Bányászkör Instant Túrák

banyaszkor

banyaszkor

Bányászat történelem 41. Dorog, Tömedék-akna

2023. december 08. - Fődíszpinty

Jó szerencsét!

Ez az akna, illetve ennek a történe jól megmutatja, hogy az elemi erőkkel való küzdelem mennyire része a bányászok életének. A lenti képen látható akna telep mellett sétálunk el amikor a kék jelzésen Csolnok felé megyünk. A támfal mellett vezet az út, ez még a mai napig látható, valamint ha felmegyünk a telekre az útról, akkor megtalálható a bányatiszti ház alapja, és még az akna helye is.

Fotó: Dorogi Könyvtár Helytörténeti gyűjteménye:

img_20220816_143614.jpg

1893-94. A Samu aknától DNy-ra lemélyítik a145 m mély, falazott Tömedék-aknát.

1904. dec. 9. Tömedék-akna 5 m3/p vízbetöréssel elfulladt, az aknát a 163,3 m-es szintig betömik.

1912. szept. 25. Megkezdik Tömedék-akna víztelenítését. A munka nyolcszori ismételt elfulladás után sikerrel végződött. A víztelenítést lejtős-aknákon keresztül végezték.

A víztelenítés történetét Schmidt Sándor részletesen leírja, ezt a bejegyzés végén egyben olvashatjátok.

Székely Lajos összefoglalása szerintem jól megvilágítja micsoda hősies küzdelem volt ez az elemi erőkkel:

"1912-ben folyamatba tették Tömedék-akna víztelenítését. Kivitelezésre a lejtaknát választották, mert az a vízszintig jó állapotban volt s a függőleges akna különben is vasdarabokkal és törmelékkel volt tele. 1913. február havában leértek a 79-es szintre, ahol a lejtakna törésben állt, ezen nem sikerult áthatolni. A vizemelés itt 570 l/perc volt, feltehetően a vágatok időközbeni összedagadása következtében. Április hóban trafóhiba következtében a lejtakna ismét víz alá került, mert a beépitett 4 db 2,2 m3/perc összteljesítményű szivattyú leállt. A régi lejtakna törései miatt szeptemberben új lejtaka mélyítését kezdték el a régitől 160 m-rel nyugatra és 79 m szinti alapközléjével 60 m után elérték a széntelepet. A vizemelés 2 m3/perc volt. A régi vágat megfúrása után
légzsákból fojtógázok és metán áramlott ki, amely fel is robbant. A gázokat követő víz elfullasztotta a lejtaknát. Még 8-szor fulladtak el törés, villamos zavarok miatt."

Az tény, hogy amikor a tőkések a sorozatos elfulladt bányák miatt már nem láttak fantáziát az itteni bányászkodásban, akkor a Tömedék-akna víztelenítése teremtette meg az alapot a Dorogi Szénmedence további sikeres működéséhez.

Schmidt Sándor könyvéből:

"A program adva volt: a termelés fokozásával anyagi erőt gyűjteni, egyik elfúlt akna víztelenítésével pedig bebizonyítani azt, hogy a vízveszély tényleg leküzdhető természet adta nehézség, mellyel a harcot felvenni jó
reménységgel lehetséges. E program megvalósításához különösen kedvező atmoszférát biztosított vállalatunk igazgatósága elé az ugyanez időben beterjesztett egy másik szakvélemény bányászatunk jövőjéről, mely szerint  termelésünk évről-évre apadni fog, míglen 1916-ban az itteni bányászat megszűnik."

1913. dec. 24. Az akna víztelenítésének sikeres befejezése. 

Schmidt Sándor könyvéből

"A víztelenítés 1914-ben fejeződött be, amikor is Tömedék-akna termelése 1925-ig nyugodt mederben folyt és a Samu-aknánál említett szénvagyonból 12 év alatt 7,841.560 q szenet termelt. A régiek által feltárt északi részt minden újabb vízfakasztás nélkül az akna közelében talált homokanyaggal iszapolva, zavartalanul fejtettük le"

1916 márciusában bányatűz zavarta meg a művelést, felszámolása 4 napig tartott.

1918 márciusában a betömött függőleges akna kitakarítása közben az akna hirtelen kiürült, az akna körüli vágatok felteltek iszappal.

