang befogodó képessége 6454 m3 homok és 7238 q cement volt. Ezután vártunk 3 hetet, s kísérletképpen megkezdtük az akna vizét kiemelni. A legnagyobb örömmel konstatáltuk, hogy a víz kevesebb,
mint a vízbetörés előtt, azonban most már egész munkát akartunk végezni s egy fúrólyukkal felkerestük az 1921. évi, egy másikkal az 1909. évi vízbetörések pontjait s az előbbi helyre 2149 m3 homokot, 2232 q cementet, az utóbbiba 2198 m3 homokot és 2442 q cementet iszapoltunk.
1928. március 6.-án kezdtük azután az akna víztelenítését és jún. 10.-én tartottunk egész igazgatóságunk részvételével Dorogon hálaadó istentiszteletet Auguszta-aknánk víztelenítésének befejezéséért!
Az akna talpán nemcsak az új vízbetörésből nem találtunk vizet, hanem az évek óta szivattyúzott, percenkénti 5 m3 víz is csak 1,2 m3 volt, amelyből 0,8 m3/min. még beiszapolásra vár, mig a többi az aknából, s az oligocén
rétegekből összegyűlő telepvíz."

Csak érdekességképp a következő mennyiségekről van szó, Székely Lajos könyvéből (a könyv hibajegyzéke szerint az I-es akna homok,lösz mennyisége 102844 m3):

Cementálás nyoma a szénrétegben, Tóth Tibor könyvéből:

Víztelenítés után elég "érdekes" lehetett a a bánya látványa, hiszen a víz az úr. A lenti képek Székely Lajos könyvéből származnak.

10 dorogi akna 34 esetben végrehajtott újranyitása bizonyította Schmidt Sándornak azt az elméletét, miszerint „Dorogon a bányászat (a széntermelés) zökkenőmentes folyamatának az az alapja, hogy mindenkor legyen egy víztelenítés és egy újranyitás alatt álló bánya”. Ennek az ironikus megállapításnak a létjogosultsága ma már vitatható ugyan, de a medence vízvédelmi gyakorlata 1968-ig tulajdonképpen ezt az elvet követte, kétségtelenül eredményesen, rentábilisan.

Az 1960-as évek közepéig a fokozott vízvédelmi program valósult meg. Ekkor a  XV-ös akna 70 m3/p, XII-es akna 2X45 m3/p, ajtósgáttal védett, Erzsébet akna 45 m3/p XVII-es akna 50 m3/p, ajtósgáttal védett vízemelő kapacitással rendelkezett. 1968 — 1970 között a felsorolt üzemek mindegyike elfulladt, majd 1976-ban XIX-es akna is hasonló sorsra jutott.

A „fokozott vízvédelem programja” tehát nem vált be.

A „ program” kudarca némi magyarázatot igényel. Tudjuk, hogy a vízbetöréseket az alaphegység-
ben levő karsztjáratok megcsapolása okozza. A vízbetörés nagyságát a karsztjárat szelvénye és a víz-
betörés helyének a víznívó alatti mélysége (a hidrosztatikai nyomás) határozza meg. Az egyes karszt-
üregek egymáshoz általában szűk repedésekkel csatlakoznak. Mindez azt jelenti, hogy a vízbetörések általában nagy vízmennyiséggel jelentkeznek (a kavernaürülés időszaka), ezután olyan mennyiségrecsökkennek amennyit a szűk karsztjáratok átbocsátani képesek. Az állandósult vízmennyiség is igen jelentős lehet, de mindig töredéke a kavernaürülés időszakában mért hozamnak. A nagy bányaelfulladások mindig a kavernaürülés időszakában következtek be. Szivattyúink, zsomprendszerünk és az elárasztható bányatérségeink képtelenek fogadni a kezdeti időszak víztömegét, a szivattyúkamrák védelmére épített vízgátak bezárására pedig vagy nem volt mód, vagy megkerülte azokat a víz."

Jó szerencsét!

2023.03.31.

Alapozó bejegyzések:

Adatok, képek rendszerezése.

Földtan 1.rész

Földtan 2.rész

Források

Szakszavak

Egyéb veszélyek

 Jó szerencsét!

Ez hosszú lett, ezért 2 részletben olvashatjátok, az első rész az általános leírás volt:

Földtan 1.rész

https://banyaszkor.blog.hu/2023/03/17/banyaszat_tortenelem_0_bejegyzes_foldtan

a 2. részben földtani és egyébb térképpekel és azok magyarázatával találkozhattok.

Ismétlés:

Fontos a méter skála: ahogy tanultuk régen a 0 pont az: "Alapszintnek az Adriai tenger 1875. évben 9 hónapon keresztül mért középvízszintjét választották, amit a trieszti kikötőben a Molo Sartorio mareográfja mérései alapján határoztak meg." ez késöbb változott: 

"1953-tól a Varsói Szerződés államait kötelezték, hogy egységesen a Balti alapszinttől számítsák a magasságot, így egységesítve a rendszerüket. A balti tengerszintet a Finn-öbölben, Szentpétervártól nem messze, a kronstadti kikötő vízmércéjén állapították meg. Ezt a magasságértéket a katonai térképészetben 1953, polgári térképészetben 1958 óta használjuk. A balti tengerszint 67,47 cm-rel magasabban van, mint a nadapi alapszint.

A következő képek a háromszerzős földtani könyv mellékletéből származnak.

A lenti ábrán a Henrik-hegy dorogi oldalában művelt széntelep látható, a legmagasabb réteg mint  szénkibúvás találtatott meg a Henrik-hegy és Gete közötti nyereg oldalában. Jól látszik, hogy az altáró szintje felett volt a mező csekény mértékű vizveszéllyel. Az is jól látszik, hogy az altáró ezen része mészkőben készült, tehát  a mai napig jó állapotban lehet, hiszen gyakorlatilag egy barlangot hajtottak ki  a mészkőben.

A lenti képen az annavölgyi szénterület, ahol látszik hogy a széntelep több rétegre tagozódott, ahogy évmilliók alatt lezajlott a szénképződés. A három alsó fekete csík a paleocén telep felette az egy vékony pedig az oligocén. A három paleocén telep fentről lefelé a  Paula, Móricz, Leontína nevet kapta. Érdekes a kép jobb szélén a Steinreigel-mező, ott a telep a hegységképződési folyamatok miatt szinte függőleges. Itt olyan közel volt a szén a felszínhez (20-30 méter), hogy a nagyobb esők után a föld alá bejutó felszíni víz komoly fennakadást okozott a termelésben.

A lenti kép alsó része a Magos-hegy és Henrik-hegy közötti széttöredezett településeket mutatja.Jól látható hogy a középső lesüllyedt rész jóval a víznívó alatt van, ezek a bányák előbb-utóbb vízbetörés áldozatai lettek.

Itt jobban látszik a Reimann-altáró alatti terület

 Egy kicsit más megvilágításban a fentiek Tóth Tibor könyvéből:

Jól olvasható a méterskálán, hogy a széntelepek mélysége milyen változatos:

Itt pedig a széntelepek rétegvastagsága látható, ez sem kevésbé érdekes. Aki elolvasta az előző bejegyzést pontosan tudja mitől van a sok meddő réteg a széntelepek között.

A lenti térkép Székely Lajos könyvéből megmutatja a területünk vetőit. Ezek közül némelyik a 200 méter elvetési magasságot is meghaladja. (Vígh Ferenc és Szentes Ferenc 1952-évi értekezése alapján rajzolt térkép.)

Jó szerencsét!

2023.03.24.

 Alapozó bejegyzések:

Földtan 1.rész

Források

Szakszavak