Jó szerencsét!
Ha időrendben haladnánk a dorogi bányászat történetével, akkor itt kellett volna kezdeni. A "Doroghi Bányatelep" területe és nagysága jól látható a XIX.századi (1886) kataszteri térképen:
A térképrészletek az https://maps.arcanum.com/ oldaláról származnak:
Nyugodtan vonhatunk párhuzamot Miklós-berek és a Henrik-hegy-Gete közötti völgy bányászatával. Nyilván felhasználták az ott szerzett tudást, emiatt a mai elképzeléseinknek megfelelő üzemszerű bányaművelés folytattak. De még jelenvolt a régi termelési mód, ami azt jelentette, hogy ha valamely műveletnél bármi akadályba ütköztek, akkor egy új akna vagy táró megépítésével biztostották a széntermelést.
Tóth Tibor könyvéből:
"1870. 9 segédakna és több táró működik a területen."
A szállítási nehézségek itt is fenn állnak, hiszen a Drasche-vágány és az osztályozó megépítéséig csak a szekérszállítás jöhetett szóba.
Itt volt az első jól dokumentált karsztvíz betörés is:
Háromszerzős földtani könyvől:
"Amennyire az irodalmi adatokból kivehető, a karsztvízzel először e helyen találkoztak, mikor az 1878. évben 97 m-el az aknagárd alatt keresztvágatot hajtottak. Már az első méterekben, amint a fekvő-mészkőbe jutottak, erős vízforrásra bukkantak, melyből 0,7 m3 15-17 C hőmérsékletű víz ömlött. A vizet elgátolták. A víz betörési helyének rnagassága, a Henrik-akna új magassági méretét (223,8 m M. Á. K.) véve tekintetbe, 126,8 m. S minthogy Tschebull szerint a víznyomásból a víztükör magasságát 7 m-nek számították ki tulajdonképen 133,8 m-nek adódik."
Hantken Miksa könyvéből:
"A doroghi Bányavölgy, mely Dorogh falu keleti végétől kezdve a csolnoki Kőszikla (Henrik-hegy)felé húzódik. Annak egy ágazata a doroghi Kőszikla mellett a tokodi határ felé terjeszkedik. (Ez lesz majd az Ó-tokod bányatelep, melyet a tokodi bejegyzéseknél tárgyalunk). A doroghi Bánya völgyben létezik a doroghi bánya... A doroghi szénbánya a csolnoki Kőszikla északi oldalán fekszik. Az itteni széntelepek felfedezője egy doroghi erdőkerülő volt, ki 1850-ben azoknak kibúvásaira véletlenül akadt. Ezen bányánál az eocén rétegek teljesen fedvék részint lösz,részint oligocen rétegek által. A széntelep körülbelül 200 ölnyi hosszúságban van feltárva s mindkét végén vetődések által megszakítva. Csak egy széntelep míveltetik, melynek vastagsága 3-4 öl. A doroghi tárnában, mely 1851-1852-ben előállíttatott, a következő rétegsorozat van kiképződve...."
Hogy a fejtés milyen módon és nehéz munkával járt, arra SzékelyLajos könyvéből hozott idézet magyarázatot ad:
"Az 1930-as években foIytatott bányászat folyamán a 11.szinten 250 m hosszú nyitva álló foIyosóba lyukasztottunk, amelyben alkalmunk volt tanulmányozni az elődök pontos és nehéz munkáját. A kihajtást robbantás mellőzésével, csákány és véső munkával végezték, ami 70 év után is biztosította állékonyságát."
Időrend Tóth Tibor könyvéből:
1850. A Henrik hegy É-i oldalán Kórosy János felfedezi az 5,6 m vastag széntelepet.
1851. Két aknával (szállító és járóakna) megkezdik a feltárást (Miesbach).
1856. Már négy akna működik a területen. Henrik aknát 25 LE-s gőzgéppel szerelik fel. Az akna mélysége 96,2 m.
1870. 9 segédakna és több táró működik a területen.
1878. Vízbetörés zavarja a művelést, fagáttal elzárják.
1895. A megépült dorogi vasútállomásig lófogattal szállítják a szenet.
1889. A szénjogot a „Kőszénbánya és Téglagyár Társulat R T ” szerzi meg.
1902 decemberében Henrik akna művelését felhagyják.