1919. A szállítás egyszerűsítésére lemélyítik Miklós-fékaknát.

1923-ban az aknát bekapcsolják az alagútba. Jún. 19. Négy bányász halálos balesete robbanóanyag szállítás közben. 

Idézet Tittmann János könyvéből, a Népszava című napilapból:

"Hogyan történt a szerencsétlenség?


A mintegy 130 méter mély Tömedék-aknába Bohner György fölvigyázó vezetése mellett  4 bányász dinamitot szállított a földalatti raktárba. A dinamitot szállító csillében 75 kilogramm dinamitot és mintegy 500 darab gyutacsot eresztettek a föld alá a lőporoskamra ajtajáig. Az emberek már 25 kilogramm dinamitot és 500 darab gyutacsot vittek be a kamrába amikor, s ez csupán fölvetés, Egyed András 29 éves csillés a második 25 kilós ládát, amely tele volt dinamittal, kiemelte a csilléből és be akarta vinni a lőporoskamrába. Valószínű, hogy a  fiatalember elcsúszott és a dinamitot elejtette, amely rettenetes detonációval fölrobbant. A borzalmas robbanás megreszkettette az egész tárnát, sőt kihallatszott a fölszínre is. Alig ocsúdtak föl rémületükből bányászok, máris hozzáláttak a mentőmunkálatokhoz. Rendkívül óvatosan kellett a robbanás színhelyéhez közeledni, mert nem tudhatták, hogy az egész dinamitkészlet vagy csak egyrésze robbant föl. Amikor végre mintegy félórai munka után a széntörmelékeket eltakarították, elsőnek egy koromfekete, fölismerhetetlen emberformát találtak. Felszállították tárna bejárata elé és ekkor megállapították, hogy Egyed András 29 éves csillés. Nemsokára ezután pár méternyi távolságban csille mellett Ipoly lmre 46 éves vájárt találták meg akiben meg volt élet. Mesterséges légzést alkalmaztak, amely után  beszállították a kórházba. A csillétől pár lépésnyire volt a lőporkamra.
A nagy légnyomás betaszította kamra ajtaját, ahol Bohner György 50 éves felvigyázó, Frank István 23 éves vájár és Adamcsik György 16 éves csillésfiú holttestét találták. Ezt a három szerencsétlen embert légnyomás ölte meg. Külső sérülés alig volt látható rajtuk."

1925 júniusában a vízemelés 10 m3/p fölé emelkedik, az aknát felhagyják, víz alá engedik.

1927. július 26. Tömedék akna karsztüregeinek első sikeres elzárása megtörténik, de a homok tömedéket a víz kimossa.

1929-ben az aknát újra betömik és csak

1959-ben nyitják ki (VIII-as aknaüzem szervezetében).

1968. A felhagyás előtt álló mező még kitermelhető szénvagyona már igen vízveszélyes területen feküdt. E kockázat vállalásával kezdtek a + 20-as szint alatti terület feltárásához. A +21,7 m-es szintről ereszkét mélyítettek a +13,7 m-es szintre, ahol szivattyúkamra építéséhez kezdtek. A +10,7 szinten hajtott zsompvágatban V.23-án 12 m3/p vizet fakasztottak. A mező kis szénvagyona már sem a vízemelést, sem a víztelenítést nem indokolta, a mező víznívó alatti részét felhagyták és csupán a főereszke pilléreinek lefejtésére szorítkoztak.

1970. Miklós-mezőben a VI-os aknai alagútszárny pillérének fejtési előkészítését kezdik meg.

1973.  A mélyebb szintek víztelenítéséről lemondanak, megkezdik a visszafejtést. Elkészül a külszíni gurító, a VI-os aknai alagútszárnyat iszapdugóval lezárják.

1974. A mező visszafejtését befejezték. Az ereszkéket kirabolták és a mezőt az alagúti deltában (1600-nál) lezárták (falazták), a léggurítót beiszapolták.

1968-ban újranyitott mezőrészből 195 925 tonna szenet termeltek.

Schmidt Sándor: A dorogi bányászat életre keltése. — Tömedék-akna víztelenítése.

Az ismertetett tanulmány, mint már említettem is, s mint később részleteiben látni fogjuk, nem volt ugyan a vízkérdés megoldása, hiszen az optimista felfogás és megállapítás téves elgondolásból indult ki, mégis tagadha-
tatlan, hogy kiinduló pontja volt annak a sorozatos munkának, mely e kérdés tisztázásához közelebb hozott, s bizalmat keltett igazgatóságunkban a szükséges anyagi áldozatok előteremtésére. Miután azonban egészen természetes vott, hogy javaslatomat nem teheti egyszerűen 100%-ig magáévá társulatom igazgatósága és megszerezvén a medence összes elfúlt aknáit, azok víztelenítésére korlátlan anyagi lehetőségeket bocsásson rendelkezésemre, azért a bizalmat a megadott programunk fokozatos megvalósításával kellett bányászatunk jövője iránt megszerezni.

A program adva volt: a termelés fokozásával anyagi erőt gyűjteni, egyik elfúlt akna víztelenítésével pedig bebizonyítani azt, hogy a vízveszély tényleg leküzdhető természet adta nehézség, mellyel a harcot felvenni jó
reménységgel lehetséges. E program megvalósításához különösen kedvező atmoszférát biztosított vállalatunk igazgatósága elé az ugyanez időben beterjesztett egy másik szakvélemény bányászatunk jövőjéről, mely szerint, 3.5 millió q termelésünk évről-évre apadni fog, míglen 1916-ban az itteni bányászat megszűnik.


A feladat első részét, termelésünk fokozását a dorogi Kőszikla-alatt az 1910. évi tanulmányomban javasolt Ferenc-akna létesítésével igyekeztem megoldani. A lejtős aknát 1911 szeptember 2.-án, a bányakerület műszaki veze-
tésének átvétele napján telepítettük, s év végére az el is készült, úgy hogy már 1912. évben 345.500 q szenet termelt és így kerületünk termelését lényegesen fokozta.

A másik feladatnak eleget teendő, Tömedék-aknát láttam legegyszeszerűbben vízteleníthetőnek, mert régi lejtős aknájának a víznívóig nyitott része jó karban volt, s meglévő kis szivattyúinkkal, költséges berendezés nélkül is hozzá lehetett fogni a munkához.

Az akna víztelenítési történetét egyébként Reimann-akna tervezetéről írt munkámból idézem :

300 literes szivattyúval lehúztuk a felnyitott régi lejtősakna víztükrét 5 m-rel, s számítottuk a hozzáfolyást a követ-
kező képlet segélyével:

(A lenti képletek az eredeti formátumban láthatóak, a kornak megfelelő jelekkel!)

Ha a szivattyú 0,3 m3-es teljesítményével a 98. sz. tervrajzon vázolt „a“ mélységre húzta le a vizet 1' alatt, akkor a barlangban szintén „a“ vízoszlopot emeltünk ki. A lejtakna szelvénye a vízszintesben mérve „m“, a barlang keresztmetszete „x“, az állandó hozzáfolyás „y“, vagyis: 0,3 = m . a . + x .a. + g, ha a szivattyút leállítva, a vizet emelkedni hagyjuk, akkor V alatt „5“ magasságra emelkedett, vagyis: m. b. + x . b . = y, tehát a két egyenletből a két ismeretlen az „x “ és „y“ kiszámítható, kiszámíthatom így az állandó hozzáfolyást, s kiszámíthatom a barlang keresztszelvényét is.

kepernyokep_2023-09-29_101039.png

 

Az eredményt látva, kiszámítottuk a mélység felé növekedő víznyomás mellett méterről méterre a vízhozzáfolyást a következő módon :
A barlangot tápláló összes repedések, hasadékok keresztmetszete q ma, a víz sebessége „n“, mely a mélységgel „//“ áll arányban: n = \/2. g . H, hol g a szabadon eső test gyorsulása = 9 81 m. A vízmennyiség G, a keresztszelvény és a víz sebességének szorzata, vagyis:

G = q \J2 . g . H.

A feljebb nyert „y“ értékkel megkaptuk tehát az állandó vízhozzáfolyást, s így e képletből kiszámíthatjuk a q keresztszelvényt, melynek ismeretével a mélység felé a vízhozzáfolyás ugyané képlettel meghatározható. A talált
mennyiségeket grafikusan a 99. sz. rajz tünteti fel, s mutatja egyúttal, hogy a vízmennyiség a mélységnek parabolikus függvénye.

kepernyokep_2023-09-29_101223.pngLátva azt a meglepő eredményt, mely a 11 év előtti 5 m3 helyett + 42 m szinten 670 litert mutat, a kísérletképpen behelyezett 300 literes dugattyús szivattyú mellé még egy ugyanoly szivattyút állítottunk, s megkezdtük a víz leszivatását 1912 szeptember 25.-én. A 99. sz. rajzon vastagabb vonnallal van jelölve az egyes mélységekben talált valódi hozzáfolyás. Látva a számítás pontosságát, még egy harmadik dugattyús szivattyút építettünk be, de mert az iszapos, homokos víz szivattyúinkat állandóan tönkretette, s a nyomómagasság is több volt, mint amelyre a szivattyúk számítva voltak, 1913 januárban egy 300 literes turbinaszivattyút helyeztünk egy kocsira, s indultunk tovább az eddig elért + 102 m nívóról, a harmadik plungeres szivattyút kiszállítva. 1913 februárban leérkeztünk a +73 m nívóra, hol a lejtős aknát összeomolva találtuk. Helyünket biztosítandó, egy 1000 perc/literes turbinaszivattyút is behelyeztünk a +87 m szintben készített kamrába.

A lejtős akna kitakarítása minden erőlködés után sem sikerült, a víz alatt dolgozni, s az iszapos törmeléket kiemelni lehetetlenségnek bizonyult. Az összetört aknában a talpon egy régi csővezeték feküdt, melyet felülről lefelé állan-
dóan lecsavartunk. A csőből állandóan teljesen tiszta víz folyt ki, s 3-4 cm-rel magasabban ömlött ki a környező — a lejtakna törésén át folyt — víztükörnél. E körülményből biztosra következtettük, hogy feladatunknak meg-
feleltünk, a probléma meg van oldva, s most már csak a törés kikerülése volt hátra, mit egy párhuzamos ereszkével terveztünk. Eközben történt, 1913 április havában húsvét szombatján estefelé, hogymind a négy szivattyú motora ismeretlen okból egyszerre felmondta a szolgálatot, légköri kisülés okozta-e, vagy a transzformátor hibája, ma sem tudjuk, de a négy szivattyú félévi keserves munkánk eredményével együtt odaveszett.

A víztelenítés, s majd a víz újra való felemelkedése a 100. sz. rajzban bemutatott diagramm szerint történt.

kepernyokep_2023-09-29_103736.png

Természetesen e súlyos veszteség után jelentést tettem igazgatóságomnak a történtekről, hogy a meglepetésnek készült víztelenítési terv nem sikerült, s hála a rendkívüli érdeklődést mutatott belátásnak, engedélyeztetett a vízte-
lenítés keresztülvitelére két, e célra készített 1-1 m3-es turbinaszivattyú és egy új lejtakna, melyet úgy irányítottunk, hogy a széntelepet a +73 m magasságban üsse meg, vagyis azon a nívón, melyet a régi aknában elérnünk sikerült.

Még 1913 áprilisban megkezdtük az új lejtős aknát, s 220 m hosszúság után elértük a széntelepet (48. sz. ábra).
Az új szivattyúkat szeptember 26.-án helyeztük üzembe, s egy hét alatt értünk le a +73 m szintre, honnan az elfúlt négy szivattyút kihúztuk, s kijavítottuk. Október 1.-én hátra volt még az új lejtős aknának belyukasztása a régi elfulladt műveletek +68.3 m színtű közlejébe. E munka látszott a legveszedelmesebbnek, mert a légzsákból, mibe befúrni kellett, nagy nyomás alatt levő hydrotion vagy szénsavgázok kitódulása volt várható.

Négy Drager-készülékkel felszerelten kezdtük meg a fúrást 55 mm átmérővel, melyből már 2'5 m hosszúság után víz és gáz bugyborékolt. Miután robbanólégre egyáltalán nem gondoltunk nyitott lámpával dolgoztunk a további
fúráson. A régi lejtős aknában ezalatt folyt a szivattyúzás a +72 m szinten. Az egyik szívócső beütközött a már említett régi csővezetékbe, melyet nem tudva másként elterelni, a csövet csigasorral megkötötték és helyéből ki akarták rántani Ekkor a csőből egyszerre magasra szökött a víz és a hozzáfolyás 2 m3-nél többre szaporodott, mit a szivattyúk nem bírtak, a víz veszedelmesesen emelkedni kezdett. Az egyedüli mentség abban volt, hogy az új aknában hirtelen megfúrva a régi bányaüreget, ott a víznek helyet adjunk addig, míg a szivattyúkat kimentjük.

A terv sikerült, a régi bányát megfúrtuk, azonban a régi üregekből sújtólég tódult ki, mely a nyitott lámpáktól felrobbant, s a lámpákat eloltotta. Szerencsére az összes embereket a másik aknába küldtem, úgyhogy hárman,
kik a fúrást végeztük, Jávorka üzemvezető és a petrozsényi mentő-főaknász, kimenekültünk. A víz a másik aknában megállott egy ideig, míg az üregek kitöltődtek és a szivattyúkat megmentettük. 10 m-rel feljebb már nyugodtan lehúzták a vizet, azonban e nívóig az új akna is megtelt, s most már két akna volt víztelenítendő.

Ez időtől ismét a legelképzelhetetlenebb munka következett, a szivattyúk folytonos javítása, az új akna törése, villamos áram kimaradása két cinege madár okozta rövidzárlat miatt, melyek a kábelfejnél rövidzárlatot okoztak, s hasonló bajok következtében nyolcszor fúlt el mindkét akna, s kellett a munkát felülről újból kezdeni, míg 1913 december 24.-én végre elértük a telepet, s azt feltártuk. A víz a fúrólyukon átfolyva 720 l/min. és a régi lejtős aknában a +102 m szintben áll, úgy, hogy e mennyiséggel számolva, a +42 m alapközién 1340 l vízre számítottunk. A beépített 2 db egyenként 6 m3/min. szivattyúval a +68, majd a +42 m szintet csapoltuk meg.

A víztelenítésből leszűrt egyik tanulság tehát az volt, hogy a víz a mélység felé nem növekedik egyenes arányban, hanem a mélységnek négyzetgyökével a másik pedig, hogy a víztelenítési munka oly emberfeletti, kiszámíthatatlan körülményektől függ, melyek teljesen indokolttá teszik bányáinkat hatalmas szivattyútartalékokkal biztosítani és szivattyúkamránkat még emellett is elzárni úgy, hogy az aknába tört bármily hirtelen vízbetörés meg ne lephessen."

Jó szerencsét!

2023.12.08.

Bányászat történelem 32. Dorog bányászata, általános ismeretek

Bányászat történelem 33. Dorog, A-akna 1895-1905 (1925)

Bányászat történelem 34. Dorog, Ágnes-akna 1908-1950

Bányászat történelem 35. Dorog, Árpád-, Ferenc-, és Jenő-akna 1905-1966

Bányászat történelem 36. Dorog, B-akna 1893-1897

Bányászat történelem 37. Dorog, Henrik-akna 1850-1902

Bányászat történelem 38. Dorog, Miklós-akna: 1919-1974

Bányászat történelem 39. Dorog, Reiman(Dorogi)-altáró 1919-1990

Bányászat történelem 40. Dorog, Samu-akna 1891-1960

Alapozó bejegyzések:

Adatok, képek rendszerezése.

Földtan 1.rész

Földtan 2.rész

Források

Szakszavak

Vízveszély

Egyéb veszélyek

 

A bejegyzés trackback címe:

https://banyaszkor.blog.hu/api/trackback/id/tr1918183121

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

gigabursch 2023.12.08. 14:16:46

Huhhhh, ez nagyon izgalmas leírás volt.

(Ne vedd kötekedésnek, de a dimenziók és mértékegységek sok esetben a szkennelés áldozatai lettek, így ezt muszáj és érdemes javítanod. Illetve van sok félbemaradt mondat is.)

Szóval igen, odalenn a víz az igazi kihívás.

Fődíszpinty 2023.12.09. 09:22:47

Igazad van, hiába olvasom el számtalanszor mindig találok benne hibát magam is. Szerencse, hogy ez blog és nem könyv így visszamenőleg is tudom javítani. :)

Fődíszpinty 2023.12.09. 09:39:21

@gigabursch: Ráadásul nem egy ülésben készül a bejegyzés, így elfelejtem hol is hagytam abba a javítást. De it csak egyszerűen nem javítottam. Köszönöm, hogy szóltál.
süti beállítások módosítása