A történet némíképp részletesebben Székely Lajos könyvéből:
"1850-ben a Henrik-hegy északi Kórosy János uradalmi erdész egy farkasveremben felfedezte a széntelepet. A telep vastagsága 5,6 m volt, csapásiránya ÉNy-DK, dőlése 28 fok északkeleti irányú. Miesbach, a főkáptalan szénjogának az időbeni bérlője, 1851-ben a feltárást a fedőben létesített szállító és beszálló Járgány-aknával kezdte meg. A telepet az 56,7 m-ben ütötte meg a völgyben telepített 130 m hosszú szállító vágattal lyukasztott a későbbi harmadik szint magasságában a műveletekbe és megkerülő vágattal az aknába.
Rövidesen 220 m csapás és 60 m dőlésrányban tárta fel a széntelepet, mint azt a 17. ábrán Iátható egykori térkép feltünteti. (Sajnos én is csak elhinni tudom a térkép tartalmát, értelmezni a térképet ilyen felbontásban nem lehet.)
Míg 1856. évben négy akna volt lemélyítve, 1870-ben már 9 segédakna és több táró szolgált légvezetésre, fa- és tömedék szállításra. (Ez hasonló, mint a Miklós-berki bányászat esetében, ha valamely feltárással gond volt, vagy csak egyszerűbbnek tűnt, nyitottak egy új aknát, vagy tárót.) A főtelepi szén kitűnő minősége folytán a bányászat gyorsan fejlődött. Ez időben kiterjedt bányászat folyt....
Mivel csapásirányban mindkét irányban vetők korlátozták a bányászat kifejlesztését,s a vetőn túli területen folytatott kutatások eredménytelenek voltak, az előkészítést dőlésfelé, lefelé folytatták. A tárószint alatti mezőből kifejtett szenet Járgány-akna szállította fel a szintig, ahonnan a külszíni tároló helyre jutott átrakás nélkül csillékben. A vetők közti produktív terület szélessége a mélyebb szintek felé nőtt, a 8. szinten a csapáshossz megközelítette az 500 métert. A mélyebb szintekre való lehatolás és a növekvő szénigény szükségessé tette a a Henrik-aknapár leméllyítését. A 25 Le gőzgéppel felszerelt szállító akna mélysége 96,2 m volt. Mikor itt felállították az első gőz szállítógépet, gondot okozott a kazánház táplálásához szükséges víz előteremtése. A szállítógép dobétmérője 1,5 méter, fékkel és mélységmutatóval volt felszerelve. Fogaskerekes hengere elmozgatható, hol a szállltógéphez, hol az aknaarudazathoz volt kapcsolva, amely a 14. aknaszinten felszerelt 2 db 0,8 m3/perc teljesítményű dugattyús szivattyú üzemét biztosította.
A vizhozzáfolyás nem volt jelentős, mert a triászmészkő érintésétől tartózkodtak. A csillékben szállított szén súllya 7 mázsát tett ki. A szállítókorong átmérője 1,9 méter és 8,3 méter magasságban került felszerelésre a toronyban.
Az akna 12-es szinti rakodója (136,7 a) a széntelepben volt kiképezve. A légakna alja a 11-es szintig hatolt le és a főlégvágat feküteľepben volt kihajtva. Az aknában fakasztott vizet 70 m hosszú vizitáró vezette a völgybe.
Az aknát időközben tovább mélyítették, igy az 1893. évi szakértői vizsgálat idején mélysége 119,5 m volt , amelyhez 3,5 m még zsompmélység számitandó. A zsomp triászmészkőben nyert kiképzést űrtartalma 26,4 m3 volt. Azt akkor beszállásra nem használták, a személyközlekedés a falépcsőkkel felszerelt Sándor-lejtaknán át történt. (Ennek még térképes nyomát sem találtam meg) A kitermelt szenet továbbra is lófogattal szállították a vasút kiépítése után is, de csak az 1895-ben létesített dorogi vasútállomásig. Az akna szénvagyonát 1897-ben 700 000 t-ra becsűlték, amelyből 14. szint alatt víz miatt le nem fejthető szénmennyiség 475 000 t-ra tehető.
A számítások fekütelep és a lakótelep (védőpillérek) lekötött szénvagyonát fegyelmen kívül hagyták."
A bennmaradó, valamint a vízveszély miatt ki nem termelhető részeket évtizedek alatt a környék többi aknájából, majd az altáróból indított ereszkékkel termelték le.
Jó szerencsét:
2023.11.11.
Bányászat történelem 32. Dorog bányászata, általános ismeretek
Bányászat történelem 33. Dorog, A-akna 1895-1905 (1925)
Bányászat történelem 34. Dorog, Ágnes-akna 1908-1950
Bányászat történelem 35. Dorog, Árpád-, Ferenc-, és Jenő-akna 1905-1966
Bányászat történelem 36. Dorog, B-akna 1893-1897
Alapozó bejegyzések:
